A magyarhoz nyelvileg közelinek tekintett vogul /manysi/ hagyomány ismeri a turultollat /A szarvasbika álma, avagy Munkácsi Bernát gyűjtésében A jávorcsillag éneke/. Az ember előtti, az embernél nagyobb erejű Mos-himfi turultollas, szakállas íjjal ejti el a szokásosnál nagyobb, hatlábú szarvasbikát, mikor még nem jött el az "élő-haló", "ember-hozó világ". A turu volt a világfa neve az ugor népeknél, a turulmadár nyilván a világfa magasságába feljutó, nagymadár volt, olyan, ami egyes történetek szerint akár egy hőst is el tudott vinni. A mitikus nagymadarat, persze, konkrétizálhatták is az emberi világban. A négyfelé darabolás /vagy feldarabolás/ a sámánhit része volt, tehát Koppány /Cupan/ négyfelé vágása a Krónikában tulajdonképpen a néphit szempontjából azt mondhatta, hogy a sámáni erő az Árpád-utód Istváné, azaz I. István királyé, aki az Árpád-házat megalapozta az új állam megszervezésével. Az Árpádokat a köznép sámánnemzetségnek tekinthette, a turul, mint a világfa, sámánfa madara a sas volt, ugyanakkor Álmos anyjának az álmában a meghalt apa, Eliud, mint ölyv jelent meg. Tehát két különböző madárról és dologról volt szó. A Képes Krónika ábráin az ún. turulmadár az Árpád-vonal pajzsain természetesen utólagos elképzelés, mivel ilyen pajzsok csak a kereszteshadjáratokkal jelentek meg Európában, a hun Attila pajzsa eredetileg legfeljebb egy ábra nélküli bőrrel bevont pajzs lehetett, a koronás madaras nyilván az ún. Aranybulla mozgalom idején "került elő" azaz utólag megcsinálták. Ugyanakkor látni kell, hogy nem a turulmadár volt az ős, hanem egy nagyerejű ember, tehát nem "totemállat"-ról van szó. /Egyébként a törökös hadviselésben lófarkas zászlók voltak, a nemzetségeket jelző esetleges állatfigurák lándzsákra erősített kis kendőkön voltak ábrázolva legfeljebb./ Tehát a turul-hagyomány ugor hagyománynak, köznépi hagyománynak tekinthető, Kézai Simon szóhasználata lényegében így értendő, viszont Álmos anyját törökből jött jelzővel illették és nevezték meg az álom alapján, Heltai Gáspár magyar nyelvű krónikájában is. /Az Emese név a történészek kitalációja, politika, hogy Álmos anyjának apja nevéből valami magyaros ősanyát faragjanak a latin mondat értelmét eltorzítva. Ez is az elpolitizálás része volt./ Nyilván az Árpád-nemzetség lényegében török lehetett /turk/, és a magyar nemzeti politika jegyében át kellett értelmezni, bár a hagyomány korábbi keverései, bizonytalan értelmezései, a hagyományok egymásra csúsztatása, az időrend keverése, a mondákra építés ennek teret adhatott. Természetesen, az Emesékkel semmi baj nincs ettől, csak éppen a nevek és szereplők valódi értelmezését helyre kell tenni. A "kegyes csalás" nem tudomány!
Szakirodalom: Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága /1978, 1967/ -Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. Szerk. Kálmán Béla /1980/ -Anonymus A magyarok cselekedetei - Kézai Simon A magyarok cselekedetei /Milleniumi Magyar Történelem/ Veszprémy László és Bollók János fordítása /2004/ -B. Brentjes-R.S.Vasilievsky: Schamanenkrone und Weltenbaum. Kunst der Nomaden Nordasiens. Leipzig, 1989.
Most vogul nemzetség névnek vélték, a mosz szónak illetve a manysi népnévnek nincs köze a magyar népnévhez /moger, mager/. A népnév értelmezésére korábban kísérletet tettem. A vélemények eddig is eltértek e tekintetben. Mellesleg a Megyer sem azonos a magyar népnévvel, magyarból értelmezve "beházasodott férfit" jelölhetne, de a Megeré nemzetség nevének értelme más volt eredetileg. Meg kell különböztetni a hajdani nemzetség nevének eredeti értelmét és az esetleges magyar átértelmezést.
2025. jan. 23.
