Megtévesztő lehet a kutató számára, hogy Anonymus a kazárokat /cozar/ és a később székelyeknek nevezett népcsoportot /Siculi, Sicli, Sycli/ a tiszai részeken említi, egymáshoz közel, a bihari vezér, Menumorout területén. Ebből -módosítva korábbi felvetésemet- csak az következhet, hogy a két népcsoporthoz tartozók csak az előhaddal, előörssel jöhettek be  a Kárpát-medencébe, hogy előkészítsék a fősereg és a köznép beköltözését. Az előhad egy része ha esetleg meg is hódolt Menumoroutnak, a többi rész elébe ment a beköltözőknek. A székely népcsoport hagyománya Athila hun királyról később alakulhatott ki, talán mikor a határvédelem szempontjából a későbbi helyükre költöztették őket az Árpád-házi uralkodók, mindenképpen csak az Erdőn-túli részek teljes meghódítása után. Ez esetleg ellenállásba is ütközhetett, s ilyen esetben szoktak ősi hagyományra hivatkozni.

A kabarok nyelvét, azaz a kazárok nyelvét, ami török nyelv volt minden bizonnyal, eleink közül a vezetőrétegbe tartozók minden bizonnyal ismerték és beszélték a honfoglalás előtt, töröknyelvűek lehettek, ha megfontoljuk, hogy évszázadokig török nyelvű állami, birodalmi keretekben, török nyelvű környezetben éltek, török szövetségeseik voltak, kezdve a hun birodalmi keretbe kerüléssel, minden jel szerint. VII.Bíborbanszületett Konstantinnak az a közlése, hogy a még a honfoglalás előtt csatlakozott kabarok, azaz lázadó kazárok "a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a a turkokat és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a turkok másik nyelvét is", értelmezésre szorul. Nézetem szerint itt csak arról lehetett szó, hogy ugyan törökül minden további nélkül megértették egymást eleink /itt turkoknak nevezi őket Konstantin/ és a kabarok, utóbbiak viszont megtanulták eleink ugor, azaz magyar nyelvét, amit a köznép /fekete ugri/ biztosan, a vezetőréteg pedig beleértve a harcos középréteget is bizonyára szintén még értett /fehér ugri/. Ez a nyelv, mint a nyelvészek kiderítették, török szavakkal volt tarkítva. Bizáncban török-görög tolmács segítségével értethették meg magukat 948-950 körül a magyar követség tagjai, s valószínűleg az általuk elmondottak nem mind voltak teljesen világosak. A kutatók a Siculi, Sycli, Sicli népnevet török népcsoportra értelmezték, ez számomra is nyilvánvalónak látszik, és a Kaukázus tágabb környékéhez köthetők lehettek, akár a kazárokhoz is. A Képes Krónikában említett Chaba visszatérve Bizáncból valószínűleg a kazár birodalomban ajánlhatta fel szolgálatait, ha a történet ezt a részét vesszük alapul. Chaba személyét nyilván teljesen alaptalanul köti össze a Krónika a 453-ban elhunyt Athila hun királlyal, mivel Chaba a 800-as években élt, viszont minden jel szerint a származása körül voltak bajok, "törvénytelen" utód lehetett, ezért toldták meg teljesen történetietlenül a származását egy ősinek szánt hagyománnyal. Athila hun király törvényes örökösei a birodalomban a török népek jogszokása szerint csak az első feleségtől született fiúk lehettek, tehát Arykan három fia, Ellák, Irnik, Dengizik. Mégha netán lett volna is császárlány felesége Athilának /nem volt sem római, sem bizánci/, ettől törvényes örökös, aki az uralkodásra, Athila birodalmi örökségére igényt tarthatott, nem születhetett. Ezek csak nem törvényes utódok lehettek az öröklés szempontjából. Benkő M.-B.Khinayat A keleti magyarság írott emlékeiből című, egyébként vitatható állításra épülő könyvében leltem rá az Alas kántól, a kazah nép legendás ősapjától származók között /32.o.u.ott/, Argün leszármazottjaira: az első feleségétől a Nagy Argünök származtak le és voltak nem első feleségtől származó Tokal azaz Szarvatlan Argünök is. Az Aba nemzetség őse a Képes Krónika szerint Nagy /magnus/ Magor lenne /tőle Bendekus-Ethele-Chaba vonal/. Így tehát Chaba a törvényes Nagy /Magnus/ Magor ágból származott volna s vele az Aba nemzetség. /A khorezmi házasság valószínűleg iráni feleséget jelentett, s muszlim vallásút./ I.Béla király, a Vata és fia, Ianus vezette pogánylázadás leverőjének fiát, I.Gézát /1075-1077/ is Magnus /Nagy/ néven említik, Salamon ellenfele volt ő is, akár I.Béla is. Talán ez a jelző összefügg a fentiekkel, de vonatkozhat akár az új felfogás szerint a bizánci kapcsolatra is. A török népeknél megfigyelhető öröklési szempont az Anonymus művében kiemelt Zulta-ra Árpád utolsó fiára is érvényes lehetett, bár nem említik, hogy származása eltérne a többi fiúétól, mindössze a külsejének leírása feltűnő, és hogy talán már a többi ág kihalása után került ez a vonal első helyre. /Taksony=Tocsun illetve utódai/. Úgy vélem, hogy a Képes Krónikában a Szvatoplug mondában említett Kusid /Kusyd/ csak Cund/Kund követe lehetett és nem fia, fiát, Curzant /=Kurszán/ kihagyták a Krónikákból, Cupan/Cupian /Koppányra értelmezik/ került említésre, mint  leszármazottja, s talán nem is volt fiúági örökös ezt követően, azért is szorult egy idő után vissza ez a nemzetség az Árpád utódok hatalmi törekvésein túl.

2017. október 23-án