A miniaturafestő szerint az ún. első beköltözés -/vélhetően a kutatás lehetőségei alapján 885 körül/után/- szintén 7 vezérrel történt volna, s ezek közül volt két kiemelt vezér /az arany koronggal jelöltek/. A Képes Krónika említ egy Zemény, Kadar és Turda/Torda nemzetségekhez köthető bejövetelt, de ezt a hun hagyomány szempontjából /mint a saját választott bírói hagyományt/ szerkesztik össze a hun hagyománnyal, de tulajdonképpen a Bendeguz/Bendekus-féle hagyománnyal, akinek fia lenne Etele, -Atyla megfelelelője, mint név,- Bendeguz unokája viszont a 800-as évek Csabája, az ő fia Edemen, aki egy khorezmi /vélhetően mohamedán nőtől/ született, és bejött volna a honfoglaláskor, s az Aba nemzetség őse lett. Az Almus/Álmos vezér után felsoroltak is szóbajöhetnek mint első beköltözők. Nem Álmos felmenőiről volna szó, természetesen! A Kussal-féle akcióról csak a nyugati források beszélnek, Kussal visszafelé Daciában alapozta volna meg a magyar honfoglalást, ami összeegyeztethető lenne a későbbi Valkó és Szerém megyék területére, illetve onnan a későbbi Baranya, Somogy és Temes megyék felé költözés vélt nyomaival. Kussal nevét vélhetően a Kraszna folyó melletti Kusaly helynév őrzi, a folyó másik oldalán Ákos nevű település neve van a 15.századi térképen. Talán Kussal és Ákos voltak eredetileg a két vezér a frankok hódította, avar és szláv széleken, a Dunántúl nyugati szélén /az Arnulf-féle akcióban/? Mindenesetre a kevésbé kiemelt nemzetségek neveit esetleg a Zolnay László által A középkori Esztergom történetében /1983/ felsoroltak között kereshetnénk. /49-52.o., főleg/. A délvidékre beköltözöttek és az Esztergom környékén előfordulók között lehet kapcsolatot is találni, még adataink hiányosságai mellett is. Pl. Tardos/Torda/más/, Szente-Mágócs; egyebekben Sártiván-Vecse, Nána-Beszter, Zsidó, Bár-Kalán, Szák nemzetségek említhetők. Geysa térnyerésére utal az a felvetés, hogy a Szamárhegyen palotát épített volna magának. A Szamar /magyar nyelven Szamár-nevekre átértelmezett/ helynevek az iráni perzsa szamare=gyümölcs, gabona/hozam/ szóra mentek vissza, és minden bizonnyal valamiféle a termésért bemutatott áldozat, áldozóhely is kapcsolódhatott hozzájuk. Nem tévesztendők össze az égi tűz tiszteletéhez kötött perzsa tűztemplomokkal. Folyók neve is volt, köveké és hegytetőké is. Geysa beszélő bálványa sem lehetett ezzel a termékenységi áldozattal azonos, persze. Esetleg a Basaharc névben a Basarc /vasarc értelmezés magyarosan?/. Pomáz közelében is van Szamár-hegy és az Oszoly- nyereg,-erdő, -csúcs megjelölések is alán-oszét nyomok természetesen. A pilisi Babos-hegy esetleg kőből faragott szobrokra, bábukra, bábákra utalhatott. Néhány pilisi ún. oltárkő fényképe olykor azt a benyomást kelti, hogy valami arcot faragtak volna belé, inkább síkövek. Az ún. kaptárköveket is halotti kultuszhoz vélik kapcsolni némelykor. Az Árpád-vonal hovatartozását a VII.Bíborbanszületett Konstantin által felsorolt nemzetségek nevei között is keresték a kutatók. Talán a leginkább a Karé /Kari/ nemzetséggel lehetne kapcsolatba hozni, ez Kér lett, magyarítva. Vélhető viszont, hogy támaszkodhattak később az utódok mindhárom utoljára felsorolt nemzetségre és katonai erejére, tehát a Genakh nemzetség /Geneu/Yeneu nevű leszármazottak és ennek megfelelő helynevek, mint későbbi Pilisborosjenő, Diósjenő/ és a Kaszé/Kaszi, nálunk Keszi nemzetségre is. Mintha azok a "titokzatos" kabarok, amiknek élére Árpád került volna, e három nemzetséget is jelenthették volna, Árpád és utódai mögött, s később az István-féle államszervezésben is, tehát mintegy ez a három nemzetség jelentette katonaságával az ún. elő- és utóhadat, főleg. Természetesen más, a honfoglalókhoz csatlakozók is lehettek, de nem feltétlenül az elő- és utóhadhoz. Anonymus ún. kunjai /későbbi Pál prépost, királyi jegyző, majd erdélyi püspök korából vett, és a Kárpátokon túli népcsoportokra vonatkozó megjelölés/, a kijevi vezér "barátai" Anonymus felsorolásában egy kivételével török nevűek, netán avarok, Ursur bizonyosan alán-oszét. Ő a Sajó mellett telepedett meg, s tévesen azonosítják a Kund után álló Urs vezérrel később, az egyes krónikák. - A pilisi várromok, egyéb romok nemcsak a későbbi tatárok műve lehetett...Az Árpád-mítoszt meg kellett alapozni, s az a baj, hogy a kutatás sem feltétlenül jött erre rá...Mindenesetre az ún. szamár-kövek felderítése, Szamár-hegyek felderítése is érdekes lehet, ha még előfordulnak ilyen nevek. Pl. a Mátra hegységben is van Szamárkő, Ágasvár hegy közelében. Balatonzamárdi nevét is az alán-oszét szamare-kultusszal hozzák kapcsolatba, illetve alán-oszét helynév lenne. A Pilis történeti emlékeit, úgy olvastam, kevéssé sikerült megmenteni. A nevek még beszélhetnek, ha jól értik őket, néha még a kődarabok, szikladarabok is, ha még látni lehet rajtuk valami értelmezhetőt. Persze, nem azt, amit beleerőltetnek olykor valami tévesen vélt vonatkozás alapján. Amit Netye Zoltán Pál /jó szándékú, de vitatható amatőr Pogányok Mária országában c. fotókkal bőven illusztrált, könyvében /2008, Nemzetek Európája kiadó/, lófejet ábrázoló kőnek vélt, inkább mintegy egy fekvő emberformára települt halálmadárt mutat. -/bagolyféle: az Odvas-hegyen /Budaörs környéke;37.o./, vélhetően a jenői hegységben /Börzsöny/ /97.o./ békára vagy sárkányra emlékeztető szikla, egyébként Kamorvár romvárhely bizonnyal a török kamer- hold szóból, Holdvár jelentésű lenne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ún. tatárlakai tábla akár az Észak-Kaukázus téréségéből is eljuthatott a Kárpát-medencébe. Az ottani alán-oszét népesség egyik folyója Urukh, az Ardontól nyugatra, a Terek délről jövő mellékfolyói, a név emlékeztet a Mezopotámiai Uruk városra. A majkopi ásatások mutattak fel korai mezopotámiai kapcsolatokat is. A szarmata-alán korszak az észak-kaukázusi leletekben szintén erősen jelen van. W.I.Markowin-R.M.Muntschajew Kunst und Kultur im Nord-Kaukasus /Leipzig, 1988, 27,91.o./ A népességek és a termékek mozgását nem egyszer a háborúk hozzák magukkal, s ilyenek a Kaukázus térségében eléggé gyakoriak voltak, a régmúltban. Felső- és Alsó-Dzsulád lényeges oszét-alán városi központnak számít a digorok területe táján, akiknek magyar vonatkozását is szokták említeni. - A pilisi Holdvilágárok megjelöléssel összevethető a Don-vidéki Ajdar folyó neve, mintegy holdkapu jelentésű. - A kazár birodalomban különböző vallású és vallási hiedelmeket elfogadó népcsoportok éltek egymás mellett, ha a vezető dinasztia fel is vette a zsidó vallást, és akár mások is felvehették.- A kereszténység felvétele szempontjából a Szentkereszt típusú helynevek figyelemreméltóak. Péliföld-Szentkereszt-puszta a Szente-Mágócsoknál. A Képes Krónika miniaturái és a vezérek sorrendiségének és későbbi kifutásának kérdései adatok hiányában valóban nehezen tisztázhatók, és e szempontból a honfoglaló Giula vezér és Zobolsu Zoboleh=Szabolcs vezér későbbi sorsa is kérdéses. A helynevek az Alföldtől /Tiszántúl/ a Dunántúl déli részéig és közepéig /Veszprém megyei Gyula puszta/ mutatnak mindkét esetben, de Giula vélhetően inkább a határvidék védelmére szorítkozott, innen az ún. Gyula/Giula nevek keverése a Képes Krónikában, míg Szabolcs -vélhetően török-iráni/perzsa nevet mutatott- nevének második változata alapján talán szerencsétlenül járt, szétzúzódott és meghalt. Helyét az Anonymus /Pál prépost, III.Béla király jegyzője/ irodalmi műve, gesztája, alapján a benne egyik vezérként szereplő Tasz fia Lél vehette át az Alföldön, és a miniatura sárgaruhás hadvezére esetleg erre utalhat,a buloszud Lél és utódai lehettek, a miniatura ábrázolása bírót sejtet. Sorsa csúfosan végződött volna, ha ez a vonal volna a bizánci görög források szerint, ahogy írtam. Nem volt azonos a kürtös Léllel, akit az augsburgi vereség után Bulcsuval együtt felakasztottak, őt Ottó karóba húzatta volna, másért, máskor. Lehet, hogy mikor "leszármazást" említenek, csak birtokba vételről van szó, legfeljebb valami házasságról egy özveggyel, női leszármazottal. Ez a Csákok, Szákok körüli bizonytalanság forrása is, bár a két nemzetségnév eltér nyelvészetileg.
A honfoglalók -Árpád fia Zulta és Morout /magyarosan Marót/ gepida vezér lányával kötött házassága és a békekötés jelzi - a Morout-féle területeket meghódoltatták, de a gepida harcosok csatlakozhattak is a honfoglaló sereghez, mégha túszok is biztosíthatták akár a békét. Talán Moroutot is túszként tartották, ezért keverték /Kézai Simon krónika/ Szvatopluk apjával, bár lehetett I.Szvatopluk szövetségese, utóbbi 894-ben bekövetkezett halála előtt. I.Szvatoplukkal csak a Kussal-féle előhad találkozhatott és akkor már lehettek a déli részeken /Levedin bizonnyal Lebedi, Lehbedi helynév/ környékén -Valkó megye és feljebb/ beköltözők is /bizonnyal 885 után, a kijevi Oleg fejedelemtől elszenvedett kazár vereség után, ami a szlávok adóztatását meghiusítani látszott Kijev felé és északabbra./ Mindenesetre nem minden germán név és szereplő későbbi, Nyugatról bejött, bár a gepidák viszonya nem ismert a Geysa és István által követett politikával és a besenyő-vonal erősítésével kapcsolatban. - Későbbi történelmi események úgy hozták és az Alföld nehezen védhetősége, hogy a honfoglalók magyar /moger/ összetevőjét érhette a legnagyobb emberveszteség, a honfoglalók egy része csak elmagyarosodott az idők során, a további beköltözők és az itt találtak esetei megint csak eltérhetnek e szempontból, de kevert népességről volt szó mindig, és ma a magyar nyelv tudása és erre épülő kultúra és a magyar államban élés számíthat változatlanul, bár vannak mindig egyéb, jól, rosszul felmerült, felmerülő jogi kérdések az állampolgársággal kapcsolatban.
A buloszudra nézve több felvetésem volt, de a legvalószínűbb, hogy a vélhetően a korábbi Dacia /bizánci tartományhoz/ kötődő Gyula/Giula vezér lett volna, aki minden jel szerint az erre jellemző részeken /a Tiszántúlon, a Szamos-vidéktől nyugatra Gyulaháza, a Körösök vidékén Gyula /római kori előzmények/, esetleg a Duna-Dráva szögletében, Szalánta közelében levő Gyula település köthető ide/, fordulhatott elő a helynevek alapján, és a buloszud kivégzése ezt a nemzetséget érintette. Ettől függetlenül emelkedhetett ki a Meszesi-kapun túli térségben a Sarolt-rokon Gyula/Giula, aki ellen I.István hadjáratot vezetett, mint a Krónika szerint az "Erdőntúl ország" ura ellen. /megfogalmazásban már a későbbi állapot lehet benne az Anjou-korra, a későbbi kiemelkedő erdélyi vajda súlya /Jula és utódai/. - A Szabolcs és Tasz fia Lél eset más volt ha a Tassádfő helynévből lehet következtetni, a sad mint a hadsereg egyik szárnyának a parancsnoka. - Az Erdelőn való vadászat a Meszesi kapun inneni, vélhetően az Igfan-erdőben való vadászatra értendő a honfoglaláskori Gyula esetében /Képes Krónika/.
2023. XI.21.
