A Szaszanida-hun-turk térség szempontjából szóbajöhető örmény források közül magyar nyelvre fordítva a szakirodalom Khorenei Mózes Nagyörményország története. Ford.Szongott Kristóf. Szamosújvár, 1892. című művének utánnyomását /Bp. 2006/ említette, nemrégiben került kezembe Movszesz Chorenaci Nagy-Örményország története címmel új fordítás /Bp.2000. Avanesian Alex fordítása, Dr. Schütz Ödön armenológus professzornak ajánlva/, s ennek alapján módom nyílt néhány nyelvi megfigyelésre a szövegben szereplő névalakok alapján. Ezek közül a b és v, illetve d és t hangok ejtése tűnt fel a v és t hang javára, többnyire, valamint a nemzetségnevek ill. a leszármazottak -un/i/ végződése, ami azért lényeges, mert az ember könnyen keverhetné a "hun" népnévre utalással, így pl. a kb. i.e. 500 körül előforduló "Apahunok" /Apahuni/ is ide sorolható elnevezés, talán a /kelet/római birodalom felé eső térségben élőkről volt szó, Lukácsy Kristóf korábbi írásomban idézett munkája Abahunokként említette. Mindenesetre Attila hunjai előtt a történészek a Fekete-tenger és Kaspi-tenger közötti térségben ún. kidarita hunokról is írtak. A fenti örmény munkában a fordítás szerint bolgárokat és északi khazárokat is említettek volna, előbbit i.e.550 körül, vélhetően a Kaukázustól délebbre eső térségben, utóbbiakat i.sz. 213-ban, de ezekről máshol khasir, khaser népnévvel tesznek említést. A basziliusokkal fogtak volna össze, akik a római birodalom alá tartozó népcsoport lehettek. Nézetem szerint a khasir, khaser népnév nem lehet azonos a későbbi khazar népnévvel, sem az ar végződés, sem a történeti előfordulás alapján. Talán egy hegyvidéki népcsoportról lett volna szó a Fekete-tenger irányában. Tiridates örmény király 320 körül a chasarokkal és baszlokkal harcolt volna a Lukácsy Kristóf idézte szöveg alapján és a hunok határáig kergette őket, akik a masszagéta hunok lehettek. Az Avanesian Alex-féle fordításban a szövegváltozat Tiridates örmény királynak /286-361/ az aghvánok elleni harcánál említi, hogy a szarmatákat a hunok határáig kergette az örmény sereg. Az aghvánokon a Kaukázus-vidékén élő albánokat szokták érteni. Majd az örmény sereg Sapuh /=II.Sápur /309-379/ perzsa uralkodó ellen fordult. I./Nagy/ Konstantinosz római császár koráról van szó, Movszesz Chorenaci megemlíti Nino /itt Nune/ térítő tevékenységét: Kartli /Ibéria/ tájain, az aghvánok, kaspiak, mászkutok /masszagéta hunok/ között hirdette az evangéliumot, a szöveg szerint. Makedóniai Nagy Sándor halála /megh.i.e.323/ után emelkedik ki az Ársákidák közé tartozó Vághársák örmény király, az örmény birodalom megszervezője, aki a héber Bákrád Sambát szolgálatait illőn megjutalmazza /az örmény királyok koronázásának joga/, utóbb e híve leszármazottai voltak a Bágrátuniak, változó sorssal. A jelentős örmény uralkodók városokat, új fővárost is alapítottak, építettek. Ártásesz örmény király idején 72 körül a hegyi törzsekkel egyesült alánok törtek be az országba. A Kura folyónál találkozott a két sereg, az alánok északról, az örmények délről, az alán királyfi fogságba került a a csata során, Ártásesz nevelőjét, Szembáthot hívatta, kérje meg a béke jegyében zálogul az alán hercegnőt, Szathinikot, aki első asszonya lett. A királyné az alánok trónjára segítette fivérét elűzve a trónbitorló zsarnokot onnan. A királynéval alánok is jöttek Örményországba, befogadták és Áráveghjáni-nak nevezték őket. A 300-as évek elején uralkodó Tiridát örmény király Áschádár alán király Áshen nevű lányát vette el, fiukat Choszrovnak hívták. Tiridát felvette a kereszténységet, ekkorra esett a niceai zsinat /325/. A 400-as évek elején Choszrov örmény király a rabló vánándok ellen viselt hadjáratot. Utóbbiak neve a venenderekre emlékeztet. /Lukácsy Kristóf szójegyzéke szerint ván, vánádu örményül vendégfogadót jelent. Az örmény ejtésre jellemző, hogy a Bahran perzsa névből Vrám lett, I.Jazdigard perzsa uralkodó nevét /399-421/ Házkert-ként említik. Az örmény térség a római birodalom és a perzsa birodalom között lévén a kettő hatalmi törekvéseinek volt kitéve. Movszesz Horenaci műve említi a Coelestinus római püspök /pápa/ idején tartott ephesusi zsinatot is /431/, ahol Nestor bizánci püspököt kiátkozták: a nesztoriánus egyház ide nyúlik vissza. Coelestinus pápa nevét a Képes Krónika is említi, korjelzőként. Az örmény ősök sorában, formálisan a Biblia alapján Jáfeth-ből kiindulva, Thorgon fia Háik és ennek fia Ármenák emelhető ki, Háik és Bel harca mintegy az örmények és babiloniak /asszírok/ küzdelmét jelentette volna. A Khámtól eredeztetett Nimródot ezért kapcsolták volna Belhez, egyébként ez nem tartozott szorosan az örmény hagyományhoz. A Szathinik név a Nart-eposzban is előfordul. Nalcsik város közelében, a Bakszan folyóhoz közel látni a térképen /M.Helilov-Nyitray Sz. Ősmagyarok Azerbajdzsánban. /2008/ 6. oldalon/ Nartkala-t /Nart-szikla/, a Bakszan folyó mellett van Bylym helység /a török bölcsestudással kapcsolatos szó, név lehet, /V.ö. a hazai hagyományban a bilia/belia névrésszel Almus /=Álmos/ anyjának nevében/. A Helilov-Nyitray szerzőpáros hívta fel a figyelmet a Terek folyó vidékén fekvő Alsó- és Felső-Dzsulat/Dzsolát helynévre. Ugyan a helynév betűi emlékeztetnek a 920 körüli és utáni, az arab forrásokban dslh vagy dzslh betűcsoporttal jelölt tisztségnévre a magyar szórvány leírásánál, úgy vélem azonban, hogy a helynevek személynévi eredetűek lehetnek, és ha bíráskodási funkcióról van szó, akkor a török nyelv alapján dzsel-lel kezdődhetett e megjelölés, talán dzselih, dzselah, esetleg dzselha. A török gelir, gelis szavakhoz inkább adószedő funkció kapcsolódhatott volna, a gülász szó inkább a güres, gürle alapján lovagi tornára, bajvívásra és sokadalomra utalhatott volna. A törökben az öltözékkel kapcsolatos szavak giy- kezdetűek, ehhez akár második összetevőként ula szó is járulhatott, akár rangosabb öltözékre utalva, ha a Gyula szavunk eredetét kutatjuk.
Fejér György A kazárok című munkájában /Pest, 1851. Reprint alapján/ idézi a Ravennai Névtelen egy mondatát /16.o./, miszerint a Chasir nép hazáját több folyó szeli át, többek között a fluvius mazirnus qui dicitur Cuphis. VII. Bíborbanszületett Konstantin a Cuphis folyót a Bug folyó mellett sorolja fel, tehát közeli folyóként. Király Péter a lengyel krónikákat áttekintő és feldolgozó korábbi írásomban említett művében a Bug folyó Mazuria-ban van említve, Podólia, Lengyelország térségében. A fluvius mazirnus alkalmasint egy Mazur folyó lenne, ahol a chasir nép él. Ugyanott a Bajor geográfus is említ a lengyelek környékén egy Cassiri nevű népet. A Cassiri adott időpontban a Mazuri-vidéken lakhatott és a Bug egy szakaszát hívhatták talán Mazuri folyónak. Ez a Nyugati Bug lehetne, Podóliától északra /Podólia a Kárpátok ÉK-i oldalánál feküdt/, a Cuphis folyó tehát a Bug ezen szakaszával lehetne azonos. A fenti népnévnek az Attila hun király korában említett akatzirokhoz való viszonya nem világos. Egy részük Attila halála után a nyugatra, majd keletre és délre forduló szaragurokkal a Fekete-tenger keleti térségébe, dél felé, költözött volna, illetve a szaragurok elől arrébb költözött /akatir-hunok Priszkosz nyomán/. Ez az onogurok szomszédságában lehetett, akikről a Ravennai Névtelen említést tett: patria Onogoria eredetileg a Kubán folyó és a Meótisz vidéke. Onogurisz vár, amely a legyőzött és leigázott onogurokról kapta nevét, Lazika tartományban, a római birodalom keleti szélén volt. Iráni vagy gót népcsoportról lehetett szó. A khazar népnév más, esetleg összefüggésbe hozható akár a perzsa khaz=menyétprém szóval is, khazar így mintegy menyétprémes embert, katonát jelentene iráni-török nyelven. Helilov-Nyitray Ősmagyarok Azerbajdzsánban c. munkája /67-68.o./ említi, hogy 722/23-ban Dzserah a kalifa vezére elfoglalta Hamzi /Hamlidzs/,Targu városokat, s végül a kazárok fővárosának, Balandzsarnak a várát is, ekkor is és 735-ös a Volgáig érő hadjáratuk során is az arabok jelentős számú hadifoglyot telepítettek az albán /Arran/ térségbe. A Hamzi/Hamlidzs, Targu településeket a mai Mahacskala környékére teszik /Dagesztán/, úgy vélem a két helynév erődítésre utalhat törökül, ham/i/zi/h = védősegély, védőfal, vagy hamle+idzs mintegy kiugró tengely, bástya, a Targu szó mintegy a darkul=kaputoronyra emlékeztet.
A Cambridge-i töredékben felsorolt kazár uralkodói nevek minden bizonnyal nemcsak a kagánokat, de ifjabb kagánokat is hozhatták, nem biztos, hogy mindenki uralkodott vagy hosszan uralkodott volna. Mindent beleszámítva valóban Harun ar-Rasid /760-800/ kalifa uralkodásai ideje jönne számba a zsidó vallás felvétele szempontjából a kazár uralkodó családnál illetve előkelőknél, s legfeljebb eseti lehetne a korábbi. A Dula alán princeps /nagy, előkelő úr/ gyermekeivel kapcsolatos hazai hagyomány a kazár-alán kapcsolat szorosabbá válása táján, 772 körül-után történt zsákmányolásra, túszejtésre vonatkozhatott, valószínűleg a Kazár államba, a Meótisz vidékére beköltözőkről volt szó, akiket kazár előkelőkre bíztak, akár a Duláta nemzetség is lehetett. A kürt ünnepének megtartása ezt erősíti meg, amiről a Képes Krónika változata beszél. Itt említeném meg, hogy a hazai Bebek család nevét a perzsa Babek személynévvel szokták kapcsolatba hozni: Albánia szomszédságában, a hajdani Szaszanida térségben, amely 642-ben arab kézre került, Atropaténében 816-ban Babek vezetésével megkezdődött az atropatok 22 évig tartó harca az arabok ellen. 837-ben végül vereséget szenvedtek, Babekot kivégezték. Természetesen a kazár térség irányába is menekülhettek akár, de a Babek név mindenképp ismertté válhatott újra. /Atropaténé a mai Azerbajdzsán területére esik./
2019. február 10-én
