A VII. Bíborbanszületett Konstantin császár művében szereplő folyó nevét /Khidmasz más néven Khingülusz/ megkíséreltem a lehetséges ejtési variációkat is feltételezve megkeresni a Russiches geographisches Namenbuch /Otto Harrassowits, Wiesbaden, 1964-től/ I-XI. kötetében, de nem jártam sikerrel. Úgy tűnik, hogy a feltételezett, a kazárokhoz közel eső térség helynevei számos változáson mentek át a történelem fordulatai nyomán. Megpróbáltam néhány fontosabb helynevet megkeresni, hogy a szintén feltüntetett folyóneveket megnézzem, de a két név a kazárok közelében feltételezett térségben /Kubán vidék-Azovi tenger vidéke-Don alsó folyása/ nem került elő. Feltehető, hogy a Konstantin által említett nevek a 900-as évekre voltak érvényesek, ekkor az egyik neve a folyónak a kazárokra jellemző bírói ténykedés nevére utalhatott talán, a muszlimok felett ítélkező bíróról feltételeztek hasonló nevet, s a térségben a 900-as években, előfordult a muszlim vallás ismételt terjedése. A másik név korábbi felvetésemtől eltérően, hogy valami folyótorkolat lett volna, akár személynév is lehetett, valami ismeretlen eredetű személy is viselhette akár a 900-as években, akár még a Lebediaszt megelőző időkben. /esetleges párhuzamként a hun Khingila nemet említeném az 5. századból/.
Ettől függetlenül ráakadtam néhány érdekesnek tűnő névre a Manics folyó környéki szalszki körzetben. Ez a hajdani Kazária felé eső térséghez tartozott. A Don egyik mellékfolyója mellett fekszik Szemikarakorszk, amely valószínű török eredetű helynév, és "vitéz, bátor cirkáló őrszem" jelentésű szóra megy vissza. Korrigálnám a Khorakul folyó nevével kapcsolatban korábbi felvetésem, mert talán a karakol=cirkáló őrszem szóval függhet össze. A Don téréségében, az Azovi-tengerhez közel találtam a helységnévtárban /a szalszki körzetben/ Kundrjucsja /Grekov/, Kunddjucsja Orlova, Kundrjucseszkoje, Kundrjucskin /tanya/ településneveket, amely talán Kundpataka-nak fordíthatók. Errefelé van Turoverovo, Turoverov ill. Mecsetyinszkaja folyó és Mecsetyinszkij helység. Ez utóbbiak mecsetre utalhatnak. A Khil/d/masz folyónévhez hasonlót a Volga felső folyása környékén, a vjatkai körzetben találtam: Kilmezs folyót és helységet, de ez nyilván nem köthető Lebediaszhoz. A Donyec térségében érdekesnek tűnt Sztaro-Kermencsik helység neve, régi-város jelentésben. A Kubány egyik mellékfolyója Karasun azaz fekete víz, az Azovi-tengertől DK-re, Krasznodarnál. Az Akszaj folyónál van Akszaj falu, a Manics vidékén, török eredetű névnek tűnik, és bizonyítja, a hely-és folyónév azonosságának lehetőségét. A nenderek, venenderek nyomát a Dontól keletre, Orloj környékén két kisebb helység őrizheti: Venderevo és Venderszkij Hutor /utóbbi a Cservjak patak mellett/. Érdekes helynév a Szalszk környéki térségben Medvegyica folyó és Uszt-Medvegyica település. Nem vélem járható útnak, hogy némely történészek két különböző folyó nevében vélték felfedezni a Konstantin által megjelölt egy folyót, holott előfordul, hogy egy folyó egy-egy szakaszát másképp hívják, illetve valamilyen okból más odatelepültek átnevezik a folyót, illetve a folyónév és településnév is összefügghet így vagy úgy. Az Engel Pál által megnevezett Kinyel és Szamara folyók vidéke a korábbi, 463 előtti események szempontjából lenne csak értékelhető, a 800-as évekre más a helyzet, az előzmények alapján.
Kmoskó Mihály arab forrásokat közzétevő munkáit tanulmányozva, szembeötlik az értelmezés bonyolultsága, az ország, a tartomány neve olykor a város, a székhely nevével mosódott egybe, a népcsoport neve és a város, székhely neve sem feltétlenül azonos, csak szórvány esetében logikusnak tűnő, előfordul a téves általánosítás is a forrásokban, nem biztos, hogy pl. minden népcsoport eredetileg török volt, amelyet annak mondanak /más a nyelvi sajátossága az arabnak, mint pl. a bizánci görögnek vagy szlávnak/. Az arab földrajzírókat az utakon való eligazodás és az adott politikai viszonyokban való eligazodás vezette. Számos részletet, vitás pontot jobban meg lehet közelíteni ugyan a 900-as évekből vagy még későbbről ránk maradt forrásokból, de látni a megfejtések, a földrajzi és népnevek értelmezésének nehézségeit is. A 13. századi arab író, Abu-al-Fida említ valószínűleg a Kaspi-tenger vidékén egy Tagura helységet, ami emlékeztet a Togora folyó nevére, amit a Volgára lehetne érteni /esetleg mellékfolyójára/. /Kmoskó 1/3, 133.o./ Érdekes, hogy a Maeotis öblöt az arab források mikor hogyan jelölik, olykor Tuma nevet is használnak, olykor ezt más változatban /Tamatarcha város, másképp Phanagoria is, van mögötte eredetileg/. Tehát ezt például nem lehet a Dunára érteni. Kmoskó egy helyen a bulgarok és pugurok 12.századi említését is lokalizálja egy ismert szír forrásból, a pugurokat Phanagoria lakóira lehet vonatkoztatni, a bulgárokat is arra tehetjük / a Krím-félsziget és a Boszporosz, azaz a Fekete-tenger partjának vidéke/. Phanagoria volt a ravennai Anonymus által említett Onogoria, ez Bizánc, olykor a kazár birodalom hatalmi körébe tartozott. A Kmoskó által leközölt szír források egyike utal a kazár birodalom létrejöttére is /az egész kiadványt még nem sikerült áttanulmányoznom/, ebből kitűnik, hogy nincs szó a kazárok esetében, csak két testvérről, és az egyiket nem nevezik meg, a másik Kazarig lett volna. A nyugatra költöző három bolgár testvér más eset, bár nyilván a kazárok felemelkedésével is összefügg a nyugatra költözés. A kazár fővárosok lokalizálásához is támpontokat adnak a leírások. Nyilvánvaló, hogy a kereskedők és utazók útja nem feltétlenül érintette azt a térséget, ahol korábban arra elődeink éltek, különben is az arab források már a honfoglalás utáni századokra datálódnak. Az akkori baskír térségre utal a magyar szórvány említése minden esetben, abból kiindulva használták az elnevezést a Kárpát-medencei tapasztalatokra is, de több helyen megkülönböztetik itt a baskírokat és magyarokat a hungarusnak megfelelő arab szóval. Figyelemreméltó, hogy az érdeklődésüket olykor a muszlim vallás elterjedése, felvétele határozta meg, ahogy persze, ez a másik, keresztény oldalt is jellemezni szokta /Vö. Julianus barát és társai tapasztalatait/. Hogyan lehet a török nyelvűséget illetve kétnyelvűséget vagy a török szavak átvételét a köznép által elképzelni, erre -más viszonyok között- érdekes párhuzamokat találhatunk Hungaria keretében élt népesség hagyományát kutatók műveiben. Pl. Csanda Sándor Szülőföldünk régebbi hagyományai /Madách, 1986./ a szlovák-magyar kétnyelvűségre és a szlovák-magyar szavak keveredésére hoz érdekes irodalmi/népköltészeti példákat. Talán kevéssé köztudott, hogy a magyar irodalom első jelentős költőnőjeként számontartott Petrőczi Kata Szidónai /1664-1708/ anyja szlovák verseket írt Révay Erzsébet néven; maga a költőnő pedig megjegyzi egyik verséről, hogy azt szlovák ének dallamára kell énekelni: XXXVIII számú verse elé írta: Más egy tót ének. Z hlbokosti Serdca meho nota. A szlovák és magyar nyelv keveredésére két sor népköltés: Ej mikor én kuruc voltam/Rákotzi vojnában cifra plahta zastavával jártam Moldovában. /i.m.103 ill. 65.o./
2017. április 2-án
