Az agykutatás /az újsághír szerint egérkisérlettel/ az emberi emlékezés kutatását is megcélozta. Sajnos, minden ilyen hírre felmerül az emberben a gyanú, hogy a kutatás vélt eredményét bevetik majd az emberi memória érdekében, de tulajdonképpen ellene. Úgy vélem, hogy az emlékezet a környező benyomásokat az egyénre jellemző módon szűri ki és rögzíti, és éppen azzal jellemezhető az egyén, hogy ő mire emlékszik, neki mi volt fontos. Azt szokták mondani, hogy több szem többet lát. Ebben is ez a tapasztalat szűrődik le, hogy az egyén a neki fontosnak tetsző dolgokat veszi észre. Úgy vélem, sem a régi emlékképek mesterséges aktivizálása valamiféle agyi módszerrel nem volna járható, sem valamiféle vélt beavatkozás a környező benyomások, ismeretek rögzítésébe. A társadalmi munkamegosztás, az egyéni karakterek különbözősége adja a társadalmi teljesítmény sokféleségét és sokszínűségét. Minden egyformára vágás törekvése önkényuralmakra jellemző, hozzátéve természetesen, hogy a gonosz bűnözőket kötelező kiszűrni minden társadalomból és minden elfogadható társadalmi rend esetén, tehát azokat, akik csak mások megkárosításából élnek, akarnak élni, illetve visszaélnek társadalmi, hatalmi helyzetükkel mások megkárosítása érdekében. Erre nézve általában ki szokott alakulni egyfajta konszenzus a társadalmakban, s erre vonatkozó büntető szabályok, büntetőjog. Manapság az effajta jogi felfogással és a gyakorlattal is problémák vannak, túlságosan engedékeny lett a törvényhozás, enyhék a büntetések és lanyha a végrehajtás, elsősorban a felderítés. Kevés és alacsonyszintű a jogtudatosság, valószínű ez az oktatás hiányossága is, ha nincs oktatva az állampolgári ismeretek keretében a jog és kötelezettség kettőssége és a legfontosabb szabályok. Nincs átgondolva számos jogintézmény, még a pártok mineműsége sem, mi a feltétele, hogy egyáltalán politizáljon valaki, politikussá váljon, miről kellene szólnia a politikai pártoknak. Másfelől mit kell tudnia az egyes állampolgárnak, ha választójoga van, véleménynyilvánítási szabadsága, lehetősége /persze, ha ennek tényleg vannak szabályozott formái/, mi a felelőssége különböző szinteken a társadalmon belül az egyéneknek. A felelősség szintjei és körei lényegesek, mert nem lehet felelős valaki olyasmiért, amiben nincs is beleszólási és döntési jogköre. De szóvá tennie azért lehetne azok hiányosságait, akik ennek a birtokában vannak. Visszatérve az emlékezetre, az egyén emlékezete, ahogy életét nézi, ahogy visszatekint, rá jellemző, az életét jelenti, ettől megfosztani nem lehetne, viszont kétségtelenül jelzi, hogy milyen felfogású, karakterű, mi volt fontos neki. A felelősség szempontjából a kimondott szavak, a közlések, és a gyakorlati tettek számítanak, de ezeknek tényleg számítani kell. Az emberi teljesítményt is ezen mérik. A kutató technikusoknak megálljt kell parancsolni, ha neki mennének az ember alapvető jellemzőinek! Állítólagos gyógykezeléssel sem lehetne az embert emlékeitől megfosztani, sem memóriáját rombolni, pláne, nem teheti meg ezt valamely bűnöző, bűnözői kör. Erre ma oda kellene figyelni, mert van már aktualitása régen, de nem hoztak rá minden jel szerint kellő szankciókat és e téren a nyomozás sem működik, ha nem tudatosítják, mi kerülhet már bűnözők kezébe. Az elektromos áram rontja az emberi memóriát, minden egyéb hazugság. Már olvasni lehetett ilyen valótlan állításokat! Az emberi agyra telepíteni kikapcsolhatatlan technikákat, visszafordíthatatlanul, egyszerűen bűncselekmény. De ki van-e mondva a felderítése és szankcionálása? Ezen a téren vannak pótolnivalók! A mesterséges intelligencia hamisításai, átverései más jellegűek, de tarthatatlanok. Bűnözők fognak szórakozni, akivel csak akarnak, mindenkivel? Lehetetlen állapot jöhet ki az egészből! Miért akarják ezt előidézni? A joghatárokat világosan meg kellene húzni, de be is kellene tartatni, tartani. Persze, sok másban is.

2025. jan. 29.