A fenti cím második felére megpróbáltak már a tényeket feltáró könyvekben válaszolni az ún. tech-óriáscégekről, erre nem térnék ki. Bár még a gyártási technológia szempontjából is felmerülhet, miről szól a nyersanyagigény, a hulladékhasznosítás, a világon elterjesztés lehetősége, szorosan véve. Csak a mostanában felmerült politikai-jogi oldalhoz szólnék hozzá, bár a dolgok nyilván összefüggnek, a globális tőkésrendszer működéséről van szó és a létrejöttéhez vezető útról, felfogásokról, a gazdasági agresszivitás és hatalmi törekvések ilyen-olyan burkolásáról, "csomagolásáról", amit jó esetben a helyesen gondolkodó értelmiség, politikusok, elsősorban a baloldal fel szokott tárni, le szokott leplezni, s ha már nem teszik, teszi, nagy bajok vannak, mert őket is zsebrevágta a globális tőkésvilág és akkor végképpen nem lesz megoldás az emberiség és a Föld megmentésére. Kiengedni hagyni a káros szellemeket a palackból /átvitt értelemben/, aztán utólag kapkodni, tehetetlenül sodródni, vagy cinikusan vállat vonni, az emberi felelősség rossz értelmezése, mondhatni feladása. Hagyni, hogy kiszolgáltatottá váljon az ember, aztán vállat vonni, hogy ez már így szokott  lenni, holott ahová a fejlett világ eljutott, már nem az a szint, ami a korábbi, végzetes tévedés, s ma a világhelyzet átgondolt, de nagyon határozott, a helyi viszonyokat is mérlegelő, de átfogó reformokat és cselekvést követel az emberiség és a Föld megmentése érdekében. Ebből a szempontból nézhető a csúcstechnika alkalmazása is, az emögött rejlő üzlet, profit, és ezt sodródó politikusok, "lépcsőházi" azaz utólag gondolkodó politikusok, kisszerű érdekek kiszolgálására hajló, nagyobb összefüggésekben nem látó politikusok, a konkrét társadalmi szinttől és problémáktól elrugaszkodó politikusok /akiknek az adott szint túl alacsony/ megint csak nem képesek megoldani. A politikai gárdában nem csapódhat le egy adott társadalom összes negatívuma, nem testesíthetik meg és határozhatják meg a politikusi gondolkodást, mert akkor végképp nem lesz megoldás a közérdekű kérdésekre, a nagyobb egészre. Az értelmiségnek olykor van egy olyan gyenge oldala, hogy az egyes értelmiségi azt hiszi, hogy ami az ő fejében van, az mindenki fejében ott van, ott lehet, ennélfogva nem kell megmondani egyes dolgokat, persze, az is lehetséges, hogy egyéni érdekből csak bizonyos körök tartják meg maguk között az információt és csak azoknak, akiket közéjük tartozónak ítélnek. A ki mit tud, milyen információhoz jut, juthat általános választójog esetén alapkérdés, ha mutogatnak ugyan az internetre, aminek használatához eleve információk kellenek, játszadozni ugyan szoktak vele, de vajon tényleg erre kell-e. És ha tudható, hogy nem mindenki lehet bizonyos információk birtokában, akkor mit ér egy kampányplakát, mit ér egy szórólap, hogy itt ikszeljen be, mert mi hozzuk el az igazságos rendet, az meggondolandó kérdés. Az állampolgárokhoz sokkal célzottabban, háztartásonként, hirdetményekben településekként, kell eljuttatni a fontosabb jogszabályokat, rendelkezéseket, semmitmondó kampányszint helyett, és folyamatosan, ez kormányzati feladat, nem mellőzhető, s nem esetlegesen közszolgálati rádióra, TV-re kell bízni, ki hallgatja, mikor, miért. /s ha mást hallgat, néz?/,  ki veszi a sajtót, melyiket, miért, hova kattint a csúcstechnikán miért, mindezt át kell gondolni, és ez a magát fejlettebbnek vélő világban azért mégiscsak kötelező lenne, de a kevésbé fejlettben is meg kell oldani az alapvető dolgokat, s mintha éppen a technika felejtethette volna el az alapvető feladatok elvégzését nem egyszer, és hozott akár átgondolatlan szabályozásokat /a kellő felkészültség hiánya is vastagon benne lehet/. Lehet, hogy egyesek az egyének elszigeteltségéből, atomizálásából hasznot remélnek, de ez végsősoron oly mértékben visszájára fordulhat, hogy annak már mindenki kárát látja, nem szólva ez esetben a bűnözőkkel szembeni tehetetlenségről.

Visszatérve az internet mostanában felmerült szabályozásának kérdésre a hírek alapján: Valóban csak közérdekű tartalmak kerülhetnének az internetre, személyes, magánjellegű közlések nem, tehát csak olyan tartalom aminek tudása bárki számára fontos lehet és jó, ha elérhető. A személyes, magántermészetű közléseket a telefonra, a hagyományos levélírásra kellene bízni, személyes megbeszélésekre. A közérdek határát elsősorban a nemzetközi jogi normák jelenthetik, mivel világhálózat kiépítését kezdték el, tehát az ENSZ szerepe és jogi szabályozásai e tekintetben mindenképpen mérvadók lehetnének és az ezzel kapcsolatos szankciókra is nemzetközi felügyelet kell és ilyen bírói fórumok. Véletlenül sem kerekedhet felül az a gondolkodás a világban, hogy itt már mindent szabad, minden belefér. A tőkés szabadverseny, a világhatalmi versengés tévút, az emberiség ezzel végzetes jövő felé sodródott és ma már a környezetpusztítás, a klímaváltozás veszélye és más egyéb veszélyek, a technikai tudományos ún. fejlődés emberellenes megnyilvánulásai, eredményei, találmányai és az emberi társadalmak fölé kerekedése, magát a világ urainak gondoló nagytőkések és velük összefonódó politikusok, politikai megjelenése már az emberiség és a Föld elpusztítását is hozható végveszéllyel fenyeget, ezt ugyan többen megfogalmazták, de ami ebből következne máig nem jött be igazán, esetleges és csekély próbálkozások vannak és nincs áttörés világméretekben, sőt mintha éppen a pillanatnyi hatalmi viszonyokat mérlegelő, rövidlátó politika kerekedne változatlanul felül.  A globális tőkés rendszer reformja a gazdasági, katonai, kulturális, már egészségügyi és minden területen megnyilvánuló politikai-jogi formában is megfogalmazott, bár olykor nagyon is burkolt agresszió elleni küzdelmet jelentené, a szabadverseny ki kit győz le, ki kinek a farkasa, törekvés helyett az egyén jóértelemben vett önkorlátozását és önmagával való versenyben a képességei jó értelemben vett érvényesítését a köz érdekében és a társadalmilag valóban elfogadható munkamegosztás jegyében. Az emberi jogi korlátok a kutatásra is érvényesek kellene legyenek és az állami működés minden területére ti. akár a fegyverkezés kérdésére is. Az emberi mércét és arányokat nem szabad szem elől téveszteni eszement hatalom és pénz, vagyon, profit utáni hajszában és a világ mostani aránytalan vagyoni összetételén és ezáltal az egyes társadalmak közötti és egyes társadalmakon belüli nagyfokú aránytalanságokon változtatni kell alapvető reformokkal, nemzetközileg szavatolva és védve ezeket, az emberiség fennmaradása érdekében, a Föld élővilága megvédése érdekében. Ez ma kulcskérdés! Az internethasználat mint olyan is e szempontból vizsgálható, tehát a mögötte levő érdekkörök, és az egyes társadalmak érdeke illetve a nagy egész érdeke szempontjából. Látókör, felkészültség, világos szabályok megfogalmazása, szankciókkal és ellenőrzéssel egybekötve: a szabadjára engedett rossz, kártékony szellemeket, éppen mert nagyobb a rálátás az egészre, vissza kell tudni zárni a palackba, képletesen szólva. Ehhez még számos más szabályozás, kategorikus tiltás is kellene nemzetközi jogi szinten, mindenkire nézve kötelezően, pl. a bio-, géntechnika, a nanotechnika alkalmazása, klónozás, vegyi anyagok, sugárzó anyagok stb. terén. Be kell zárni a kiskapukat! Ha van a mostani ún. Covid-járványnak tanulsága, akkor az ez lehet! Oda kell figyelni a tényekre!

2022.I.30.