Az ország közepén lakó második vezér, a gülász által /Urs utód/ hozott bizánci görög térítőpüspök jelentősége és lehetősége természetesen nem az, amit a történeti szakirodalom az Erdőntúlra értett, Sarolt-rokonnal kevert, állítólagos "gyula" tisztséget betöltő hozta térítőpüspökhöz kötött. Bár a Pilisben Dömös környékén, Esztergom környékén és innen kiindulva elért térítésről és egyházépítésekről a későbbiek, a nyugati katolikus egyház térfoglalása és egyben az ezt megelőző hatalomváltás, azaz az Árpád-utódok hatalomrajutása miatt, kevés az információnk, pláne, hogy nem is e szemszögből vizsgálódtak. A bizánci görög egyház felszentelési címei közül, vélhetően, a Szent Istenanya, a Szent Mihály, a Szent Kereszt, a Szent Kozma és Damján és a Szent István első vértanú lehettek főleg, amik szóba jöttek. Ugyanakkor a bizánci görög hittérítés szembetalálhatta magát a nesztoriánus, az örmény egyházi hagyományokkal, akár az iráni/perzsa tűztisztelettel, és az ugorokra jellemző természeti vallással, hiedelemvilággal, bizonyosfokig akár mohamedán és zsidó vallást képviselőkkel is, a kazár birodalomból jövőket általában jellemzők alapján. Egy-egy vezér megkeresztelkedése legfeljebb egy nemzetségi monostor /főleg temetkezőhely!/, illetve egyház építéséhez vezethetett vélhetően, mint a buloszud esetében ez gyanítható. A Maros folyó menti Kiszomborban talált, Antonios feliratú, szintén Turkia püspökére érthető, pecsét értelmezése viszont tulajdonképpen a bizánci görög birodalom Dacia tartományában történő hitterjesztéshez köthető, ahogy a hazai kutatás Szent Demeter egyházakra vonatkozó keresése is elsősorban. Ez a Délvidéken történt bizánci görög hitterjesztéshez kapcsolható, ebből következik az Antonios nevű püspöki funkciójú személy adminisztrátor jellege a határos egyházmegyére, amit Moravcsik Gyula leír /Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai /Akadémiai kiadó, 1984/, 253.o. -Sajnos a honfoglaláskori adatok félreértelmezése több tekintetben nem tette eddig lehetővé a valós viszonyok megvilágítását és az események valós értelmezését. Szerény lehetőségeim között, úgy vélem, lényeges lépéseket tettem a jó irányban. A korábbi szakirodalomhoz: Györffy György István király és műve /1977/, 47.o.
A volt nagymorva térség más eset volt, nyilván a nyugati, katolikus egyház terjeszkedési területének számított. A két egyház vetélkedése a Cirill és Metód szláv apostolok történetben is megfogható. Vö. Pannóniai legendák /Madách-Európa kiadó, 1978. -Hamza Gábor-Nótári Tamás Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. /2006/, 292-338.o. Nótári Tamás: Metód pere a Regensburgi Zsinaton. A salzburgi egyházhoz köthető más dokumentumok is: Nótári Tamás Források Salzburg kora középkori történetéből /2005/. -Noszlopi Németh Péter Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben /Püski, 1998, 2013/ -Zolnay László A középkori Esztergom /1983/
Úgy vélem, hogy a nyilvánvaló tudományos tévedéseknek nem lehet tekintélye, ahogy én a hazai szakirodalomban tapasztalom, megismétlik a tévedéseket, mintha meg lenne oldva a kérdés.
2024. VI. 22.
