Paradicsom terem űrben!

Mi pirosat látsz a zűrben?

Az alma is piros olykor,

Fajtája rossz, törik fogsor.

Hol lengetnek már pirosat,

Pipacsszirmot szél, ha mozgat.

Mégis sok szem vöröset lát,

Régi reflex, agyi korlát.

Eljuthatni csillagokig,

Földi légkört jól ismerik,

A Természet már nyitott könyv,

Ócska hasonlattá vált ölyv.

Hasonlat alkothat fogalmat,

Hasonlat alapoz hatalmat.

Ha a hasonlítás téves,

Fantáziád sorsa kétes:

Fantáziálsz jó világról,

Tönkremész a gonoszságtól,

Mit csak ember fékezhet,

Ha jogvilágban létezhet.

Fantázia s realitás,

Körülnézel, s mi volna más:

Háborúság, képmutatás.

Mindig felemás volt a harc,

Sokféle érv, sokféle arc.

A nagyság nem a Hódítóé:

Önmérséklő kormányzóé,

Jó törvényeket hozóé.

Vörös, fehér, fekete rém:

Csúcstechnika lett Világkém,

Tőkés ufók joga: "enyém!"

Tőkés ufó zsákmánya fém,

Ő dönti el: "ez lesz zeném!"

Az Aranykor ostobaság:

Győzhet-e a társiasság?

Atommáglya-fenyegetés:

Természet és ember kevés.

Jó és Rossz harca megy mindig,

Nem feledhetsz Napnyugtáig!

2023.IV.21.