A Népszava 2024. dec. 27-i számában olvastam Muhari Judit cikkét "Amikor sötétedik, az egész falu elindul az erdőbe" címmel, a szegény falusi lakosság tűzifa beszerzési lehetőségeiről, kiegészítve Komjáthi Imre /Edelény, MSZP/ véleményével. A cikk nem minden tekintetben látszik tényfeltárónak, ha jelzi is, hogy sok helyen kikapcsolták az áramot, gáz nincs bevezetve, sok a közmunkás, és többnyire tűzifát igényelnének a téli /nem tudni, csak téli/ hónapokra. A tűzifa ára télre, egy összegben megjelölve, mintegy 400 000Ft, valóban nagyon soknak tűnik. Az is problematikus, ha egy település vagy akár nagyon sok település, szinte teljesen erre akarna ráállni, márcsak az erdők védelme szempontjából is. Úgy vélem, hogy a cikknek jobban fel kellett volna mérni a munkába állás arányait a lakosság létszámához viszonyítva és a belőle megszerezhető jövedelmet. Az egyetlen konkrét megjelölés egy egyedülálló nő gyermekével havi 170 ezer forint keresettel, amihez nyilván még járna a családi pótlék is. Nézetem szerint meg kellene oldani, hogy minden felnőttkorú lakos végezzen közmunkát, akár napi 4 órát, ha többen vannak egy háztartásban, és ezt, ha nincs más munkalehetőség, kötelezően el is kellene vállalni. A tűzifa helyett ma már az elektromosságra építő fűtés és főzés, melegvíz felé kellene elmenni. Annyi pénzt meg kell tudni munkával keresni, hogy legyen villanyvilágítás és egyébre is teljen a villanyhálózatra kapcsolva. Az önkormányzat a téli hónapokban legalább egy étkezést egy közkonyhából is biztosíthat a rászorulók számára. Az is segít, ha egész évre elosztják a rezsit, átalányt kalkulálnak, s az átalányt viszont tényleg behajtják, munkakötelezettség alapján. A kis településeken, ahol probléma a munkába állás mindenképpen be kell segítenie az államnak egyszerűbb foglalkozások betanításával, hagyományosabb egyszerű kézműves-, iparostermékek készítésének betanításával saját és piaci célra. Ezt talán meg lehet értetni a helyi lakossággal. Nem hiszem, hogy az egyes értelmiségi elképzelésekben szereplő "naiv művészek" esetei jelenthetnek megoldást a mindennapi életre. Ezt nem lehet komolyan venni! Kőműves, asztalos, varrógép mellett dolgozó, kertész, cserepes, szakács, szobafestő és mázoló, kerítést készítő, lakatos vagy hasonló munkakörök lehetnének betaníthatók. /sírkő faragás?/ Természetesen akár lovasszekér is lehet, ha ez olcsóbb megoldás, bár ehhez már kevesen értenek, s ehhez a lótartáshoz is kellene érteni mellesleg... Esetleg, ha van lehetőség halastó létesítésére, malomra. A közrend őrzése sem merült fel a cikkben. A dolgok félig elhallgatása nem teszi lehetővé a tényleges megoldásokat, ha azok egyáltalán lehetségesek. Akarás nélkül és tanulás nélkül nem szokott menni, de kétségtelen, hogy be kell segíteni kellő vállalkozókkal kormányszinten. Minden ingyen senkinek sem járhat, csak segélyből sem lehet élni. Ugyanakkor ki kell kalkulálni a lehetséges megélhetési összeget, reálisan, és egész évre számítva az átlagos összeget, s átalányfizetést is célszerű lehet bizonyos településeken bevezetni, de az önkormányzatnak fel kell mérnie ehhez a lakosság helyzetét, összetételét, számát, álláslehetőségét, s csak így lehet, kellően odafigyelve és ellenőrzötten megoldani egyes települések problémáját. Akarás nélkül nem megy, de kölcsönös akarás kell... Felülről, az égből, nem jön más, csak eső, hó, szél stb. Csodát nem lehet várni, sem ezzel hitegetni bármi módon...A társadalmat az szervezi meg, aki a a háztartásokat megalapozó munkalehetőségeket, munkamegosztást és ehhez a felkészültség megszerzését meg tudja szervezni. Aki nem értené, hogy az élet, család, háztartás, lakhatás munkára épülhet csak, arra oda kell figyelnie a helyi önkormányzatnak. Ha elő van írva az óvoda, iskola, ehhez kell a háztartásoknak is feljönni. A cikkben írtak arra utalnak, hogy nagy itt a rés a társadalmi elvárás és a lakosság színvonala között egyes településeken. Ez nem merül ki az ingyen tűzifában...A tél csak kiélezi azt, ami nem elfogadható nyáron sem! Erre kellenének kellő, konkrét lépések és tényleges kezdeményezések és intézkedések, kényszerítő erővel és felügyelettel. Ezt várnám a Népszava cikkeiből is kisugározni, de a fővárosból nézve még a külvárosok egyes jelenségei is messze vannak...Vagy a távolságot másképp mérik egyesek, mások...Nem lehet ezzel együtt mindenkit egyformára vágni, de bizonyos határok között létező civilizáció kell a létezéshez és az együttéléshez is. Akarás nélkül nem megy, de a bűnözés elleni fellépés nélkül sem...Azt kell akarni, ami a létezéshez, megélhetéshez szükségszerű, de ez nem lehet a bűnözés, a köztörvényes bűnözőket kötelező letartóztatni és megbüntetni, bárkik legyenek!
2024. dec. 29.
