Mocsár, mocsár,

ez nem mozsár!

Itt nincs ütőképes határ.

Mozsár helyett daráló, s

Mit produkál kaszáló!

Ha egyszer a gép vág füvet,

A kaszálás kinek üzlet!

Ki meg darálóba kerül,

Kormánynótát nem hegedül!

Mozsár, mozsár, rézmozsár!

Tőzsdére bízott az ár!

Hol látszatra áraznak,

Mocsárnak kit mászatnak.

Mocsár mélyén meselények,

Nem elitek éldegéltek,

Akit lehúztak a mélybe,

Többé nem jött a felszínre.

Mesevilág lejárt régen,

Hol géptudás nem hagy épen.

Felülről jön, nem vitás:

Tőkés bűvköre az más.

Ahol minden csak hasonlat,

Látszatvilág lentin ronthat,

Féligazságokat mondat.

Ész, értelem mitsem ér,

Atomokra hullt a vér,

Kit mi sújthat génekért,

Szennyezett lett a vízér.

Tiszta vizet ki prédikál,

Szennyes üzletben sántikál.

Aki más világot kér,

Papok szósza, mit ígér?

Vasbetonból fantáziák,

Nem világfa-űrtechnikák.

Hová vezet hatalmi harc:

Nemcsak múló tőzsdekudarc!

2024. máj.1.

Megjegyzés: A vers címével Carl Orff /1895-1982/ Die Kluge /Az okos lány/ című, Grimm mesére épülő operájára is emlékezem. Carl Orff-ról tudomásom szerint máig nem jelent meg önálló monográfia magyarul. Az 1943-ban a Majna menti Frankfurtban bemutatott operát nálunk a budapesti Erkel Színház 1964-ben mutatta be. Másik, korábbi Grimm mese alapján készült operáját, A hold-at /Der Mond, bemutató 1939.II.5. München/, nálunk a Szegedi Nemzeti Színház 1962-ben mutatta be. Magam operaszínpadon 1970 és 1990 között nem láttam, sem a budapesti Operaházban, sem az Erkel Színházban. /Németh Amadé: Operaritkaságok /1980/

FIDESZ-párti új látomás:

Brüsszel mély mocsár-állomás.

Szörnyeteget is sejtenek,

Mocsárvilág, mit rejteget:

Globális és liberális,

Nemzethősnek ideális.

Mesebeli hőscsapat

Mocsarat majd beszántat,

Szörnyetegnek fejét veszi,

Brüsszel tornyára függeszti.

Intés lesz ez más mocsárnak,

Messzi Óperenciának.

Megvédi a kismalacot,

Európai csapot-papot,

Búzát s békét őrlő malmot.

Csak annak lesz sírás-rívás,

Ki nem érti: szuverén más!

Szuverénhez nem jár postás,

Technikás a pénzhez jutás:

Brüsszel-vitéz identitás,

Lesz itt nagymagyar áldomás!

Az újsághír: Magyar Nemzet, 2024. április 26. A cikk címe: Magyarország megszervezi az antiglobalista koalíciót. - Idézet a cikk összefoglalójából: "Le kell csapolni a mocsarat júniusban Brüsszelben és novemberben Washingtonban is", ezt mondta Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója az idei CPAC Hungary megnyitóján. - Szánthó Miklós az esemény megnyitóján úgy fogalmazott: le kell győzni a globalistákat, "ezt a mocsári szörnyet, amely, mint a drogos, elhiteti, hogy tud repülni, és magával akar minket rántani a huszadik emeletről."

2024. április 26.

"Végváriak" villamosra szálltak,

Látták közben egymást és a tájat,

Hol bűnözők fosztják ki a "nyájat",

Kivédeni, a jog csak kívánat,

A gyakorlat új szabályra várhat.

A vitézség mára elavult,

Vitézrendbe tartozás a múlt.

Bár egyeseknek tetszik a rangkórság,

Marad nekik lovagrendi "jóság".

Ki kinek gyűjt, hol s miért,

Kinek szed adót, mi érdekért,

Hol egyes nincs mindenkiért,

Tőkésvilág ehhez nem ért,

Hol a harc csak a profitért,

Hol a harc csak hatalomért,

Új szolgaság kell Elitért,

Megalkuvás mindennapért,

Kábítás festett egekért,

Új technikás szolgaságért,

Tehetség egy géptudásért,

Játszadozás rövid célért.

Bűnözők ellen "kegyes szószok",

Tettek helyett színjátékok.

Villamoson utazni,

Ellenzékkel "haladni",

Kormánypárttal maradni,

Mit lehet itt akarni?

Mivel lehet kiszállni?

Miből lehet kiszállni?

Élmény volt-e utazni?

Átlátszó rend élménye:

Demokrata reménye.

Kinek nem az érdeke?

Mi "nemzeti" ereje?

"Magyaroknak" titulálnak,

"Nemzeti" jogra is váltanak,

Joghatárt is így húznak,

Állampolgárt "áraznak",

Hit szerint besorolnak.

Arcokat is kreálnak,

Mikor manipulálnak,

Sokféle fényben látnak,

Szóval, ha játszadoznak,

Egymást be is saraznak.

-----------------------------------------

Az Ember át van értékelve:

Elit tömeggel áll szembe.

Jogászoknak tévedése?

Tények félrekezelése?

Kinek marad arca épen?

Miért harcolt még nemrégen?

Hol az arc is manipulált,

Az emberi jog kapitulált.

Mit számít ott tekintet,

Hol jó gondolat elveszhet,

Az igazság fényezett,

A közvélemény fékezett,

Közakarás szétesett!

Jegyzet:

A Kispest. A kispestiek hivatalos lapja. 2024. március, 7.oldalon:

"Közbiztonság. Fogadóóra a villamoson. Az 50-es villamoson tartott rendhagyó fogadóórát Kispest polgármestere, Krammer György Zsolt rendőrkapitány, Bali Péter, a Kispesti Rendészeti Központ igazgatója, Varga Attila alpolgármester, valamint Domonkos Gábor és Teknős Ferenc önkormányzati képviselők társaságában március elején." A téma a rendvédők emelt  költségvetési támogatása volt, amit az 50-es villamos útvonala egy részénél előfordult bűnözés mértéke indokolt. Több rendőri jelenlétet ígértek. /Mellesleg a bűnözés elleni fellépés ügyében írt levelemre több hónapja nem kaptam választ a kispesti Polgármesteri Hivataltól, de ez igazán "magánügy", sőt "pech" /=balszerencse, német eredetű szó/, a "tömeghez" tartozás velejárója. Lásd a versben! /Egyébként nem áprilisi tréfáról van szó!/

2024. április 1-én

Mivel a korai magyar történelem kutatásában nézetem szerint elértem olyan eredményeket, hogy ezeket már a hivatalos történetírásnak, a történészi szakmának is figyelembe kellene vennie, az ilyen irányú kutatások főhelyéhez fordultam levélben. Tudom, hogy a szakmai előéletem alapján /sajnálatos módon az Országos Levéltárban egy üres filmosztályi munka, majd 1975-től a Mohács utáni családi levéltárakban egy rendezés befejezése /1976/ után a középkori oklevelekben való regesztázás, a kényszerűen a Pecsétgyűjteményben referensi teendők mellett, volt a levéltári pályafutásom, s a középkori levéltári anyagban is csak azért kezdtem dolgozni, mert kísérletet tett az osztályvezető az ellehetetlenítésemre és eltávolításomra /ne a tervmunkámat csináljam, mást, amivel nem értettem egyet, ezért nem volt munkám/, s lehetetlen helyzetemből, az egész nem tisztázásából /a "lebegésből"/ következett 1983-as lerobbanásom, az egészségügy részéről a tönkretétel, az egész pályafutásom kudarcra ítélése, egyben az életemé is, és nem tudtam más állást sem találni, mert első generációs diplomásként nem volt ehhez hátterem és összeköttetésem /a képességek nálunk nem feltétlenül számítanak, kis kulinak esetleg jó és megtűrt a magamfajta is/, ezért került végülis sor a pszichés problémáim és a számomra nem világos /máig állítólag mások számára sem/ ismeretlen bűnözők akciója /1989 óta/ miatt leszázalékolásomra sor /1994/, s ebből a sanyarú és szörnyű helyzetből végülis annyira felálltam, hogy már 2014 óta valami kutatómunkát el tudtam végezni teljesen kívülállóként és vitatható körülmények között, fokozatosan hozzájutva antikváriumokból, esetlegesen könyvtárakból a szükséges könyvtári anyaghoz, a történeti forrásanyaghoz és fontosabb tanulmányokhoz, közben az ismeretlen bűnözők zaklatása és technikája megkárosította koncentráló képességemet és memóriámat, és többször fel akartam hagyni a kutatással, hiszen rendesen jegyzetelni sem lehetett, nem tudtam, mire jövök haza, másnap hogyan alakul...A Szegedi Tudományegyetemnek írt levelemet /volt egy-két előzetes is, mert nem tudtam, hogyan lesz holnap/ leközlöm az interneten. Megküldtem az MTA Történeti Kutatóintézetének is a levél másolatát. Megpróbáltam azóta is egyes kérdésekben továbblépni, ha láttam rá lehetőséget. Mindez külső technikai segítséggel /sógornőm/ blogomra, az internetre került /magam nem értek a technikához, és idegen számomra, a mikrofilmellenőrzés sanyarú évei óta a képernyős megoldásoktól távol tartom magam, soha vissza ne jöjjenek azok a rémes évek.../ Egyébként 1970 és 1974 között dolgoztam a Filmosztályon, 1975-1976-ban rendeztem a Mohács utáni családi levéltárat /Motesiczky család/, 1977-től kezdtem kényszerűségből a középkori oklevelesanyagban regesztázni és vettem át kényszerűségből a Pecsétgyűjteményt /nincs hozzá egy szál irat sem/, ez is lehetőség lett volna eltávolításomra, de van akinek nincs hova mennie...Egyébként ha a csúcstechnikával elkövetett merényleteket az ember szolgasorba döntésére nem fogják leleplezni és tiltani, szankcionálni, nincs értelme többé holmi emberi jogokról szövegelni! /Mellesleg az egyházakkal semmiféle kapcsolatban soha nem álltam, tudományos alapú világnézet híve vagyok /ateista/ és mióta iskolás lettem mindig is ez voltam, nem is értem a "kettős nevelés" kérdését, az egyházi alapú értelmiségi és politikusi "ellenállás" szükségességét a 20-21. században, sem azt, hogy a szellemi sötétséggel már nincs felkészült vitakultúra! Az értelmiségi tisztesség minimuma, hogy az ember eljusson idáig, és egyben a politikusoké is itt Európában. Természetesen, a történésznek kellően tudnia kell és a levéltárosnak is, amit tudni szükséges a történelemből, történelemről, ehhez nemcsak a mítosz- és vallás- és filozófiatörténet, hanem a jogtörténet és a mai jog alapvetése is hozzátartozik. Ha jogra épül az ország, a tanult embernek minimum a jogtörténettel is foglalkoznia kellene! /Csak levéltárszakon volt ilyesmi, amikor én egyetemre jártam./ Politikai demokrácia nem létezik az állampolgárok alapvető jogtudása nélkül. Erősen félfeudális felfogás az, ha ez csak egyeseknek, fent, a lehetősége és ezáltal a privilégiuma! Az én életem kudarcát éppen a félfeudális felfogás "búvópatakja" eredményezte...Persze, az egyes sok mindennel szemben tehetetlen, a köztörvényes bűnözéssel szemben is... A társadalmi  megosztottsággal, közönnyel szemben is. El lehet gondolkodni, mikor szokott a centralizáló törekvés előfordulni, és mit lehet egyáltalán tenni a szétesésben, s vajon a kettő hogy viszonyulhat egymáshoz, és ha a szétesés civilizációs különbség, mit jelenthet a centralizáció, mit képes áthidalni és mit nem, mikor minek van értelme és mi a valódi megoldás? A tényleges viszonyoktól függetlenül soha nem lehet sikeresen politizálni, kormányozni. A múlt feltárása, a tények tisztázása viszont nem keverhető a napi politikával, hacsak nem a közelmúltról van szó és a politikai tévedésekről, hazugságokról, manipulációkról, a politikusi és emberi hitelességről, ahogy manapság ez állandó "harci kérdés". Ennyit a levél elé, ehhez képest vannak még kisebb-nagyobb kutatási eredményeim máig.

2024. III.23.

A levél:

Tisztelt Középkori Egyetemes és Magyar Történeti Tanszék és a könyvtár Keleti Gyűjteménye /főleg Balogh László, Polgár Szabolcs és Zimonyi István történészek/!

Elnézést, hogy levelemmel újra zavarok, bár ismeretlenül, mint korai történetünk, a honfoglalás előtti korszak illetve a honfoglalás kora egyes kérdéseinek kutatója. Volt, levéltáros, aki csak 2014 óta kezdtem ezzel a területtel foglalkozni szerény körülmények között, segítség nélkül, s fokozatosan jutottam el a jobb megoldásokig és a kérdések felvetéséig és megválaszolásáig, de úgy vélem, mára összeérnek eredményeim és számos lényegi kérdésben a magyarokra vonatkozó megállapításaim és megoldásaim állnak és minden korábbinál jobban összeállt a honfoglalás előzménye és korának képe, az időpontok, a földrajzi útvonal, a hatalmi viszonyok tekintetében. Igyekeztem a tarthatatlan, rossz megoldásokra hiteles és egyértelmű megoldásokat találni. Úgy vélem, ez többnyire sikerült, mármint az általam feltett kérdések esetében. Az utóbbi évek írásaiban a lényeges eredményeket több ízben összefoglaltam, s egyben nem egyszer tovább is léptem. A magyarokat jelölő népnevek, az útvonal, Meótisz-vidék és Bascardia és előzményei /Ugru folyó és Kuma folyó melléke/, a Lehbedi/Lebedi-féle csoport továbbköltözése, az alán-oszét kapcsolat, csatlakozás /lényeges mozzanat/, a vezérek sorrendisége, és a nemzetségek csak mint kiemelkedők, a honfoglaláskori vezérek kérdése: előhad illetve a későbbi vezérnévsor és sorrendiség /az Árpád-mítosz helyett az Árpád-vonal tényleges előtérbe kerülése csak Geysával/, a Morout-hagyomány a gepidákra vonatkozik, tehát a honfoglalás előzményei szempontjából ezt kell beszámítani, a Képes Krónika ábrái első két vezérként a Krónikák vezérei közül Kundot és Ursot jelölik meg, de volt a korábbi csoporton belül is két kiemelt /a fehér lovon nem Árpád ül/. A besenyőkkel és szabardokkal kapcsolatos felvetések, az onogur /10 törzs/ mögött rejlő nender népcsoport nevének megfejtési kísérlete, az első két vezér címe /a mohamedán forrásokban csak az egyik cím, a másik személynév, a kazároknál is - Ibn Ruszta ill. Gardézi/. A hazai honfoglaló vezérek címei és a nevek világos elhatárolása, az Árpád-vonal tényleges előtérbe kerülése csak Geysával ill. a Kund utód vélhető sorsa István idején /Küküllő-vidék, Zoltán helynév közelében/. A Képes Krónika miniaturáinak újraátnézése: Ursnál, a második vezérnél, nem lándzsa van, hanem pergamentekercs lehet, ő volt a gülász és nem keverhető a gülász szó a Gyula/Giula személynévvel, akinek említése inkább a határtartományra utal, ugyan alig különíthető el a Sarolt-vonaltól, ami, persze, más. /a Képes Krónika bizánci külsejű vezért mutat, a Sarolt-rokon az Árpád-vonal illetve István-rokonság hercegeire emlékeztet, eltérően a honfoglaló vezértől./ Az ország középpontjában Kund és fia Kurszán és Urs székhelye volt, Marót /Morout névből/ helynevek közelében, a Duna-kanyar vonalán és lejjebb is van ilyen nyom. Az ungri név lehetséges jó értelmezése, ami a turkkal párhuzamos. /kár, mindenütt az u betűt ü-re javítani és végképp nem lehet a kabar szót, -megfejtéseire kísérletet tettem-, v-re javítani. /A Cowari helyretétele stb./. Kussal nem azonos Kurszánnal. Több személynév és birtoknév jobb elemzésére tettem kísérletet. Az alán-oszét csatlakozást és jelentőségét igyekeztem bizonyítani. Az örmény nyomokat is kerestem. Kitekintettem a volgai ugorok hagyományára, a tatárjárás-kori Donnál maradt magyarokat bizonyító adatokra, megkíséreltem az Ural-batür eposz elemzésével a baskir-kérdést helyretenni a Bascardiához képest, amit tűrhetetlenül kevertek a fordítók. Úgy vélem, végre abba lehet hagyni a kündüzést és gyulázást kis betűvel. Az első vezér címét nem a neve /Kund/ adta, ami máig személynév, a második vezér címe a gülász volt, de azt nem Gyula viselte, hanem bizonnyal Urs és utódai, aki kiemelkedően fontos vezér volt a későbbi emlékezet szerint is. /Képes Krónika/. A Dula-féle alán rokonság tényleg létezett. Bereka bizonnyal héber név volt, esetleg kazár tisztségviselő, az alán-oszét területen /Szamar-Bereka-Oszkol folyók/ a Bereka folyó még a térképeken is ott szokott lenni, bár sok folyó nevét nem tudni, s nem tudom, mit gyűjtöttek össze. A Volga deltájának ágai is viselhettek nevet, nem ismertek a szakirodalomból, ami kezembe került. A Nart-eposzt is sikerült értékesítenem, amennyire tőlem telt, kapcsolódó hazai helynevekkel is. A helynevek párhuzamait kevéssé keresték a kutatók, pl. Kupijanszk és Kupian személynév. Aki átnézi főleg az utolsó évek írásait a blogomon, rájöhet, hogy lényegileg összeállt a lehetséges jó megoldás. Régóta tudható volt, hogy a honfoglalók közül Árpád az elő- és utóhad parancsnoka volt és annak Bizánc szerint, mi volt a szerepe. Remélem, végre a hazai kutatás kiigazítja a tévedéseket és félreteszik az Álmos- ill. Árpád-mítosz "álmait", amit -ha nem sikerül igazolni- nem mondják, hogy nem tudni semmit...ahogy észrevettem ilyesmit...Az avar nyomokat is kiegészítettem /Kaján személynév, vélhetően az Alpár is, az ismert Baján-on kívül/. A Nimród-hagyományra és a Ménróth-ra is kitértem. Figyelembe kell venni a Tarih-i Üngürüszt is, mert a Perzsia emlegetés az építkezésekre odaköltöző csoportból jött, a perzsa-turk kapcsolat, a madzsar népnév nem értelmezhető enélkül. /Nem az egész népcsoport költözhetett oda, csak egy része, nyilván toboroztak./ A Nimród-név az albán tartományhoz kötődött a Szaszanidák felemelkedésekor. A kazár birodalom szempontjából lényeges lehetett a magyar csoport, a "turkok", mint a turk birodalomból kiszakadtak, ami nyilván felbomlott, a kazárok pedig megszervezték az újat, a nendereket és a bolgárokat is arrább kergetve és szorítva és költöztetve. Helyükbe költöztek a "turkok" mint szövetségesek és a birodalom részei. Ha Sarkel a besenyők ellen épült, akkor netán 839 előtt volt az a besenyő háború, ami a besenyők magyarok közelébe költöztetését hozta, később a szabard csoport /korábbi arab hadifoglyok, akik kitörtek az arab fogságból/ visszaköltözését esetleg a korábban ismert helyekre /a szijawurdi, szevorti tágabb megjelölés/, az albán-örmény térség irányába. A buloszud méltóságnév nem azonos Bulcsuval, utóbbi személynév. Remélem felkeltettem érdeklődésüket. Kutatásomat tényleg lezárom. Lehetőségeim elfogytak minden szempontból.

2023. dec. 16.

Györffy György Pest-Buda kialakulása című /1997/ művében a Kartali családot azonosítja a Kurszán nemzetséggel /71.o./ és a honfoglaláskori Kurszán vezérrel, akinek birtokába eredetileg Pest és Pilis megye egésze tartozott szerinte, aminek nagy részét Kurszán várával együtt Árpád és utódai kisajátították, a Kartali családnak szerinte ezért is maradt kevés birtokrésze, és inkább a Tápió és Galga vize környékén birtokolt. - A honfoglalás fő- vagy első vezére Kund volt, akinek nevét a Dömös környéki Kund/u/ villa/falu, olykor város jelentésű/ is megőrizte és ennek közelében lehetett csak Kurszán vára a régi, Vetus-Buda környékén, ahogy Noszlopi Németh Péter tisztázta Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben c. a Püski kiadónál a rendszerváltás után megjelent munkájában /1998, 2003/, amit a hivatalos történészszakma nem fogadott el /Györffy György a Pest-Buda kialakulása c. munkát előbb írta meg, kétségtelen./ A fenti munkát korábban nem akarták kiadni itthon!/ - Ha Árpád nemzetségéről beszélünk, akkor Kurszán esetében Kund nemzetségéről lehetne beszélni, ezt minden bizonnyal egy olyan bizonytalan 13. századi adat alapján, hogy Corzan ill. Kartali Corzan családot említenek IV. Béla és V. István királyok idején, nem lehetne keverni. /Az utolsó Kund leszármazottat nézetem szerint I. István király idején a Keán elleni hadjárat alkalmával a Küküllő vidékére telepíthették /Kund helynév/ az Erdőntúli részek /Erdély/ élére állított Zoltán /István rokona/ lakóhelye közelébe, ugyanazon térségben a Zoltán nevű település. A korszan török szó, mint írtam korábban, kalóz jelentésű, és a hatalmaskodó Uza fiak családneve vagy ragadványneve volt /Kristó Gyula A feudális széttagolódás Magyarországon /1979/, 77.o./ A Kartal nevet a török sas jelentésű szóra szokták értelmezni, de nézetem szerint a név korai alakjai /1263: Kurthol, 1271: Kortul, 1247: Cortul /nemzetségbeli nemesek/ ezt nem támasztják alá. Kart=öreg, vén, koros, kartlik öregség, vénség, keménység, merevség, kartal- megvénül, korosodik, elagg, megöregszik törökül. Kartal helynév Törökországban is előfordul Isztanbul közelében, illetve Kartalü az Uraltól keletre Orszk közelében. Úgy vélem, hogy mindenképp másodlagos lehetett a Kartal névalak, s a fenti két korai szóalak inkább egy Kurtul/us/=megszabadulás, megmenekülés jelentésű török szóra utalhat és egyben névre, s egyben emlékeztet a magyar kürt szóra is. Figyelemreméltó, hogy eredetileg a Kartali család a Cserhát középső részén levő Bodon helységnek /később Kétbodony/ is birtokosa lett volna, bár ez később a margitszigeti apácák birtokába került. /a Rupp Jakab-féle munka alapján vélhetően 1271-ben esetleg Kartal is az övéké lett. Az adományozó neve Péter, Uzl fia /Uza, Uzl/a/ törökből származó nevek. Figyelmemet a Bodon helynév keltette fel. A szakirodalom elsősorban az Al-Dunánál levő Bodont vagy Vidint szokta emlegetni. Fényes Elek munkája alapján a Nógrád megyei Kétbodony /Alsó-, Felső- vagy Pusztabodony eredetileg/ helységen kívül volt Bodony Heves megyében a Pétervásári járásban, Egertől északra, s Baranya megyében Siklósbodony a szentlőrinci járásban /Pécs és Szigetvár táján/, eredetileg csak Bodony néven. A Nógrád megyei a Rétsági járásban van, a Vác-Losonc út táján. Vélhetően a Sopron megyei Bodonhely is ide sorolható a csornai járásban. /A Bodonkutat másra építik!/ Úgy vélem, hogy a törökül köznépre, s bizonnyal sokadalomra utaló Bodonok vásárhelyek lehettek eredetileg és mint ilyenek vám- illetve adószedő-helyek is. Úgy vélem, hogy a Kartali család a vám- és adószedésben vehetett részt eredetileg. A tatárjárás idején az országban eluralkodott zűrzavarban esetleg vissza is élhettek helyzetükkel /hatalmaskodási perben ítélet az Uza fiak ellen/. A későbbi Ethele melléknév felvétele inkább, a hazai krónikák szövege alapján, az Abák hagyományához állt közelebb /Bendekus/Bendeguz leszármazottak/ - a kazár birodalomból jövő "kazárok"-ra /ilyen név a Cserhátban is van/, illetve ezen belül a "hun" vagy turk tartományból jövőkre vonatkozhat, esetleg lehetett a nemzetség káliz is, ha éppen a vám- és adószedő funkciót feltételezzük. Mindezek alapján kizártnak tartom a Kund fia Kurszántól való leszármaztatást. Természetesen egy vám- és adószedőhöz a sas, mint ragadozómadár képzete is kapcsolódhatna. Felkeltette figyelmemet a Don-Donyec vidékén /hajdani Bascardia/ a mai Kartszizk helynév, amiben talán a perzsiai Siz helynévhez hasonlót láthatunk, helynév második felében, amely eredetileg mágusok központja volt, mintegy "Régi Siz" jelentésű lehetett a név eredetileg. Ugyancsak a Donyec-vidékén van Yasinuvata=Jaszinuvata helység, amely talán "jász haza, szülőföld" jelentésű /vatan törökül haza, szülőföld/. Siz egyébként Media Atropaténé területén, a mai Azerbajdzsánban volt, Anahita istennő /perzsa-örmény/ kultusz is érvényesült a kutatás szerint. A másik jászokra utaló településnév Máramaros-szigettől északra, a Kárpátokban Yasinia /=Jaszinia/ volna. A Jaszelda folyó, tó, mocsár környékén van egy Belaazerszk nevű település, ami az azer szóra emlékeztet. A Jasz+el mintegy jász népre utalhat. Mindenesetre nem alán, oszét népcsoport, amit aszi-nak is mondtak. - Egyébként a podóliai térség sávjában, észak felé, több olyan helynév akad, amiket talán kazár adószedőkkel hozhatnánk kapcsolatba, akár csatlakozhattak a magyar honfoglalókhoz, akár esetleg a tatárjárás idején felfelé költözők is lehettek. Érdekes, hogy a Dnyeper felsőfolyásától nyugatra, a Bug felsőfolyásánál a kelet-római birodalmat, illetve uralkodóit idéző helynevek is vannak, így egy Teofilpol/isz/, Theophilosz /829-842/ bizánci uralkodó idejére esik az Al-Duna környékén a makedónok hazaköltözésének epizódja, ahol a bolgárok a turkok vagy ungrok /magyarok/ segítségét kérték, akik a hunokat /vélhetően avarok és szlávok/ segítségét is igénybe vették. A szöveg 893. évnél nem lett előbb feljegyezve a Szimeon bolgár uralkodóra utalás alapján, azaz a bolgár-bizánci görög háború előestéjén, jóval a kazárok 885-ös veresége után a Kijevi Rusztól. A térségben a Kaszpi-térségre utaló helynevek is felfedezhetők, ami a Kazár birodalom újjászervezéséből és a későbbi eseményekből is következhet. A Nekerdeh-re, Nökerdeh-re értelmezett török népnévhez a Don-Donyec illetve a Fekete-tengertől északra eső térségben /a mohamedán források alapján/, Bascardia környékén, azt fűzném, hogy akár a török Nehir=folyó szóval is összefüggésben állhat a név, mintegy ilyen folyó mellettiek körzete. A Vorszkla folyónál van egy Nekvorosa nevű helység, amely talán "Nek dulakodása" értelmű török alapon /vurus=döfés, dulakodás/, arra volt a kazár-bolgár csata is, bizonnyal, hajdan, Kuvrat halála után. - Kijevtől északnyugatra van egy Termakhivka helynév is, bizonyos fokig az Árpád-leszármazott Termatzu /Termasu, Termacsu/ nevére is emlékeztet. Anonymus /Pál prépost, királyi nótárius/ művét újra szemügyre véve, a Sarolt rokonságba sorolt Tuhutum illetve fia Horka /Horca/ nevei, mint germános /gepida, vélhetően/ nevek eltérnek az őket követő Gyula /Geula/ és Zombor /Zumbor/ nevektől, amik inkább török-iráni-örmény illetve iráni jellegű nevek. Mintha ez valami hatalomváltásra utalna inkább, mint rokonsági leszármazásra. /vö. Djulafa, Julafa helynevek a perzsa ill. örmény /albán/kaukázusi/ térségben, illetve zambur=méh perzsául/ Ráadásul Anonymus Gyulától és Zombortól származtatja a Magloud/Maglódnak ejtik magyarul/nemzetséget, amit a kutatás nem tudott hová tenni. A helynévhez magam hasonlót az örmény térségben találtam: Magel barlang, illetve a Délvidéken a Maglath helynév, Valkó megyében. Ugyanerre volt Gyudfalva is /Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék I.kötet /Budapest, 1880. Reprint/ Utóbbi földi halálra utalt, s valószínű a Magloud név is erre a végződés alapján. Ugyanakkor a Maglath név Szabó György Mitológiai kislexikon szerint Ézsau hettita felesége Mahaláth nevére emlékeztetett, a másik feleségnév Boszmát volt /héber nevek/. A Maglath név a Magel többesszáma is lehetne iráni alapon. Érdekes, hogy a Délvidéken a Bosuth és Baza folyónevet felváltva használták. Találkozunk Valkó megyében a Gyobafalvával is, ami a Jób névre, mintegy Hi/j/ob, Gi/j/oba, emlékeztet. /Dukasz-féle korona feliratában a magyar /Turkia/ uralkodó nevét az egyik írásomban a Jób névvel is kapcsolatba véltem hozni, bár korábban elvetettem, hogy Salamonnak szánt korona lett volna eredetileg, utóbb, úgy vélem, hogy ez inkább lehetséges. /Nem tudni, volt-e és mi volt Salamon másik neve!/ A Baza név iráni/török alapon a paz főzés-, sütéssel függhet össze. A délvidéki Kissid helynév lehet, hogy Kusid, Kund és Árpád követe /Szvatoplug monda/ nevével függött össze /Valkó megye/. A mohamedán forrásokban a magyarokkal kapcsolatban említett Karkh, amit Kercsre értenek, mint a rabszolgakereskedés helyére, emlékeztet a Szaszanida birodalom Khark nevű nesztorianus kolóniájára. Az Ibn Ruszta és Gardizi után maradt mohamedán forrásokban a kazár nagy kagán utáni második embert az Isa személynévvel vagy mások szerint a J.sád néven jelölték volna, ami nézetem szerint esetleg /J/sa+sád hadvezéri méltóság/ összevonásából keletkezett, az Isa a Jézus személynévnek felel meg. -A Dnyeper-menti-hátság és a Podóliai-hátság között feltűnt a Bershad helynév, ami esetleg hadvezért, ifjabb vezért is takarhatott. A helység a Podóliai hátság /egyébként Lehbedi/Lebedi utolsó szálláshelye itt volt/ Shargorod és Kopaigorod helységeitől délkeletre esik. /Vinnyica környéke/. Kopaigorodtól északra van egy Bar nevű helység; a Bug folyó mellékfolyójánál, a Szob folyónál. Hayszün /talán a hajkokat, az örményeket idézi, ahogy a Berdicsiv erőd neve is, ber=erőd örményül,/ a Kijevtől délnyugatra levő Fasztiv a német Fasten-re, a böjtölést jelölő szóra emlékeztet, ahogy a Rosz folyó eredetileg a germán ló jelentésű szónak felelt meg. Bila Cerkva /=Fehértemplom/ környéke. A Dnyeper felső folyásánál levő Orsa /az Urs alán/ iráni névvel függhet a helynév össze, van a Kaszplja folyó /a Kaszpi-tenger nevére utal/, délebbre a Pronja folyó viszont görög eredetű: pronoia=előrelátás, gondviselés. Ugyanott van Hodoszi is, Shamavától délkeletre. Orsától északra a Beshenkovicsi helynév esetleg besenyőkre is utalhat. A Pripjaty folyót /"ötök", "ötösével" van benne oroszul/ hívhatták a 800-as években akár Mozir vagy Mazir folyónak is /sir=mazar perzsa szó, a mazir ennek örményes változata/nem utalhat a magyar népnévre, bár török alapon másra is értelmezhető: mazeret=bocsánat, mentség, ill. mazi=múlt, mazhar=tisztséget elnyer, elér valamit a köztörök szótár szerint. /Politikai megegyezés helye is lehetne ennek alapján./ A Jaszelda folyó közelében érdekes helynevek Tevli, Kalonija, Homszk /perzsa jellegű/, A Kijevtől nyugatra eső Zsitomir várostól északra van az Uzh és Irsha folyók, közte Korosztyen nevű helység. Az Uzh töröknek tűnik /uz=jó, becsületes és más Uz- kezdetű szavak is vannak, az Irsha inkább a germán Hirschre emlékeztet, a Korosztyen nyilván a keresztény szó ejtési változata./ -A korábban említett Vinnyica Zsitomir vonalába esik jóval délebbre. Az Uz folyó elnevezést Vámbéry Ármin a Dnyeper folyóra értette az ún. Etelköz értelmezésénél. Vámbéry Ármin A magyarság keletkezése és gyarapodása /1895/ Reprint., 140.o

A Kund és Urs vezérek nyakánál levő aranyló korong mint hatalmi jelvény vélhetően a Nap szimbóluma a zsidó vallás összefüggésében /ókori keleti összefüggést is említenek/ az igazságosság jelképe, az isteni /Jahve/ útmutatással, törvénnyel, parancsolattal összefüggésben /Zsoltárok könyve, 19.zsoltár/ Ugyanakkor a hazai vonatkozásban Bulcsu vezér piros ruháján és még II. András pecsétjén is Nap és Hold szimbólumok vannak /talán kaukázusi albánok/ Arrán, egyben a Nimród-hagyomány és az örmény-albán kereszténység terjesztésének helye is, többnyire Szászánida perzsa tartomány területéről jöhetett. A Tarih-i Üngürüsz Hunor és Magor története, mint egy vezető nemzetség hagyománya, illetve a kazár birodalom összetétele, területi kiterjedése, háborúi és a beköltözések, menekülések, vallás és békepolitika nyomán. 740 után a birodalom újjászervezése, viszont a 850-es évektől már új politika szükségessége a változó helyzet nyomán /a besenyő-turk viszály, más vélhető viszályok, a varégok a Kijevi Rusz felemelkedése is belejátszott ebbe: a keleti szlávok adóztatása előtérbe került, a turkokkal való kapcsolat megerősítése, előbb a Lehbedi-féle házasság egy kazár előkelő hölggyel jelzi, a későbbi epizód az Álmos fia Árpád kiemelése Lehbedi/Lebedi javaslatára az állítólagos "nagyfejedelem" címmel, mint a turkok képviselője a kazár hatalom szempontjából, a 868 körüli belső zavarokkal függött össze vélhetően a Lehbedi-féle csoport továbbköltözése, elsősorban a szlávok adóztatásával függhetett ez is indoklásként össze. -A turkok tűztiszteletét a hazai kutatás nem igazán tudta tisztázni, mert az ehhez kapcsoltakat összekeverte: a perzsa tűztisztelet, tűz-templomok, ehhez kötődő papság, egyéb tűztisztelethez kötődő hiedelmek, hagyományok és a hamvasztásos temetkezés között nem lehet egyenlőségjelet tenni, különböző alapokon jöttek létre. A perzsa tűztisztelet külön figyelmet érdemel, természetesen, másodlagosan ez is lecsapódhatott bizonyos egyszerűbb hagyományokban. -A török népek államformájára kellő kifejezést inkább az életmód és társadalmi tevékenység, felépítés szempontjából kerestek a kutatók, ebből jött a nomádállam, félnomádállam, holott inkább az államhatalom megszervezésének jellemzőjét kellene kiemelni, ahogy pl. a királyság, császárság, köztársaság, szövetségi köztársaság, föderatív köztársaság stb. megjelöléseknél teszik. Ilyen szempontból szerencsésebb lenne káni állam, kagáni állam, nagyvezéri állam, vezérek állama megjelöléseket használni. /Szultáni állam később./ Az állam a társadalom feletti hatalom megszervezése a kormányzat érdekében egy adott területen élő lakosság felett, legyen ez kisebb ország vagy hódítással létrejött birodalom. A birodalmak élén állót imperatornak /latin/ szokták nevezni a római birodalomban, később is előáshatták. A perzsáknál a birodalom élén a sahinsah, a sahok sahja állt.

Érdekesség, hogy a Cserhát térségében, Nógrád megyében, van Tolmács nevű helynév és ezenkívül még Bars megyében és Zala megyében találtam ilyen helynevet Fényes Elek művében. A fentiekhez az említetteken kívül felhasznált fontosabb szakirodalom: Sylvia A.Matheson: Persien. Ein archaelogischer Führer. /2003/ -Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története /Pesten, 1848/ - A magyar honfoglalás kútfői Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor /1900. Reprint/ - Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára /1978/ - Fényes Elek Magyarország geographiai szótára I-II.kötet /Pesten, 1851. Reprint/ - Kiegészítésül: Cserhát útikalauz /1970/ - Joó András: A legendák földje, Örményország /2018/. -Ukraine, Moldova, Belorussia /Cartographia/ Európa autótérképek.

Általános kritikai megjegyzés a hazai kutatáshoz: A kutatás felismerése szerint a helynevek jó része a birtokba vevő nevét mutatja a honfoglalás után, úgy tűnik, szórt birtok- és betelepülési rendszer volt, éppen ezért teljesen elfogadhatatlannak látszik Györffy Györgynek az a felfogása, hogy az egyes vezérek nemzetségének tényleges birtoklása, kíséretének, népének tényleges betelepítése ne mutatkozna meg a helynevekben. Nyilvánvaló, hogy itt nem a szórványokra vonatkozó megfigyelésről lehet szó, hogy a környékbeliek különböztették meg a hatalomra jutottakat az adott nemzetség nevével. Általában a hatalomra jutottak szokták - a török népeknél világos gyakorlat- kijelölni egy-egy népcsoport lakóhelyét, szálláshelyét, akár át is telepítve máshová, a hatalomra kerültek a hierarchiában jelölték ki, illetve osztották ki -akár megegyezés alapján- egymás között a birtok- és jövedelemlehetőségeket, szokták kijelölni az adószedőket és körzetüket, vagyis embereikkel -adott esetben a vezér és kísérete, kisebb vezérek, középréteg- beszedetni az adót, vámot, a katonaállítást megoldani, az egyéb szolgáltatásokat akár a hatalmukhoz /pl. sánc, várépítés/ hadjárataikhoz biztosítani, pl. lovakat, fegyvereket. Mellesleg a kend törökül, ahogy már írtam, patkolókovács, "vasverő" volt, mint Szarvaskend esetéből látszik /Vas megye/, és nem keverhető a Kund személynévvel, ami nem künd és kündü méltóság, ezt a képtelenséget végre illene korrigálni a kutatásnak és a történetírásunknak, más egyebekkel ebben a témakörben. /Azt már korrigálták, hogy a tarkánok, tarkhánok nem kovácsok, ami dicséretes ugyan, de van még mit korrigálni./ Természetesen nem gondolom, hogy magam -pláne, korlátozott lehetőségeim között, sőt bűnözők zaklatása közepette- mindent jól meg tudtam volna oldani, mindenre ki tudtam volna térni. Ehhez még további elemző munka szükséges, összehasonlítás alapján is a népesség mozgások és népesség /egyben hagyomány-/ keveredés alaposabb figyelembevételével. Talán éppen itt érvényesülhetnek a szórványnevekre vonatkozó jobb megfigyelések, mi minden és ki mindenki lehetett a térségben vagy volt hajdan, és mit lehet kiolvasni a ránkmaradtakból, a névanyag alaposabb elemzésével is. Pl. a Cserhát vidékén is van Nándor /onogurok/, kazárokra utaló helynév, Nagytárkány. A tárkányt mégis a hatalmonlevők /honfoglalók/ küldték ki ide-oda, és ők nevezték így, nem a környező laskosság elnevezése, hiszen számon kellett tartani az ország megszervezéséhez, a hatalom gyakorlásához a honfoglalás után. Hogy a létrejövő központi királyi hatalom hogyan tudott érvényesülni, talán éppen a szórt birtoklással, szórt jövedelemszerzéssel és ennek megszervezési módjával függött össze, ha a belső harcokat és ellenállást sem lehet kizárni helyenként. A második, aktív vezérségre törekvés /Geysa/, majd az első vezér félreállítása a határterületre végképpen, a központba költözés és kizárólagos királyi hatalomra törés az Árpád-utódoknál éppen ezért volt így és történhetett meg, ahogy megtörtént. Az a kérdés, kiket tudtak ehhez megnyerni, kikre tudtak elsősorban támaszkodni, kiket semlegesíteni, és kikre támaszkodva biztosították mindenütt a hatalmukat. /Pl. a megyei ispánok kiválogatódása az elején és később./ Egyébként az "ország" szó, úgy tűnik, mintegy az "úr jobb oldalát, jobb szárnyát" jelenthette /szag török szó ebben az értelemben/, az úr szó az irániból jönne. Tehát a fő- vagy első vezértől jobbra elhelyezkedés adta a rangsort tulajdonképpen és ugyanez balra haladva. Tehát nem téveszthet meg senkit, ha a vezérek felsorolását az elő- és utóhad vezérével Árpáddal kezdik a Krónikában, ahogy ezt már kifejtettem, mégha a sorrendben lehet már bizonyos bizonytalanság, felejtés is, éppen a később történtek miatt, és mert már az Árpád-mítosz érvényesülhetett. /pl. Anonymus gesztája /irodalmi mű/ /. A krónikák szerkesztésének módja is az ismeretek hiányát és a felejtést, az ismeretek bizonytalanságát mutatják, de elhallgatást is, mivel bizonyos, hogy még emlékeztek bizonyos dolgokra, pl. az Ursra vonatkozó megjegyzés, a Képes Krónika ábráin az aranykorong a mellen /nyakban/, mint rangjelzés a főbb vezéreken, az iráni és a török vonal és a közvitézek érzékeltetése, illetve egyéb páncélosoké, is a dolgok bizonyos tudását, jelzik, ami csak háttérbe szorulva érvényesülhetett: mai szóval "rendszerváltás" volt és ezek után csak a rendszerváltók szempontjai számíthattak, ami sokakban törést okozott és csalódást is, jó ideig, amíg nem alakult ki egy másfajta, új hatalmi rétegződés. Az Árpád-ház története az átmenetiség története is a kezdeteknél, és még az ún. Aranybulla korában is. A beköltözők és az egyház szerepe és a királyi hatalom lehetséges világi támaszai, erről szól a történet, az egyéb és addig itt élők sorsán túl. Ki hogyan reagálja le, hogy látja helyzeténél fogva, mégha erről kevés is az információnk, valami leszűrhető a Krónikákból, Anonymus gesztájából, az eseményekből és egyéb adatokból. /Ezen sokan és sokszor jól dolgoztak a kutatásban, de az előzményeket, a honfoglalás körül és után, jobban kell tisztázni, ahogy meg is próbáltam a főbbekben./ A perzsa/afgán gilasz pohár, serleg jelentésű szóból jöhetett a második vezér, a bizánci görög forrásokban gülász méltóságneve, ez a serleg mintegy a vérszerződés jelképes edénye lehetett, aminek őrzése minden bizonnyal az első és második vezérre volt bízva /a honfoglalás idején Kund és Urs vezérekre/.

2024. márc. 13-án

Ki "nemzeti keresztény",

Hol keresi, mi remény?

Birodalmi gondolat:

Hun hatalma hol maradt?

Hunok rendje zseniális,

Szervezésük ideális.

Ugyanez a tatárhad,

Bár emléke iszonyat.

Többieknek tanulság:

"Kalandozó" ész átvág.

Máig ható feladat:

Milyen jog, mi ránkmaradt.

Hol római lett az alap,

Hunoknak emelt a kalap?

Persze, hol a kalapozás,

A rend része, identitás.

Múlt ugorok békés népe:

Vad hunoktól szenvedése,

"Mogyer" köznép gondja

"Hun" urak adója.

Ugyanez vad tatár réme,

Európai múlt rémképe,

Történénésznek nincs kétsége.

Múltat átfestők cégére:

Fogadójuk sötét tere,

Romantikus kísértete,

Mást mond tények története.

Gyilkos csatáknak a tüze

Nem Emberi hevülete,

Ha nem népek önvédelme,

Népek sorsa rendezése.

Történészek becsülete:

A Tényeknek ítélete.

Jegyzet:

Magyar Nemzet, 2024. márc. 2.: "Minden, amit tudni lehet a hunokról. Előadássorozatot indít elődeinkről a Magyarságkutató Intézet". /Kásler Miklós főigazgató megnyitója/

2024.márc. 3.

Kimondhatatlan:

Ki ne mondd!

Felfoghatatlan:

Fel ne fogd!

Csáky szalmája:

Ez a gond!

Madárijesztő

Mit se mond.

Rajtaütni nincs értelme,

Kinek volna ehhez kedve?

Mire táncol tudós "medve"?

Más a tudás s lét értelme.

Holt tudásnak nincsen érve,

Miről szólna kormány méze?

Új "nemzeti" kurzus:

Régi-új az úzus,

Mitikus a suskus.

Reálisan gondolkodni:

Mítoszokkal megharcolni.

Horthy-korszak mítosza:

Nem visz előbbre soha!

Szakmaiság hiánya:

Egész országnak kára.

Hatalom álnoksága

Csak a bosszú logikája,

"Örök" bosszúnak az "átka":

Az Átverés bálványa,

Nem Jog világossága,

Az Emberi végkára, s

Tragédiánk forrása.

Gyakorlatnak "bukása"

Világ önpusztítása:

Megélhetésünk ára?

Hol van az Ész válasza s

Cinizmusnak határa?

Jegyzet: Békés István Napjaink szállóigéi I-II. kötet  /1977/,305.o. /Csáky szalmája/;  Magyar Nemzet 2024. márc.2. , Örökségünk tesz azzá, amik vagyunk. Legnagyobb intézményeink összefogásával új "kultúrális holding" alakul.

2024. márc. 3.

Nagy hazárd vagy kis hazárd,

Hogy áll érdekstruktúrád?

Melyik állna közel hozzád?

Hogy választod meg a hazád?

Ha a kis hazárd nem vonz

Nagy hazárdba szállni gond.

Hová köthetsz utánfutót,

Honnan politikához adót?

Tőkésufós cél totális.

Ha besorolsz, célod máris.

Pénznek ára mibe kapcsol,

Tőkésufó körben landol.

Ki szabadon hazardíroz,

Totálisan bekorlátoz:

Populista hanghatása,

Elitérdek "haladása",

Mögöttesét, aki látja,

Szavát fojtja üzlet "átka",

Győzni tudás: üzlet álma.

Mi elveszett, csak az árnya:

Klímaváltás sugárkára.

Ha leváltod kormányodat,

Leváltod-e tenmagadat,

Leváltod-e világodat,

Tőkésufó holnapodat?

Őrizheted jogaidat?

Megőrzöd-e önmagadat?

Otthonos kisvilágodat?

2024. II.21.

Mire figyel most Európa,

Figyelnek-e gazdaszóra?

Mindenütt tüntetnek gazdák:

Jogos érdek, cserbenhagyták.

Válasz oly politikára,

Mi Európa végső kára.

Nem az ukrán gabonára,

Nem az ukrán dömpingárra,

Nem rossz zöldutasításra.

Ki tárgyal ma kellő módon,

Senki sem élhet a Marson.

Elterelnék a figyelmet,

Veszélyeztetnek életet,

Embert és a természetet:

Elitérdek félrevezet!

Tőkésufó meg csak nevet.

Nem cserél le természetet,

Nem vehet örök életet.

Tőkésufó gátlástalan,

Pénzéhsége határtalan,

Emberi hang hatástalan,

Emberi kéz gyámoltalan,

Hol hatalma már parttalan:

Jobbak harca haszontalan!

2024. febr. 21.

A Líra Könyvklub 2024. februári-áprilisi ajánlásában Szegő János "A valósággal való viszonyom nagyon közeli" címmel csinált interjút Krasznahorkai László íróval új regényéről, amely Zsömle odavan címmel Kada József, 91 éves falusi nyugdíjas villanyszerelőt, aki az Árpád-ház utolsó leszármazottjának tartja magát, állítja középpontba. Az interjú mintha pusztán egzisztencialista kérdésfelvetésként kezelte volna a regényt az íróval folytatott beszélgetésben, számomra viszont a mű politikai mondandója volt érdekes és nyilvánvaló, természetesen előfordul, hogy a regény olvasata más az egyes olvasó számára, mint amit a regényíró szándékozik mondani. Az interjú a menekülés kérdésével indul. Kada József bácsinak, aki természetesen csak téveszme megszállottja lehet, mikor az utolsó Árpád-házi leszármazottnak tartja magát /Kadan mongol kán és IV. Béla király utódjának/, tulajdonképpen azok elől kellene menekülnie, akik őt szélső, királypárti, politikai csoportként fel akarják használni és trónra kívánnák emelni. Kada bácsi gyűjteménye és tudata tulajdonképpen azt veti fel, hogy a horthysta politika folytatása lenne Magyarország számára a megoldás, hiszen Kada bácsi elmondása szerint őt Horthy Miklós kormányzó titkon megkoronázta a Szentkoronával, tehát igazi magyar király volna, ha az ehhez szükséges kellékeket már nehezen is lehet összeszedni pl. a trónszéket. Kada bácsi meggyőződése, hogy ő megmentené az országot, a hazát, annak szörnyű helyzetében és egyedül ő. Kada József 91 éves kis jövedelmű nyugdíjas a maga furcsa elképzeléseivel /fején repeszsérülés is van a háborúból/, egy tragikomikus kisember, aki szerep- és aránytévesztésben van /híveivel együtt/, hogy egyáltalán képes lenne az ország megmentésére és kormányzására /a hazai rendszerváltozás után járunk időben/. És vajon miféle politikai tett volna titkos megkoronázása Horthy Miklós kormányzó által a II. világháború idején, a király nélküli királyságban? Ez megmentette volna az országot a világháborús vereségtől a hitleri Németország oldalán harcolva mint szövetséges? És mitől? Kada bácsi hozta volna vissza az Árpád-ház dicsőségét és szerzett volna jogérvényt a Szentkorona-tannak? Ezt a regényt nyilvánvalóan csak szatíraként lehet felfogni! Ez számomra a napnál is világosabb! A regény felveti a politikai szerepvállalás kérdését és súlyát Magyarországon a Horthy-korszakban és azóta is, a rendszerváltást követően. Kire is hárulhat politikai szerep, felelősség egy országban, nevezetesen itt és most Magyarországon, és hogyan merült ez fel a rendszerváltás óta? /Meglepően sok párt jött elő, ha most azok is vannak még a közéletben, akik vannak és még megalakultak./ Vajon nemcsak Kada bácsi volna-e, aki arányt és szerepet tévesztett a közéletben? Egyáltalán mi az út, mi az elvárás, hogy kellő szintű és egyéniségű, felfogású politikai-közéleti gárdája legyen egy országnak, így Magyarországnak is? Kada bácsi és titkos összeesküvői színvonala /ha kell fizikailag bántalmazzák az ellenfeleiket, a nekik nem tetszőket, mint a szélsőjobb szokta/ nyilvánvaló nem alapozhat meg egy kellő, európainak mondható politikai és jogrendszert, pláne ilyen múltbeli előzmények, a jelzésértékű kitüntetések nyomán, egy Kada József bácsi formátumú kisember irányításával. Ehhez képest Zsömle kutya esete más, a kutya és gazdája jól meglennének, ha a "nagypolitika" nem szól bele, s a királypárti összeesküvő csoport le nem lepleződik. Kada bácsi Zsömlével együtt a halálba tud, akar csak menekülni. -A politikai demokrácia bizonyos műveltségi szintet, jog- és kötelességtudatot, a maguk képességeire támaszkodni tudó és akaró állampolgárok megegyezését feltételezi a közös kormányzásra, állami keretek között, és köztársasági államformával kapcsolható össze, értelemszerűen. Ugyan minden társadalom alapja a munkamegosztás, de nincs politikai demokrácia a nagy többség kellő szintű megélhetése, művelődése, közéleti tájékozottsága nélkül, a politikai és jogrendszer által kimunkált világos utak és felelősség nélkül. A polgári felelősségek  rendszeréről volna szó tulajdonképpen, egészében. Megélhetési politikusok bizonyos politikai és vallási ideológiákhoz kötődve nem ezt hozzák el. Az interjú felveti az Osztrák-Magyar Monarchia kérdését is: A Horthy-rendszer király nélküli királyság. /A magyar király magánya 2012-ben mondat kevéssé értelmezhető számomra az interjúban./ Vajon miről is lett volna szó az első világháború előtt a Monarchiában, ha az azt létrehozó szerződés 1917-ben lejárt volna, mert 50 évre szólt? Talán ezt kellett volna újratárgyalni háborús politika helyett. Persze, nem egy Kada bácsi szintjén. És miért üzentek hadat Szerbiának, miért harcoltak az itáliai és galíciai fronton? Nem lehet elfelejteni, hogy a Monarchiában csak a külügy, a hadügy és a rávonatkozó pénzügy volt közös, és ezt is egyenlőszámú delegáltak tárgyalták meg osztrák és magyar részről. A Monarchia az európai politikai  egyensúly szempontjából jelentős szerepet is játszhatott volna, ha éppen lettek volna erre alkalmas látókörű politikusai /magyar részről is/. A közös ügyeken kívül a magyar kormánynak végülis szabad keze volt. Persze, ez már a múlt, a Monarchia elveszítette a háborút, akár Németország, szétesett, ki-ki aláírta a háborút lezáró békét az ilyen-olyan előzmények után. Hogy ma Közép-Kelet-Európának milyen lehetősége van, az embernek lehetnek kétségei, hogy valaha is össze lehet-e hangolni -a Balkánt is beleértve- az itteni politikát, vagy a különutasságot részesítik az egyes kormányzatok előtérben, az EU-s politikához képest, most már megterhelve az USA politikájának újabb szakaszával és hatalmi törekvéseivel, a NATO ürügyén. Kis ország is lehet jelentős, ha kellően hozza, amit a mostani szinten itt, Európában, hozni kell és lehet, de nem egy horthysta múltbanézés alapján és nem az államszocialista rendszer egyoldalú elítélése alapján. A rendszerváltás felemás politikai helyzetet, pártokat, rendszertörekvéseket hozott elő Közép-Kelet-Európában, és, sajnos, közben a Nyugat politikája is új válságjelenségeket mutat, s a hatalmi törekvések irányán is változtatni akarnak, akikkel a hajdani szocialista tábor vezetői megegyeztek. Ehhez képest egy Kada bácsi, persze, szánalmas figura és semmit nem oldana egy ilyen tudatú, tudású kisember trónra emelése, és udvarának horthysta irányú politikája, még a gondolata is szörnyű...Kada bácsi a legjobban döntött, mikor leugrott a magasból Zsömlével, ha ezt vesszük! A kísértés ezzel megszűnt! De helyére kerül-e a világban Európa és lehetséges szerepe, ha csak most az ukrán-orosz háborút és a gabonaföldek és a génmódosított gabonabehozatalt nézzük és a mezőgazdák tüntetését? Megint halogatták a politikusok a megoldások keresését és ráadásul hirtelen rossz irányban mentek el, mintegy bizonyítani akarva, hogy mégis cselekednek, csakhogy átgondoltabb és valódi megoldásokat hozó politikára volna szükség kellő formátumú politikusokkal, ha még vannak...Egyszerre kell tudni nyitni és zárni! Kada bácsi a maga téveszméjével önmagában nem közveszélyes, csak azzá válhat az állam szempontjából, ha hívei államellenes összeesküvőkként foghatók fel, és ha szélsőséges randalírozókként viselkednek, már akkor is fel kell lépni ellenük, mert a politika a többség meggyőzésén alapul, és annak a képességét kell bizonyítani, hogy egy csoport, egy párt képes jó szinten és jó irányban kormányozni. Ez adott esetben fel sem merül! Egyébként Kada bácsi önmagában a maga kitüntetéseivel, ha azokat tényleg ő kapta, és a korábbi hozzáállásával, vajon egyáltalán milyen állampolgárnak minősülhet? Olyannak, aki bármikor átlendül egy ponton, ha a politikai helyzet így alakul, és megpróbálja visszahozni,  visszahozatni a hajdani horthysta politikát, mert összeköti ezzel a maga életét, gondolkodását és mintegy "küldetését". És miben is áll az egyén, az állampolgár feladata, de nem "küldetése"? Álságos szólamok és rossz politika helyett talán ezt kell jobban körülhatárolni és betartani, betartatni, de ez nem egy Kada bácsi és hívei szintje mégsem! Egyébként pedig, ha az állam nem teljesíti köztörvényes bűnözők üldözését, a rendőrség "elnéz" ilyesmi felett, és megteheti, akkor ugyanott tartunk, mint a hivatalosan elítélt diktatúrák idején, hogy köztörvényes bűnözők tehetnek tönkre, tarthatnak kezükben egy állampolgárt és a bűnüldözők hagyják, "csak", mert megéri nekik fellépni ellenük vagy sem...Ugyan fordítva, de hasonló valósul meg. A bűnözők gyakorolják a diktatúrát az áldozaton, köztörvényes bűnözőkként, és az állam hagyja...Még politikai morzsák is lehetnek a köztörvényesek agyában, illetve még "fentről" is besegíthetnek akár szélsőségesek...Ezt a lehetőséget az általam ismert regények közül a Báró Wenckheim hazatér veti fel. Az értelmiségi társadalomból való kivonulás a Csipkebokor szeméttelepre is eléggé beszédes a műben, és aki éppen nem vonul ki, de mit ás elő magában?...A múlt beidegződéseire, rossz beidegződéseire építeni és ezeket erősíteni, végzetes egy ország, Magyarország számára. Ezek ellen harcolni kell, meggyőződéssel, jó gyakorlattal és világos joghatárokkal és ezek kellő betartatásával. A vélemény szabadságának értelme a vita szabadsága és a jóirányú meggyőzés szabadsága, ha ezt az értelmiség és a politika feladja, rossz irányba tereli, végzetes következményekkel járhat. A közöny, felkészületlenség, a vitakészség hiánya és a vitalehetőség elsikkadása, elsikkasztása szintén elfogadhatatlan módszerek. A felvilágosodás gondolkodásának fővonala nem a jakobinusok voltak, hanem egy Voltaire, aki éppen a vitát, a másik vélt igazságának lehetséges megcáfolását, ha az álságos, tartotta fontos jognak, s csak ez az út vezet jobb megoldásokhoz. Hívei dermedten figyelték a jakobinusokról érkező híreket! A radikalizmus a gyakorlatban nem érheti el célját, éppen azt pusztíthatja el, ami előbbre vihet, mert a társadalom egészét nem lehet leváltani, de mégis meg kell tudni húzni az értelmes működéséhez, előbbrejutásához szükséges határokat. Ez a kormányzás feladata, mesterségbeli tudása, "művészete", ha úgy tetszik. Nem Kada bácsi szintje, de nem is az egyházak feladata, amelyek azt állítják, hogy ókori-középkori szintű, felfogású, világképű szövegek alapján képesek a mai világ kérdéseit megoldani és a mai emberhez szólni, miközben az emberiség nagy utat tett meg és már nem ott tart /Európában/, ahol a kereszténység vagy a mohamedán vallás elkezdődött...Az más kérdés, hogy a hatalmi szempontok mindig felemássá tették a társadalom felfogását, akár értékrendjét is, de ez magában az emberi lehetőségekben, karakterek különbözőségében is benne van, a kulturális hagyományban is, amelynek ismerete az utat jelezheti csak, de nem egyszer politikai igazolásként használják a mához, ami az adott korra reagált és csak ott volt igazi értelme, és ez később viszonylagossá vált, és csak mint ilyen fogható fel. Más kérdés, hogy feladhatják-e a kultúra művelői, hogy kellő módon és mondandóval álljanak elő a nagy közönség felé fordulva és ne csak egymást lássák és szűkebb köreik elismerése legyen számukra fontos, illetve a cél, és hogy ehhez hogyan viszonyuljon az állami politika és az oktatás. Elképzelhetőnek tartanám, hogy legalább a könyvkiadók orientálják a mai olvasót, hogy kinek ajánlják elsősorban az adott művet, amit kihoznak. Vagy már nem tudják? Közelnézetből ma egy könyvesbolt, a műveltebb ember számára, azért, elég vitatható összetételű, és pláne az egyes művek, ha belelapoz az ember és éppen jó helyen...A 20. század elejének válságjelenségei újabbakkal megtetézve és a szórakoztatóipar mint "trend"? Krasznahorkai László művei még az európai kultúra főbb vonalába, klasszikus vonalába esnek...Ezért is érdekes, ki hogyan reagál rájuk és mit ért rajtuk. Egyébként nem mindenből lehet filozófiát csinálni, s nem minden ún. filozófiának van értelme. Az irodalomnak jó irányban kell elgondolkodtatnia az olvasót, esetleg a szép élményét is nyújthatja, ha a műfaj megengedi, a tragikum élményét is, a lét szörnyűségeinek élményét...a miértekkel. Sajnálatos, ha már elveszett a jó értelemben vett kritika, hiszen akkor elveszett az arány és a mérce! Akkor már tényleg a "Semmibe-hullás" fenyeget a lét értelmének felfogása helyett. /De ezt nem a vallások oldják meg, hanem a társadalmak problémáin és az egyén problémáin jó irányban gondolkodók a tettek, a gyakorlat összefüggésében. A rendszerváltások mintha az értékek újraértékelését sem hozzák volna jól, az újjáélesztés más talajon és körülmények között, pláne ha rossz irány volt, nem járható út. A jó törekvéseket és az újat szintézisbe hozni, mindig ezt az utat kellett keresni és megtalálni. Az úttévesztést is világosan kell leírni és megfogalmazni, de vitatkozni is vele, ha van még milyen alapról és elképzelésből kiindulva. Ha elég tudás van hozzá és tapasztalat. A politika csak a meglévő társadalomra építhet és a meglévő civilizációs szintre, tetszik, nem tetszik, persze, ezt javítani, jobbítani, emelni lehet, kell is, de akkor is. Valóságtól elszakadt politikai és társadalmi elképzeléseknek nem szabad teret adni. Magam nem szeretem az utópiákat és az értelmetlen fantasztikumot. Azt az elborzasztást, amit már el is akarnak érni egyesek, viszont mégis figyelni kell, talán már el lehetett érni: újabb harci cél és nem lehet feladni, meg kellene előzni. A politika és a jog ott nem tévedhet, ahol emberellenes találmányokról van szó. A közöny itt bűnpártolással, bűnrészességgel ér fel. A mai hatalmi eszközök és törekvések e szempontból végzetesnek tűnnek és talán azok is. Az egyházak ósdi szövegei ebből a szempontból és az emberi fantázia ez irányban, érhet-e itt valamit? Tettek, jó szabályok, megállapodások, a támogatás megszerzése ezekhez, az egyedüli lehetőség. Világos beszéd az értelmes életért, világos joghatárokkal /a szabadság jogi határok között lehetséges csak, különben visszájára fordul!/ A bűnöző mint "az élet királya" elképzelés éppoly elfogadhatatlan, mint a királycsinálás tarthatatlan politikai alapon. A származás alapján pusztán jogot szerezni, alkalmasság nélkül, egy pozícióra feudális gondolkodás, nem polgári, bár a baloldali gondolkodás is elkövetett a gyakorlatban ilyen hibákat, a pártban gondolkodás hozza ezt újra és hol így, hol úgy, előtérbe, sőt a származás kérdését olykor a vagyoni helyzet, mint az alkalmasság bizonyítéka, is helyettesítheti, miközben a polgári alapfelfogás tőkéssé torzult, sőt új elitgondolkodássá és politikává vált, válhatott. Ezzel szembeszegülni nem Kada bácsiknak kell, sőt...Mit lehet ilyen gondolkodásúakra, hagyományúakra alapozni, más kérdés. Szerencsére más irányban gondolkodók is vannak! A "kiugrás" tragikomikuma helyett...

2024. febr. 18.