A kormányfőnek újságban idézett kijelentése arról, hogy a múltból úgy kell merítsenek, hogy a jelenben megélhessenek belőle, azt a gyanút veti fel, hogy az európai civilizációs, értékválság emlegetése éppen hogy az európai civilizáció és kultúra (és mellesleg az ezekkel összekapcsolható hazai, haladó hagyományokkal) való szembefordulást kívánja leplezni (?). (Erre utal egyébként a Szabadság téri emlékművel kapcsolatos „vita” is.) Továbbá hogy a jelenlegi hatalom a társadalomnak a kommunista múlt rémképeit idéző, szélsőjobb szimpatizáns részére támaszkodva tud és vél hatalmon maradni. Ennek csak újabb jele a Horthy-szobrok állítása tilalmának elvetése egy rendkívül cinikus jobboldali érveléssel alátámasztva. Hogy Horthy Miklóst akár háborús bűnösként is felelősségre lehetett volna vonni (Sztálin mentette meg ettől), annak nincs, úgy látszik, a jobboldali közvélemény a tudatában. Mellesleg a „nemzetközi” szabadságharc folytatása a hatalmon lévők által azt sugallja, hogy eléggé egyedül maradt a jelenlegi hatalom politikai módszereivel és felfogásával itt Európa közepén. Hogy nemcsak Horthy, hanem Szálasi is szóba jöhet, mint szoborra érdemes történelmi személyiség (L. Simon László), arra mutat, hogy főleg hazai vonalon történhet egyes társadalmi rétegek további ellehetetlenítése a hatalmon lévők „megélhetése” végett. Beláthatatlan dolgok… Mindenesetre a hatalom számára főleg a politikai demokrácia és az emberi értékek mellett kiállni képes értelmiség tűnhet „elsőszámú közellenségnek” (erre utal a kultúrharc fogalmának nemcsak felmerülése). A jobboldalnak nem tűnik fel, úgy látszik, hogy az Összefogás programja az országban meglevő égető problémákra keresi a jó megoldásokat, és semmiképp nem nevezhető „nemzetellenes”-nek vagy „nemzetietlennek”. Messze nem „idegenek” hatalomra juttatását célozza meg netán. Úgy tűnik, hogy az Összefogásnak (és az LMP-nek is) a társadalom jó részében szinte teljesen eluralkodott sötétség és butaság ellen kell alapvetően felvenni a harcot, ami most, a XXI. század elején, itt, Európa közepén elképesztő dolog. Az Orbán Viktor által megfogalmazott „magyar minőség” értelmezhetetlen, csak az emberben rejlő lehetőségek (tudás, tehetség) kibontakoztatásáról lehet szó itt is, ahogy máshol is leszűkítés nélkül.

2014. február 4-én.

Szerző: bandizsuzsanna55  2014.02.19. 11:09 1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://bandizsuzsanna55.blog.hu/api/trackback/id/tr245822150

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.02.20. 12:13:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Danubium 2014.02.21. 13:16:54

"Mindenesetre a hatalom számára főleg a politikai demokrácia és az emberi értékek mellett kiállni képes értelmiség tűnhet „elsőszámú közellenségnek” (erre utal a kultúrharc fogalmának nemcsak felmerülése)."

Az értelmiség "politikai demokráciája" meg az "emberi értékei" csupán kedvenc világnézetének konstrukciói, ami annyira becsövezett, hogy nincs tisztában saját vakhitével sem.

"Az Orbán Viktor által megfogalmazott „magyar minőség” értelmezhetetlen, csak az emberben rejlő lehetőségek (tudás, tehetség) kibontakoztatásáról lehet szó itt is, ahogy máshol is leszűkítés nélkül."

A liberális dogmák buborékvilágában a "közösség", "nemzet", "kultúra" szavak értelmezhetetlenek, hiszen számukra az ember csak semmiben lebegő fogalom, spontán jött fogyasztási preferenciákkal.
A libsi eredendően ellensége minden közösségnek, nemzetnek és kultúrának, és ezeken át magának az emberiségnek is, mert neki csak a tőke szent.

www.alaindebenoist.com/pdf/critique_of_liberal_ideology.pdf

A sötétség és a butaság belőletek jön.
süti beállítások módosítása