Eddigi vizsgálódásaim az onogurok/onagurok ill. a szaragurok/szarurgurok/sarurgurok népcsoportjával kapcsolatban arra vezetnek, hogy e két népcsoport Khorezmből jöhetett, esetleg Khorezmhez közeli térségből. A Kat főváros /Toprak Kala után/ neve a Kati család névben /Szerém megye/ Nándor településen és a Karani/Karami nevek is erre utalhatnak. Khorezm térségére utalhatnak az And- dal kezdődő helyneveink is, ezek iráni és török eredetűek is lehetnek. And/Ond váltakozás is előfordult. Andosmonostora, Andaháza helynevek, Andócs stb. Felmerülhet, hogy a szaragurok/szarurgurok az urgoi /görögösen urgok/, azaz urg népcsoportból vagy urgur népcsoportból valók, a szar- megjelölés fő- vezető- értelmű is lehetne. A két népcsoporthoz /iráni-török/ csatlakozó, Ugru-folyó mellett lakó mogerek, azaz magyarok, esetleg átmenetileg urg vezetés alá kerülve költöztek tovább a Kuma folyó vidékére 465 táján, ezért mondták a bizánci görög forrásban /Priszkosz rhétor/ urgoknak őket. Az összefüggések alapján egyértelműen kikövetkeztethető, hogy ugrok, illetve e fedőnév mögött mogerek=magyarok voltak. Az 500 körüli hunugurok lehetne akár rájuk is vonatkoztatható, de akár az onogurokra is, ejtés változattal /ugur=szerencse/ a hunoknak mondott Fekete-tenger északi partján élők közelében előfordulva, prémkereskedőként. /Jordanesz, Getica/. A Kat fővárost követő Urgencs város nevében is előfordul az urg- elem. Az and- dal kezdődő helyneveink hasonlítanak and- elemet illetően a Dzanhunba, azaz Amu-Darjába ömlő egyik nagy folyó nevére, ez Andidzsarág folyó. A nandar/i/ név vélhetően a nándor kiindulópontja, a nender/i/ csak a nandar/i/ törökös változata, a perzsa "nán dar /áwardan/" szóra emlékeztet, amelynek jelentése "megszolgálni a kenyerét". A daryja nyelvet a szultánokkal való levelezéssel hozzák kapcsolatba kutatók Khorezmben. Afgánoknál a perzsa nyelv dari. Törökül kat=emelet, szint, kati=merev, kemény, katil=gyilkos, gonosztevő, kátip/bi/=írnok, titkár. Írás, levél afgánul khatt, a könyv perzsául ketáb, felirat katibe. /Az Ural-batur eposzban a Katila nevű uralkodó akár khorezmi is lehetne./ Khorezm történetét összefüggésbe hozzák a perzsa Káósz fia Szijávus-hagyománnyal /Firdauszi: Sáhnáme/. A szijáh névrész feketét jelent, a wus vélhetően vad jelentésű, a középperzsa wahsi-val /=vad/ hozzák kapcsolatba, Khorezm-térségében Wahsáb folyót és földet emlegetnek. A térség Wasgird városneve emlékeztet a basgird megjelölésre, amit tévesen használtak a Baskardia megjelölés helyett a mohamedán források, bár a baskir népnévre /X-XI. századi baskir beköltözés az Aral-tó felől az Ural folyó vidékére, Dél-Ural-vidékre, a "főhegyre/ emlékeztet. Khorezm függetlenné válása Brentjes nyomán: 200 k, A képes krónika évszámai a nándorok írástudásával függhetnek össze? A kazár-perzsa kapcsolatot Tolsztov a zsidó vallás felvételével is összeköti a 700-as évekről szólva, Az ősi Khorezm c. könyvében. A Kartalon is birtokot szerzett Uza fiai /Corzan vagy Kartal nemzetségnek írják/ kapcsán azt jegyzem meg, hogy az Uza héber név is lehet, a Corzan, mint írtam, kálizra /mohamedánok, izmaeliták/ utalhatna. V. István király korában a hatalmaskodás folytán felmerült családot olykor tévesen összefüggésbe hozták a honfoglaláskori első vezér, Kund fiának Kurszánnak a nevével. Egyébként a Kurszán név örmény eredetű és kelepcét jelent. Kétségtelen az is, hogy Kund leszármazottja, Kupian /Kupjan/ a pilisi Nyírvölgy táján monostort is építtetett, a görög /bizánci/ egyház térítése nyomán. I. István idején a Kund utódok akkori tagját, Kundot a Küküllő-vidékre telepíthették, I. István rokona, Zoltán közelébe, a Keán bolgár vezér elleni hadjárat nyomán, után. A kündü, künde kitalációt még mindig ismétlik, kandeh vagy kandikh helyett, ahogy a gülász helyett gyulát írnak még mindig máig, rangosnak is mondott történészek, /utóbb Thoroczkay Gábor vitatott Árpád-kor./L'Harmattan, 2025/. A hazai több vezérre épülő vezéri államot nem lehetne a kazár állammal keverni a héber vallás felvétele után, a Meótisz-Don környékén maradt turkok/magyarok vezető rétege/ lehetséges, hogy más hangsúlyt adott a 900-as években az ottani első és második vezérnek, de ez ott utólagos lehetett. /A mohamedán források 920 körüli ottani térségre vonatkozó adatai nem keverhetők a Kárpát-medencei új vezéri állam szerveződésével, amely az itteni lehetőségeket számba véve alakult ki./ -Visszatérve az And- kezdetű helynevekre, az Ond- változat hazai ejtési sajátság /a-o váltakozás/, az Und változat, ha volt ilyen, germán hatású lehet. A Nimród-könyve az asszír Nimródot összefüggésbe hozza a tűztisztelő Andibajn mágussal, és aki kezdett vélhetően manicheus vagy mazdakita nézeteket vallani! Vélhetően teljesen utólagos beleértelmezés, az amúgy is mitikus szereplő életébe! /Kelet kapuja, I. évf. 2.szám, 2017. okt-dec./, M.G.Dzsanasvili: Nimród könyve, 64-81.o./ Khorezm  földrajzi térségéhez: Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. I/2., I/3. /2000, 2007./

2026. aug. 26.

Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/írnok/ művében, Gesztájában /1200 k./ Ungvár említéséhez azt fűzném, hogy a kiindulópontja a névnek az Ungu/Hungu megjelölés lehet, ehhez vehető hozzá az Abaúj megyei Unga/Hunga/Onga, illetve a Zala megyei Ung/Ong /Völgyung tulajdonképpen/ helység neve, később Jakabfalva néven is előfordult. Nézetem szerint a hun=avar értelmezésű szó és a germán Gau /vidék, táj/ előzményének tekinthető gou névalak összetételéről volna szó, tehát "avar táj, vidék" az értelme. Ungvár Bajánháza mellett volt, utóbbi nevében az avar Baján vezér neve rejlett, az avarok 568 körüli Kárpát-medencébe költözésére utalva. Avarok által kialakított sánc-, gyepű védrendszerről lehetett szó. -Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/ a kunokról /kumánok/ szólva az 1100-as éveket vetíti vissza, Szuzdalra utalva, a honfoglalás korára. Az általa felsorolt állítólagos 7 "kumán" /földrajzi térség csak/ vezér nevét elemezve a nevek iráni, török, germán elemeket mutatnak. Az apa és fiú viszony nem feltétlenül áll fent a Gesztában, nem tudni, milyen névsorból merített, ahogy az Álmos/Almus/ mögé besorolt nevek a Képes Krónikákban inkább valamiféle harcosok "látomásának" felelnek meg, mint akiknek szerepük volt a honfoglalásban, más kérdés, hogy nem apa-fiú viszonyról volna szó, több nemzetségre visszamenően. Az Ousad és Ursur iráni nevek. /Utóbbi alán-oszét-kisebb-vezér lehetett/. Us=sziklacsúcs perzsául. Az Usad név ebből képzett lehetne. A Bunger germán eredetű lehet /"dobos"/, a Borsu/Bors talán a Bars o-val ejtett változata, török. Az Edement a Képes Krónika Csaba, /kazáriai/, fiának nevezi, nyilván 900 körüli személy. -A Hunyadiak korában élt Ongor családnak nincs köze az onogur, ungur, ungri nevekhez, feltehetően a perzsa /iráni/ angur=szőlő szóból eredhet a név. -Az ún. Schechter-levélben említett Tamantarkhán a tarkhán méltóság adószedő funkciójára utalhat a kazár térségben, a bulcsji méltóság vezér, nagybíró lehetett kazár részről az azovi-Fekete-tengeri térségben, ahol a turkok /vezette magyarok/ is laktak. A tarkhán illetve bulcs, bulcsji/buloszud tisztségeket a honfoglalók vezéri államában kimutattam, itt a bulcsji bulcsja is lehetett. /Az Azerbajdzsánban említett Hunbulcsaj akár "hun bővízű patak" jelentést is hordozhatott, nem feltétlenül bulcs tisztségről lett volna szó. A  második turk/türk birodalomban említett Bolcsu helynév esetleg hasonlóságot mutathat a Bulcsú személynévvel, de hogy valamiféle "bulcs" lenne mögötte, nem bizonyítható, mégha netán csak ejtési változatról lenne is szó. -Az Aba-nemzetség Sirok várának nevét később már nem tudták értelmezni, /castrum Syrak, Syrok/ a hozzáfűzött naiv mese szerint /Pesty Frigyes-féle gyűjtés/. A Hont megyei Sirák helynévhez hasonlóan vélhetően az örmény Shirak tartomány neve visszhangzott benne, bár a többi hasonló helynév szláv értelmezést kapott /Siroka/. A szirákokat az örmény térségben szarmatának /iráni népesség/ tartják. Esetleg Sirák, mint héber név. Az Ung megyei térségben ott vannak a bizánci görög tartományra, Dáciára utaló nevek is, maga a várkapitány, a duka, Laborc ispán is /Anonymus említésében/ erre vall, illetve a Tiba helynév is /Tiberius, Tiburtius/. A Laborc név is lehet görög-latin vonatkozású. Az Ung megyei Bayan birtok más néven Merkóc /Kismerkóc/ lett, amelyben már germán-szláv szórészek vannak. A Mágócshoz hasonló Margócs név /vezetéknévben/ a Nart-eposz Margudz nart nevére emlékeztet: Nartok. Kaukázusi hősi mondák. A világ eposzai 3.sor.szerk.Hoppál Mihály /2009/, 275-282.o. A Baján személynév egyébként a perzsa/iráni baján=kifejezés, kijelentés szóval azonos. -A szövegben említett Schechter-féle levél: Források a korai magyar történelem ismeretéhez /MÖK, 16./, Balassi Kiadó /2001/, 162-175.o. Sirák fia könyvéhez: Hans Schmoldt: Bibliai tulajdonnevek lexikona /2005/ A Pest megyei Ecser nevét tévesen hozzák összefüggésbe Árpád vezér állítólagos mondásával /"Nevezzétek el településeteket e cserfáról, amely alatt sátram állott."/, ugyanis a helynévben inkább az edzse=szépasszony török szó lehetne, s talán a népi hiedelmek szépasszonyaival /ártó lények/ állhat kapcsolatban. Ecser mintegy "szépasszony embere" jelentésű lehet. /A mondáról Békés István Pest megyei Barangolások /1975/, 308.o. A Csörsz monda állítólagos "Rád királyára" emlékeztető helynevek gepida /nem longobárd/ eredetűek lehettek, a kitalált történettől eltérően: Komjáthy István: Mondák könyve 316-318.o.itt Csörsz avar király.

2026.VIII. 26.

Többször leírtam, hogy a magyarok ugri neve a Volga egyik ágát vagy mellékfolyóját jelző Ugru folyó nevéből származik, a Volga alsó folyásánál, a delta környékén. A hun birodalom felbomlása után a szabirok, avarok nyomulása hírére költöztek tovább a szaragurok, onogurok és az ugrok, utóbbiakat Priszkosz rhétor görög szövegében urgoi-nak írták, ami a kutatás számára olykor ma is problémát jelent, pl. nem fogadják el, hogy az ugroknak nevezett magyarok továbbköltözéséről lenne szó a Kuma folyó vidékére, 465 táján. Sz. P. Tolsztov Az ősi Chorezm című, magyar fordításban 1950-ben megjelent, könyvében az Aral-tó közelében, az Amu-Darjánál fekvő Khorezm /Khvárezm/ földrajzi nevei között feltűnt az Urg-hegyfok /Nukusz mellett/. Felvethető, hogy a fenti népcsoportok e tájról indultak el részben és mentek tovább a Volga és Don folyók vidéke felé. Ugorok a Kaszpi-tenger északi partvidékén és északkeleti partján is lakhattak. Felmerülhet, hogy az urgoi névalakban az Urg-hegyfok mellől jövőket jelölték görögül, s ezekhez csatlakoztak azután az Ugru folyó mellől a többi ugorok, nevezetesen az ottani moger népcsoport, kellő vezetéssel, ami az adott helyzetben már iráni-török lehetett, ahogy a felsorolt másik két népcsoport esetében is felmerülhet hasonló. Khorezmet iráni jellegűnek mondták -főleg- a régmúltban. A saragurok népnév keleti törzseket jelenthet, az onogurok mögött nenderek, nándorok álltak, akiknek neve, mivel a nándor már leszakadt népcsoportot jelent /-dur végződés, ejtésben hasonulva/, a népnév nander-nek, nandarnak feltételezhető eredetileg. Ez inkább iráni összetételnek tűnik. Ami az Urg-hegyfok földrajzi nevet illeti, /urgents volt Khorezm székhelye, Kat után/, az urgokat Sztrabón földrajzi leírása a Fekete-tengertől északra, a Dnyeper /Boryszthenész/ táján említi, a geták, szarmata iazygok, a bazileioszok /keletrómai birodalom lakói/, után, nomád pásztorokként és földművesekként. Az urg népcsoportot az ut-urgur, kut-urgur népcsoportok nevében vélem felfedezni, amelyek hun-bolgár uralom alá jutottak a hunok hódításával. A kut törökül szerencse, az út szó törökül a dicsőségből rövidült /utku/. -Megemlítem a Káosz-hagyományt, tulajdonképpen Kej-Káusz /Kajanidák, kávik; kawir a sivatag perzsa nyelven, a Kászpi-tengertől délre eső pusztaság neve ma/, fia, Szijávus, Khorezmben alapított volna dinasztiát. Khoremzmat Khangának is nevezték, tehát a kangarok innen jöhettek eredetileg, mielőtt a besenyők lettek volna a térségben. A perzsa dév hagyomány is jelen volt, pl. egy Farhad dév és Sirin hagyomány is /Tolsztov i.m.26-27.o./ -A dév /démon/ itt kővárat kellett építsen a sivatagban, s más szörnyű feladatot is kapott, hogyha a királylány, Sirin kezét el akarja nyerni, de megtévesztették Sirin halálhírével, erre egy feldobott kőtáblával összezúzta a saját fejét, mire Sirin, aki viszontszerette a démont, agyonszúrta magát a dév holtteste felett. Ilyen történetek a kaukázusi hagyományban is vannak, de a tadzsik hagyományban is vannak reménytelen szerelmi történetek /Ferhád és Sirin, itt a Ferhád nevű pásztorfiú a Hiszár hegylánc völgyében élő várkisasszonyhoz, Sirinhez csatornát épít /Qaratágh falu közelében/, de Hiszrau sahfi csele miatt meghiusul Ferhád csatornaépítése, Ferhád végez magával, Sirin is örökre eltűnik, Hiszrau sahfi hoppon marad. A reménytelen szerelmesek másik története a tadzsik népmesékben Táhir és Zohra  története aminek turkmén és üzbég változata is van. /Holdangyal Tadzsik népmesék. Európa Könyvkiadó, 1970. 40-47, 59-72.o./ -A Táhir és Zohtra történetből operákat is komponáltak, tadzsik, üzbég, turkmén opera egyaránt készült belőle. Háttéranyag híján nem tudtam részleteiben ismertetni ezeket. A kisebb népek nemzeti operái nálunk különösebb érdeklődést nem keltettek, a Kaukázus-vidék népeinek operái sem-, bár már régen vannak ugor próbálkozások is. -Khorezm történetének közelebbi ismertetése meghaladja lehetőségeimet, bár nem ártana jobban áttekinteni, még ha a kazár-khorezmi kereskedelmi kapcsolatokról írtak már jelentős tanulmányt, utóbb /Polgár Szabolcs/. /Természetesen, a Priszkosz rhétor művében említett Óceán a Kaszpi-tenger, és nem az Északi Jeges-tenger./ A Priszkosz rhétor művében említett akatzirek nem az Ural közelében, hanem a Dnyeper-Dnyoszter közelében voltak, középtájon, Bizáncba menet. Vö. Iordanes Getica, 36. A Firdauszi Sáhnáméjában szereplő Szijávus-témával utóbb a Hősök, mártírok, áldozatok, szentek kötetben /Szerk.Csizy Katalin, Hóvári János/ foglalkoztak /2021/. A Károli Gáspár és L'Harmattan Kiadó közös kiadványa. -Sirin egyébként II. Khoszrou Parviz perzsa sah /590-628/ felesége volt, örmény királylány. Később Alisir Nevái üzbég-török költő /1441-1501/ is feldolgozta nagy terjedelmű elbeszélő költeményben, Brodszky Erzsébet magyar fordításában 1974-ben jelent meg a Magyar Helikon kiadónál. Vö. Viktor Zsirmunszkij: Irodalom, Poétika. Válogatott tanulmányok /1981/, Alisir Nervái és a reneszánsz a Kelet irodalmában /Ford.Brodszky Erzsébet/, 167-181.o. -A baskir-vogul Ural-batur eposz is éritnette Khorezmet /Katila király/. -A Fekete-tengernél említett hunugurusok Iordanes Geticájában leginkább onogurok lerhetnének, bár akár ugarokra is érthetők "hun"=török vezetéssel, a szabiroktól Keletre /550 körül/, prémkereskedőkként jelentek meg.

2026. VIII. 12.

Antikváriumból kezembe került Pesty Frigyes /1823-1889/ Magyarország helységnévtára országos vállalkozásának Heves megyére vonatkozó kötete. A teljes anyag /1864-1866/ tudomásom szerint még nem került kiadásra, s egyes kiadásai is pontatlanok voltak a Heves megyére vonatkozó kötet közlése szerint. A kéziratos kötetek az Országos Széchényi Könyvtárban lettek megőrizve. A Heves megyére vonatkozó gyűjtést átnézve megpróbálom összefoglalni az ún. Csörsz-hagyományt. A Csörsz-árok mondának avar-longobárd-gepida közegbe helyezett változatát, ahol Csörsz avar kagán, a csatornával elnyerendő lány Rád longobárd király lánya, Délibáb, Liptai Gábor feldolgozásában került kezembe /Lipták Gábor: Délibáb. Alföldi regék, mondák, történetek. Móra F. Könyvkiadó, 1966/. Nézetem szerint ez a változat nem felelhet meg a ténylegesen megásott árokról esetleg kideríthető tényeknek. Bár a kutatók véleménye szerint 294 után az Alföldön, a szarmata településterület északi és keleti határán épült ki a Csörsz-árok nevű védelmi rendszer, a germán népektől elválasztva a szarmatákat. /Magyarország  történeti kronológiája I. /1981/, 34.o./ Komjáthy István Mondák könyve. Hun és magyar mondák. /Móra F. Könyvkiadó, 1955, 9. kiadás 1993/ Csörsz és Délibáb címmel szintén a longobárd-avar változatot dolgozza fel. A Pesty Frigyes-féle gyűjtés Heves megyére vonatkozó kötete a honfoglalás korába teszi az árokásást. Kund első vezérre ugyan nem találtam utalást /Békés István "Kond" alakban említi Törökbálint településről szólva, Pest megyére vonatkozó összeállításában /1975/. A Heves megyére vonatkozó kötet a Tisza-vidék meghódításában kitűnt "pór" származású vitéz látja Csörsz "királyfit", Urs /a kötetben Eörs/ vezér megbizatásáról van szó, a Tarna-Zagyva illetve a Duna és Tisza összekötéséről. Egy helyen az árkot kiásó választott és elérni akart jegyese Szabolcs vezér lánya lenne. Egyes említésben csak Deli kisasszony, soha nem Délibáb. Csörsz "király" a Tisza-Zagyva csatornát ásná meg egy helyen. Az elkészült árkot a Borsod megyei Ároktő és a Jászság szélén fekvő Árokszállás között, Kompolttól /Aba nemzetségé/ délre jelölik meg. A Heves megyei anyag szerint Csörszöt, mikor ellenőrizte a munkát, és sürgette, megölték. Egyik helyen egy cigányfiút említenek, hogy az verte fejbe, máshol, hogy a napszámosok ölték meg. A Csörsz nevet Csősz, Csesz alakban is írták, ami a munka felügyelőjét jelentette volna csak. A király cím, megjelölés, a honfoglalás idején legfeljebb vezért jelenthetett. Értelemszerűen itt a honfoglaló vezérek egyik vitéze volt, aki kitüntette magát és ezért bízták meg a nagy feladattal. A király, királyfi megjelölés, a lány elnyerése és a hajón elhozatal meseszerű részek a fővonalhoz képest. A Csörsz személynév emlékeztet a térség gyakori, cserfával kapcsolatos helyneveire. A vállalkozás meghiúsult, a cserben, szégyenben hagyás a hiábavaló vállalkozásra is vonatkozott, vélhetően ilyesmit fejezett ki /O. Nagy Gábor: Mi fán terem?, 104.o. /1979// a Csersz/Csörsz név egyébként is, a Szamota-Zolnay oklevélszótár szerint magyar szóként "szegényes" jelentése volna. A Heves megyei dűlőnevek között a Holt-Tarna táján feltűnik a Duka-szög. Eltűnt falu is lehetett, ilyet többet említenek a tájon, mindenütt a megyében. A duka szót /Anonymusnál is szerepel/ hercegre szokták érteni. Lehetséges, hogy a honfoglalás utáni területi úr címe volt, maradt, s esetleg a történet mögött egy ilyesmi rangú rejlik. A Duka helynevek közé kitekintve Vácduka tűnt fel, amely a Záh nemzetséghez kapcsolódott. /Pata hercegemlítés is volt Gyöngyöspatánál./ A Heves megyei Visonta nevében magam a germán vizunt=nerc, szénanyest nevet vélném felfedezni. Sáros megyében volt Delne helynév /a Deli kiasszonyhoz hasonló, del=szív perzsául/ és Duka család is. A Záh nemzetség neve perzsa alapon az építéssel függött volna össze. Egyébként a Mátra neve germán eredetűnek tűnik, a "mát" szó a szénakaszálás, rét, széna szava, az erre menő út tevődött még hozzá. A Lipták Gábor-hozta korai történetekről az a véleményem, hogy /A véres nyíl, Szamárkő, Oroszkő az Aranyhíd kötetben, 1976/, hogy az egykorú viszonyokhoz és lehetséges történésekhez nincs közük, utólagos, nem éppen jó, irodalmi kitalációk. -A tihanyi bazilitákkal kapcsolatban megjegyezném, hogy eredetük összefügg Szent Vazullal. A Vazul név a keleti /szír vonatkozású/ kereszténységhez kötődött. /Dávidné Bajor Ágota: Szentek jelképtára /Új Ember kiadó, 2003/, 108.o. A Szamárkő, Szamar nevekhez talán az alán-oszét hagyományt kellene jobban ismertetni, ahogy nem ártana az idevonatkozó szakirodalmat is fordítani, a földrajzi neveket is jobban hozni, persze, ez az eddig elhallgatott alán-oszét csatlakozás elismerését is jelentené. Urs gülász /második vezér és utódai/ jelentőségét, az Árpád-hagyomány helyre rakását, Anonymus művének kellő kritikájával együtt. Pesty Frigyes Heves vármegye helynévtára /Szerk. Bán Péter/ a Heves Megyei Levéltár kiadványa, Csiffáry Gergely közreműködésével /Eger, 2005/.

2026. VIII.12.

A Hinkmar reimsi érsek évkönyvében levő állítólagos 862-es évszám alatt szereplő ungri népnév frank földön az ungari=avar-hun értelmű is lehet, nem feltétlenül a ungri-nak is mondott magyar honfoglalókról lehet szó, de inkább elírás lehet egy késői, 900 körüli másolatban. 860 körül csak a bolgárok megjelenéséről lehet tudni a Kárpát-medencében. Hinkmar reimsi érsek/806 k.-882/. évkönyv kezdete: 845. Az évkönyvi bejegyzésben a római és arab számok kérdése és esetleges elírása felmerülhet a hazai közlés alapján, a "dánok" fosztogatásának említése után. -Attila hun nagykirály fiainak veresége a "Nedao" folyónál találgatásra adott alkalmat: hol lenne a folyó? Erről magam is fejtettem ki korábban véleményt. Utóbb azt vetném fel, hogy a Nedao ejtése Nedajó lenne, a "jó" folyó jelentésű, a Neda szórész viszont a nedámat iráni/perzsa, illetve nedamet török szó rövid alakja, két szó egyaránt bűnbánatot, bűnhődést jelent. A pozsonyi krónikás a csata helyét a Kuminhuld szóval jelöli meg, ez vélhetően kun-hódmezőt jelentene, ahol később /1282, hódtavi csata/ IV. László király leverte az Oldamur vezette lázadó kunokat. Területileg Csanád megyébe esett e vidék. A Neda/j/ó folyó neve talán a Bega folyó lenne másképpen, a bég=ur, szlávosan a futás, menekülés értelmét kapja, vagy a Harangod folyó. Mindenképpen az Alföldnek ez a része. -Ismételten felvetették, mely hágón, hágókon át jöhetett a honfoglaló fősereg, ha a Kussal-féle sereg előzetes akcióját a Délvidék felől, nem is szokták említeni /892-től, nyugatról visszafelé/. Úgy vélem, hogy a fősereg lehetséges bejövetele északkeletről /895/6/ a halicsi hadjáratoknál előforduló hágókon át történhetett: Font Márta tanulmánykötete nyomán asz Uzsoki-, a Vereckei- és a Duklai-hágókról lehet szó. Onnan Ung megye területe felé vezet az út. /Ung folyó és mellékfolyója, a Turja/. Lehbedi utolsó szálláshelye Podóliában lett volna, Podólia-Volhinia térsége felől vezethettek befelé az utak, ezeket a hágókat jelentik, elsősorban. A Pozsonyi Krónika a székelyeket zewkalos-nak nevezi. Talán szev=fekete /köznépi/ örményül, és "kalos" összetétel, utóbbi esetleg kalauz /?/. Mindenesetre az Uzsoki-szoros táján, Ung megyében találni Kalusa, Kaluzsa, Kalush helységet. -A pozsonyi krónikában levő korábbi beköltözés kelte az Al-Duna irányába 328 lenne, ami valószínűtlen évszám a többi adat ismeretében, tehát itt is más évszámítás lenne, talán az örmény kereszténység felvétele, 301, mint kezdőév. Ezzel 629-et kapnánk, Herakleiosz bizánci császár /610-641/ korának háborúi lenne a háttér, Perzsiától a Balkánig. Sajnos, a pozsonyi krónikás elbeszélésében is mindent a helyére kellene tenni, az elég keverten előadott hun-longobárd-avar előzményt a Kárpát-medencében, éppúgy mint a belekevert adatokat. -Font Márta a kijevi Rusz történetének kiváló feldolgozója a kazár birodalom bedöntése után, Szvjatoszláv kijevi uralkodó /961-972/ 970 körüli akciójában a résztvevő magyarokat nem tudta hová tenni. Véleményem szerint a Meótisz-Don-vidéken maradtakról volt szó, csak a hazai szakirodalom ezt nem tisztázta kellően. Ibn Battúta közlését, a ferencesek Baskardia említését, Esztókisz fejedelem esetét, korábban már tisztáztam. Font Márta az eddigi szakirodalom álláspontját szokta alapul venni a királyság előtti időben, mivel a korai közép-kelet-európai államok összehasonlítása volt a célja, főleg. -Az eddigi fejtegetéseim hivatalos visszhangra nem találtak, általában minden eddigi tévedést meg szoktak ismételni az eddigi szakirodalomból; Kussal akciójának nem kellő értékelése, kündüzés, gyulázás, Árpád vezér és utódai nem megfelelő értelmezése, az alán-oszét csatlakozás nem említése, a keresztény térítés kezdeteinek félremagyarázása, a gepidák ittlétének és Menu-Morout szerepének el nem ismerése, a nagybírák /pl. a buloszud/ félremagyarázása, a bulcsok fel sem merültek...Elhibázott elméletek, elhibázott nézetek, s nincs szándék a kiigazításra. Magam -bűnözők állandó zaklatása közepette és nem minden lehetséges szakirodalomhoz jutva, viszonylagos segédeszközökkel- fokozatosan jutottam előre, de minden lényeges kérdést felvetettem, és igyekeztem jól megválaszolni.

Szakirodalom:

A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor /1900, Reprint/ -Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula /1940, Reprint/ -E.A.Thomson: A hunok /2003/ -Krónikáink magyarul III/1. Vál. és ford. Kulcsár Péter -Pozsonyi krónika /1350 után/ 13-36.o. /2006/ -Joh. Gustav Theodor Graesse/ Friedrich Benedict: Orbis Latinus /1980, Reprint/ -Götz László Keleten kél a nap I-II. /Püski, 1994/, sumerológus, de G. Vernadsky Lebedia /1957/ tanulmányából idézi a helyneveket: 230.o. /A sumerológia teljesen tudománytalan nyelvészkedés/. -Font Márta: Az Árpád-házi királyok és a Rurikida fejedelmek /MÖK 35.o./, Balassi Kiadó 2022.

2026. aug. 31.

Megjegyzés: A régészet /esetleges ásatások, a leletek jellegének megállapítása, elvétve felirat/ és a szöveghagyományok és hely- és személynévadatok elemzésén, esetleg a néphagyományok elemzésén alapuló történettudomány mintha olykor szembekerülne egymással, holott a régészet önmagában kevés, viszont a szöveghagyományt olykor aktuálpolitikai szempontból vagy tudatlanságból rosszul elemezték és esetleg felmerül az aktuálpolitikai félreértelmezés tartós igénye is. Így nem lehet a történettudományt művelni, a valós tények és hatalmi viszonyok bemutatása /a népmozgásokat is alapkövetelmény lehetőségig bemutatni/ alapfeltétele, hogy egyáltalán tudományról, történettudományról lehessen beszélni. Az aktuálpolitikai torzítások ugyanakkor mindig jelen lehettek, hatalmi és vallási vagy más politikai szempontból egyaránt, ahogy a nemtudás, a hiányos és fantáziával pótolt ismeretek /mondák, legendák, mesék stb./. Amit aktuálpolitikából rontanak el, rontottak el, helyre kell tenni, és ahol már alig tudták a tényeket, kritikával kell kezelni azokat is és nem az a szempont, "mit is mondjunk a kevésbé tanultaknak, hogy politikailag népszerűek legyünk, lelkesítünk..." Ez nem a tudomány szempontja, soha nem is lehet. Sajnos, ez effelé is nehéz ügy...Az emberiség története a megélhetésért folyó harc és hatalmi harcok története különböző változatokban, jó, rossz, meglehetős, eredményekkel, ma sem egyértelmű semmi, és nem lehet egy szintre hozni minden országot, minden népet, miközben egyre sürgetőbb közös feladatok is kialakultak az egész Földre, sőt már az űrre is kiterjedő hatalmi politika és következményei folytán. Csakis a tények, csakis az ügy fontos! A még élhető élet hosszútávú megoldása! A valós múltbeli tények ismerete is segíthet jobban gondolkodni, változásban, változatokban gondolkodni és jó megoldásokban, ami nélkül nincs.../latinus: sine qua non/

2026, szept. 1.

Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint Aba Sámuel a sári monostort Szent András apostol tiszteletére emelte, azaz a felszentelési cím elsősorban a bizánci görög kereszténységben gyakori szentre vonatkozott. Ez összefügghetett a hazai vezéri államban megindult bizánci görög térítéssel, Dacia provincia korábban nyilvánvalóan éppen eshetett a bizánci görög egyház térítése irányába egyébként is. Aba Sámuel holttestét átmeneti elföldelés után, máshol, csak I. András idején temették el a saját maga alapította monostorába /1050 k./ Ez a pogánylázadással terhelt időszak volt, egyébként. A későbbi monostor említés a tatárjárás utáni, a Györffy György-féle történeti földrajz 1261-től hoz a monostor birtokaira és határjárásra vonatkozó adatokat, 1323-tól a kegyúri jogra és felszentelési címre, ekkor már Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. Ez feltételezi a monostor újjáépítését és újonnan felszentelését  ezúttal már a nyugati kereszténységhez tartozóként. Szent András apostol Szent Péter apostol testvére volt, Görögországban térített, Jézushoz hasonlóan keresztre feszítették, Patraszban, mivel a helytartó feleségét keresztény hitre térítette. /60 körül/ -Tisztelete főleg az orosz térségben volt kiemelkedő, de Skóciában is. Az adatok szerint a vélhető Aba Sámuel leszármazottak /Csobánka-vonal/ hűtlenségük miatt birtokvesztésre lettek ítélve, és a monostorba temetkezés joga is másra szállt, sőt másokra. Főleg a Kompolt-ágra. A birtokokat elsősorban Szécsényi Tamás erdélyi vajda kapta, a sári monostorban való részesedéssel is együtt. /1320-as évektől kezdődő esetek/. Lehet, hogy Bodun fia Demeter is közeli rokon volt, Verpeléti Nagy /magnus/ Lestákkal együtt, akiktől szintén birtokot koboztak el I. Károly király idején. Állítólag Sirok vár eredetileg őket illette volna, amit a királynak Trencséni Csák Mátétól kellett visszaszereznie. Bár a Bodun név nem tűnik gyakorinak az Abáknál, előfordulása nem vall jelentős birtokosra, sem magas rangúra, /vö. kara bodun törökül köznép/. -Szent András apostol ereklyéi a 4. században kerültek Konstantinápolyba. Hazai elterjedettségének korai adatai jellemzők a bizánci térítés irányára és eredményeire. /főleg Felső-Tisza-vidék, Délvidék/ Az András név írásmódja érdekes változatokat mutat. A gyakori Szentandrás névalakok mellett az ilyen típusú nevekben Szentanderas, Szentandurjás, Szent-Andorjás, Szentanderján, Szentandarás névalakok is előfordulnak. A -jás végződés törökös, a -ján végződés iránias, a név értelmezése törökös. Vö. andir- emlékeztet, hasonlít törökül, ana=anya, -dur valahonnan leszakadt, az er férfi jelentésű. Az András szó eredetileg görög eredetű, gör. andreiosz=bátor. Az Endre talán a latin Andree birtokos esetből jöhet, Andrásé, Andrásnak a /pl. fia/. Törökös ejtéssel Endree. -A magyar ráolvasások egyike a kendermunkára érdekes a színek szempontjából: "Sárvárrá sárgodjál, Fehérvárrá fehéredjél". /A vasfogat a tejfog helyébe jövő fogra értették./

Kerestem a Képes Krónikákban szereplő főbb hazai dátumok valódi értelmezését. Sajnos, nem figyeltem eléggé, hogy hivatkoztak Szent Sigilbertus antiochiai püspök munkájára. Tulajdonképpen nem találták meg ezt a munkát! Viszont a keltezések értelmezésében a szír vonatkozást veti fel. Létezett egy számítás, amely Makedóniai Nagy Sándor halála utáni 312-re tette az évkezdetet Szíriában, a Szeleukida-birodalom megalapítója, I. Szeleukosz Nikátor nyomán. A Képes Krónika 508. éve alapján /ezt Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szöveggyűjteménye hozza, eltérően az 58-as éve mutató, hasonmáskiadásban is ismert Képes Krónikától, és római számokkal jelölve az évszámot. Levonva belőle az évkezdetet, 196 jön ki. Ez a szír kereszténység szempontjából VIII. Nagy Abgar korára esne, egy zavaros időszak tájára, hatalmi szempontból. /Egy 58. év a zsidó vallásra tért Adiabene történetében fedezhető fel./ A szír térségben Edessza /Homsz/ szerepe kiemelkedő e szempontból, másfelől az 5. századtól /431-es epheoszi zsinat/ az eretnekké nyilvánított nesztoriánus vallás híveivel is számolni kell. Az antiokhiai iskola /1-2.sz./ Edesszába menekült az 5. századtól, Zénon császár bezáratta az edesszai iskolát /489/ és innen perzsiai térségbe menekültek /Niszibisz/. Később eltérően alakult kiknek-kiknek a helyzete. Magam ennek bemutatását nem tudom vállalni, csak a szakirodalomra tudok némileg hivatkozni, a témában nem vagyok kellően benne. Ha a kezdő év a 196 lenne, akkor 373. év 569-nek /bizánci és perzsa követjárás Turkiában/, a 401. év 597-nek felelne meg, Maurikiosz császár kora, amely Herakleiosz császár helyzetét, politikáját megelőzi, 677. év megfelel 873-nak, a Lehbedi-féle csoport továbbköltözése vélhetően a Kazár Birodalom adószedői feladataira, Lipeck irányába, s Árpád személyének kiemelése a kazároknál, a későbbi bizánci görög tudósítás szerint. /Ehhez képest Kézai Simon krónikája más eset, bár a 700-as évszám az al-dunai beköltözésé, de erre épült a Kussal-akció és a honfoglalás délről. 700+196=896 végülis. A 870. év pedig a 873. előzménye lehetne.

Szakirodalom: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. kötet /1987/, a többi kötet is a IV-ig, valamint Csánki Dezső többször hivatkozott történeti földrajza -Tábori László: Egy ókori világbirodalom. Párthia. Bővített kiadás. /Püski, 2015/, kritikával. -Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. kötet /Szent István Társulat, 1977./ -Rozvány György: Szíria - a kultúra bölcsője /Alexandra, 2005/ -utikönyv /Ain Dara-Arpad/ -Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás /Gondolat zsebkönyvek, 1983/ -Középkortörténeti tanulmányok 5. /151-188.o. Szabados György:"Árpád-házi" "szent" királyunk, Aba Sámuel/ -A keresztény művészet lexikona. Szerk. Jutta Seibert /1986/ - A szkita népek hitvilága. Szerk. Obrusánszky Borbála és Marácz László /Hun-idea, 2010/ Obrusánszky Borbála: A keleti kereszténység a szkíta-hun népeknél, 127-152.o. -Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások. Összeállította: Pócs Éva /Prométheusz könyvek 11./, 1986. -A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor /1900, Reprint/ -Képes Krónika I-II. Hasonmás kiadás, 1964.

2026.júl. 2.

Múltkori írásomban a Képes Krónika 373, 401, és 677 évszámát megkíséreltem a Szaszanidák történetéhez viszonyítva értelmezni. Úgy tűnik, felmerülhetne az örmény-kazár történeti hagyomány alapján egy másik közeli évszám: 215, mint kiindulópont, viszonyítási pont. Az örmény Valars király /194-214/ az északiak, a kazárok és basilok egyesült csapatai ellen, akiket Szurhab-Venaszep királyuk vezényelt, csatát vívott, mivel azok átkeltek a Kura/Cyrus/ folyón és a Tzur kapun betörtek Örményországba. Bár az örmények győztek, a király, Valars elesett. Utódja, fia, Chosroes a perzsa Artaban uralkodása 3. évében trónra lépett /215/. Ekkor az örmény csapatok átkelve a "nagy hegyen" az ottani népeket hódoltatták. Ha a 215. évet vennénk kiinduló évnek, a következő évszámokat kapnánk a Képes Krónikához: 588, 616, 892. Az első az I. turk /türk/ birodalom bonyodalmaihoz kötődik a perzsa és bizánci birodalmakkal, ami az akkor a Kuma folyó mellett lakó ugurokat /ugrikat, ugereket azaz magyarokat/ is érinthette, a turk helytartóval az élen. /Az odaköltözés más népei onogurok,saragurok voltak szövetségesként/ A második évszám a bizánci birodalom nehéz helyzetéhez kötődik, Herakleiosz császár idején, a kazár segítség Perzsia ellen, a kazár birodalom megalapozása, ami a magyarokat is érintette a turk vezetéssel, és összefüggött az Azovi-tenger mellé /Kubán-folyó vidéke/ illetve a Don folyó felé költözéssel /Bascardia/. A 892-es évszám Kussal vezér hadjáratának éve a Kárpát-medencébe, a magyar honfoglalás előkészítő hadművelete, amely a körülmények további alakulásával a 895-896-os akcióval és a Kárpát-medencébe költözéssel vált teljessé, ekkor jött a fősereg és a köznép is. Az Alföld déli részére, ill. az Al-dunához való előzetes kisebb beköltözések bizonyos fokig biztosították a honfoglalás déli kiindulópontjait, amire a Kussal-féle akció is támaszkodni tudhatott. -Természetesen, a kétféle számítás csak a meglévő, ismert adatokra támaszkodik, akár a Szaszanidákat, akár az örmény-kazár esetet nézzük. /Mindenképp 200-as évekre eső időpont./ A Képes Krónika évszámaihoz még felmerülhet az egyébként testvérgyilkos Antoninus Caracalla római császár /211-217/ 212. évben kibocsátott ediktuma, a Constitutio Antoniniana a római polgárjog jelentős kiterjesztéséről a birodalom lakóira. Említettem korábban, hogy a mai Ukrajna területén két város neve, a Podóliai-hátságtól kissé északra, Theophilosz, az építtető császár és egy Antoninus nevű császár nevét idézheti. Ha ilyen vonatkozású krónikás feljegyzéseket feltétezünk, ez nyilván a római birodalomban és az odatelepült népcsoportok kapcsán merülhetett fel, s akkor ezt a haza krónikások a hazai, még ismert, ismerni vélt /mondaszerű/, illetve nyugati munkákban olvasott történetekkel egészítették ki, sajátosan keverve az adatokat olykor. Ha ezt vesszük az 585. év Maurikiosz császár kora /582-602/, a 613. év Herakleiosz császár kora /610-641/, a 889. év VI. /Bölcs/ Leó császár kora /886-912/ lenne, a  honfoglalás előzményei szempontjából az Al-Dunához költözés, a Bizánccal való kazár együttműködés, majd a Kazár Birodalomról leszakadó Lehbedi-féle csoport és Bizánc kapcsolata merül fel. Így is hasonló csomópontokhoz jutunk az egész történet szempontjából, hiszen ezeket a római birodalom oldaláról a népcsoportok továbbköltözési hullámai, illetve esetleges csoportjai és a birodalom szempontjából vett szerepük határozta meg, míg nyilván felmerül a birodalmak egymás közti viszonya is /Perzsia, Turkia azaz az I. turk/türk birodalom, a Kazár Birodalom, s a mohamedán birodalmi törekvések /arabok/ ütközése és viszonya, és egy birodalmak határán élő népcsoport nem vonhatja ki magát a körülötte levők és felette hatalmat gyakorlók, illetve erre törekvők szempontjai és törekvései alól, nem lehet "sziget". A reálpolitikát kellett mindig megtanulni és gyakorolni, ahogy máig ez a főfeladat! Más kérdés, mikor, kinek, hogyan sikerül vagy nem sikerül...A fenti dátum a legvalószínűbb megoldás, fontossága lehetett hosszabb távon. A hazai honfoglalás első és második vezérének főszálláshelye a tágabban vett Pilis hegységben volt, Esztergom környékén tágabban véve, ahogy ezt Noszlopi Németh Péter földrajzi munkája alapján bizonyosra vehetjük, ha ő a társadalmi részt nem is tudta teljesen tisztázni, s ezen a téren korrekcióra szorul a munka. A vezéri államot megkíséreltem korábban már felvázolni, számos részelemzésre is támaszkodva. A hun Attila nagykirálynak lehetett ugyan hagyománya a térségben, de nem lehet elfelejteni, hogy a hunok 370 körül az ugorok közé tartozó magyar /moger/ népcsoportot még az Ural-hegység délnyugati táján /hátságok/, a Volga alsó folyása táján /Ugru-folyó/, találhatták, hódítókról volt szó, s elsősorban a terület felett hatalmat gyakorló szarmata-alánok legyőzéséről volt szó, az ugor népcsoportok is, persze, a hódoltak közé tartoztak. A török hódítók saját vezetőiket, helytartókat, adószedőket szoktak állítani a meghódított terület fölé. A helyi fegyveresekből kiket és hogyan szerveznek be, a körülményektől függ. Mindenesetre a hunok továbbmentek nyugat felé, a gótokat hódoltatva, majd mások ellen is fordulva, s a Kárpát-medencében levő székhelyük Attila nagykirály halálával /453/ és a gepidák győzelmével a hunok felett /455/ lényegében elveszítette addigi jelentőségét, s a továbbiak a népek további erre vándorlásával hozták a további történéseket, beleértve a római birodalom maradványainak, illetve utódainak  próbálkozásait is. A magyar honfoglaláskor /turkok, ungrok/ a gepidák illetve az avarok maradékai és beköltözött szlávok, bolgárok, onogurok /nándorok/ továbbá a nyugati részen a frank hódítók ill. az ottani murai és morvaszlávok próbálkozásai, szerveződései, ún. nagymorva birodalom volt a térség jellemzője, későbbi Erdélyben szarmata, dák és szláv, bolgár népesség. A bizánci birodalom is igyekezett érvényesíteni valamit a hatalmából, ahogy nyugaton a frankok és utódaik, beleértve az egyházakat is. A honfoglalók összetételét igyekeztem tisztázni, török-iráni-germán-esetleg örményes vezetőréteg, illetve összetett, de főleg ugor /moger=magyar/ köznép és középréteg lehetett jellemző. Az alán-oszét csatlakozás jelentőségét nem lehet kihagyni /a második vezér, Urs, az aktív vezér, a gülász, alán-oszét nemzetiségű volt, s kiemelkedő szerepet játszott ő és utódai a nemzetség fiágon való kihalásáig a vezéri állam megszervezésében. A Képes Krónika miniátora Urs kezébe adja a vérszerződés dokumentumát, pergamenttekercs formájában. A Hunor és Magor mondákat igyekeztem helyére tenni, a Nimród mondával együtt. Egyébként a hun névrész a hun Attila nagykirály idején azok nevébe került be, akik nem voltak hunok, csak szövetségesek. A Hunor névhez érdekes lehet az örmény Hunorakerta város neve is, ill. a Derbent környéki "Hunor-kapu" említése. A hun /khun/ szó perzsául vért jelent, a hun szót a turkkal felváltva is használták, az avarokra is mondták, a kazárokra is mondták a turk megjelölést /a "turk tartomány"/, Nimród asszír volt, és csak leszármazottjai kerültek helytartóként a kaukázusi albán tartományba, amely Perzsia határtartománya volt, bár az egyik georgiai /grúz/ dinasztiát is tőlük származtatják. A khabarok a kazár hadsereg elő- és utóhadához tartozhattak, illetve a 885. évi kazár vereséggel elégedetlenkedők közé. A 881 körüli Cowari semmiképpen nem a kazár khabarokra vonatkozik, a hunok=avarok és a hitszegő szlávok megmozdulásáról volt szó a Kárpát-medence nyugati határszélén, maga Györffy György Hont megyénél a Kovar helynevet kovácsnak értelmezi történelmi földrajzában. Ha a határt vasláncokkal biztosították volna, akkor a kovácsoknak lehetett egy pártütés esetén szerepük. A Kovárszeg az oklevelekben előforduló Koarszeg névalakkal inkább a török Kuar isten nevére emlékeztet. Nincs értelme alaptalan félreértelmezéseket ismételgetni, sőt még fokozni a félreértelmezést. /Györffy György a Hont megyei települések között az Ipoly folyónál Csepel nevűt is hoz.

A Pilis hegység vidékére rátérve a mai Pilisszentlélektől északra eső sávban, kb. Dömös magasságában nyugat felé találjuk a Maróti-hegyeket, ettől lefelé a Nyír-völgyet, a Sáncok hegyét, a Hamvaskő-hegyet, -tetőt, erre helyezték a Kund első vezér /kandeh vagy kandikh/  utóda /Kupian lehetett/ által épített monostort. Az első vezér fia is viselhette a sad hadvezéri címet. A Nyír-völgytől lefelé érdekes a Fehér-szikla név. A Hamvas-kő közelében van egy Péntek-forrás, talán van némi vallási jelentősége. Dorog /szintén iráni eredetű helynév/ vonalában keletre Fehér-szikla, Tűzköves-árok kelt figyelmet. -Pilisszentkereszt környékén a Római-út nyomvonala feltűnő, a Római-út déli végén a Vaskapu nevek tűnnek fel. A Pilisborosjenő település vonalán Csikóvár táján a Szamár-hegy alán-oszét vallási hagyományra utalhat, máshol is van ilyen nevű, tőle délre az Oszoly-csúcs, nyereg, /az Oszkol folyót juttatja eszünkbe/, délebbre a Majdan-hegy, -nyereg, -patak, sőt Majdan-Pola /mező?/ található, a meydan török szó, a majdán perzsa szó közteret jelent. A pilisi Lom-hegy a Terek folyó Lomek nevére emlékeztet, a Jász-hegy elnevezés a Szer-kövek /"sorkövek"/ közelében Dobogókő táján van. A Jász-hegy nevet nem tudom időponthoz kötni, hogy kunokkal betelepült jászokról lenne-e szó, vagy más török alapú helynévről. Ugyanis a török szótár szerint yasza=törvény, yasz=gyász, yaszla-=támogat, megtámaszt, yaszal=legális, törvényes jelentésű. Dömösnél a Rám-szakadék talán a héber fenséges szóból jön. Az Ecsed-hez hasonló Ecset-hegynév is van, talán a "Szépasszony"-hagyományt jelzi /török edzse/, a ráolvasásokban is ott van. A Szakó-hegyet korábban már valahol említettem, örményesen Izsák. Az M.G.Dzsanasvili által közzétett Nimród könyvéből egyértelműen kiderül, hogy Nimród /a bibliai/ asszír volt. Leszármazottai éltek a kaukázusi albán térségben, a Derbent környéki perzsa tartományban, a Szaszanida birodalom megalapozásakor, ahová a Kuma folyó mellett letelepült ugorok /mogerek/ közül is mentek volna az építkezésekre. A vezetőréteg a Kuma vidékén bizonnyal főleg török-iráni lehetett, ahogy az építkezésre menő csoport kalauza is. Amit a Nimród könyve bevezetésében írtak a magyar vonatkozásokról, az nem állja meg a helyét, pl. két Hunor és Magor monda volt, s még a Nagy Magor király hagyományt is, ehhez képest, el kellene helyezni. A Képes Krónika az avarok korába keveri be a korábbi hun korszakot, a Bendeguz/Bendekus-hagyományokat is idekeveri és ehhez képest a Csaba-hagyományt a Kazár Birodalomból, anélkül, persze, hogy ténylegesen kiderülne ez az elbeszélésből, csak a kutató szedheti szét kellő módon. A Dula alán fejedelem hagyománynak is két változata volt. Egy Nimród leszármazott helytartó alá tartozás nem azonos a leszármazással, bár sokszor ilyen félreérthetően írták le. "Sumért" semmi esetre sem lehet a mondai Nimródból csinálni, mégha a nyilas emigráció és az onnan jövő sumerológia szereti is kavarni alaptalan nyelvészkedésekkel és történeti képtelenségekkel a dolgot! Ami a Pilisszántó község nevének Szántó előzményét illeti, természetesen, nem sumér eredetű szóról van szó. Györffy György történeti földrajza Pilis megyében két Szántó települést különböztet meg, az egyik lenne a Buda felé eső nagyút=országút menti Pilisszántó /1294/1457-es említés/, Pilisszentkereszt táján, a másik Kis- vagy Királyszántó lenne, Pilisborosjenő táján. Az előbbi Zantho alakban van írva, utóbbi Zampto alakban /1299/1467/. Utóbbit az első vezér, Kund és utódai kandeh címére emlékeztető villa-val együtt említették, /Kandey/. Villa latin szó falu, város is lehetett, mint település, a korai időkben, később csak falu. Az oklevéltani szótár szerint a szántó főnév "szamtou" alakú lett volna eleinte /1109, 1211/. Nézetem szerint a szó elsődlegesen iráni eredetű lenne, bár a törökben is hasonló szó van: zamin= föld, iráni/perzsa alapon, törökül zemin. Gabonamag tohm iráni/perzsa alapon, törökül tohum. Ennek alapján a szántó szó, a korai formája figyelembevételével, gabonamagföld lehetett jelentésben. Ehhez tehető még, hogy szanat iráni/perzsa és török nyelven is ipar, mesterség jelentésű, továbbá zahmat fáradozás iráni/perzsa alapon, ugyanez törökül zahmet. Az iráni-török kölcsönhatás több szónál megfigyelhető!

Szakirodalom:

Lukácsy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei. Eredeti örmény kútfők után. /Kolozsvár, 1870/, I-II.k. /Sok hasznos adatot gyűjt össze a szerző, bár helyenként kritikával olvasandó./ -Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben /Püski, 2003/ -Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. kötet /1963, 1987, 1998/- Cartographia turistatérkép-sorozat: Pilis, Visegrádi-hegység /Római kori emlékeket több helyen említenek, pl.őrtornyok/ /A Szabad Föld 2026. jún. 19-i számában "A titokzatos Pilis" című írás képtelenségei a történettudomány elpolitizálásának hozadékai, s az elpolitizálás "titkainak" kérdését veti fel. /Pl. a "sumér Nimród" besorol a magyar hősök közé Pilisszántón./ Kelet Kapuja I. évf. 2.sz. 2017. okt-dec. M. G. Dzsanasvili: Nimród könyve, 64-81.o. /a Bevezetés erős kritikával olvasandó!/ -Peter Stein: A római jog Európa történetében /Osiris Könyvtár, 2005./ -Szamota István és Zolnai Gyula: Magyar oklevélszótár, 1902-1906. /Reprint/

2026. jún. 20.

A Numi Tórem főisten hagyomány a voguloknál, úgy tűnik, latin eredetű lehet. Numa Pompilius volt Róma második királya /i.e.715-672/, ismert még Numitor, albai király, mint Rhea Sylvia atyja. A vogul hagyománynak az iráni /szarmata, régi alán háttér/ és a saját értelmezés mellett mindenképpen van egy latin /római/ része is. Vélhetően odaköltözéssel függhetett össze, ha erről közelebbit az istenneveken és jelzőiken kívül nem is igen lehet tudni. Latin eredetűnek tűnik Kvóresz isten neve és Sis /Szisz/ asszony neve /honnan vagy ill. legyél/, a halál-királylány szaper űrnő, kami úrnő megjelölése /szaper, vélhetően, eszes, okos, kami tökéletes/, ugyancsak latinnak tűnik az Aranyfejedelem Szorni-áter /Szornyi-óter/ megjelölésében a szorni jelző, a Mir-szuszne-hum más megjelöléshez képest. Az ater szó latinul fénytelen, fekete, sötét, feketébe öltözött, gyászos jelentésű. Eredetileg az áter esetleges úr, herceg jelentése iráni eredetű lehetne, az Átar, a "Tűz", bátor harcos, villám alakban győzi le az esőt fogva tartó démont, Ahura  Mazda /perzsa főisten/ fia mintegy. A vogul hagyományban feltűnő a tűzözön hagyomány, nagy pusztulással járt. Arany Kvóresz és Arany Sis asszony meghaltak, majd később újjáéledtek, a hagyomány szerint. Gyermekeik, Arany Áter és Arany Káltes is. A Szorni jelző a latin Sora /ejtsd: Szora/ városból valóra emlékeztet, volscusok vidékén. Arany Kvóresz-gyermekeihez kapcsolt szülöttek /hetes számú/ meghaltak volna, az ember kezdetét egy házaspár jelentette valahol. /A baskir Ural batur eposz is egy házaspárból indult ki, s annak fiaiból./ Az Alvilág fejedelmének neve, a Hul-Óter emlékeztet a halál szóra. A Daruláb-sítalpfiú hagyomány, mint sajátos vogul/manysi hagyomány, teljesen eltér a latinostól. Paraparseh, aki elrabolja a Tórem rendelte feleséget tőle, iráni névnek tűnik, mindenesetre több feleségről van a történetben szó, s az emberi nemzetség csak mint a jövőbeli van jelezve. -A latinos hagyomány beépült a többi istenek világába a feljegyzett hagyományok szerint. A teljes hagyomány elemzésére nem tudok vállalkozni, ez meghaladja lehetőségeimet. A szabir ezüst és kami arany az övekre, süvegre vonatkozóan szintén megjelenik a történetekben. Említik a 7 égbolton ülő férfit, mint gazdag fejedelmet, /üvegfalon/, kezében szent könyvvel, ami előírja a szerencsés napot. A Kaltesz istennő neve talán a callidus latin melléknévvel függhet össze /ügyes, jártas/, és ilyen "vagy" /es, ejtsd:esz/. Az Arany-áterrel kapcsolatos lúd-asszony említés is összefügghet a latin mitológiával. A kígyókorbács Arany-Kvóresz isten esetében, talán perzsa hagyományra utalhat /dahák hagyománya/. A szárnyas Kalm /ragadozó madár, karmos, hírnök szerepben/ és a medveállattá változás sajátosan vogul/manysi lehetne talán. Az istenvilág egészének elemzése meghaladja lehetőségeimet. Mindössze felkívántam hívni a figyelmet erre az érdekes összetettségre: a Felső-isten és Világfelügyelő férfi és a Felső-isten feleség értelmezésébe vonták bele a latin hagyományt is. /Latinul orni-val kezdődő szavak a díszesre vonatkoznak/. Érdekes Arany Áter és Arany Káltes mintegy céltalan kóborlása.

A témához: /Finnugor-szamojéd /uráli/ regék és mondák II. /Vál. és szerk. Domokos Péter /1984/; Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. /Vál. és szerk. Kálmán Béla/ /1980/; John R. Hinnels: Perzsa mitológia /1992/; Herder-Lexikon. Symbole /1978/1993/ szerint a liba, lúd Junónak szentelt állat volt a rómaiaknál, keleten /Oroszország, Belső-Ázsia, Szibéria/ a szeretett asszonyt is jelölhette.

 2026.jún. 12.

A honfoglalás után az ún. Etelköz folyói mellé költözött besenyők lakóhelyét VII. /Bíborbanszületett/ Konstantin császár /913-959/ a De administrando Imperii c. munkájában leírja, a Dnyeper két oldalán lakó besenyők délen a dunai bolgárokig, északon Turkia /a honfoglalás utáni Magyarország északi határa/, Verecke táján, nyúlt, keletre a Kazár Birodalom volt a határ. A 11. századtól Nyugat felé költöző kunokat a Krónikák két helyen említik, Kijev környékén a fekete kunokat, a déli besenyők környékén a fehér kunokat. A fekete és fehér jelző északi és déli irányt is jelölhetett, bár a köznép jelzője is lehetett a kara=fekete /kara bodun/. A szari /tulajdonképpen sárga, de fehérrel fordították/ az előkelőbb réteg jelzője szokott lenni. A Fekete-tenger északi partja közelében a Nagy /Veliky/ Kopan, illetve a Tokmak városnevek kipcsak török jellegűek /besenyők, kunok/. A Kazár Birodalmon belüli besenyők kérdése más, ott a kazár kagán, a guzzokkal összefogva, a legyőzött besenyőket elsődlegesen -a Konstantin-féle elbeszélés szerint- a turkok a magyarok közelébe letelepített /752 után/ szabárdok ill. szavárdok mellé telepítette volna /838 előtt/ elsődlegesen, később a Lehbedi-féle csoport és a kabarok elpártolása után vélhetően átrendezte a besenyők helyét, és az ottmaradt turkok/magyarok lakóhelyéhez képest nyugatabbra telepíthette őket /Don torkolat vidék nyugati oldaláról kereskedés/, a mohamedán források baskard /basgird-re is szokták érteni/, jasin/jasni /vélhetően török szintén, úzokra is gondoltak olykor/, besenyő és talán nekerdeh /akár vízmenti, nahr- folyóvíz szóval kapcsolatban is lehetne/ népcsoportokat említik a 932-es valendari eseményekkel kapcsolatban. Valendar Fekete-tenger-parti bizánci-görög várost valószínűleg az Ingul-Bug vagy az Ingulec-Dnyeper torkolatvidék tájára kellene rakni, és talán a germán val= adó /Abgabe/ szóhoz köthető, esetleg "adókapu". /A kunok valani, Walwen, Balwen megjelölései értelmezésével kapcsolatban kétségeim vannak, hogy tényleg mit takartak, mivel vélhetően a val-nak nevezett adó, illetve a szó más értelme /kívül/?/, illetve a Balwen esetén a bálvány szó lehetne mögötte /szoborleletek, esetleg sírokon; iráni alapon sír=gur/. A ven- szó a kívül, külső jelentésű volt a venenderek nevében, hazai nyelven nándorok nevében, más néven onagurok, onogurok voltak, törökül; a mazar is sírt jelent törökül, nem magyart. /A besenyőket a dunai bolgárok közelében Jazi-Kapannak is nevezték, értelmezték/. A hazai krónika szerint a hunoknál a "spanus" szó kapitányt is jelentene, ezzel összefüggésben felmerülne a Rosszos vidékén levő Spanus-hegy valamiféle vezérhegynek értelmezése a bulgár hagyományban, s a Yilkan szó esetleg "Ilkán" lett volna /?/, vagyis érthették nemzetségfőre, népvezérre is? A hazai krónikákban a capitaneus szóval a hét vezért illetik latinul, esetleg a német Hauptmannal lehetne összevetni, mintegy "főember" összetétel volna, főnök, élenjáró, vezető. A latin nyelvi megjelölések sok tekintetben próbálkozások voltak a más nyelvű tisztségek megjelölésére, ezért is volt sokszor vitatható az értelmük és többfélét is lehetett megjelölésükre használni, ami a dux=úr, fejedelem, esetleg vezér értelmezésénél is kitűnt. Princeps inkább első vezér, vezető, fejedelem, /Molnár Péter elemezte utóbb alaposan a latin tisztségekkel kapcsolatos hazai szóhasználatot./ -A hazai krónikák évszámai nem felelnek meg többnyire az utána elmondott eseménynek, Kézai Simon krónikája eltér évszámokban a Képes Krónikától. A történések jó értelmezését csak más történeti szövegekkel /forrásokkal/ összevetve lehet tisztázni, s más elemzéseket is érdemes bevetni, nyelvészeti, földrajzi szempontokat, a felfogások valódi értelmét stb. A Krónikáink magyar vonatkozásai jórészt mondákra épülnek. Ezek értelmezése eleve nagy óvatosságot kíván. Mikor melyik esemény maradt fent a rostán, és hová helyezték, mikorra, vitatható közelnézetből. Pl. a Bizánci birodalomba több csoport költözhetett be, különböző időpontokban az ún. turkok közül, ahogy a magyar vezetőréteget nevezték. Ennélfogva kérdés, vajon miért tettek egy korábbi beköltözést kiemeltté, s ráadásul úgy keltezték, ahogy keltezték. Nyilván vissza is akarták keltezni, nem is tudhatták pontosan , csak a honfoglalás előzménye és menete értékelte fel az adottat. A Képes Krónika perzsa vonatkozásai /egyébként Kézai Simon "Perzsia hazát" említ/, felvetették három évszám, 377, 401, 677 más értelmezését. Más évben volt ami az évszám után jött, a mai számításunk szerint. Felmerült a gondolat /Brentjes fejtegetése nyomán/, hogy a kezdőév más volt tulajdonképpen, ha ez a Krónikából nem is derült ki. Esetleg már nem tudták. Egyébként sok minden kimaradt, nem lett helyére szerkesztve, a magyar mondák szabták meg sokszor a szerkesztést. A hun szót értették avarra /longobárdok elleni avar küzdelem/,  értették a tulajdonképpeni hunra /Attila hun nagykirály/, ugyanakkor a 370 utáni hun hagyományt keverték az egyik Bendeguz/Bendekus hagyománnyal, amit a "Nagy Magor királlyal" hoztak kapcsolatba, míg a másik Bendeguz/Bendekus hagyomány a kiemelt korai beköltözés egyik összetevője volt. A hun szót turk-ra is lehetett érteni, ezt csak a történészek szokták tudni viszont, a kazárok nem szerepelnek, Lehbedit mellőzik, a honfoglaláskor vezéreinek hagyománya sem pontos. /"Árpád és a hét vezér" Szvatoplug-monda, Kussal említése nélkül, csak egy Kusid küldött, aki Kund fia lenne, de az Kurszán volt, a Kupijan /Kupian/ meg inkább unokának tűnik, persze, nem Kaplony, ahogy félreértelmezték néha./ A Szaszanida-Perzsia jöhetett csak számba a keltezés esetleges más értelmezésénél a Képes Krónika esetében. Ennek kezdetei Pápak /208-222?/ fiai, Sáhpur és Ardeshir uralkodásának a kezdete tűnik számítási kezdetnek, ugyanakkor ez bizonytalan a történészek szerint. 224-re tették a kezdetet többnyire, I. Sáhpur /240-272/ sziklafeliratában a kaukázusi Albánia is szerepel /Ardán/, az alánok kapuja mint határ, a Kaukázus és Elbrusz hegység, mint határ /a kutatók értelmezése szerint/. /Az abházok mint Szigán, Örményország Armini néven szerepelt. Ha netán a 222 kezdő évet vennénk alapul, a hazai Képes Krónika három évszámát 599-re, 623-ra és 899-re lehetne érteni. A perzsák Nap-kalendáriumot használtak, erre vonatkozóan nem találtam érdemleges tanulmányt magyarul, a hónapok neveit szótárból /perzsa-német, német-perzsa/ összeszedheti az ember, de ezzel nem jut előbbre. Többnyire csak a római, a keresztény, héber, török /mohamedán/ időszámítást mutatják be /Szentpétery Imre Kronológia, Naptár/. A bizánci görög birodalom bonyodalmai /Maurikiosz, Phokasz, Herakleiosz/ és a kazár fordulat, illetve a magyar honfoglalás eseményeire utalna a fenti, átértelmezve. A Szászánida-Perzsia elleni hadjárat előkészítette az arab hódítás sikerét. -Korábbi fejtegetéseimhez még hozzáfűzném, hogy az 1300-as évek Jeretamirra vonatkozó adataihoz a kutatás hozzáfűzte a szír vonatkozást: Az ázsiai magyarok mellett említett alánok és malchaiták említése lenne, a malchaitákat melchitákra, mintegy szír keresztényekre értelmezték. -Az Árpád-ház előzményeihez hozzá tehető, hogy nemcsak Árpád /az elő- és utóhad vezére a magyar honfoglaláskor/ utódai nevei /Falicsi, Fali/ árulja el, hogy jóslatok iránt érdeklődhettek, hanem a Krónika szerint az Urs nemzetség fiágon való kihalása után jövő Geysza /972-től/ is érdeklődhetett a jóslatok iránt. Geysza fejedelemmel kapcsolatban két "isteni jóslatot" is említenek: isteni jóslattól intve nemzette volna Sarolttól "Szent István királyt" 969-ben, az utóbbi legendája szerint, illetve ugyancsak isteni jóslattól megintve, kezdte keresztény hitre téríteni a magyarokat. A Képes Krónika szerint már Geysza is ispánokra támaszkodott volna a hatalma érvényesítésében, még István, a fia előtt. Az Árpád-nemzetség származásáról szóló ugor /magyar/ néphagyomány, Álmos anyjának álmáról /a halott Eliud ölyv alakjában jelent meg/, illetve az Árpád-nemzetséget a turulmadárral hozták kapcsolatba, így magyarázták mintegy, hatalomra jutását. Györffy György a bagatur tisztségnevet /az elő- és utóhad parancsnoka szokott lenni török alapon/ tévesen vonja össze a batur török szóval, ami bátor, vitéz jelentésű volt, népi eposzok hőseként szereplők nevében fordul elő, pl. Ural batir/batür baskir eposz, az Ural név manysi/vogul eredetű a nyelvészek szerint. Az eposzról már írtam korábban.

Szakirodalom:

A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor /1900, Reprint/ -Boros János: A Kaukázus- a népek hegye /1980/ -Kézai Simon Magyar krónikája /Szabó Károly, Császár Mihály fordításai/. Császár Mihály, később Bollók János /2004/ a "Perzsia haza" megfogalmazást mellőzi. A Szászánidákhoz: Persien. Ein archäologischer Führer. Sylvia A. Matheson angol nyelvű munkájából fordítva. Tehran, 2003. -L. I. Albaum-Burchard Brentjes: Herren der Steppe /1978/ -Képes Krónika. Fordította: Geréb László -Jegyzetek: Mezey László /1971/ -Györffy György: A magyarság keleti elemei /1990/ -Molnár Péter: Kézai Simon "hun-magyar alkotmánytana" /2023/ -Petrik István: Rejtélyek országa /2008/ -Burchard Brentjes Die orientalische Welt /Berlin, 1970/ nem hozza jól a magyar honfoglalást, az évszázad megjelölése sem jó /esetleg nyomdahiba?/. Kézai Simon másfelé tájékozódott a krónikája megírásakor /pl. Ménrót-hagyomány/, mint a Képes Krónika írója /Szent Sigilbert antiochiai püspök említése, például/, a miniaturákat készítő még ennél is többet tudhatott olykor. A vogul/manysi illetve hanti/osztják hagyományból az Ugru folyótól való elköltözés /465 körül/ szempontjához a moger népcsoport esetében annyit lehetne kiemelni, hogy a vogulok vélhetően több felé költözhettek, felfelé is, és az Aral-tó irányába, lefelé is. Az osztjákok hagyományában ott van a keletről jövő népek közül /465 táján, után/ a szabirok elleni küzdelem, egyéb török ellenség is, /Finnugor-szamojéd /uráli/ regék és mondák II. kötet /Domokos Péter válogatása, szerkesztése/ /1984/.A hun birodalom szétesése utáni időben a keletről jövő szabirok, majd avarok térnyerése, hatalommegosztása a Kaszpi-tengertől északra eső térségben, illetve esetleg lejjebb, mindenképpen felmerül az addig ott élő népcsoportok szempontjából. A késői mohamedán források szerint a szabirok kazár uralom alá kerültek, később kazároknak hódolhattak meg. Az avarok térnyerése viszonylagos lehetett, a későbbi Nyugat felé költözésük is ezt mutatja, s egy részük Turkiában, az I. turk/türk birodalomban maradhatott, az akkori bizánci görög források szerint /552 k. és után/. Más volt az ún. álavaroknak az esete. Magyar szempontból a Kuma folyó mellé költözés Ugru folyó mellől a szövetséges onogurokkal/onagurokkal /nenderek, nándorok/ illetve saragurokkal együtt volt a lényeg, 465 táján az utóbbi, két töröknek tartható, népcsoport a Fekete-tenger irányába, a Kubán folyó vidékére költözhetett. A kazárok felemelkedésével /600-as évek eleje/ a korábbiakhoz képest új helyzetet teremtett, hosszabb távra! A baskírok Ural folyó, Ural hegység felé költözése a 900-as évektől kezdődött, ezen belül manysi/vogul kapcsolat. A Kubrat bolgár kán nevéhez hasonló Kubu folyó nem a Bug folyó lehetett, hanem a Karkinyiti-öböl felé folyó víz.

A Képes Krónikában a kazáriai Csaba fia Edementől levezetett Aba-hagyomány a Bendeguz/Bendekus-hagyományhoz bizonytalan nőági, mellékági kötődést mutat, maga a Bendeguz/Bendekus hagyomány két változata /al-dunai és kazáriai/ hadifogoly-hagyománynak is tűnik, és a Krónika már nem tudta világossá tenni a valódi hátteret. Természetesen a Nagy Magor király, Bendeguz/Bendekus hagyomány a magyar honfoglalás előzményei közé tartozik, és nem a 453-ban meghalt Attila hun nagykirály hagyománya, ahogy többször leírtam. A kazáriai változat a kazár-arab viszonnyal függött össze, az al-dunai a bizánci birodalom politikájával. Amit rokonságnak mondanak, sokszor csak alá-fölérendeltség, mint a vezér és kísérete.

 2026. máj. 29.

Ha tigris volnál vagy egy nyúl,

Embervoltod aláhull.

Tigrislépés, nyúlfutás,

Dajkamese-látomás.

Ki mindent képes megmozgatni,

Hatalomba visszajutni,

Nem érdekli népítélet,

Útja hol érhetne véget?

Mi megtörtént, csak tanulság,

Tévedőnek rossz újság.

Realitás kényszere,

Soha nem dajkamese.

Kétely azt visz előre,

Ki jól ítélni, nem dőre.

Törvényt hozni - valóság.

Eltáncolni - mulatság.

Más a lehet, más muszáj,

Kényszer is a jó szabály.

Nem pirula, nem hitvita,

Hol cselekvésnek van sora.

Üres kérés, illúzió:

Önáltatás, csillapító.

Tudni kell, hogy meddig,

Ha jelzés jön, hogy eddig!

Ki többet vár a lehetőnél,

Kilincselne vezetőnél?

Tudni kell, hogy hol élünk,

Úgy árnyékunktól nem félünk.

Bajokkal ha szembenézünk,

Úgy lehet szebb az önképünk.

Nem fehér és nem fekete,

Felemásság is harc lenne:

Jó irány vagy rossz irány:

A politika feladvány!

2026. máj. 17.

Megjegyzés:

A Magyar Nemzet 2026. május l6-i számában jelent meg Orbán Viktorral, a választás során vesztes FIDESZ-párt vezetőjével egy nagy interjú "Orbán Viktor: Tigrisek vagyunk, nem nyulak. A megújuló jobboldal egyesítő eszméje Magyarország szuverenitása lesz." - az újság címlapján a kiemelés. Figyelemreméltó az interjúból, hogy a külvárosok, falvak, tehát a vélhető vesztesek radikalizálásával kíván eljutni újra a polgári középig, az ifjúságig is, a FIDESZ-párt vezetője, Orbán Viktor, hozva, megismételve, továbbfejlesztve egy-két "sziporkát" helyzetelemzésében. Mit lehet kihozni egy kis országból egy adott, ellentmondásos nemzetközi környezetben miközben az ország belső ellentéteivel is számolni kell? A kapitalizmus "leváltása" nem sikerült, s ki hogyan képzeli el és milyen alapon a társadalom rétegződését? El lehet-e kerülni, hogy a társadalmi munkamegosztás ne hozzon vitatható hatalmi viszonyokat? Elég-e ehhez egy vitathatóan elgondolt "nemzettudat"? A "mintha, de mégse" világában élünk...