VII. Bíborbanszületett Konstantin művében A birodalom kormányzásáról -a kabarok/khabarok megjelölés a Kazár Birodalom elő és utóhadából leszakadtakat jelenthette elsősorban a 885-ös  kazár vereség után a kijevi Russzal szemben. A Kussal-féle akció zömmel erre épülhetett, Álmos /Almus/ fia Árpád szerepét a kazároktól elszakadás és az új felállás, valamint a bizánci-bolgár háború menete szabta meg, szerényebb helyezéssel /elő- és utóhad vezetése/. A kabarok/khabarok összetételét a kazáriai elő- és utóhad összetétele határozhatta meg tehát elsősorban, és részben az egyéb csatlakozók. Ezt viszont az új szervezésben, amit az ún. Etelközben a honfoglalás előkészítése jelentett, nyilván átalakította. A Konstantin által felsorolt főbb hét nemzetség között ott voltak a csatlakozó alán-oszétek is, ahogy a Krónikák által jól-rosszul fenntartott hét vezér között is. A sorrendiséggel már nem voltak tisztában, Árpád szerepét tudták ugyan, de keverték a Gyula nevűeket, Gyula vezér esetét, illetve Urs szerepével csak a Képes Krónika volt tisztában, Kézai Simon már Ursurral keverte, bár krónikája korábbi keltezésű. Úgy tűnik, hogy a honfoglaláskor a Kárpát-medencében -a dunai bolgár államra összpontosító- bolgárok száma nem lehetett sok, kivételt a későbbi Dél-Erdély képezett Keán vezérrel. Lényegében a nyugati frankok és a felemelkedő ún. Nagymorvaország, illetve a gepidák vezetése alatt álló, Marót /Morout/ vezette alföldi-kelet-dunántúli térség, ahová a legyőzött avarok is beköltözhettek, illetve ottmaradhattak, s itt élő egyéb néptöredékek voltak jellemzők, mint székelyek, szarmata, görög és más maradékok, az ún. nándorok /onogurok/ is töredék volt. Ami az ún. onogurokat illeti, nem lehet elfelejteni, hogy 920 körül a mohamedán források jelentős onogur népességet említenek a kijevi Rusztól mintegy délkeletre, a Kazáriában maradt turk vezette magyarok szomszédságában, azaz a Don-Donyec folyók közelében. A besenyők esetében is meg kell különböztetni a 838 előtt a Kazár Birodalomba telepített, legyőzött, besenyőket, illetve a későbbi besenyő politikát, 885 után, és ezzel a besenyők újabb hullámát keletről a bolgárok irányába. Nyilván a kunok későbbi továbbköltözők a térségben, s Anonymus /Pál prépost, királyi notárius/ 1200 körüli színes, irodalmi, elbeszélését is helyére kell tenni etekintetben /ún. kumánok, mint csatlakozók/. A bizánci keletrómai-görög birodalomba való beköltözők nyilván szerényebb rangú vezetőkkel költözhettek csak be, a Krónikák "dux" megjelölése, a csoportok vezetőire helyén kezelendő. Az ún. két Bendekus/Bendeguz-hagyomány hadifogoly-hagyománynak tűnik, tehát eleve szerényebb rangúak lehettek, csak az utólagos mondaszerű mesélés nagyította fel rangjukat és másította meg akár származásukat, ahogy a Bendekus/Bendeguz fia Ethele /Atyla/ fia Csaba /Chaba vonal esetében történt, 400 év átugrásával, keverésével. Nemegyszer az alá- és fölérendeltséget leszármazásként jelölték, s erre ügyelni kell, értelemszerűen. Úgy tűnik, Kusid a Szvatoplughoz küldött követ, nem Kund fia lehetett, neve talán a délvidéki helynevek között fedezhető fel, vélhetően a Kussal-féle sereghez ért vissza, s ennek bázisa a délvidéki Ómarót-környéki letelepülés lehetett, ahol a Lehbedi/Lebedi nevet is fel lehet fedezni a Levedin helynévben, s egyben jelzi a honfoglalás egyik irányát az észak-keleti hágókon átkelő fősereghez képest. Kund és Urs vezetésével, ahol Árpád az elő- és utóhadra jellemző előkészítő hírszerzésben és terepbiztosításban jeleskedhetett, ahogy tudott. Úgy vélem, hogy minden utólagos kiszínezéssel szemben, Csaba fia Edemen közemberként telepedhetett meg a honfoglalás /896/ táján rokonságával, népével, s talán nem is az általam feltételezett Csaba településeken, hanem Bodony /bodun köznépre vonatkozó török megjelölés/ településen, csak idővel emelkedett ki a nemzetség, amit a Krónikák által hagyományozott nevek is jelezhetnek. Pata duka lehetett Pata városban, tehát kiemelkedő határterületi "ispán", mintegy kormányzóféle. Az Anonymus által hagyományozott adatok -Mátra erdőben Árpád által adott föld Ed és Edemennek, mikor csak Edemen jött volna. Póta nevű várépítő, aki persze, miért épített volna épp saját nevére várat, ha megnézzük a várak változatos elnevezését, akár az Abákét is,- megkérdőjelezhetők. A Póta leginkább a germán Bote küldönc, hírvivő szóra emlékeztet, ami lehetett mint szolgálat, kiemelkedés alapja is. Akár volt esetleg leányágon rokoni kapcsolat Pata úrral, akár nem, mindenesetre az Aba-nemzetség csak Geisza /Géza/, vagy inkább I. István idején alapozta meg rangját és nevét, s ráadásul úgy tűnik, egy előkelőbb és egy kevésbé előkelő ágon /Aba Péter, Aba Sámuel/. A többi ebből következett. /A székelyek Csaba királyfija, a szakirodalom mérvadó része szerint is, utólagos kitaláció, ilyesmi a régmúltban a meglevő, de elveszőben levő jogok védelmére született, ahogy a hun nagykirály pajzsát a Képes Krónika az ún. Aranybulla mozgalom idején "előkerült" /utólag elkészült/ pajzs ábrájára építette, s a hunok joga az akkori közszabadok, a katonáskodó várjobbágyok, szerviensek jogát hivatott védeni, akár a szabad bíróválasztással. A bulcsok régen letűntek, a honfoglalás nagybírái is. A szakirodalom nem követhette volna el azt a tévedést, hogy a nyilvánvaló személyneveket, mit Gyula, Horka, azonosítja a nagybírók tisztségének megjelölésével, ami gülász, karkhász volt és buloszud és nem Bulcsú, miközben ki sem tértek a bulcsok szerepére, ahogy Urs szerepét is meghamisították. Kundról már alig lehetett tudni később, de Kurszán esetleges utódait összekeverni az Uza-fiakkal, tényleg nagy baklövés volt, de ennél sokkal nagyobb a máig tartó kündüzés és gyulázás kis betűkkel, valamint Árpád és utódai szerepének szélhámos átírása, a valós tények tisztázása helyett. Csaba közemberként harcolhatott  13 évig a bizánci hadseregben, s a khorezmi házasságát a Krónika is azzal magyarázza, hogy nem volt elég rangos. A Pata városok eredetileg szarmata-bizánci görög alapítások lehettek, pata lépcsőt, lépcsőfokot jelent perzsául, s duca is a bizánci görög birodalomra visszamenő tisztség volt, esetleg nemcsak várnaggyal, városkapitánnyal is értelmezhető, s e hatalmi kör bővülésével területileg. /vö. Velence esetét/ vagy Ravennáét a podestával/. A latin potestas=hatalom szóból is jöhetne a Pota egyébként. Ursur a Sajó melletti kisebb alán-oszét vezér volt, Kácson épített monostort, templomának felirata is megmaradt volna a hagyomány szerint, ugyanakkor úgy vélték, megmaradt pogánynak és pogány istennek áldozott, a Pesty Frigyes-gyűjtés egyébként a régmúltra alig kitérő, arról szinte semmit nem tudó, feljegyzése szerint. A Szomolya helynév /Z/ámpatak, Zámolyt is feltételezhet. Az Ursur nevet olykor Ursra értették, Orsnak is ejtették, olykor Eörsnek írták, utóbb az Urs írásmódok és a név /helyesen iráni, Urs fehér jelentésű szó/, értelmezése helyett mindig Örst írtak. Ez az ersz=örökös változataként fogható fel: Urs örökébe léptek mások, és éppen kik. Az alán-oszét hagyományra a gabona -áldozat is jellemző lehetett, a gabonakeresztek esete, mint régi-új. Felfigyeltem Borsod megyében a határmegjelkölések között a Kis- és Nagy-Kepszer határrész jelölésre, szántóföldnél. Itt a kep=kepe=kéve azaz gabonakereszt megjelölésről lett volna szó, kévesor, kepesor, a kepéz, kévéz ige is ezzel függ össze. Eredetileg ugor szó lenne a kep, nyaláb jelentésű, Bárczi Géza nyomán. Az alán-oszéteknek a Kaukázus környékén jelentős gabonatermő földjei voltak, a Nart-eposzban az istenek egyik adománya a gabona volt, s a gabonaföldek kiszáradása mintegy a nartok isteneinek elhanyagolása, az áldozatok bemutatásának elmaradása következményeként jelenik meg. A baziliták esetleges sziklába vájt fülkéin túl valóban az iráni hagyományú temetkezési módra mutathatnak az ún. kaptár-fülkék, amikről a szakirodalom is már feltételezi, hogy a halottak csontjait helyezték el a sziklafülkékben és lezárták azokat, s ez volt a temetés módja. A méhkaptárral keverték a sziklamélyedéseket egy ideig. A kaptár szó régi és újabb jelentésének különbségéről volt szó tulajdonképpen. A temetkezési hely neve eredetileg sírkapu lehetett: gabr /=kapr ejtés/-dar perzsául, illetve esetleg kapi-tarh törökösen, utóbbi kirótt kapu, míg a kaptár újabb szava a méhekre, a méz összegyűjtésével függhet össze szláv nyelven. A Tiboolddaróc /Kács/ név nyilvánvalóan germán eredetű, éppen lehettek gepida származékok is, ahogy Ung megyében a Tiba jöhetne a Tiboldból is, nem feltétlenül római névből. Aba Sámuel nemzetségi monostorának helyneve, a Sár, a korábbi véleményemmel ellentétben nem utal semmi funkcióra, esetleg a sahr=város perzsa szónak a leegyszerűsített változatai lehettek a Sár nevű települések nevükre nézve. A Csaba név eredetileg a perzsa sabah=éjszaka, szóból jöhetett. Hazai Csaba helyneveink régi írásmódja azt jelzi, hogy teljesen más magyar értelmezés, szóhasználat lett volna a helynevek mögött, s az ejtésben egyfajta egységesülés ment végbe. A sabah többesszáma perzsában a szótár szerint asbáhi. Erről eszembe jutott az Asbóth név. Régi germán/német szóval Asch agyagedényt, korsót is jelentett, a Bote küldött, küldönc lehetett, mintegy agyagedény-, korsó- küldönc lett volna, mintha ebben vitték volna az üzeneteket. Ez a funkció, mint lehetőség felmerült bennem a kadusziknál is, a Kaszpi-tenger mellett, ma Azerbajdzsán területe. A germán alapú Damasa helynév is utalhat áldozatbemutatásra. /Asche=hamu németül/. A Borsod megyei Csát viszont perzsa fedél, tető szóra mehet vissza. A perzsa szótár szerint a latin corbis szóval összevethető német Korb=kosár szó perzsául "szabad", illetve "zambil" szavakkal értelmezhető, perzsául áldozat=korbáni. Magam a Kosvár szót kos állatból /örmény esetleg/, véltem értelmezni, de a hagyomány szerint kosár /kas/ lenne a kiindulópont. A szekéren levő kas is eszébe juthat az embernek. A Zambil szó a Köroglu hagyomány szabad városait jellemzi, idézi. Vannak sajátos szóösszefüggések, néha felmerülhetnek: hogyan? Az "ima" szó perzsa eredetűnek tűnik: célzás, jelzés, hivatkozás értelmű.

A szakirodalomhoz: Pesty Frigyes Borsod vármegye leírása 1864-ben /Miskolc, 1988/ -Baráz Csaba Kaptárkövek a Bükkalján. Sziklaméhészettől a magyar ősvallásig. /Debrecen, 1999/ -Istenek vándorútján. Vallások, hiedelmek a Kárpát-medencében és az eurázsiai háttér /Az alánokról: 11-30.o., Augusti Alemany tollából/ -A kötet a buloszudot és a Bulcsút tévesen azonosítja az egyik tanulmányban! -Honfoglalás és régészet. Szerk. Kovács László /Balassi Kiadó, 1994/ -A sziklafülkékkel, kőfülkékkel Mesterházy Károly foglalkozik a kötetben Györffy György Vezéri szálláshelyek emlékei c. írása teljesen értelmetlenül kavarja meg az Árpádok és mások félreértelmezésével a témát. -Mérvadó szakirodalom az alánokhoz: W. I. Markowin-R. M. Muntschajev: Kunst und Kultur im Nordkaukasus /Leipzig, 1988/ -Az oszétek saját tudományos összeállításai nem állnak rendelkezésemre a számomra megközelíthető orosz nyelven, csak olvastam a címeket, más szakirodalomban. A Pesty Frigyes-féle gyűjtés szinte semmit nem tudott a honfoglalás koráról és a középkorról összeszedni, alig néhány mondaszerű adat, legfeljebb Anonymusra, VII. Bíborbanszületett Konstantinra, illetve Budai  Ésajás történeti munkájára hivatkoznak, ha erről valamit is mondanak, nem helyi gyűjtésre, de a határrészek megjelölése mindenképpen mondhat valamit, továbbá földvárak, várromok, elpusztult faluk, ide-odaköltözések, telepítések, templomromok és földben talált tárgyak említése. Úgy tudom, hogy  a gyűjtés legalább fele már ki van adva különböző helyeken, utóbb főleg Debrecenben. A fentiekhez még: A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor. /1900, Reprint/ -A Pesty Frigyes-féle gyűjtés a Csörsz-árkot egy helyen Hadrianus császár korára teszi, "csaszárkának" értelmezi. Ez utóbbi nem tűnik valószínűnek. Egyébként teljesen naiv, minden alapot nélkülöző névértelmezéseket is hoz a Borsod megyei kötet. A Baráz Miklós kötetben Kandra Kabos: A siroki kőember című mondájának Darnó ill. Tarna nevei nézetem szerint germán eredetűek /Siroknál Darnó-hegyvonulat, lent Tarna folyó, várrom, Fejér-darnó vár hagyomány/, a beköltöző idegen nép lehet a magyar honfoglalás, utána a palócok. Darnói prépostság Zemplén megyében volt, de volt Darnó Szatmár megyében is. /Gömör megyében Darnya, Darnóc/ A Tarna folyó neve közismert, a Csörsz árkával is összefüggött. Vándornevek, vándortörténetek, mondák /kővé válás, mint átok, letűnt tündérvilág/. A Sáta helynév Satanára emlékeztet a Nart-eposzban. -Kos vár, Kas vár: Csánki Dezső történelmi földrajza, II. kötet /1894/, Baranya megye várai.

2026. IX. 28.

Pesty Frigyes Pest-Pilis-Solt megyére, Hont megyére és Borsod megyére vonatkozó kötetének /1864-1866-os helynévtári gyűjtés/ átnézése változatlanul azt mutatja, hogy a honfoglalásra és a középkorra vonatkozó hagyományok szinte teljesen eltűntek az emlékezetből, ebben szerepe volt a lakosság összetételében végbement nagyon nagy változásoknak, települések, várak, templomok pusztulásának. Az Árpádra vonatkozó mondákat utólag magyarázták belé a hagyományokba és nem felelt meg általában a valóságnak. Pl. Arnulf császár megsegítésére Szvatoplug ellen Ipolypásztó alatt vonult volna el a sereg Árpád vezetésével. Ez nem volt igaz, mert Arnulf frank király és császár /887-899/ megsegítésére csak Kussal vezetett sereget, I. Szvatoplug 894-ben meghalt. A Kussal-féle hadjárat 892-ben indult, s előkészítette visszafelé a magyar honfoglalást. Árpád, az akkori turk /magyar/ vezetéssel együtt, a bizánci-bolgár háborúba kapcsolódással volt elfoglalva, s éppen Kund fia Kurszán és Árpád állapodott meg a bizánci követtel 894 táján erről, az ún. Etelköz vidékén. A Csepel-szigetekhez sem köthető Árpád fia Zulta házassága Morout gepida fejedelem lányával. Az Árpád-nemzetség a bihari részeken lakott. Csak Taksonnyal kezdődött változás, a besenyő házasság révén, talán az ölbő tisztséget is viselte a besenyőknél, azon felül, hogy az Árpád-vonal az elő- és utóhad vezetését /ez a segédhad, a fősereghez képest/ láthatta el, lehet, hogy csak a keleti, észak-keleti határszélen, máshol ezt a feladatot mások láthatták el. A főbb nemzetségnevek előfordulása emellett tanúskodik, s a főbb vezéreké is /Vérbulcsu a Dunántúlon, a Balaton táján/. Az ország déli részén is mások tartották kezükben a vezetést a nevek alapján, és a történések alapján. Középen a Yeneu /Geneu/ nevek előfordulása is mintha erre utalna. A Turul-nemzetség hagyomány a köznép hozzáfűzése volt az Árpád-vonalhoz, s Álmos /Almus/ születéséhez az ölyv-hagyomány, mint az anya jósálma, az elhunyt /megölt/ apáról, Eliudról /Eleud,Helihu/d//. A köznép Lehbedi folyóját a Don-vidéken Kingyelusnak, Kengyelusnak, Kengyelösnek hívhatta a Khingülosz név alapján, amely egyébként töröknek tűnik. A kengyeles folyónevek számos helyen előfordulnak az országban, a fenti jellegzetes alakot a Pilisben is megtalálni, ahogy a Délvidéken, Csanád megyében. Ismételten kiemelném, hogy a gülász méltóságnév, mégha netán gilára rövidítenék is, nem azonos a Gyula személynévvel, amit olykor Julára rövidítettek. A Karkhász nem azonos sem a Horka szláv alapú személynévvel, sem a harka- kezdetű török nevekkel, pl. harika=csoda, a karkhászban a karar török szó van, ami a perbeli ítéletre, döntésre vonatkozik. A khasz török szó a különleges, sajátos, tiszta jelentésű vagy esetleg a haszil- létrejön török szóval áll kapcsolatban, az ítélőbírói megjelelölésről van szó teljes egészében. A buloszud sem azonos a Bulcsú személynévvel: mintegy egyeztető bírót, idézőbírót jelenthet, török-szláv alapon, bár a szud iráni szó is, a bírsággal kapcsolatos. A Hont megyei Kőkeszi határában a sadárka megjelölés a sad, mint fővezér, nagyvezér cím meglétét bizonyítja szintén a honfoglalás után. A Hont megyei Százd határnevei  között szerepel Morda-hegy, alatta egy barlanggal, emlékeztet a Don-vidéken a turkok vezette magyarok területéhez közeli mordvinok nevére, mordvának is mondták, Mordiának is. /Bár morda szláv nyelven állati pofa is./ A Hont megyei karkus határrészek /Gyürki, Sirak helységek/ a török karakus=sas nevét idézhetik. Sárkány említések, a Naphegy, a Zámor, Zámoly helynevek Zám eleme iráni/perzsa hagyományra utalhat. /A szirak szó szerb alapon cirokot jelent, vö. cirokseprű/. Az ún. Pogány-, várakra is érdemes figyelni, a hagyományok keresésében, nemcsak a Szamar nevekre, akár Szamárkő-hegy,-völgy alakban. Pomáz, úgy tűnik, 1138-as korai említését is tekintetbe véve, hogy iráni eredetű névre mehet vissza, a bá-maze szó perzsául ízes, vidám, jókedvű jelentésű. Ezt germánosan Pamaz-nak, Pomásznak ejthették. A Ders-patak Pomázon figyelmeztető jel a név értelmezéséhez. Pomáz határa a beköltözések folytán szláv neveket mutat főleg, de a Messelia /törökül tölgyes/, a Kartalia /törökül sasos/, a Szamár /iráni alapon termés, gyümölcs/, mégiscsak jeleznek korábbi nyomokat is. A Kartal-Kurszán nemzetség kérdésével foglalkoztam, a Kartaliaknak /Uza fiak, Corzan ragadványnév/ nincs közük Kund fia Kurszánhoz, se esetleges leszármazottaikhoz, akiket nem ismerünk egyébként, mivel az utolsó Kund leszármazott első vezér I. István király dél-erdélyi hadjárata /Keán bolgár vezér ellen/ alkalmából a király Zoltán rokona közelébe lett telepítve a helynév szerint, a Küküllő-vidékre, nyilván biztosítékul. Árpád egyik fia, Termaszu vagy Termasu nevéhez megjegyezném, hogy a terme vadrépát jelent, tehát akár tormát is, de ettől még nem elfogadható, hogy Györffy György szimplán Tormásnak nevezte. A therma görög alapon fürdő volt, szu törökül víz. Tehát lehetett fürdővíz, esetleg vadrépavíz is a szó jelentése. Az ousad név Anonymusnál /Pál prépost, királyi notarius/ nem személynév, hanem méltóságnév lehet, mintegy csúcsvezér jelentésű, perzsa alapon. Lél a Képes Krónikában ábrázolása szerint alán-oszét nagybíró lenne, talán pallosjoggal. A Csörsz-hagyományhoz megjegyezném, hogy a személynév kiindulópontja a Vác melletti Duka helység Csörgi neve is lehetett, amiből a vállalkozás meghiusulásakor csináltak Csörsz nevet. A Duka közeli Sződöt a szud azaz bíró szláv nyelven, szóval is szokták értelmezni. A Duka környéki hegyekből vízvezeték, csatorna is indult, eredetét nem tudták. Álmos /Almus/ nevét VII. Bíborbanszületett Konstantin Szalmutzésznek írta. Nemcsak a szalmusznihoz lehetne közelíteni a szót, hanem a perzsa zolm/szolm szóhoz, ami az elnyomás, zsarnokság, jogtalanság szava. Talán hatalmaskodó, zsarnokoskodó is lehetett, s ezért nem tudni a halála, temetése körülményeiről biztosat. -Az Abák ősének nevezett Csabának a fiát, Edement talán a Demen-nevű birtokok egyikén kereshetnénk. Vélhetően a nevét Demenre rövidítették, a dem görögül telek, birtok jelentésű volt, tehát mint birtokot, telket kapottat, a Demeniek között kereshetnénk. Ilyen nevű birtok Heves megyében, Váraszó határában, volt: Demenefölde, ezt később Demjénre értették, s olykor a Demjént azonosították a Damjánnal. A Demjén lényegében Demen fiát jelölhette. A Váraszónál levő Demeneföldéhez csak a jelentéktelen várat, Heregvárat kötik, mintegy "karóvár" /palánkvár?/. A határban közel van egy, már elpusztult, Ispán nevű helység, a Bölcs helynév bulcsra, helyi bíróra utalhat. A Borsod megye felé eső részen Herceges, Gömöruta név is előfordult a határban. A Herceges talán a duka méltóságot betöltőre utalt. Az Egerszólát közeli Demjén/Deménd község területén van egy Hegyeskőbérc. Egerszóláton /a Heves megyei Sirok szomszédsága, Feldebrő közel van ehhez/ előfordult egy Prokaj-nemzetség. Hasonlít Sarolt Prokuj nevű nagybácsija nevére. Érdekes, hogy a Galga-folyó és a sok határbeli Galagonyás nevére hasonlított a Nart-eposz Szél istenének neve: Galagon. A Heves megyei Fogats, Fogacs név talán a Phókasz görög személynévből származott. Soroksáron a dűlőnevek között találni egy Damweg-et, mintegy Szarvas út, utána említik a Kusanibrünl dűlőt, ez Kusani-kút, forrás lenne, talán a Kurszan elírása? vagy a Kus, törökül madár szóból jött a kút, forráselnevezés. A Pest-Pilis-Solt kötet Acsa helyneve a nartok Asa nevére emlékeztet, a Cselej helynév a perzsa csel, csehel=negyven jelentésű szóra hasonlít. Dömös biztosan nem volt Árpád székhelye, ahogy a Pesty Frigyes kötet feljegyzői hozták. A dömösi prépostság Kundu birtoka elenyészett az idők során. /Nem kündü volt, ezt azok félreértelmezték, akik rendszeresen ü-re, v-re javítanak./ A kabar/khabar nem kovár, még a Kovár helynév is Kuarra ment vissza, mintegy török/hun viharisten neve lenne. Tehát a kovar, mint esetleges szláv kovács /Györffy György értelmezése/, is utólagos. Kovar nevű bolgár vezért ismer a kutatás a 800-as évek közepén. A történészek, régészek végre abbahagyhatnák a kavarást /a kabart olykor kavarnak is írják, ráadásul./ A kovar szó hitszegő szláv nyelven. A Cowari a dunántúli frank fennhatóság alatti szlávokra vonatkozott 892 előtt, a Huni ott az avarokra. Végre tudomásul kellene venni, hogy a 892-es Kussal-féle hadjárattal indul a honfoglalás, a délvidéki-balkáni előzetes, a Bizánci Birodalomba való kisebb betelepülésekre is támaszkodva az úton, és a Délvidéken a további hadművelet kiindulópontjaként. A fősereg /benne Árpád, mint az elő- és utóhad vezére/, 895-896-ban jött be a vereckei, uzsoki, duklai hágókon át a köznéppel együtt. A Dunántúl elfoglalása 901-re fejeződött be. Utóbb azt gondolom, hogy a Képes Krónika 3 évszáma, 373, 401, 677 értelmezéséhez a Szászánidák 224-es kezdőévét kell mégis alapul venni: 597, 625 és 901 ennek alapján az évszámok tényleges értéke, azaz ezek a történések fontosabb évszámai a Képes Krónikában, az adott helyen, a helyes értelmezéshez. Az 58. év a vízözön után viszont nem tartozik ebbe a körbe, talán tényleg más évkezdet /heftalita/, vagy esetleg, ha mégis, akkor a Kusán államra utalhatna /Khorezmmel, ami nem azonos Khoraszánnal/. Az 508. év már más, a Szaszanida-birodalomban való megjelenés előzménye lehetne, a Kuma folyó vidékéről. /Hol ezt, hol azt hozták a forrásközlők/.

Fontosabb szakirodalom: Pesty Frigyes Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések /Szentendre, 1984/ -Pesty Frigyes: Hont vármegye és kiegészítések /Szentendre, 1984/ -Pesty Frigyes: Heves vármegye helynévtára /Eger, 2005/ -A magyar honfoglalás kútfői, Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor /1900, Reprint/. -A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Sajtó alá rendezte: Györffy György /1986/ -A kötet kritikáját folyamatosan hozom írásaimban! A mohamedán források basgird megjelölése helyett a Don-környéki magyarokra legfeljebb a besgird alak vonatkoztatható, a Bascardia mint az öt szkita testvér kurgánja utáni területi megnevezés alapján, mintegy öt-hegy területe, bár így is kérdéses, Kuma mellől továbbköltözőkre állhat esetleg.

2026. X.2.

Richard Wagnernél /1813-1883/ új mitológiává emelt emberi határátlépések, titkok, egyben az ember által megismert, emberivé, új, kivételes hősivé emelt tettek, a művészet megalapozói és újítói, a sorsok felvetik, megismételhetők-e a csodák, vannak-e, a német romantika új mitológiára törekvése egyben a csoda megismételhetőségére épül vagy annak kudarcára, emberi szinten a hőssé válásért. Wagnernél a határátlépő tragikus hősök a személyes megváltás emberi magatartása, mintegy csodája által nyernek valamiféle feloldozást a határátlépéssel járó kiátkozottság alól, /többnyire a romantikus irónia és a tragikum határán/. Richard Wagner zenei témái és törekvései úttörő jellegűek voltak zeneileg és a szövegeket is a zeneszerző írta műveihez /Drezda, München, Bayreuth/ Albert Lortzing és Richard Wagner ismerték egymást ugyan futólag, de Lortzing /1801-1851/ a német opera megújításaként a német vígopera, a "játékopera" /Spieloper/ megteremtője volt, s egész munkássága a kor politikai kérdéseihez kapcsolódik szinte, a német Vormärz, azaz 1848 előtti reform törekvések korának zeneszerzője, operáiban konkrét politikai célzások /a realitás talaján általában/ voltak, ismétlődött a szabadságra, emberi jogra, reformokra törekvés gondolata, s ezért a cenzura is ismételten  célba vette műveit. A Mozart-féle törekvések folytatójának tekintik, francia műfaji kitekintéssel is, nemcsak a német Singspiel megújítója, bár főleg az. Főleg Detmoldban és Lipcsében tudta hozni a legfontosabb és legjobb vígoperáit. Politikus zeneszerző volt, s maga írta, állította össze a szövegkönyveket többnyire, s szintén zseniális tehetség volt a maga nemében. De éppen mert korhoz kötődött a munkássága, úgy ítélik meg, hogy már egy-két műve kivételével nem tekinthető aktuálisnak, nem  is érdekelheti a közönséget, ellentétben Richard Wagner operáival és zenedrámáival, azok főszereplőinek tragikuma mitológiai hősökké emelte őket, s mint ilyeneket örökérvényűvé. Lortzing nem a csodában gondolkodik, hanem a ténylegesen elérhető, reális emberi szabadságtörekvésekben, s megírta 1848-ban forradalmi operáját is, a Reginát, amit csak több, mint 30 év múltán, teljesen más, a berlini porosz udvarnak tetsző szövegkönyvvel adhattak elő, A martalócok címmel., amely a cselekményt a napoleoni időkbe helyezte át, 1848 forradalmi mozgalmai helyett. Lortzing egész munkássága során a cenzúrával küzdött, de mindig megpróbálta. Voltak, persze, ehhez barátai, harcostársai is. Zenei újításait, éppen mert politikus zeneszerző volt, már nem tartják annyira figyelemreméltónak, mint Richard Wagnerét. Mi a tét? Eltér a kérdésfelvetésük, céljuk is, hangvételük is, zenei építkezésük is. Albert Lortzing jelentősége, kiszólásaival a közönséghez, leginkább a kor másik zseniális alkotójához, a színpadon is előadóművészként, Johann Nestroyhoz hasonlítható Bécsben /pl. A félember /=a meghasonlott/, Szabadság Mucsán/, ahol viszont Lortzingnak, az ottani hozzáállás miatt, igazi sikere nem lehetett, s azután Berlinben, 1848 után nem sokkal nagy szegénységben meg is halt. Lortzing 1848-as forradalmi operája összevethető lehetne J. Nestroy 1848-as tárgyú szatírájával. A példák felvetik azt a kérdést, vajon mi adja a művészet értékét, mi a művészet és a művész feladata. A művésznek, a művészetnek a korhoz kell-e szólnia, a kor problémáiról, vagy valamiféle kortalan, korok felett lebegő alkotásra kellene törekednie, valamiféle kortalan filozófiával, ha egyáltalán van ilyen...Vajon a hősök a mindennapok hősei, vagy valami fantasztikus történet szereplőiként válnak szinte szimbolikus alakokká a szokás és erkölcs határátlépőiként, egyben tragikumuk is ebben van, s ez adja az örök szépséget, az örök magasra törést, vagy a közönséghez vígoperai /vígjátéki/ szituációkban kell eljuttatni a felismerést, mivel jár a jó irányú, reális, szabadságra törekvő magatartás, s egyáltalán ki lehet-e mondani bizonyos célokat és szavakat, fogalmakat? Korunk szélsőséges művészi törekvései a szórakoztató ipartól a már hallgathatatlan, érthetetlen, talán már kevesek számára sem követhető ellenművészetig, művészetfeletti /?/ művészetig, a rendezői színház térnyerésével együtt, -felvetik a kérdést, tényleg jól fogják-e fel még a művészet szerepét, vagy már lemondtak róla, sőt meg is csúfolták. Mindez a társadalmi és politikai-jogi válsággal együtt járt, amit a tőkés rendszer hozott magával, az új szélsőségesek, válságok formájában. Mintha a politikai szabadságjogokat az ún. fejlett világban el lehetett volna ugyan érni, de a hatalmi és vagyoni /üzleti, piaci, tőzsdei/ törekvések miatt meg is kérdőjeleződtek a vívmányok. Mindehhez járult a tudományos-technikai forradalom új szakasza mára, a csúcstechnikával, amely végsősoron már megkérdőjelezi az embert és világát a még élhető formában. Sajnos, az európai gondolkodás nem tudta kellően beépíteni a hatalmi törekvések kétarcúságát, a jó és rossz oldalt, mivel sokáig és részben ma is, valamiféle illuzórikus csodavárás jegyében értelmeznék egyesek az embert és a világot. A többre, jobbra törekvő ember és a túlzott hatalomra, vagyonra, önkényuralomra törekvő ember különbségét nem lehet feloldani valamiféle távlati, illuzórikus igazságtételben, a világot csak az emberi felelősség valós, reális megalapozásával lehet jól elrendezni, megmenteni, s nem egy abszurd alapra és fantáziára épülő felelősség jegyében. Ez a múltban sem működött, s nyilván ma már tarthatatlan a vallási alapra, hiedelmekre épített állítólagos felelősség; a keleti vallások jó és rossz felfogása sem oldja meg a világ problémáit, a világ megosztottsága, válsághelyzete, a felfogások irreális megalapozása, tudományos és tényszerű megalapozás helyett, még az ENSZ keretében sem képes megoldani a problémát. Hajdani csodás kinyilatkoztatásokra építeni a mai világszinten már képtelenség. Csakis a reális problémamegoldás és reális tettek vihetnek előre, ilyen fantasztikus összefüggés feltételezése nélkül. A XIX. században még nem dőlt el, milyen irányban éleződnek ki végsőkig az ellentétek, bár az bizonyosnak tűnhet mindig, hogy a hatalmi harcok kiújulása mindig várható, a politikai gondolkodás és a gyakorlat ellentmondásai, politikai kalandorsággal csak félrevisznek. Sajnos, mintha a fogalmak ismételten összezavarodnának, a technikai-tudományos forradalom új lehetőség a birodalmi és önkényes, emberellenes törekvésekre. A belátásra, gyakorlati teljesítésre épülő és összhangzóan működő társadalom törekvését nem lehetne szélsőséges technikai törekvésekkel és hatalmi törekvésekkel veszélyeztetni, szélsőséges természetpusztítással, az emberi természet negligálásával karöltve. Az emberiség végzetét /vö. Orff érdekes zenei látomása/ maga az emberiség idézi elő a saját rossz irányú tetteivel, hatalmi törekvéseivel, a lehetőségek és az emberi jogi határok be nem látásával, ebből semmiféle csodás menekülési útvonal nem lesz, csak reális megoldások létezhetnek, ha még beláthatók. Arány- és mérték- és értékvesztett világ helyett új megállapodások a lehetséges arányok, mértékek, értékek fenntartására és a lehetséges, még emberi, megélhetésre és együttműködésre, valóságtól elszakadt nagytőkés és elittörekvések helyett, és ezeket kiszolgáló szélsőséges technikai és tudományos törekvések helyett, a rossz, emberellenes gyakorlat jegyében. A művészet feladata korunkban a mai jó törekvések segítése, a negatívumokra rádöbbentés. Miben állhat a másság, ami hőssé tesz? Amiből nem lehet engedni? Feláll, kiáll-e, aki tehetné, tennie kellene? A művészetek egy része fantáziajáték volt, s maradt, tulajdonképpen a vallási hiedelmek is csak fantáziatermékek, de a kettő súlyozását a hatalom hol így, hol úgy, de többnyire rosszul fogta fel és fogja fel. A fantáziajátékoknak a valós cselekvést kell szolgálniuk, jó irányban, a jobb emberi viszonyokat elősegíteni, a rosszra, gonoszságra törekvés "tragikumát", és ennek gyakorlati büntetését is megérteni, hogy a bűnözés ellen fel lehessen lépni, és ez magától értetődő legyen. Legtöbben nem értik az iróniát, csak a "komoly" dolgokat, hangvételt. Az emberi határátlépés mikor csak tragikus, mikor gazemberség pusztán, ami nem tekinthető tragikusnak, csak büntetendőnek, világosan kell a jognak körvonalaznia, a gyakorlatnak is, és az irodalom és a tematikus zene is elősegítheti ennek felfogását, elfogadását. A gazemberséget nem kell megérteni, el kell utasítani és büntetni, útját állni. A társadalom átalakítása csak akkor hatékony, ha széleskörű belátásra tud épülni. Felülről behozni nem elfogadott változást, csak önkénnyel lehetett mindig. De hogy mikor, mit értenek meg, mit tudnak, mit tudhatnak, az már koronként, helyenként változó lehet. Ezt is be kellene látni. Korunk hatalmi törekvései alkalmasak arra, hogy mindent lejárassanak, és ne oldjanak meg semmit. Mi a kritika szempontja és van-e még? Más gondolkodás kellene a politikában, jogban, társadalomban, gazdaságban, művészetben az ún. fejlett világban is, mint ami ma van. Nem a régi illúziók mentén, hanem reális helyzetelemzéssel. -Nézetem szerint a politikus művészeti alkotások is elővehetők olykor, ha még mindig van a mondandójukban valami, pl. a szétesés, a vámrendszer, a ki kicsoda és minek mondja magát játékok stb. Richard Wagner és Albert Lortzing műveinek konkrét ismertetésétől és elemzésétől ebben az írásban eltekintek, egyébként a  szakirodalomból ez elérhető. Richard Wagnerről nálunk is bőven megjelent mindenféle megközelítésű munka /pl. Sólyom György: Wagner/. Albert Lortzingról kevés, de a főbb operái tartalma azért elérhető egy-két ismeretterjesztő munkában /Kertész Iván/, az életutat és valós értékelését csak németül tudtam elolvasni, bár Eősze László, az operákról írva, a lényeget jól összefoglalta. A német nyelvre írt, szellemes szövegek igazán németül érvényesülnek, de ez Richard Wagner szövegeire is érvényes, s talán sok másra is, akár Johann Nestroy színdarabjaira is, ha van is néhány magyarított fordítás /Színművek /1983/, Walkó György utószavával/ -Ma nincs érdeklődés az eddig le nem fordított, bár érdekes és érdemleges német nyelvű irodalom iránt, tapasztalatom szerint, a kiadók nem reagálnak ilyen felvetésekre, ha néhány fordítás elmaradt is az idők során. /pl.Ludwig Tieck, Willibald Alexis, Ferdinand von Saar műveiből/. Hans Sachsról Lortzing is, R. Wagner is komponált operát, előbbi Hans Sachs házasságáról /1840/, utóbbi Hans Sachs és Stolzingi Walter lovag találkozásáról a dalnokversenyen /1868/, a más szövegével ékeskedés kudarca mindkettőben ott van.

2026. okt. 3.

Világfüggésben ha élünk,

Létárulás elhenyélnünk.

Téveszmékbe zártak,

Az Egésznek csak ártnak.

A csodahit mind babona,

Miért harcol egy katona,

Mit ér ott a hatalom,

Hol mi jut csak műalom.

Ki dolgozik új kütyüért,

Ki dolgozik gondolatért,

Fáradtan nincs gondolat,

Gaznak ez csak fondorlat.

Jog, igazság kit mozgat?

Hálózatra kent moszat

Lett már a zöld gondolat,

Tőkésufó csillogtat,

Mit neki a sivatag,

Technikához pótanyag,

Fennen csillog a salak.

Gondolkozni avatag.

Az élmény mindig létkérdés:

Létezik még menekvés?

Ki butaságért szenved,

Világot rengethet?

Világos rend, értelem,

Csak ezt éri sérelem.

A hatalomhoz kérelem:

Cél az ember s négy elem.

Megszépíthet érzelem,

De nem segít csak értelem.

Jogrend csak a védelem,

Hol lezüllöttek rémelem,

Elitufóké győzelem.

Csak a kozmosz végtelen,

Jog nem lehet élettelen:

Szükségszerű és véletlen,

Éles döntés és életlen,

Értelmes és képtelen,

Nem mindig érti esztelen,

A gazság lépte nesztelen.

A harc nem lehet véletlen,

Átlátás nélkül képtelen,

Az emberi jog egy lételem:

Átadása kötelező,

A jó tudás egy belső erő,

Hamis fényt ez el nem tűr,

Létcélja soha nem zűr.

Az erőszak  lehet ott jogos,

Hol gonoszság lett otthonos.

Nem jó hazugság, rossz hazugság,

Csak szembenézés, tényigazság!

Rossz ellen harc és méltányosság,

Nem isteni terv a létvalóság:

Emberen áll jó és gazság.

Ha csak látszatcselekvés,

Katasztrófa-idézés,

Nem a valós menekvés,

Katasztrófáé döntés.

Mit feltétlenül tudni kell,

Ne véletlen hozza el!

Ki elkábul a lét helyett,

Elárul embert, életet.

Jó nyomot hagyni cél lehet!

Összhangban élni nagy lehet!

Jó rend hoz csak jó életet!

2026. IX. 24.

Bóna István A magyarok és Európa a 9-10. században /Historia könyvtár-Monográfiák/ című 2000-ben megjelent munkája sajnálatos módon megismételte a hazai történettudomány több téves állítását, s főleg azt a téves nézetét is átvette, hogy a személyneveket keverni lehet a méltóság-/tisztségnevekkel, s ez az európai oldalt kitűnően ismerő kutató munkájában a magyar oldal elbeszélésekor képtelen tévedésekhez vezetett. A hazai kutatók állításaival ellentétben -eltekintve a bizánci birodalomba való esetleges beköltözésektől, egy-egy kisebb csoport erejéig- a Kárpát-medencébe való beköltözést csak Kussal /nem Kurszán/ 892-es akciója készítette elő. A beköltöző csoport a Lehbedi-vezette Kazáriából vélhetően adószedés feladatával továbbköltözőkből és további csatlakozókból állt, de a Kazár Birodalomban maradt az Azovi-tenger környékén, főleg a Don-Donyec vidékén a turk-vezette magyarok jelentős része. A honfoglalók vezérét Kundnak hívták, nem Árpád volt, címe nem a Kund szóból fabrikált kündü, bár emlegettek egy török kende méltóságot is, mintha abból kündüt lehetne csinálni, hanem kandeh vagy kandikh lehetett, falukán ill. kijelölt kán jelentéssel. A második vezér Urs alán-oszét vezér volt, akinek méltóságneve gülász volt és nem gyula kis betűvel, miközben ez nagy betűvel csak egy személynév volna. Ez a tévedés abban is gyökerezett, hogy a 920 körülre keltezhető mohamedán források, Ibn Ruszta és Gardézi szöveghagyománya a magyarokról szólva /Bascardia, a Don-Donyec-vidék zömmel, basgirdra szokták érteni a szót a mohamedánoknál és a baskir néppel is keverték az Ural folyó és Dél-Ural vidékén/, az első helyen a kiemelkedő, kndh-val jelölt, mintegy kandeh vagy kandih méltóságú vezér után, a második vezér személynevét adhatták meg a dslh betűcsoporttal, ahogy a kazároknál is a nagykagán jellemzése után a kagán-bég /"király"-nak mondta a héber Schechter-levél, s előzménye a nagyvezér lett volna/, személynevét adták meg Isa alakban, ami Jézust jelent. Később is változó, mit adnak meg a Don-környéki magyarokkal kapcsolatban, ez is mutatja, hogy a személynévre voltak praktikus okokból egy-egy alkalommal kíváncsiak. A szöveghagyományok értéke többféle, vitatható is lehet. /A Dzsulad településnevet alán-oszétnek tartják a Kaukázus-vidéken./ Az ország közepére települt első és második vezérhez képest Árpád, mint az elő- és utóhad, azaz a segédhad vezére, Bihar megye területén lakott, a fiai nevével összehozott Györffy-féle kitalációk nem állnak általában, Taksony az, aki a besenyőházassága révén kezdett kiemelkedni, és az ország közepére költözött /Taksony-sziget a Dunán/, az itáliai kalandozásokban is résztvett. Bizáncban, VII. Bíborbanszületett Konstantinnál Urs gülász járt és keresztelkedett meg, Stephanosz /magyarul István/ nevet kapva a keresztségben és hozta a térítő püspököt /Turkia püspöke/. A buloszud /nagybíró, a kisebb bírák, a bulcsok feje lehetett/ is megkeresztelkedett ugyanott és békét ígért Bizánccal /948-950 k./ Nem Bulcsú volt, nem az Augsburgnál elszenvedett vereség után kivégzett, az egy kisebb vezér lehetett a Dunántúlról, nem is a karkhász nevű másik nagybíró Bulcsú néven, s egészen elképesztő dolog, hogy a 955-ben felakasztott Bulcsút összekeverjék a Joannész Tzimiszkész bizánci császár idején, 970 táján, után, kivégzett buloszuddal. A buloszud török-alán-oszét-szláv közvetítő nagybíró lehetett. A szud szó szláv nyelveken bírót jelent, de perzsa/iráni nyelvi jelentése is van: haszon, nyereség, ami a bírságra is vonatkozhatott. A gülász és a kisbetűs gyula összekeverése tényleg már komikus következményekhez vezetett Sarolt esetében. A honfoglalás egyik kiemelkedő vezére, Gyula nem volt azonos csak önmagával, a Képes Krónika tőle származtatja László fia Gyulát /akit a későbbi jelentős erdélyi vajda ősével hoztak kapcsolatba/. Bár a Krónika Sarolt apjával folytatja, de ez a Gyula nevű úr legfeljebb a honfoglaláskori Gyula vezér térségében lakhatott, vélhetően a Meszesi-kapu táján, a Felső-Tisza-vidéken, a Dél-Erdélyben akkor még önállóan uralkodott Keán és rokona, Kulan történetből következően. Sarolt apja kelet felé terjeszkedett volna később is, az Erdőntúl az Igfon-erdőn-túlt jelentette volna az Alföld keleti szélén. Sarolt nagybácsija lett volna a kisebbik Gyula , Prokuj /talán Prokop nagybácsi/. Dél-Erdélyt a kisebbik Gyula legyőzése után csak I. István hódította meg. -860-861-ben a magyarok még a Kazár Birodalom keretébe tartoztak, a szlávok egyik apostola, Konstantin /Cirill/ a kagán hadjáratában résztvevő magyarokkal találkozott a Krím-táján, Konstantin Kazáriában is megpróbált téríteni. A Thesszalonikiből hazavezető úton találkozott egy magyar vezérrel /"királynak" nevezték az előkelő urakat, vezéreket olykor/. Miért volt ott az illető, nem tudni. Bolgárellenes hadjáratokról szóltak a bizánci görög források, még a 893 utáni nagyobb -bizánci-bolgár háború előtt-, amiben Bizánc oldalán az akkor már Kazáriával szakított Lehbedi-féle csoport, újjászerveződve, élén Kunddal, is résztvett. Köztudott, hogy a bolgárok segítségére siető besenyők támadása az ún. Etelközben, délről, siettette a Kárpát-medencébe költözést/895-896/. A kazárokat ért első besenyő támadás viszont 838 előtt volt, s ekkor a legyőzött besenyők a turk-vezette magyarok mellé költözött szabárdok vagy szavárdok /arab fogságból kitört hadifoglyok/ mellé történt, s a későbbi konfliktus, ami Lehbedi javaslatára Árpádot előtérbe helyezte, apja, Álmos helyett, ennek köszönhető, majd a Lehbedi-féle csoport továbbköltözése 870 táján, Lipeck irányába. Az elszakadást csak a 885-ös kazár vereség a kijevi Rusztól /=varég és szláv összefogás/ alapozta meg. Az Árpád-vonal csak az Urs-nemzetség kihalásával került előtérbe, 972-ben Géza fejedelemmel, tulajdonképpen Geysza a név, és vélhetően az elhunyt gülász helyébe lépett: a második vezér volt az aktív vezér, összefogta a bíráskodást, adószedést, hadvezetést. A sad méltóságra /=katonai főparancsnok, nagyvezér/ is van bizonyíték a honfoglalás utáni nevekben. Geysza=Géza fejedelem tevékenységére nem térnék ki már a Bóna István tanulmány alapján, irodalmi párhuzamokat is hozott. Ezekhez jelenleg nem tudok hozzászólni. A Don-környékén maradt magyarok kereskedelmi útvonalához fűznék még megjegyzést. A mohamedán forrásokban szereplő karkh szó nézetem szerint a  rabszolgaeladásra vonatkozó ügyletet jelöli, ami, persze, egy szokott helyen történt a kelet-római birodalom felé. Hogy a vevők kimentek az eladók elé, a török karsila- szó jelöli, hogy fogadni valakit, kimenni az érkező elé, akár pl. a kikötőbe. Ehhez a Kercs helynév látszik közelállónak. Kércs helyneveink Abaúj megyében és Szabolcs megyében is előfordultak. Karsi=ellen, szemben, törökül, egy a-e változással, s helyett cs-és ejtéssel elképzelhető a név kialakulása. A magyar királyság megszervezésével az országba jövő külföldiek nemzetség ill. családnevét az itt kapott birtok is adhatta. Ez volna lehetséges a Keled és Gutkeled nemzetségnél, a Keled inkább iráninak tűnik, tehát az adománybirtok /Gut=jószág, birtok németül/ adhatta itt a nemzetség nevét.

Szemügyrevettem a hazai névanyagból a Bán- szóval összetett helyneveket /Bánfalva, Bánháza, Bántelke, Bánkuta, Bánhida, Bánd, Bándhegy/. Úgy tűnik, hogy a honfoglalás utáni közrendet fenntartó őrökről kaphatták a nevüket. A bán szó, iráni/perzsa, őrt jelent /Perzsiában merzbánok, határőrispánok, határőrgrófok jelentésben/. A magyar királyság idején a pristaldusok=poroszlók vehették át helyüket és mások. Érdekesnek vélem, hogy a néprajzosok gyűjtései nyomán feljegyezték Bánvölgy, Bánfalva esküvői hagyományában, hogy a menyasszony nem szalaggal befont copfot viselt, hanem szórt, szabadon leeresztett hajat, és rozmaringkoszorút. A rozmaringkoszorú mediterrán térségből jöhetett szokásként, a latinoknál volt jellemző, itáliai betelepültekről lehetett szó, általuk hozott hagyományról. /Magyar tájak néprajzi felfedezői. Vál. és szerk. Paládi-Kovács Attila. Palóczy Ábrahám: Bánvölgy, 186.o. -Gondolat kiadó, 1985./ -A Karkh névhez még hozzátehető: hasonló földrajzi nevek Perzsiában is voltak, jelentésük konkrét elemzést kíván, érdekes történeti múlttal és emlékekkel: Sylvia A. Matheson: Persien, Ein archäologischer Führer, /2003/. Pl. Karkh-sziget ásatásai, nesztoriánus templommal is. A Szaszanidákról sok minden szól a kötetben. Zsinagóga perzsául: kanise /kb. kanisze ejtés/. A Szaszanida uralkodók egyikéhez "nagy vadász" hagyományt fűztek.

2026. IX. 8.

A liberális felfogású Magyar Narancs /2026.VIII.27./ hozta le Pikó András polgármester írását a Józsefvárosban /VIII. kerület/ eluralkodott bűnözésről. Az értelmiség és a politikusok sokszor esnek abba a hibába, hogy az emberi gonoszságból, rossz hajlamokból, társadalom-, sőt emberellenes felfogásból, ami a köztörvényes és más bűnözőkben megnyilvánul, nevelési és szociális kérdést csináljanak és "jóemberkedéssel" próbálják megoldani azt, ami csak a többiek megkárosítására építő, csak bűnözésből élni akaró csoportok létezését kiküszöbölné. Mivel az emberiség egész történelme ellene bizonyít az emberhez általában fűzött illúzióknak s pláne egy ebből következő gyakorlatnak, elvárható, hogy a társadalomról döntő pozíciókban és helyzetekben levők felfogják, mi a realitás, fel tudják mérni, összességében és részleteiben hol tart és milyen szinten áll egy társadalom, s ennek megfelelő jogi válaszokat adjanak, a kellő jogszabályokat és rendelkezéseket végre is hajtassák, működjék az ellenőrzés is, a gyakorlati visszajelzés is és erre az újabb válaszok, szabályozások. Az alapvető jogi felfogást viszont sulykolni is kellene, a hozzákapcsolódó megtorló intézkedésekkel együtt, a nemkövetés, nemteljesítés esetén, és ténylegesen is meg kell oldani megfelelő megtorlást. Meg kell fogalmazni egy emberi jogi minimumot, ami elvárható, kötelező, abban az értelemben, hogy csak ennek a kölcsönös betartására és betartatására épülhet az emberi társadalom, mit tesz állampolgárnak lenni, mi ennek a jogi, emberi tartalma, követelménye. Képtelenség elfogadni azt a felfogást, hogy valaki "néphagyománynak" tekintse a bűnözői életformát, s ráadásul erre rájátszhatnak más bűnözői elemek, sőt olykor politikai elemek is. Az idegenrendészetnek is működnie kell, mert az nem lehet mentség, hogy a bűnöző máshonnan jött állampolgár. Mindefölött nem lehet elsiklani azon az alapon, hogy a hatalmon levők egymás közötti harca háttérbe szoríthatja a köztörvényes bűnözés elleni fellépést, mert ha nagyobb "zűr" lesz, akkor majd az egyik csoport esetleg hatalomra kerülhet: ez teljesen ellentétes a közérdekkel, az ország jó működésének, teljesítményének alapfeltételeivel. Az országgyűlés, mint legfőbb hatalom hozhatja meg a főbb büntetőjogi törvényeket, jogszabályokat, és a végrehajtásért elsősorban a mindenkori kormányzat felel, mégha a hatalmi körök megosztása lefelé az önkormányzatokig is elmehet, az együttműködés hálózatszerű, országos szintű kell legyen, és a főszerep mindenkor a kormányzati oldalé kell legyen. A bűnözés elleni fellépés nem lehet magánbosszú itt Európában, és a köztörvényes bűnözők tettei nem tekinthetők "magánügynek", s nem az áldozatnak vagy áldozatoknak kell felróni, hogy ők nem tettek eleget, hogy ne jöjjenek ellenük bűnözők, pláne, hogy azok ne érvényesüljenek. Kötelező a viszonyok áttekintése és a helyzet kézbentartása e szempontból és ez kormányzati feladat, enélkül nincs, alapvető. Mindez nem lehetséges akkor, ha a bűnüldözés nincsen "képben", s pusztán egyesek vélt elképzelésére épül ezért a büntetőjog, s az új jelenségek sem férnek bele. A tehetetlenség és jóemberkedés helyett az államnak kötelező személyre szólóan nyilvántartani ki és milyen jogcímen lép be és él az országban, hol lakik, miből él, mire építi az életvitelét, adózik-e és teljesíti-e a tőle elvárhatót. Ezt időről-időre az ország társadalmának, az itt élőknek, tudatos bejárásával, ellenőrzésével lehet megoldani, az adatokat korrigálni, nem elég a csak tudottakat statisztikává formálni, vagy csak a még jobb szintűekre, válaszolni akarókra építeni valami statisztikát, ahogy a 10 évenkénti népszámlálás teszi. Ugyan név szerint tartanak számon, de mégis névtelen az adatgyűjtés, magam ezt a csiki-csukit nem értem, pláne, ha a bűnözés ellen meg nem tudnak fellépni, a határok nyitottak, ki jön be, ki megy ki, ki miért, hová, ha ezt nem törekednek tudni és megoldani a naprakész nyilvántartást, a bűnözés ellen sem lehet fellépni, s nem mindenkitől várható el magasszintű állampolgári magatartás, ahogy az értelmiség elképzeli, nem mindenki olyan "nagyszerű" és kiváló, mint ők tartják annak magukat...A társadalom egészének és a többi itt-élőnek a felmérését legalább 4-5 évente el kellene végezni, az állami szervek, az önkormányzatok összefogásával, akár rendészeti támogatással is egybekötve. Nem árt minden szinten kötelezően eljuttatni a legfontosabb felfogásbeli szabályokat és előírásokat a lakossághoz a szükséges egyéb, napi tájékoztatáson túl. Mi a teendő a mindennapokban, hová forduljon ügyes-bajos dolgaival az egyes, mi várható a lakhatása kérdésében, iskolába járásban, a munkahely keresését is elő kell segíteni, állások ajánlásával, tudnia kell, hová fordulhat, konkrét személyre, háztartásra szólóan tájékoztatva, a plakáthelyeket ilyen tájékoztató szövegekre is ki kellene használni. "Ugye tudja", hogy ez ügyben itt és itt kell tájékozódnia, ezt itt és itt intézheti, stb., írásos füzetek és közlönyök eljuttatásán túl. A világhálóra mutogatás nem elég, ezzel a kormányzat és az önkormányzat nem fedheti le magát, végülis világhálóról van szó és mostanában ha egyáltalán hallani lehet a bűnüldözésről, akkor az internetes visszaélések kerülnek napirendre, a többi bűnözési eset alig, pedig azok is létezhetnek, de eljárnak-e azokban, akik ezekre már nem figyelmeztetnek. Elég-e ott a zár, riasztó, ahol ki tudják játszani, a kamerát is kijátsszák mellesleg. Tényleges áttekintés és nyomozás kell, odafigyelés minden szinten, felelősök is körzetenként, a társasházi rendszer közös képviselőjének mire van felhatalmazása és hol van, ha több utcája van, vagy nem is a településen él stb. Neki mit kell tudatnia a közös költségek beszedésén túl? Gyakorlatilag ez csak ennek adminisztrálása szokott lenni. Állítólag a technika sok mindent rögzíthet, de lehet-e egy embernek mondjuk 30-40 kamerát egyszerre figyelnie? A jognak világosan meg kell jelölnie a határokat, amit már nem lehet átlépni. Ha a drogkereskedő bűnöző, aki tőle vásárol is az, legalábbis bűnrészes. A tudomány arra is jó lehet, hogy emberellenes vegyületeket, vírusokat, emberellenes biotechnikákat dolgozzanak ki, és akár bűnözők be is vessék. A tudomány szabadsága sokszor az áltudományok terjesztésére szolgál, lehet, hogy ettől nem dől össze a Magyar Tudományos Akadémia épülete, ha áltudományos munkák jelennek meg, de ki felel értük? Megjelenik a Hihetetlen c. áltudományos lap rémisztő hülyítésekkel, jó papíron, s ki bírálja, miközben ma nincs egy néhány oldalas politikai napilap a kormányzati hírekkel és a külpolitikai hírekkel papír formában. Az egyházi brosúrákat mindig ott látom a már készüléket nem tartalmazó telefonfülkében, jó papíron, színesben...Nyilvánvalóan teljesen valóságtól elszakadt ember és világértelmezés, de erre mindig van keret...Aki elvetemült gonoszságból él, mert ez a felfogása, az a társadalom normakövető, tisztességgel teljesítő részének ellensége, s mint ilyet kellene üldözni és büntetni, a halálbüntetésig elmenve, amit nem tudni, miért nem tartanak jogosnak, hiszen nem az adófizető polgárok hibája, hogy ismételten előjönnek bűnözők, szervezett bűnözői csoportok. Ki miért felelős, a felelősségnek bizonyos körei vannak, mindenki kisebb körökben szokott élni, s ki meddig jut el, milyen körökig, esetleges. A bűnüldözés ellazsálása, mintha magánügy lehetne, összefügghet a rossz szabályozással. A Kádár-rendszerben létezett a "közveszélyes munkakerülő" jogi kategóriája a tapasztalat alapján, és a személyi igazolvány és a munkakönyv rendszere lehetővé is tette az ilyenek kiszűrését, ha a társadalom felemelése műveltségben és teljesítményre törekvésben nem is feltétlenül sikerült, a kapun  belüli munkanélküliség és hozzá nem értés a vezetői székben is jelen lehetett. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a rendszerváltással csak tökéletes, jogaikat tudó, mások jogait tisztelő, szorgalmas, példás magatartású, műveltségre törekvő, tudásra, látókörre szerttevő állampolgárok álltak elő varázsütésre...Ilyen varázspálcákat még a mesemondók sem szoktak fantáziálni...A történelem tanúsága szerint a kereszténység abszurd ember- és világfelfogása is viszonylagos eredményekkel járt, valahogy a bűnözés és a háborúk /mikor, milyen jogcím?/ és a tőkésrendszer milyensége /20. századi világháborúk és ami még/, nem feltétlenül igazolják vissza, hogy a túlvilági ígéret csakis jó irányba terelhetne...Az önpusztító magatartás sem érdeke a társadalomnak, de nagy különbségek vannak e téren. A semmirevaló gazemberek és a jóratörekvők kiábrándultsága, túlhajszoltsága eltérő reagálást követel. Kinek mi a fontos az életben, ez a fő kérdés, s ha valaki életválságba jut, talán a "mindenható" pirulák helyett erre kellene idejében odafigyelni. A tévedés szabadsága /nem lehet mindent egyből megoldani/ nem keverhető a tudatos megtévesztéssel, ami elítélhető magatartás, pláne, ha még áltudományos formában jelentkezik. Már egy nagy szatyorra való áltudományos könyvet vásároltam össze a honfoglalás történetét tanulmányozva, beleértve az előzményeket. Kinek a felelősége, amikor a hivatalos vonal is engedett és enged az elpolitizálásnak, az emlékműpolitikának...A nagytőke érdeke mára sok minden alól kihúzta a talajt, mit is takar az ún. élménykapitalizmus? Mostanában lehet, hogy a klímaváltozás kicsit megingatja a pozíciót. Nem emberi nagyság, hogy a pénzéért van, aki mindent meg tud venni. Mi fér bele? Lehet, hogy fontos az írói szabadság, de van-e hozzá mondanivaló és milyen formában forgalmazzák meg, kinek szól, szólhat, ki olvassa el, illetve képes elolvasni, van-e kritika és mi a kritika feltétele? Létezik-e még ez a feltétel? Az a helyzet, hogy nemcsak a közbiztonság van válságban, hanem számos területen világválság van. Óriási baj, ha az alapvető jogfelfogás lehetősége és gyakorlata is válságba kerül. Ugyan legtöbb esetben a "mintha, de mégse" világban élhetett az ember, de a mostani természeti katasztrófa előjelei és a globális nagytőkésrendszer nyilvánvaló ellentétben állnak, utóbbi nem adja fel az előbbiért a pozícióit. Világkísérletek voltak, vannak-e, lesznek-e, a jövő soha nem volt ennyire kétséges. Mindenesetre mindenütt meg kell tenni, amit lehet a helyzet normalizálására, a bűnözés ellen is. Rossz közbiztonsági körülmények nem húzhatják át a legfontosabb teendők megtételét. Ez belátható és cselekedni kell a bűnözés ellen, mellesleg a hírek szerint egész Európában! Bűnözőkkel nincs "közteherviselés", nem lehetséges. Az országtörvényei mindenkit köteleznek, amíg érvényben vannak, a többség belátható akaratából.

2026. szept. 4.

Eddigi vizsgálódásaim az onogurok/onagurok ill. a szaragurok/szarurgurok/sarurgurok népcsoportjával kapcsolatban arra vezetnek, hogy e két népcsoport Khorezmből jöhetett, esetleg Khorezmhez közeli térségből. A Kat főváros /Toprak Kala után/ neve a Kati család névben /Szerém megye/ Nándor településen és a Karani/Karami nevek is erre utalhatnak. Khorezm térségére utalhatnak az And- dal kezdődő helyneveink is, ezek iráni és török eredetűek is lehetnek. And/Ond váltakozás is előfordult. Andosmonostora, Andaháza helynevek, Andócs stb. Felmerülhet, hogy a szaragurok/szarurgurok az urgoi /görögösen urgok/, azaz urg népcsoportból vagy urgur népcsoportból valók, a szar- megjelölés fő- vezető- értelmű is lehetne. A két népcsoporthoz /iráni-török/ csatlakozó, Ugru-folyó mellett lakó mogerek, azaz magyarok, esetleg átmenetileg urg vezetés alá kerülve költöztek tovább a Kuma folyó vidékére 465 táján, ezért mondták a bizánci görög forrásban /Priszkosz rhétor/ urgoknak őket. Az összefüggések alapján egyértelműen kikövetkeztethető, hogy ugrok, illetve e fedőnév mögött mogerek=magyarok voltak. Az 500 körüli hunugurok lehetne akár rájuk is vonatkoztatható, de akár az onogurokra is, ejtés változattal /ugur=szerencse/ a hunoknak mondott Fekete-tenger északi partján élők közelében előfordulva, prémkereskedőként. /Jordanesz, Getica/. A Kat fővárost követő Urgencs város nevében is előfordul az urg- elem. Az and- dal kezdődő helyneveink hasonlítanak and- elemet illetően a Dzsajhunba, azaz Amu-Darjába ömlő egyik nagy folyó nevére, ez Andidzsarág folyó. A nandar/i/ név vélhetően a nándor kiindulópontja, a nender/i/ csak a nandar/i/ törökös változata, a perzsa "nán dar /áwardan/" szóra emlékeztet, amelynek jelentése "megszolgálni a kenyerét". A daryja nyelvet a szultánokkal való levelezéssel hozzák kapcsolatba kutatók Khorezmben. Afgánoknál a perzsa nyelv dari. Törökül kat=emelet, szint, kati=merev, kemény, katil=gyilkos, gonosztevő, kátip/bi/=írnok, titkár. Írás, levél afgánul khatt, a könyv perzsául ketáb, felirat katibe. /Az Ural-batur eposzban a Katila nevű uralkodó akár khorezmi is lehetne./ Khorezm történetét összefüggésbe hozzák a perzsa Káósz fia Szijávus-hagyománnyal /Firdauszi: Sáhnáme/. A szijáh névrész feketét jelent, a wus vélhetően vad jelentésű, a középperzsa wahsi-val /=vad/ hozzák kapcsolatba, Khorezm-térségében Wahsáb folyót és földet emlegetnek. A térség Wasgird városneve emlékeztet a basgird megjelölésre, amit tévesen használtak a Baskardia megjelölés helyett a mohamedán források, bár a baskir népnévre /X-XI. századi baskir beköltözés az Aral-tó felől az Ural folyó vidékére, Dél-Ural-vidékre /a "főhegyre/ emlékeztet. Khorezm függetlenné válása Brentjes nyomán: 200 körül, A Képes Krónika évszámai a nándorok írástudásával függhetnek össze? A kazár-perzsa kapcsolatot Tolsztov a zsidó vallás felvételével is összeköti a 700-as évekről szólva, Az ősi Khorezm c. könyvében. A Kartalon is birtokot szerzett Uza fiai /Corzan vagy Kartal nemzetségnek írják/ kapcsán azt jegyzem meg, hogy az Uza héber név is lehet, a Corzan, mint írtam, kálizra /mohamedánok, izmaeliták/ utalhatna. V. István király korában a hatalmaskodás folytán felmerült családot olykor tévesen összefüggésbe hozták a honfoglaláskori első vezér, Kund fiának Kurszánnak a nevével. Egyébként a Kurszán név örmény eredetű és kelepcét jelent. Kétségtelen az is, hogy Kund leszármazottja, Kupian /Kupjan/ a pilisi Nyírvölgy táján monostort is építtetett, a görög /bizánci/ egyház térítése nyomán. I. István idején a Kund utódok akkori tagját, Kundot a Küküllő-vidékre telepíthették, I. István rokona, Zoltán közelébe, a Keán bolgár vezér elleni hadjárat nyomán, után. A kündü, künde kitalációt még mindig ismétlik, kandeh vagy kandikh helyett, ahogy a gülász helyett gyulát írnak még mindig máig, rangosnak is mondott történészek, /utóbb Thoroczkay Gábor vitatott Árpád-kor./L'Harmattan, 2025/. A hazai több vezérre épülő vezéri államot nem lehetne a kazár állammal keverni a héber vallás felvétele után, a Meótisz-Don környékén maradt turkok/magyarok vezető rétege/ lehetséges, hogy más hangsúlyt adott a 900-as években az ottani első és második vezérnek, de ez ott utólagos lehetett. /A mohamedán források 920 körüli ottani térségre vonatkozó adatai nem keverhetők a Kárpát-medencei új vezéri állam szerveződésével, amely az itteni lehetőségeket számba véve alakult ki./ -Visszatérve az And- kezdetű helynevekre, az Ond- változat hazai ejtési sajátság /a-o váltakozás/, az Und változat, ha volt ilyen, germán hatású lehet. A Nimród-könyve az asszír Nimródot összefüggésbe hozza a tűztisztelő Andibajn mágussal, és aki kezdett vélhetően manicheus vagy mazdakita nézeteket vallani! Vélhetően teljesen utólagos beleértelmezés, az amúgy is mitikus szereplő életébe! /Kelet kapuja, I. évf. 2.szám, 2017. okt-dec./, M.G.Dzsanasvili: Nimród könyve, 64-81.o./ Khorezm  földrajzi térségéhez: Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. I/2., I/3. /2000, 2007./

2026. aug. 26.

Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/írnok/ művében, Gesztájában /1200 k./ Ungvár említéséhez azt fűzném, hogy a kiindulópontja a névnek az Ungu/Hungu megjelölés lehet, ehhez vehető hozzá az Abaúj megyei Unga/Hunga/Onga, illetve a Zala megyei Ung/Ong /Völgyung tulajdonképpen/ helység neve, később Jakabfalva néven is előfordult. Nézetem szerint a hun=avar értelmezésű szó és a germán Gau /vidék, táj/ előzményének tekinthető gou névalak összetételéről volna szó, tehát "avar táj, vidék" az értelme. Ungvár Bajánháza mellett volt, utóbbi nevében az avar Baján vezér neve rejlett, az avarok 568 körüli Kárpát-medencébe költözésére utalva. Avarok által kialakított sánc-, gyepű védrendszerről lehetett szó. -Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/ a kunokról /kumánok/ szólva az 1100-as éveket vetíti vissza, Szuzdalra utalva, a honfoglalás korára. Az általa felsorolt állítólagos 7 "kumán" /földrajzi térség csak/ vezér nevét elemezve a nevek iráni, török, germán elemeket mutatnak. Az apa és fiú viszony nem feltétlenül áll fent a Gesztában, nem tudni, milyen névsorból merített, ahogy az Álmos/Almus/ mögé besorolt nevek a Képes Krónikákban inkább valamiféle harcosok "látomásának" felelnek meg, mint akiknek szerepük volt a honfoglalásban, más kérdés, hogy nem apa-fiú viszonyról volna szó, több nemzetségre visszamenően. Az Ousad és Ursur iráni nevek. /Utóbbi alán-oszét-kisebb-vezér lehetett/. Us=sziklacsúcs perzsául. Az Usad név ebből képzett lehetne. A Bunger germán eredetű lehet /"dobos"/, a Borsu/Bors talán a Bars o-val ejtett változata, török. Az Edement a Képes Krónika Csaba, /kazáriai/, fiának nevezi, nyilván 900 körüli személy. -A Hunyadiak korában élt Ongor családnak nincs köze az onogur, ungur, ungri nevekhez, feltehetően a perzsa /iráni/ angur=szőlő szóból eredhet a név. -Az ún. Schechter-levélben említett Tamantarkhán a tarkhán méltóság adószedő funkciójára utalhat a kazár térségben, a bulcsji méltóság vezér, nagybíró lehetett kazár részről az azovi-Fekete-tengeri térségben, ahol a turkok /vezette magyarok/ is laktak. A tarkhán illetve bulcs, bulcsji/buloszud tisztségeket a honfoglalók vezéri államában kimutattam, itt a bulcsji bulcsja is lehetett. /Az Azerbajdzsánban említett Hunbulcsaj akár "hun bővízű patak" jelentést is hordozhatott, nem feltétlenül bulcs tisztségről lett volna szó. A  második turk/türk birodalomban említett Bolcsu helynév esetleg hasonlóságot mutathat a Bulcsú személynévvel, de hogy valamiféle "bulcs" lenne mögötte, nem bizonyítható, mégha netán csak ejtési változatról lenne is szó. -Az Aba-nemzetség Sirok várának nevét később már nem tudták értelmezni, /castrum Syrak, Syrok/ a hozzáfűzött naiv mese szerint /Pesty Frigyes-féle gyűjtés/. A Hont megyei Sirák helynévhez hasonlóan vélhetően az örmény Shirak tartomány neve visszhangzott benne, bár a többi hasonló helynév szláv értelmezést kapott /Siroka/. A szirákokat az örmény térségben szarmatának /iráni népesség/ tartják. Esetleg Sirák, mint héber név. Az Ung megyei térségben ott vannak a bizánci görög tartományra, Dáciára utaló nevek is, maga a várkapitány, a duka, Laborc ispán is /Anonymus említésében/ erre vall, illetve a Tiba helynév is /Tiberius, Tiburtius/. A Laborc név is lehet görög-latin vonatkozású. Az Ung megyei Bayan birtok más néven Merkóc /Kismerkóc/ lett, amelyben már germán-szláv szórészek vannak. A Mágócshoz hasonló Margócs név /vezetéknévben/ a Nart-eposz Margudz nart nevére emlékeztet: Nartok. Kaukázusi hősi mondák. A világ eposzai 3.sor.szerk.Hoppál Mihály /2009/, 275-282.o. A Baján személynév egyébként a perzsa/iráni baján=kifejezés, kijelentés szóval azonos. -A szövegben említett Schechter-féle levél: Források a korai magyar történelem ismeretéhez /MÖK, 16./, Balassi Kiadó /2001/, 162-175.o. Sirák fia könyvéhez: Hans Schmoldt: Bibliai tulajdonnevek lexikona /2005/ A Pest megyei Ecser nevét tévesen hozzák összefüggésbe Árpád vezér állítólagos mondásával /"Nevezzétek el településeteket e cserfáról, amely alatt sátram állott."/, ugyanis a helynévben inkább az edzse=szépasszony török szó lehetne, s talán a népi hiedelmek szépasszonyaival /ártó lények/ állhat kapcsolatban. Ecser mintegy "szépasszony embere" jelentésű lehet. /A mondáról Békés István Pest megyei Barangolások /1975/, 308.o. A Csörsz monda állítólagos "Rád királyára" emlékeztető helynevek gepida /nem longobárd/ eredetűek lehettek, a kitalált történettől eltérően: Komjáthy István: Mondák könyve 316-318.o.itt Csörsz avar király.

2026.VIII. 26.

Többször leírtam, hogy a magyarok ugri neve a Volga egyik ágát vagy mellékfolyóját jelző Ugru folyó nevéből származik, a Volga alsó folyásánál, a delta környékén. A hun birodalom felbomlása után a szabirok, avarok nyomulása hírére költöztek tovább a szaragurok, onogurok és az ugrok, utóbbiakat Priszkosz rhétor görög szövegében urgoi-nak írták, ami a kutatás számára olykor ma is problémát jelent, pl. nem fogadják el, hogy az ugroknak nevezett magyarok továbbköltözéséről lenne szó a Kuma folyó vidékére, 465 táján. Sz. P. Tolsztov Az ősi Chorezm című, magyar fordításban 1950-ben megjelent, könyvében az Aral-tó közelében, az Amu-Darjánál fekvő Khorezm /Khvárezm/ földrajzi nevei között feltűnt az Urg-hegyfok /Nukusz mellett/. Felvethető, hogy a fenti népcsoportok e tájról indultak el részben és mentek tovább a Volga és Don folyók vidéke felé. Ugorok a Kaszpi-tenger északi partvidékén és északkeleti partján is lakhattak. Felmerülhet, hogy az urgoi névalakban az Urg-hegyfok mellől jövőket jelölték görögül, s ezekhez csatlakoztak azután az Ugru folyó mellől a többi ugorok, nevezetesen az ottani moger népcsoport, kellő vezetéssel, ami az adott helyzetben már iráni-török lehetett, ahogy a felsorolt másik két népcsoport esetében is felmerülhet hasonló. Khorezmet iráni jellegűnek mondták -főleg- a régmúltban. A saragurok népnév keleti törzseket jelenthet, az onogurok mögött nenderek, nándorok álltak, akiknek neve, mivel a nándor már leszakadt népcsoportot jelent /-dur végződés, ejtésben hasonulva/, a népnév nander-nek, nandarnak feltételezhető eredetileg. Ez inkább iráni összetételnek tűnik. Ami az Urg-hegyfok földrajzi nevet illeti, /Urgents volt Khorezm székhelye, Kat után/, az urgokat Sztrabón földrajzi leírása a Fekete-tengertől északra, a Dnyeper /Boryszthenész/ táján említi, a geták, szarmata iazygok, a bazileioszok /keletrómai birodalom lakói/, után, nomád pásztorokként és földművesekként. Az urg népcsoportot az ut-urgur, kut-urgur népcsoportok nevében vélem felfedezni, amelyek hun-bolgár uralom alá jutottak a hunok hódításával. A kut törökül szerencse, az út szó törökül a dicsőségből rövidült /utku/. -Megemlítem a Káosz-hagyományt, tulajdonképpen Kej-Káusz /Kajanidák, kávik; kawir a sivatag perzsa nyelven, a Kászpi-tengertől délre eső pusztaság neve ma/, fia, Szijávus, Khorezmben alapított volna dinasztiát. Khorezmet Khangának is nevezték, tehát a kangarok innen jöhettek eredetileg, mielőtt a besenyők lettek volna a térségben. A perzsa dév hagyomány is jelen volt, pl. egy Farhad dév és Sirin hagyomány is /Tolsztov i.m.26-27.o./ -A dév /démon/ itt kővárat kellett építsen a sivatagban, s más szörnyű feladatot is kapott, hogyha a királylány, Sirin kezét el akarja nyerni, de megtévesztették Sirin halálhírével, erre egy feldobott kőtáblával összezúzta a saját fejét, mire Sirin, aki viszontszerette a démont, agyonszúrta magát a dév holtteste felett. Ilyen történetek a kaukázusi hagyományban is vannak, de a tadzsik hagyományban is vannak reménytelen szerelmi történetek /Ferhád és Sirin, itt a Ferhád nevű pásztorfiú a Hiszár hegylánc völgyében élő várkisasszonyhoz, Sirinhez csatornát épít /Qaratágh falu közelében/, de Hiszrau sahfi csele miatt meghiusul Ferhád csatornaépítése, Ferhád végez magával, Sirin is örökre eltűnik, Hiszrau sahfi hoppon marad. A reménytelen szerelmesek másik története a tadzsik népmesékben Táhir és Zohra  története aminek turkmén és üzbég változata is van. /Holdangyal Tadzsik népmesék. Európa Könyvkiadó, 1970. 40-47, 59-72.o./ -A Táhir és Zohra történetből operákat is komponáltak, tadzsik, üzbég, turkmén opera egyaránt készült belőle. Háttéranyag híján nem tudtam részleteiben ismertetni ezeket. A kisebb népek nemzeti operái nálunk különösebb érdeklődést nem keltettek, a Kaukázus-vidék népeinek operái sem-, bár már régen vannak ugor próbálkozások is. -Khorezm történetének közelebbi ismertetése meghaladja lehetőségeimet, bár nem ártana jobban áttekinteni, még ha a kazár-khorezmi kereskedelmi kapcsolatokról írtak már jelentős tanulmányt, utóbb /Polgár Szabolcs/. /Természetesen, a Priszkosz rhétor művében említett Óceán a Kaszpi-tenger, és nem az Északi Jeges-tenger./ A Priszkosz rhétor művében említett akatzirek nem az Ural közelében, hanem a Dnyeper-Dnyeszter közelében voltak, középtájon, Bizáncba menet. Vö. Iordanes Getica, 36. A Firdauszi Sáhnáméjában szereplő Szijávus-témával utóbb a Hősök, mártírok, áldozatok, szentek kötetben /Szerk.Csizy Katalin, Hóvári János/ foglalkoztak /2021/. A Károli Gáspár és L'Harmattan Kiadó közös kiadványa. -Sirin egyébként II. Khoszrou Parviz perzsa sah /590-628/ felesége volt, örmény királylány. Később Alisir Nevái üzbég-török költő /1441-1501/ is feldolgozta nagy terjedelmű elbeszélő költeményben, Brodszky Erzsébet magyar fordításában 1974-ben jelent meg a Magyar Helikon kiadónál. Vö. Viktor Zsirmunszkij: Irodalom, Poétika. Válogatott tanulmányok /1981/, Alisir Nevái és a reneszánsz a Kelet irodalmában /Ford.Brodszky Erzsébet/, 167-181.o. -A baskir-vogul Ural-batur eposz is érintette Khorezmet /Katila király/. -A Fekete-tengernél említett hunugurusok Iordanes Geticájában leginkább onogurok lerhetnének, bár akár ugorokra is érthetők "hun"=török vezetéssel, a szabiroktól Keletre /550 körül/, prémkereskedőkként jelentek meg.

2026. VIII. 12.

Antikváriumból kezembe került Pesty Frigyes /1823-1889/ Magyarország helységnévtára országos vállalkozásának Heves megyére vonatkozó kötete. A teljes anyag /1864-1866/ tudomásom szerint még nem került kiadásra, s egyes kiadásai is pontatlanok voltak a Heves megyére vonatkozó kötet közlése szerint. A kéziratos kötetek az Országos Széchényi Könyvtárban lettek megőrizve. A Heves megyére vonatkozó gyűjtést átnézve megpróbálom összefoglalni az ún. Csörsz-hagyományt. A Csörsz-árok mondának avar-longobárd-gepida közegbe helyezett változatát, ahol Csörsz avar kagán, a csatornával elnyerendő lány Rád longobárd király lánya, Délibáb, Liptai Gábor feldolgozásában került kezembe /Lipták Gábor: Délibáb. Alföldi regék, mondák, történetek. Móra F. Könyvkiadó, 1966/. Nézetem szerint ez a változat nem felelhet meg a ténylegesen megásott árokról esetleg kideríthető tényeknek. Bár a kutatók véleménye szerint 294 után az Alföldön, a szarmata településterület északi és keleti határán épült ki a Csörsz-árok nevű védelmi rendszer, a germán népektől elválasztva a szarmatákat. /Magyarország  történeti kronológiája I. /1981/, 34.o./ Komjáthy István Mondák könyve. Hun és magyar mondák. /Móra F. Könyvkiadó, 1955, 9. kiadás 1993/ Csörsz és Délibáb címmel szintén a longobárd-avar változatot dolgozza fel. A Pesty Frigyes-féle gyűjtés Heves megyére vonatkozó kötete a honfoglalás korába teszi az árokásást. Kund első vezérre ugyan nem találtam utalást /Békés István "Kond" alakban említi Törökbálint településről szólva, Pest megyére vonatkozó összeállításában /1975/. A Heves megyére vonatkozó kötet a Tisza-vidék meghódításában kitűnt "pór" származású vitézben látja Csörsz "királyfit", Urs /a kötetben Eörs/ vezér megbizatásáról van szó, a Tarna-Zagyva illetve a Duna és Tisza összekötéséről. Egy helyen az árkot kiásó választott és elérni akart jegyese Szabolcs vezér lánya lenne. Egyes említésben csak Deli kisasszony, soha nem Délibáb. Csörsz "király" a Tisza-Zagyva csatornát ásná meg egy helyen. Az elkészült árkot a Borsod megyei Ároktő és a Jászság szélén fekvő Árokszállás között, Kompolttól /Aba nemzetségé/ délre jelölik meg. A Heves megyei anyag szerint Csörszöt, mikor ellenőrizte a munkát, és sürgette, megölték. Egyik helyen egy cigányfiút említenek, hogy az verte fejbe, máshol, hogy a napszámosok ölték meg. A Csörsz nevet Csősz, Csesz alakban is írták, ami a munka felügyelőjét jelentette volna csak. A király cím, megjelölés, a honfoglalás idején legfeljebb vezért jelenthetett. Értelemszerűen itt a honfoglaló vezérek egyik vitéze volt, aki kitüntette magát és ezért bízták meg a nagy feladattal. A király, királyfi megjelölés, a lány elnyerése és a hajón elhozatal meseszerű részek a fővonalhoz képest. A Csörsz személynév emlékeztet a térség gyakori, cserfával kapcsolatos helyneveire. A vállalkozás meghiúsult, a cserben, szégyenben hagyás a hiábavaló vállalkozásra is vonatkozott, vélhetően ilyesmit fejezett ki /O. Nagy Gábor: Mi fán terem?, 104.o. /1979// a Csersz/Csörsz név egyébként is, a Szamota-Zolnay oklevélszótár szerint magyar szóként "szegényes" jelentése volna. A Heves megyei dűlőnevek között a Holt-Tarna táján feltűnik a Duka-szög. Eltűnt falu is lehetett, ilyet többet említenek a tájon, mindenütt a megyében. A duka szót /Anonymusnál is szerepel/ hercegre szokták érteni. Lehetséges, hogy a honfoglalás utáni területi úr címe volt, maradt, s esetleg a történet mögött egy ilyesmi rangú rejlik. A Duka helynevek közé kitekintve Vácduka tűnt fel, amely a Záh nemzetséghez kapcsolódott. /Pata herceg említés is volt Gyöngyöspatánál./ A Heves megyei Visonta nevében magam a germán vizunt=nerc, szénanyest nevet vélném felfedezni. Sáros megyében volt Delne helynév /a Deli kiasszonyhoz hasonló, del=szív perzsául/ és Duka család is. A Záh nemzetség neve perzsa alapon az építéssel függött volna össze. Egyébként a Mátra neve germán eredetűnek tűnik, a "mát" szó a szénakaszálás, rét, széna szava, az erre menő út tevődött még hozzá. A Lipták Gábor-hozta korai történetekről az a véleményem, hogy /A véres nyíl, Szamárkő, Oroszkő az Aranyhíd kötetben, 1976/, hogy az egykorú viszonyokhoz és lehetséges történésekhez nincs közük, utólagos, nem éppen jó, irodalmi kitalációk. -A tihanyi bazilitákkal kapcsolatban megjegyezném, hogy eredetük összefügg Szent Vazullal. A Vazul név a keleti /szír vonatkozású/ kereszténységhez kötődött. /Dávidné Bajor Ágota: Szentek jelképtára /Új Ember kiadó, 2003/, 108.o. A Szamárkő, Szamar nevekhez talán az alán-oszét hagyományt kellene jobban ismertetni, ahogy nem ártana az idevonatkozó szakirodalmat is fordítani, a földrajzi neveket is jobban hozni, persze, ez az eddig elhallgatott alán-oszét csatlakozás elismerését is jelentené. Urs gülász /második vezér és utódai/ jelentőségét, az Árpád-hagyomány helyre rakását, Anonymus művének kellő kritikájával együtt. Pesty Frigyes Heves vármegye helynévtára /Szerk. Bán Péter/ a Heves Megyei Levéltár kiadványa, Csiffáry Gergely közreműködésével /Eger, 2005/. Perzsa/iráni nyelven szamare=gyümölcs, termény, termés. A délibáb, látomás a Szerep/monostora/ nevében török alapon /Békés megye/

2026. VIII.12.