Leporellók országa,

Kinek mit rejt listája.

Volt már választási lista:

Ajtónyit tett, nem kismiska.

Új listákat emlegetnek,

Pártokat is ezen mérnek:

Egy országban elférhetnek?

Háromezrest itt regélnek,

Dollárzsebet ott ítélnek,

Mások szemet meregetnek:

Milyen célokat kergetnek?

Honnan hová vezet az út?

Mondják, nincs elég gyors vasút.

Kinek mivel mérik joguk?

Hol van már egy bölcs Habakuk?

Mesehősnek volt már kis Mukk.

Hatalom új játéka: Rukk!

Kinek hányat szól még kakukk?

Vagy technika szól oda: Hukk!

Odafigyel, lesz-e még mukk?

Féregette fának jár rukk, s

Ha csak kakukk mondaná: kukk!

Ihletforrás: A 2025. március 15-én elhangzott Orbán Viktor miniszterelnöki beszéd a várható húsvéti nagytakarításról és az ellenzéki Tisza-párt némely vitatható megnyilatkozásai az újsághírekben. A kis Mukk Wilhelm Hauff /1802-1827/ története /A karaván ciklusban, Attraktor-kiadás 2003-ban/. A keleti történetek az európai kultúrában a felvilágosodás és romantika korában mintegy viszonyítási pontokat jelentettek az európai politikai felfogáshoz és gyakorlathoz, de éppen bizonyos másság jegyében általában. A keleti, önkényúri felfogáshoz és a keleti kényelem és magánélet igazi arcához, és a görög-római műveltségre épült, a keresztényi felfogást ehhez illesztő, majd tudományos alapra építő felvilágosult európai felfogáshoz képest, és egy lehetséges más társadalom elképzeléséhez képest. Ennek változatai beletartoznak az európai filozófia- és irodalomtörténet körébe. Magam csak érintőlegesen találkoztam ezzel, mélyebbre nem tudtam ásni e téren! /Voltaire elbeszélései/ kisregényei, színművei is e körbe tartoznak./ Nemcsak a török mohamedán világ vagy az arab mohamedán világ, de az ókori keleti világ egyes történetei is ebbe a körbe tartoztak, Perzsia is. A mai európai politika szempontjából nem árt erre kitekinteni, milyen funkciót töltöttek be a keleti tárgyú művek a polgári forradalmak útjára lépett Európában korábban és később, s milyen a görög-latin műveltség, hasonlatok, képek, értékrend és mihez képest. Ez ma háttérbe szorult, alig tanult valamit belőle az ember, mert a sok új ismeret háttérbe szorította, bár enélkül a hazai költészet sem mindig érthető, pl. Berzsenyi Dániel versei. A költészet nyelve eltolódott a "nemzeti" gondolat jegyében a "népies" felé, a tematika is nem egyszer. Nagy kérdés volt mindig, létrejöhet-e valamiféle szintézis a politikai-jogi felfogás és a kultúra tekintetében, vagy csak a széttagoltság, szembenállás lehetséges. A realitás talaján maradhat ugyan a gyakorlati politika, de a civilizációs különbségek mindenképpen szerepet játszanak, s ha nem figyelnek rájuk, visszájára fordul az egész. Hol és hogyan lehet szintézist elképzelni, országos, földrésznyi, világszinten, ma erre a kérdésre nincsenek jó válaszok. A hatalmi politikák ütközései azt jelzik, az érdekegyesítés csak részleges lehet, de szükséges a túlélés érdekében, ahová az emberiség eljutott. A civilizációs különbségek tagadása nem vezet el a megoldáshoz, a közös pontokat lehet csak megtalálni, de egy országon belül is kell egy viszonylagos civilizációs, s ehhez képest politikai-jogi összhang. Ennek a szükséges minimuma, enélkül nincs, csak önkény. Nem mindent lehet aprópénzre váltani, leegyszerűsíteni, de alapvető dolgok megértetését nem lehet a hatalmon levőknek mellőzni, s olyanokra hárítani, akik felfogása már nem felel meg a kornak, de olyanokra sem, akik semmilyen kornak nem felelhetnek meg, ami emberinek mondhatja magát. Sem korlátoltság, sötétség, sem szélsőséges cinizmus. A józan középút keresése visz előre! A történelem útjait helyén kell mérlegelni! A tudományos-technikai forradalom visszájára fordult, ennek megállítása nélkül állandósul a vészhelyzet... Mire lehet jog, azaz "szabadság"? Felelni kell rá! Létkérdés!

2025. márc. 18.