Boros János A Kaukázus- a népek hegye c. 1980-ban megjelent, a tudományos kutatás eredményeit is hozó útikönyvében találkoztam az Amirani grúz  eposz problematikájával és utalásokkal a változatokra is. Sajnos, M. Ja. Csikovani grúz kutató könyve az eposz változatairól nem került a kezembe, nem jutottam hozzá a rendelkezésemre álló lehetőségek határai között. A Geroicseszkij eposz narodov SzSzSzR /1975/ orosz nyelvű kötetek közül az első kötetben oroszul leközölték az Amirani eposz egyik változatát, némi rövidítéssel. Ez a változat lényegében iráninak tűnik, bár grúz eposzként van számontartva. Harmatta János feltételezte, hogy eredetileg iráni eposzról lehetett szó. Csikovani grúz, szván, megrel /mingrél/, abház, örmény, oszét, cserkesz, laksz, kabard változatokat talált. A kutatás szerint  Amirani /vagy Amiran/ Dardzselani, a vadász és Dali, a vadászat istennőjének fia lett volna. A dardzs szó perzsául beírás, valamely adat valahova bejegyzését, felvételét, vagy bejövő jövedelmet jelentene, az il szó perzsául család, nemzetség, tehát valamiféle számadást végző családra, nemzetségre utalna inkább a név, daradzse=fokozat, lépcsőfok, a másik változat daradzsát, ez is valamiféle szolgálattevőt idézhetne; darzsan tucat /nyi/ jelentésű, darre völgy szurdok. Daridan, dar széttép, dalil, dalájel bizonyíték, érv, alap, ok. A történetet az istennővel és a vadásszal nem közlik az orosz nyelvű kötetben. Amiran, a történetben szereplő neve az amir perzsa szóból származhat, amely parancsoló, vezető jelentésű. Testvérei Uszib és Badri nevűek az eposz szerint. Az Uszib név talán az örmény usz- kezdetű szavakra és szib/a/ perzsa, szép jelentésű szóra mehet vissza, bár akár us szóra is az eleje, arámi jelentésben. Az Uszib személynevekhez lehetne köthető a régi Kái-Úsz hagyomány, amely a Kái-Káósz hagyománnyal összevonhatónak tűnik.  Területileg a Kászpi-tengertől nyugatra eső térségre is utal egyes részleteiben /Mázánderán, Babilon, Irak térsége/, az Elbrusz-hegységhez is köthették a legendás Alburz-hegység ilyen irányú hagyományát. A déveket alávetve, velük építtetett ill. akart az égbe jutni...A Bakbak név is régi iráni hagyományra megy vissza. A Kávikkal ill.  a Kajánidákkal kapcsolják össze a fenti hagyományt. A Kaszpi-tenger nyugati oldalán, Derbent alapjainak lerakását a Keján-nemzetségbeli Lehraszib /Lehraszp/ sahhoz fűzték. A Káosz-hagyományt Firdauszi is tárgyalja.  A Badri név a badr=telihold jelentésű perzsa szóból jöhet. Lehet, hogy féltestvérekről volt szó, ez sem derül ki a történetből. Amr=parancs, alkalom perzsául, amar statisztika, számlálás. A történet egyes mozzanatai az időszámításunk előtti 800-as, 700-as évekig nyúlhatnak vissza, az eposz más változatai inkább  Pompeius római hadvezér és II. Tigran örmény király korát idézik /i.e. 93-55/, aki a kisázsiai Kappadókia meghódítója volt, s az ottani népet áttelepítette az örmény térségbe. Az oroszul közölt eposzban Amiran fivéreivel vadászatra indul az Algeti /Tbiliszi környéki/ vidéken, és egy olyan szarvast talál el nyíllal, amelynek agancsa majdnem a Holdat éri. Üldözik a szarvast, de nem találják, az eltűnt, örökre nyomát veszítik. Algeti hajlatára 9 hegyen át érkeznek. Kilenc perzsául noh. Egy mezőt látnak, egy hegy alatt, gazdája nem ismert, a mezőn jelentős épület, kőből való kastély, Amiran és fivérei megközelítik, nyögést vagy sírást hallanak bentről, s a kastély körül kóborolva, rátalálnak ez egyetlen ajtóra, ahol a napsugár áthatol. Amiran berúgja az ajtót, nyugodtan bemegy. Egy szerencsétlen halott fekszik bent, jobbról egy nő ül mellette. A halott mellett fekszik a kardja, áll egy ló is kikötve, felnyergelve. A halott kézírást tart kezében, az őt ért halálos büntetésről. Az élete során szembeszállt ellenségeivel, de Bakbak, a fődév még él, s aki megöli, kardja, kopjája, s lova segítségével, a halottat nem hagyja pusztulni, majd eltemeti anyját is, melengeti feleségét is. Uszib nőtestvérének /nővérének/ a fia ne vesszen el, bosszúja éljen tovább: ez az írás üzenete. A  nővér fia fordulat a kutatás szerint Elám /perzsául kihirdetni, közölni jelentésű szó/ i.e.9-6. századi államra jellemző, Urartu közelében. Amiran úgy dönt, hogy veszi a halott fegyvereit, lovát és a fődév /Bakbak/ ellen indul. A fődév /rossz szellem/ már készül, hogy megzabálja a halottat. Amiran nem akarja engedni, hogy embert faljon. Összecsapnak, bajvívással, a Dévet a vitéz a földre hajítja, lapockáját töri, már ledöfné, mikor a Dév a folyón túli szűzet, Kamart ajánlja Amiran figyelmébe. Az ember felfalása tilalma temetkezési szokással lehet kapcsolatos mozzanat. Amiran átkel a folyón, nem tudtam azonosítani melyik lenne, hiszen Algetitől eltávolodtak. Vélhetően keleti irányba mehettek, a Kaszpi-tenger térségében /az Araksz folyótól északra van ma Kadzsarán helység, bár a névösszefüggés a kadzsikkal kérdéses is lehet./ A kamar szó perzsául hát, derék ill. öv. Ahogy Amiran belép a kastélyba felfénylik az egész. A hősokozta fény Amiran kivételes személyére utal. Kamar a fivérek láttán az ablakban jelenik meg, leengedett hajjal. Amiran átöleli. A lány apja gazdag, sok rabnője van és 7 éve a fekete szellemek, a kadzsik királya, ezek serege felett rendelkezik. Amiran elrabolja Kamart, fivéreivel kísérik. A hírre a kadzsik ura Amiran nyomába ered -Kamar hátranézve, Amirant harcolni küldi. Amiran a királylánynak azt feleli, hogy felveszi a harcot, fivéreivel együtt, a kastélyban maradva. Amiran mellett ül a kastélyban Kamar, s Amiran fivéreit küldené a harcba először, kockát vetve: a kockavetés perzsául tász. /Vö. a vár-  Taszi névvel az Árpád utódoknál a hazai hagyományban./ Uszib megy elsőként és el is esik. /Csak névrokona a nővér fiának/ Másodikként a bortól részeg Badrit küldi harcolni, aki nem szívesen megy Amiran kedvteléséért Kamarban. Badri több sebből vérezve a halottak közé kerül. Amiran ezután maga megy apósával megküzdeni. Az após a csata elején felrótta lánya feslettségét, s azt állította, még bölcsődalt is énekelt neki hajdan. Kamar visszafelel, hogy ez nem igaz, a bölcsőjét kitették az udvarra, s ha a házba ment, kést szorítottak torkának, éjjel vizet hordattak vele. Ő menyasszonyként nőtt fel, nem úgy ahogy a szülei akarták. /Ne apja adja férjhez!/ Amirannak azt a tanácsot adja, az apját térdénél vágja meg, az le is rogy, Amiran legyőzi. Ezután elindul fivéreit keresni a csatamezőn. Badrit megtalálja, még feléled, a "fekete vár" lépcsőjére fekteti. /A "fekete vár" olyan hegyen van, amely lépcsőzetes oldalt./ Uszibot az erdőben keresi, egy vadásztól érdeklődik, aki óva inti attól, hogy a hegyekbe menjen, ahonnan mennydörgést és héjakiáltást hallottak. Uszib vérben fekszik. Amirani Uszibot halottas ágyon találja. Ekkor viharos forgószél támad a mezőn s elviszi Amirant, s mintha egy égilakó ereszkedne le, hogy megküzdjön vele. Amiran kardot fog, szilárdan áll és vállalja a harcot. Akár vadkecske, akár vitéz, meg fogja ölni.  /Hasonló motívum a nart eposzban van, hogy a nemzetség ellensége öregember alakjában hívja ki a történet hősét./ A kecskebak  perzsául boz-e -nar, a kecske boz-e-máde. Mádar anyát jelent perzsául. Amiran, mikor felveszi a harcot, úgy véli, Kamart nem öleli többé meg. Valóban súlyosan megsebesült, a várkastély felé fordult, miután legyőzte az ellenfelét, lefekszik és örökre elalszik. Vére elfolyt a vég nélküli harctól. Egy kisegér /perzsául mus/ szaladt oda vérét nyalni. /A muskok nevére emlékeztet a Kaukázusban./ Kamar meglátta, elvörösödött, megcsapta kendőjével a kisegeret, s ezzel megölte. Az egér anyja odafutott, letépett egy füvet és orron csapta a halott egeret, s az feléledt. Kamar elcsodálkozott, az elhunyt hőst, Amirant a fűvel megcsapta, és az visszatért az életbe. Amiran fivérei is feléledhettek a fűtől, s megtartották az esküvőt. Amiran napjai Kamarral boldogságban teltek. -A halhatatlanság füvét az egyik eposz szerint Hüzr próféta találta meg. A név a perzsa khisz=nedves szóval függhet össze, perzsa alapon. khisz/a/r? A kadzsik a nart-hagyományban is előfordulnak, kadzi alakban, mint a tengerben tanyázó gonosz szellemek. A Zarathustra hagyományban is szerepelnek Hósang, a fekete démon hadai. A török népeknél is említik az udzsikat. /Dáru orvosság perzsául./ - Kamarra visszatérve a bölcsődalt nana-nak nevezik. A menyasszony perzsául arusz; áre=igen, árájes=feldíszítés, áreszu kívánság, árok fellökni, neveletlenkedni. Amiran az eposz összefoglaló közlése szerint még sárkányokkal is harcol ezután, sajnos ennek leírása nincs meg, bár a Boros János-féle könyvben van egy, a Napot elrabló, lenyelő sárkányos változat említése; rossz szellemekkel is harcol, s végül rájön, hogy az emberek kenyeréből, ha összenyomja, vér szivárog, s felveszi a harcot nyilván az ezért felelős istennel, vélhetően a véres áldozat ellen küzdve. Vagyis egy emberszerető hősről van szó. Az isten elleni harcért büntetés várja. Az isten odakovácsolja Amirant a Kaukázus hegység egyik barlangjában egy levert cövekhez kötözött lánchoz. A barlangban ott van a sasból alkotott szárnyas kutya, Gósija, mellette a hős kardja, Gorda. A szárnyas kutya mint keverék lény az Urartu területén talált ábrázolásokra jellemző. A Gósija és a Gorda perzsa nyelvből értelmezhető. Gus=fül, gosál=nyitni, kitárni, gosájás=kinyitás, nyílás. A kutya egész évben nyalja a vasláncot, az egyre vékonyabbá válik, Amirán meglazítja a cöveket, szeretné elérni a kardot, hogy kiszabaduljon. Mikor már szinte közelít a szabadulás órája,  odaszáll egy ragadozómadár, az odaláncolt hős szívébe vág csőrével. Az isten szolgái, a kovácsok pedig kalapáccsal ráütnek a kovácsolásra, az újra a kezdeti formájában megújul, a cövek mélyen a földbe fúródik. Mindez minden évben ismétlődik. Tehát Amiran halhatatlan hős lett, de mintegy örök büntetésnek van kitéve az isten részéről, akivel szembeszegült. A kovácsok szerepe a Nart-eposzban is sajátos. pl. Kurdalagon az égi kovács, de említik Dabecs nart kovácsot is. A Nart-eposz egyik történetében az üldözött dámszarvas a Fekete-hegy felé futva, barlangba rejtőzik. Ő a Nap leánya, a nart eposzok főszereplőjének, Szoszlannak jövendőbelije. A Batradz történetek egyikében hétfejű óriás /uaig/ őrzi a Nap leányát és a Hold leányát. Az Algeti folyó ill. hegy nevére emlékeztet a Nart-eposz egyik kiemelkedő nemzetségének, az Alagatáknak a neve. A kutatás bizonyos párhuzamokat vélt felfedezni az Amirani történetek és a Nart-eposz között. Az Amiran-mta /hegy/ a Kazbek egyik nyúlványa. -Az Amirani történetet a XII. századból, Mosze Honeli középkori író feljegyzéséből ismerik, legkorábbról. Tejmuraz Bagrationi grúz író közli azután 1848-ban, Grúzia történetében. Csikovani mintegy 150 variánst talált. /Narodnij gruzinszkij eposz o prikovannom Amirani /1966//. Amiran-Daredzsaniani címmel ismerték a 19. században. A barlang szerepe sajátos a kaukázusi hagyományban. pl. a grúzoknál Szent Shio kolostorát a barlang szóval jelölték. Az ún. asszír térítő atyák egyike a kereszténység terjedése /VI.sz./ korában. A Hoppál Mihály szerkesztette népek eposzai sorozatba sajnálatos módon az Amirani-eposz nem került bele. Úgy tudom a könyvesbolttól /L'Harmattan/, hogy a sorozatot már nem folytatják. A Köroglu eposz azerbajdzsán változata került be a sorozatba, ez valóban a legrégibb változat, de szovjet-orosz kutatók még türkmén, örmény, tadzsik, üzbég, kazah, karakalpak, arab, bolgár változatokat is számon tartanak, s ezek szerintük önálló változatok. Magam a tadzsik változatot /Gurugli/ figyelemreméltónak vélem /ezt olvastam oroszul némi rövidítésben, részleteket/. A változatban szereplő Csambul város valójában nem létezett. A név változatainak egyike kerülhetett be a Manasz-eposzba is, amit nem tudtak azonosítani ill. értelmezni. /Csambil/ A tadzsik Gurugli-eposz sajátja, hogy az ún. sirgyermek történet egyik változata a tadzsik mesék egyikében is benne van, továbbá hogy egyszerű pásztor /csikós/ a főhőse, akiből végül a magaépítette város szultánja lesz. A sirgyermeket egy kanca táplálja tejével. Khorezm és Buhara /Bokhara/ térségében a Szaszanida-hagyomány bizonyos formában folytatódott, ennek része volt az ún. fehér ingesek" felkelése az Abaszidák ellen 750-780 körül, amiben a mazdakita felfogás hatása érvényesült. /L. I. Albaum- Burchard Brentjes: Herren der Steppe /1978/, 17-18.o. /Az orosz nyelvű eposzválogatás még a türkmén változatból is közöl egy részletet, az azerbajdzsánon és tadzsikon kívül./ A török népek eposzaiból is ad olyasmit, aminek a fordítását nem fedeztem fel a hazai irodalomban. Ennyi volt a lehetőségem!

Az Amirani-eposzban a forgó szél és az égilakó megjelenését, akit a főhős harcosnak vagy vadkecskének hívna, bárki legyen, kevéssé tudtam megoldani. Az égbe jutni akaró démon? Verethragna, a győzelem ősi perzsa istene előfordulásai között volt forgószél illetve verekedő bak. Jelképe: a hollótoll volt, holló perzsául kalák illetve szák a szótár szerint. /A magyar honfoglalás után Szák nemzetséget is említenek nálunk./ A perzsa istenek szertartásaihoz eredetileg elég volt egy kő vagy kőoltár, nem volt szükség templomépületre. /Györfi János: Az óperzsa birodalom tündöklése és bukása /Anno kiadó é.n./

Szakirodalom:

Boros János: A Kaukázus-a népek hegye - Burchard Brentjes: Die iranische Welt vor Mohammed /1967/ -W. I. Markowin- R. M. Muntschajew: Kunst und Kultur im Nord-Kaukasus /1988/ - Geroicseszkij eposz narodov SZSZSZR Tom 1-2. /1975/ - Nartok. Kaukázusi hősmondák. A világ eposzai 3. Sorozatszerkesztő Hoppál Mihály /2009/ - Holdangyal. Tadzsik népmesék /1970/ - G. M. Bongard-Levin - E. A. Grantovszkij: Szkithiától Indiáig /1981/ - Joó András: Az elbűvölő Grúzia -Utikalauz /2018/ - Horst Klengel: Az ókori Sziria története és kulturája /1977/ - John R. Hinnels: Perzsa mitológia /1992/ Georges Dumézil: Mitosz és eposz. Tanulmányok. /1986/ - Mübriz Helilov-Nyitray Szabolcs: Ősmagyarok Azerbajdzsánban /2008/

2025. máj. 18.