A mostanában felmerülő alapjövedelem nézetem szerint csak számítási összeg lehet, amit adómentessé kellene tenni. Ez az összeg bérből, fizetésből élők illetve a vállalkozók jövedelmébe beleszámítana az egész összegbe, ezen belül lenne adómentes jövedelem, aki nem tartozik ebbe a körbe, az állampolgárként kaphatná meg életkortól függetlenül. /kiskorúak, munkanélküliek, hajléktalanok, rokkantak egy bizonyos plafonig a nyugdíjasok. Ez jelenleg talán egy 20000.- Ft körüli összeg lehetne, tehát a megélhetéshez ma legalább szükséges mintegy 100000 Ft-nyi összeg 1/5-e. Ez kb. megfelel egy ekkora összegből havonta elköltendő ÁFA összegének, ezért azt is felvetettem, hogy létminimum alatti jövedelem esetén az amúgy is elköltendő ÁFA összegével automatikusan ki kellene egészíteni az ilyen jövedelmeket. A létminimum helyett szoktak ún. szociális minimumot is számítani, e kérdésekben figyelembe lehetne venni az EU erre vonatkozó álláspontját. Adott esetben egy-egy személy akár mindkét kiegészítést is megkaphatná. Távlatilag, persze, az ország gazdaságának újjászervezését, újraindítását is meg kellene valósítani városok és gazdasági körzetük, illetve egy-egy régió mint lehetséges gazdasági körzet áttekintésével. Enélkül nemigen képzelhető el perspektíva. Felmerült a gyengélkedő egészségügy kapcsán egyes kórházak bezárásának lehetősége. Felmerülhetne egy olyan megoldás, hogy ezeket -főleg pavillonos rendszer esetén- lakó- és ipari parkká alakítatnák át. Elítéltek számára is ideális megoldást kínálhatna. Jelenleg egy-egy beruházásról szóló hírben felmerül a környező infrastruktúra hiánya, nyilván a kettőt egybe kell látni és tervezni egy-egy nagyobb körzetben, nemcsak egy településre koncentrálva vagy még arra sem. A sport jelentősége ma propagandisztikusan eltúlzott, sokan megfogalmazzák, hogy üzletszerűvé vált. Mindettől le kellene választani az egyszerű testmozgás igényét, ami nem sportteljesítményhez van kötve, akár pár perces egyszerű testmegmozgatás, séta, futás vagy kirándulás is lehet. A szellemi tevékenység köztudottan nem fér össze a fizikai megterheléssel, tehát ha a diákok tanulmányi eredményét javítani akarják, csak egy pár perces egészséges testmozgás hozhatna eredményt a hét napjainak többségében, és nem a testnevelési órákon naponta elvárt sportteljesítmény, legyen az szertorna vagy egyes sportágak művelése. A felmerült lövészeti gyakorlást talán jobb felnőtt korra halasztani, ha egyáltalán szükséges. Az oktatás színvonalát jó tankönyvek, meggyőző egyéniségű tanárok biztosíthatják, a tanuláshoz fegyelmezett munkára, szellemi koncentrációra és memorizálásra is épülő szorgalmas ismeretszerzésre van szükség, ami nézetem szerint a hagyományos módon történhet. Nem értem, miről lehet ott interaktív eszmecsere, vita, ahol csak az egyik fél /a tanár/ van felvértezve az ehhez szükséges ismeretekkel. Amit az ember nem lát át kellőképpen, ahhoz nem tud érdemben hozzászólni. Az internet funkcióját tisztázni kellene /és szabályozni is/, ez csak tájékozódási eszköz lehet többnyire. Ehhez azonban tudni kell, hogy az ember egyáltalán mit akar keresni. Már megszerzett ismeretanyag esetén lehet kiegészítő információt keresni és esetleg találni. Nem érthető, miért használják túl személyes, sőt intim közlésekre, esetleg elítélhető tartalmú felhívások, rossz útra csábító szövegek, képek miért kerülhetnek fel. Az internethasználat már kissé felnőttséget kíván, ahogy később az ember el szokta dönteni, hogy melyik rádiót, TV-t hallgatja, nézi, melyik újságok olvassa, melyik koncertre, színházi előadásra megy el, melyik könyvet olvassa. Ehhez mögöttes értékrend, mögöttes tudás kell. /Még a médiumoknál is elég kétséges, hogy a felkonferált egy-egy mondatos szöveghez mit tud hozzáfűzni egy interaktív műsorban a betelefonáló, pláne, ha az ember akkor hallja először a közlést, és nincs hozzá semmi háttérismerete./ Az internet elsősorban közérdekű dolgok közlésére való, ebbe természetesen ilyen vélemények közlése is beletartozik. /Sokszor az ember sehol máshol nem talál más fórumot fontosnak vélt közérdekű mondandója közlésére, sőt az egyéni alkotások,publikációk lehetséges fóruma is lehet, mert a nyomtatásban megjelenés nem egyszer akadályokba ütközik./ Nézetem szerint, ha az internet és a mobiltelefonhasználat szórakozásban merül ki, szétszórja az ember figyelmét, nem erősíti a memóriáját /más, a készülék "okos" helyette/, a logikus és egyben elvont gondolkodás képességét is gyengíti. Sajnos számos dolog, sajtótermék, műsor, visz ma az igénytelen szórakozás felé. A bulvársajtó, a bulvárszínvonal térnyerése csak jó oktatás- és kultúrpolitikai nézetek, elképzelések alapján ellensúlyozható /ennek éppen ellenpéldája az ingyenes Lokál tartalma, sekélyes bulvárszínvonala/. A fogyasztói társadalom üres reklámjait csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az értékes kultúra hangsúlyt kap, nem teszik a kevésbé értékes mellé, mintha egyenrangúak lennének, ez a tücsök-bogár szemlélet meglehetősen elharapózott manapság. A jó értelemben vett kritikai szemlélet hiányáról is szó van, ugyanakkor az avantgard vonalat folytató posztmodern művek stílusa, érthetősége, nem tradicionális narratívája, sokszor akadályozza, hogy szélesebb közönség kezébe vegye ezeket. Ezért kellene egy világosabb vonalat húzni a kulturális és szellemi életben kb. a XVIII.századtól a XX. századig, ill. a századunk elejéig, hogy a tartalom és forma szempontjából kiemelkedő, vagy még tehetséges, jól követhető alkotások előtérbe kerüljenek.
A korábbi művek aktualizálása minden áron -nézetem szerint- ellentétes azzal, amit a művelt nagyközönségnek ez egyes korokról és egyes szerzőkről és ezek alkotásairól tudni kellene, kell. Tévedésnek tartom, hogy le akarnak süllyeszteni a mindennapi élet szintjére teljesen más tematikájú műveket, ahelyett hogy megírnák önállóan a társadalom mai problémáit kellő színvonalú konfliktusok, történések megidézésével. Az ember egyéni törekvései, álmai sokszor nem valósulnak, nem valósíthatók meg élete során, és teljes emberként jóformán csak a művészi alkotások átélőjeként élheti meg magát. Az élmény létrejöttéhez természetesen előzetes ismeret, műveltség is szükségeltetik. A jó értelemben vett művészi alkotás, produkció nyújtotta élmény nem azonos a szórakozással. Különösen igaz ez a komoly zene területére. Ha mindent a mindennapi élet szintjére akar lesüllyeszteni valaki egy művészeti produkcióban, ezzel azt sugallja, hogy már nincs is olyan érték, cél, amire az egyén törekedhet a kiüresedő világban, ezzel éppen azt teszi tönkre, amiért a néző, hallgató a mű, a produkció felé fordul. Nem szólva a művészi etika kérdéseiről. A bulvár színvonal eluralkodása torz képet eredményezhet az egyéni boldogulás lehetőségeiről is. Nyilvánvaló nem lehet mindenki popsztár, modell, TV-celeb,"aranylábú" focista vagy efféle. Az iskolának az állampolgári ismeretek mellé az életpálya lehetőségeket is ismertetni kellene, amihez az adott ország intézményeinek,egyéb adottságainak ismerete is hozzátartozik. Sajnos, ha az ember nem jó pályát választ, nehezen korrigálhat később, mivel az álláslehetőség mindig az előzmények függvénye is. Persze, hogy van-e a végzettséghez megfelelő állás, szintén kétséges olykor. Tudomásom szerint a felsőoktatásba lépéshez olykor többet várnak el, mint amiről az érettségi szól, főleg a nyelvtudás terén, ezt túlzottnak vélem, és adott esetben kirekesztő is lehet. Elsősorban azt kell a nyelvtanulás során megtanulni, hogyan kell nyelvet tanulni, akkor már menni fog akármely nyelv, ha erre szüksége van az embernek. Erőfeszítés, szorgalom és fegyelmezett tanulás nélkül semmiben nem lehet eredményt elérni. A beszédkészség más mint a fordítási tudás, ezt saját tapasztalatomból tudom /nem voltam "csevegő" típus/. Ha az ember a munkájában nem találja meg az örömet, egész élete tönkremehet. Sajnos, a csúcstechnikára mutogatás mintha nem hozta volna meg a rövidebb idő alatt elvégezhető munkáért az azonos bért. Holott ez volna akár a teljesebb élet, a továbblépés feltétele is.
A világpiac, és egyáltalán a szabadversenyre épülő kapitalizmussal kapcsolatban felvethető az a kérdés is, valóban a minőséget jutalmazza-e a piac, legyen az humántőke, vagy az adott piacra kerülő árucikk, termék, termés, vagy ez is alá van vetve a profithajhászásnak, a tőkésvilág működésével együtt járó tőkekoncentráció és kiéleződő társadalmi vagyoni különbségek következményeinek? Ha az ember csak munkaerőnek számít, amiből esetleg felesleg van, és csak bizonyos munkát kellene elvégeznie, vagyis a választás lehetősége korlátozott számára, ez mennyiben vezethet az egyén valódi boldogulásához? Ha a piac az alacsony bérű munkást igényli, akkor az alacsonyabb árú, de nem feltétlenül minőségi árut veheti meg csak az egyén. Ez lesz a vásárló fő szempontja, ez egy rossz spirál, silány tömegtermelés és igénytelen vagy ki nem elégíthető szükségletektől terhes élet az eredmény. Az igazi minőség keveseké, a felsőrétegé, az elité, csak az vásárolhatja meg, tudja megfizetni. Ez a kulturális életre is igaz, sőt a tájékozódásra is. A társadalom életszínvonalának alacsonyan tartása csökkenti a társadalmi mobilitást, a tehetség érvényesülését /ez nem tud csak kellő közegben érvényesülni/, s végsősoron a politikai demokráciát is kiüresíti. Ha a lehetőségek szűkösek, azt is meg kell tanulni, hogyan tehető még így is valamivel tartalmassá az élet. A létminimum egyébként nem lehet azonos a vegetálással, a süket tájékozatlanság szintjén, minden kulturális lehetőségtől megfosztottság szintjén. Itt figyelni kell az idősek elleni hangokra is! A lakhatás kérdése is összefügg a bér- és jövedelemviszonyokkal, ezek ma illuzórikussá teszik többnyire a lakásvásárlást. Pl. évi kb. 200000 Ft megtakarítás esetén nagyjából 50 év alatt lehetne ma egy egyszobás ingatlan árát összespórolni, de havonta 20 ezerből ma lakást bérelni sem lehet. Figyelve olykor a devizahitelesek ügyét, úgy vélem, hogyha a polgári törvénykönyv jól szabályozza a tisztességes, körültekintő, megalapozott szerződés mibenlétét, ami a kölcsönügyletekre is vonatkozik, akkor ehhez hozzátartozik, hogy a szerződéskötők jóhiszeműen feltételezik a szerződés teljesíthetőségét is. Ha ez a kölcsönvevő részéről mégsem teljesíthető egzisztenciájának veszélyeztetése nélkül, akkor a szerződést nem kötötték kellő körültekintéssel, megalapozottsággal, tehát mindkét fél felelőssége fennforog és az ilyen szerződést újra lehet tárgyalni illetve fel lehet bontani meghatározott feltételekkel, a kölcsönvevő lakhatási jogának fenntartásával. Magánszerződés esetén az állam elvileg nem köteles utólag kezességet vállalni, sem belépni más módon a szerződésbe, nézetem szerint. /Nem vagyok jogász/
2017. március 28.
