Visszatérve Noszlopi Németh Péter kitűnő munkájára, Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben címmel, úgy vélem,hogy elfogadhatjuk, miszerint az Esztergom közeli felső hévízek közelében volt Ecilburg, Atthila városa /villa, civitas/; Herculia és Sicambria és Vetus Buda és Pilismarót helynevekkel lokalizálható az Anonymus említette Buduuar/Ecilburgu. Ennek alapján újraértelmezve Anonymus -ugyan már az Árpád-ház hagyományteremtése jegyében- megfogalmazott közlését, miszerint Árpád dux 21 napig volt, visszatérve az ott leírt előzmények után, in civitate Atthile regis azaz Atthila király városában, azaz Ecilburguban, miután a portus Moger-nél azaz a Moger révnél átkelve a Dunán és ott Cundunec patri Curzan dedit terram a civitate Atthile regis usque ad centrum montes et usque ad Gyoyg et filio suo dedit unum castrum ad custodiam populi sui. Tunc Curzan castrum illud sub suo proprio nomine iussit appellari, vagyis Cundu-nak, Curzan /=Kurszánra értik/ apjának Atthila király városától kezdve földet adott a száz halomig /Százhalomra értik, Batta és Érd környékén/ és Gyoyg-ig /a Pest megyei Diósdra értik/, úgy vélhetjük, hogy csakis Cundu lehetett az első vezér a honfoglalás idején, hiszen Ecilburgu-hoz csatlakozó, központi helyen levő terület ura lett. Noszlopi Német Péter Dömös környékén fedezte fel a Cuppan helynévben Curzan fiának nevét, s mivel a Képes Krónika szerint Cundu /Cund/ utódai monostorépítésbe is fogtak volna, és Györffy György szerint szárnyas figura /angyal, ember?/ volt a címerükben, valamint feltűnt a kutatóknak az Ethele név előfordulása is egy vélhetően e családtól magát származtató ágnál, a Karthal-iaknál, talán feltehető, hogy tényleg a honfoglaló vonalhoz köthetők a hagyományok, bár a szóban forgó család már kevésbé volt jelentős. A címer és a monostorépítés arra utalhat, hogy valami ismeretlen jósálom vagy jóserejű vadászat lehet az egész mögött. Lehet, hogy épen a Tarih-i Üngürüszben fenntartott Hunor és Magor történet elemzése adhat új szempontokat. E történet Perzsia határán játszódik és a benne foglaltak alapján a Szaszanidák a török népekkel és Bizánccal kapcsolatos politikájához és az albániai keresztény térítéshez köthető, időben, tehát az 550-es évek körülre. A Szaszanidák, akiknek szolgálatában törökök is álltak, nem nagyon kedvelték egy történet szerint a keresztényeket. A Kaspi-tenger közeli Albániában létezett volna a 6. századtól egy bizonyos Khurszán vára és tartomány is, amit Derbent és Sirván közé helyeznek /Helilov-Nyitray/. A Hunor és Magor történetben egy király, tartományúr /Nemród/ elsőszülött fiairól van szó, Nimród felesége, a fiuk anyja Ankisza nevet viselt, vadászatra indulnak apa és fiai lóval, és kétfelé visz az útjuk ennek során, a fiuk előtt csodálatos vad tűnik fel, csodálatos színekben pompázik, nevét, fajtáját nem ismerik, lovaikkal utána vágtatnak, de a vad elmenekül Perzsia határán a hegyek /Kaukázus/ közé. A történetből a Tarih-i Üngürüszben nem derül ki, mi indította a fiukat ezek után, hogy ezután 5 évre lemondjanak a világi életről, holott nyilvánvalóan apjuk örökösei volnának, talán veszélyeztetik valakinek a hatalmát valami jóslat folytán távlatilag, miért vesznek el -a monostort mégis elhagyva ugyan- a perzsa határon két előkelő, de nem túl jelentősnek tűnő lányt, és miért várja ki apjuk és a perzsa király halálát, az idősebb, hogy a türk birodalomban ajánlja fel szolgálatait, ott talán telepedve le, a Tarih-i Üngürüsz szerint rokonságba kerülve a török kánnal. /ez persze, már hozzáfűzött kitaláció is lehet, mert a házassággal mintha a Hunor-Magor történet befejeződne, az utána jövő epizód nehezen értelmezhető, és talán az avarokkal, varkhunokkal kapcsolatos bizánci-perzsa-török viszonyok alakulása van benne, szintén az 500-as évek közepe táján.

Mindenesetre a Kézai Simon krónikájában, ugyan a későbbi, a Meótisz-környéki Hunor és Magor történet kapcsán, hangsúlyt kap a perzsa kapcsolat emlegetése, a Képes Krónikában is említik, de a Tarihi Üngürüsz-féle történet őrizte meg ennek valós emlékét, a két testvér történetének egy korábbi változatában. Kézai Simon Nemroth, Nemproth nevét a Hunor és Magor történet során Menrothra váltja, gigászokról, óriásokról beszél mindkét névnél, itt az anya neve, akár a Képes Krónikában, mint korábban is írtam /Németh Gyula állapította meg/ a török 'ünő' jelentésű nevet viseli, Enechnek Enee-nek írják

Az Ankisza névhez nincs hasonlító névanyagom. Tudunk türk-perzsa dinasztikus házasságról, de nyilván előkelők körében is lehetséges lehetett ilyesmi. /Érdekes, hogy van egy Gigant nevű település a Manics folyó közelében, Szalszk településsel szemben, ma is a térképen./ Götz László, egyébként bizonyára számos vitatható állítást tartalmazó munkájában /Keleten kél a Nap, I-II./ felhívta a figyelmet egy érdekes, Biruni khorezmi-arab szerző közvetítette, szakákhoz kötött hagyományra, amely úgy tűnik, a közölt magyar fordítás alapján, hogy a Szaszanidák idejére, úgy tűnik, I.Kavád perzsa uralkodó korára /488-531/ tehető. A 12 hónap valamiféle kultikus és más cselekményekhez kötött megjelöléséről van szó. Érdekesnek találtam Tirának, Kayán király istenének hava megjelölést, talán Tistrja esőistenről van szó és ezzel függhet össze a paripák említése is részben.

A tartományok nevének megfejtése nem egyértelmű a leírt megoldás alapján /talán a Dariyal-kapura, Turija-kapura utal és Karasanay fejedelem hava pedig török tartományra, vagy legalábbis ilyen nevű fejedelemre./ A Rah folyó hava is szerepel benne /a második hó/, értelme nem világos. /Nem hihető, hogy a Volga lenne./ Mindenesetre bizonyára kulturálisan is érvényesült a térségben a perzsa hatás. /Párhuzamok és kiegészítő anyag nem áll rendelkezésemre, és a nyelvben sem vagyok jártas./

2017.aug.9.