Új körtáncba szállt a Nyugat,
Harci táncnak tűnik,
Ukrán haduk túsz is egyben,
Túlzó eszmék fűtik.
A helyzetnek túsza lenni,
A Történetben az se semmi!
Ki miért vív ma harcot,
Miben szenvedhet kudarcot,
Ki hitelez tőkés parkot,
Kire vetik ki a sarcot,
Ki veszít el jogálarcot,
Ki fizet majd jóvátételt,
Vélt győztesnek tálalt ételt,
Vesztes dühből jövő mérget,
Ki koccant itt győzelemre,
Mi a Szövetség vélt rendje,
Mire megy rá itt Európa,
Ha csak anglomán a nóta?
-------------------------------------
Háborúban csak vesztes van,
Az emberi belerokkan,
Énekhangra fegyver csattan,
Zene húrja itt elpattan.
Hol üzletről szólna a rév,
Emberi jog csak egy cégnév,
Fegyvert foghat rád is a séf.
Ép eszednél volnál-e még?
Birodalmak gondolata:
Kis népeknek kifosztása,
Értékeknek pusztulása,
Jogoknak kiforgatása,
Szintézisnek csak hagymáza...
--------------------------------------------------
Más volna a korfeladat,
Erről szólna minden adat.
Bűn az adathamisítás,
Bűn-e már a népámítás?
Népámítás: nyomorúság,
Szembeszállni kell bátorság!
Erő helyett méltányosság,
Megegyezésben igazság.
Egy rossz Kelet-politika
Nagyságot nem hozhat soha.
Szövetség vagy Birodalom:
Hány pilléren a hatalom?
Hol a jog csak irodalom,
Űrkitöltés papírlapon,
Számít mit zúz be a malom,
Hazug szóra, hol alkalom.
A realitás erős kényszer,
Csak az Erő mégis tért nyert!
Fantázia mégis pert nyer,
Ha a Képzelet nem kertel...
/Willibald Alexis /1798-1871/ kiváló német író A nyugalom az első polgári kötelesség c. szatirikus regényére /1852/ is emlékezve a zárósorokban, amelynek magyar fordítása még nincsen tudomásom szerint./ Magam is csak most olvasom németül
2023. febr. 21-én
