Az elő- és utóhad és a fő- illetve részsereg eseteit meg kell különböztetni egymástól, és meglátni mögötte a katonai szövetségi rendszert. Kisebb vezérek szövetségi rendszere és ebből kiemeltek. Nyilvánvalóan más, ha egy kisebb akcióról van szó, mintha egy ország /állam/ tartomány egész serege hadrendbe áll. A Kussal-féle akció részsereg volt, de itt is lehetett egy főbb sereg és egy kisegítő sereg. Kérdés, hogy a honfoglalás előtt, a bizánci-bolgár háborúban Bizánc oldalán a turk /magyar/ haderőből, ami a Dnyeper- és mellékfolyói térségében- ún. Etelköz mint folyóköz- felállt, ténylegesen mekkora sereget vetettek be. Minden bizonnyal csak részsereget. Ugyanez jellemezte később az ún. nyugati kalandozásokat is. Az elő- és utóhad a fősereghez képest lehetett változó összetételű, bár többnyire a csatlakozó népek katonáiból állt össze az adott államban, területen. A csatlakozó szövetséges haderőt viszont meg kell különböztetni, ha szorosan már az adott ország/állam/ tartomány vezető rétegébe sorolnak be vezérei az elő- és utóhadba besoroltaktól. Sajnos, az ún. Árpád-mítosz jegyében, amit az ugyan kétségbevont, de mégis figyelembe vett Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/ gesztája, irodalmi műve, alapozott meg, a kutatás nem tudta helyére tenni a rangsor és összetétel kérdéseit. Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/ munkáját -beleszámítva a Magoggal illetve a hun Attilával kapcsolatos közlését /földrajzi térség, a Kaukázus kapuin túli népek, a hun Attilának alávetés/ de azt követték a térség újabb urainak meghódolás, szövetség a birodalmon belül, és a későbbi elszakadó és honfoglaló akció esetei,- azért értelmezték rosszul, mert nem tudták elválasztani a szereplők tényleges létezését és a nekik tulajdonított szerepet, bár vannak benne kétségtelen visszavetítések is az időben. A Krónikákkal hasonló a probléma: a szereplőket időben, térben és rangban helyre kell tenni, ténylegesen mit kevertek mivel, hogyan, miért; a mondáknak mi a valóságmagja. Tehát nem Morout létezését kellett volna kétségbe vonni, hanem rákérdezni, tényleg ki lehetett és mi volt időben és rangban a tényleges szerepe. Hogy a fehér lovon mindenképpen Árpádot akarták látni, hogy Urs kezébe lándzsát láttak a kard mellé pergamentekercs helyett, ez a történészek csodalátásának nevezhető. Ez a látásmód elég régi /pl. nem találták Jézus holttestét a tanítványok és ezt mire értették stb./ A természeti jelenségek mögött is sokáig csodát sejtettek és ennek alapján a természeti erőket megnyerni próbálták, bár ki is használni és le is győzni. Ma már éppen a túlzott tönkretételük és túlkihasználásuk a gond egyebek mellett /pl. mérhetetlen környezetszennyezés/, de ez nem indokolja, hogy felmelegítsük a csodahitet, elég baj, ha túlzott lesz még a felmelegedés is! Bár a meglevővel valahogy együtt kell élni, azoknak is, akik csak a realitást látják és a tényleges felelősséget; az a baj, hogy ugyan a realitást többen látják, csak a felelősség sikkad el a hatalomért és profitért való harcban, változó eszközökkel. Mindig bele kellett abba kényszerülni, ami lehetséges. Ezen semmiféle csoda nem segít, nincs, csak a véletlen, ami nem keverhető a nem létező csodával! A múlt szereplőitől viszont nem lehet azt elvárni, amit a jelenben már feltétlenül el kell várni. A múlt megtörtént, azt kell csak tényszerűen kideríteni, mi hogyan, költészet nélkül, ha tudományról van szó, bár a költészet fantáziája szabad kell maradjon, jó értelemben. /mondandó, jobbító, felvilágosító szándék, az érdeklődés felkeltése tanulságos történetek iránt stb./ Anonymus /Pál prépost, királyi jegyző/ kumánoknak hívott segédhadában török nevek szerepelnek főleg, bár a nem odasoroltak között is lehetett  segédhadbeli, pl. Tuhutum, miközben Ursur alán-oszét vezér, és nem azonos Urssal, de azért szintén a jelesebb honfoglaló vezérek egyike és több ilyen volt a főbbekhez képest. Tuhutum szövetséges gepida vezér is lehetett akár /nem Tétény!/. Tehát a főbb haderő egy szélesebb szövetségi összetételt jelenthetett, és csak ezekhez képest emelték ki a Krónikák által már elég bizonytalanul számon tartott legfőbb vezéreket. Erre VII. Bíborbanszületett Konstantin szóhasználata is figyelmeztethet, a főbb nemzetségeket sorolja csak fel, a kabarok esetén, mint elő- és utóhad esetén tényleg vannak kérdőjelek, ami az Árpád-utódok előadásából is következhetett 950 táján. A hódítás, a honfoglalás és ami utána jött, módosíthatta a katonai erő összetételét is. A vezérek sorrendiségének kérdését és a fősereg vezetőinek illetve az elő- és utóhadat vezető Árpád viszonyának a kérdését a lehetőségig megpróbáltam felvetni és megoldani. A határtérséget, határtartományokat nem lehet keverni a központi területtel. Mit hogyan illesztenek be a nagyobb egészbe, ez függ a földrajzi térségtől is, de a hatalom megszerzésének módjától is, a terület tényleges viszonyaitól. Az Árpád-mítosz alakulása a központosító hatalom elfogadtatásának törekvésével függött össze. Az egyeduralkodó az állam/ország jelképe. A "kereszt ura" - a keresztény egyházé. Vö,. Keresztúr települések. Az ún. segédhadba avar, bolgár, onogur, székely katonák, később besenyők is kerülhettek, akár gepidák is. A székelyek esetén a névanyagot jobban kellene elemezni, még akkor is, ha ez viszonylagosnak látszik.

2023. dec. 17-én