"Mi mindig csak győzhetünk,

Győzhetetlen seregünk,

Győzhetetlen értelmünk,

Győzhetetlen védelmünk,

Győzhetetlen szövegünk,

Győzhetetlen nagy nevünk,

Győzhetetlen rosszkedvünk,

Árulás veszteségünk,

Ki áruló, mi döntünk,

Árulás, ha veszítünk,

Árulást, ha fürkésszük,

Árulást, ha cserkésszük,

Nagy győzelmet ülhetünk,

Mégis győztesek leszünk.

Történészt is megkérjük,

Győztesnek mondja "népünk",

Vezetők, mit kívánnak,

Kutatók megírnának.

Modern fények vibrálnak:

Csak mi fényben, azt látnak.

Elméletünk alapmáz,

Történészünk ráhibáz,

Ki mélyre kavar, megjárja,

Partvonalon magánya.

Mi a tudás, megmondjuk,

Hatalommal támasztjuk,

Falaink oly szilárdak,

Árulók be nem látnak,

Ha mégis, majd póruljárnak,

Költészetünk akkor nagy,

Ki gondolkodik: mítoszagy.

Mit mesterségünk kihozhat,

Technikánk sem cáfolhat.

Ha történészünk elhallgat,

Minket híven támogat.

Mi "turáni", az nagymagyar,

Mit szövegünk el- s kitakar."

-----------------------------------------------

Az elhallgatott valóság

Áttör azon, mi csak álság!

Mi kiderül, a nagy válság;

Mit ér itt mítoszhazugság?

2024.febr.17.