1. Technikás kor/ok/
Új tilt, eltűr, támogat:
Technikásan pásztáztat.
Ellenfelét kirekeszti,
Kor vélt árját elrekeszti,
Kis fogását dicsőíti,
Joghézagot átnevezi...
2. Rímkereső
Népi tánc és turizmus,
Kell még rímnek egy izmus.
Hungarológ nem izmus,
Patrióta: táncritmus.
Hősi karddal ki járja?
Múltnak volt csak kardtánca!
3. A jog értelme
Bunkószintű ellenállás:
Ellenfélnek kapunyitás.
A jog csak egy lehetőség.
Tévedésnek nem nyereség.
Ötletelésre csak ötlet:
Lényeg helyett másik díszlet.
4. Az érdekkapocs
Ki követ itt kicsodát?
FIDESZ-sajtó párost lát.
Bonthatatlan a kapocs.
Többi erő csak egy bocs...
Alapjában inog rendszer:
Hol van áldozatnak ember?
Megjegyzés: Természetesen a fenti epigrammában nem Aram Hacsaturján /1903-1978/ örmény-szovjet zeneszerző Kardtáncáról van szó, a Gajane című balettből. Darvas Gábor zenei kislexikonja szerint a kardtánc általánosabb zenei műfaj. "Eredetét az ősi törzsközösségek "halál-ceremóniájúra" szokás visszavezetni, férfiak táncolják csoportosan, kezükben fa- vagy életlen acélkard." Sajnálatos, hogy az újsághír szerint /Magyar Nemzet, 2025. III. 22. Dani Áron: Hunyaditól harsognak a játszóterek/ a Bán Mór-féle Hunyadi-filmsorozat hatására gyerekek karddal hadonásznak. Egyébként a cikkből nem érthető, miért kellett a filmsorozatba csak felnőtteknek szóló meztelen jeleneteket betenni. A történelem megértetésének alapja a politikai érdekcsoportok és politikai alkuk ábrázolása, amibe esetenként érdekházasságok is bekapcsolódnak, az érdekházasságok sokáig a külpolitika és politikai-katonai szövetségek részei voltak. Ehhez képest szokták az irodalomban vagy a zenében /opera műfaj/ ábrázolni, ha az érdekházasság egy szép szerelmi kapcsolat végét kell jelentse, mert a folytatás elég kétségessé válhat, sőt...Brankovics György és Hunyadi János kapcsolata a történeti kutatás szempontjából nyilván másabb történet, mint Erkel Ferenc Brankovics György című általam soha nem hallott, látott című operájában /mikor és hol adták utoljára?/ /Opera kézikönyv Till Géza tollából /1964, 1967/, 233-238.o./ Till Géza megjegyzése szerint a közönség nem értékelte Erkel Ferenc /1810-1893/ zenéjének újszerűségét /1874/, csak a kritika méltányolta. Átdolgozott formában 1962. jún. 4-én került színre az Erkel Szinházban. -Magam csak 1970-től tudtam több ízben eljutni operaelőadásokra, mikor már kereső állásban voltam, lemezeket csak 1976-tól gyűjthettem, olcsóbb, keleti /szocialista táborbeli/ felvételeket. Csak a klasszikus zenét /és persze a XIX. századi romantikusokat/ tudom zenének értékelni. De ez nem jött és volt adva egyből /már ötéves korban stb./ számomra... /Álkulcsos bűnözők néhány éve a lemezjátszómat is tönkretették.../ Rövid ideig tanultam tangóharmonikán játszani /9-14 évesen/ de a zenei szórakoztatás nem állt közel hozzám, amit ettől szüleim vártak volna. A klasszikus /"komoly"/ zene csúcsai az emberi "művészet és szellem igazi kinyilatkoztatásai." Megértettem E.T.A.Hoffmannt, és örültem, hogy Zoltai Dénes zeneesztéta is megértette őt. Ez korunktól már távol áll, sajnálatosan...Tücsök-bogár szemlélet és színvonalsüllyedés! A "rendezői" operaelőadások szörnyűsége /bunkósága/...
2025. III.23.
