Látva a hazai, honfoglalás előtti történetünk iránt megnyilvánuló újabb érdeklődést, utóbb magam is átnéztem az elmúlt hónapokban az idevonatkozó főbb forrásokat /vissza kell menni ezekig!/ és néhány szakmunkát, és jónéhány korábbi, a fővonalhoz tartozó történész /inkább korábbról ismert történész/ nézetével, felvetésével vitatkozni lennék kénytelen, ha az egyes kérdéseket sorra veszem. /Ugyanakkor valóban felmerültek a közelmúltban a sumér elméletet is beleértve tudománytalan nézetek és mesék./
Úgy vélem, hogy egy tudós személyisége, gondolkodása egységes egészet képez, és nem képzelhető el, hogy politikai nézetei befolyásolják kutatási módszereit, illetve a kutatási eredményeiből levont következtetéseit, beleértve, hogyha politikai célzatossággal nem vesz figyelembe bizonyos tényeket. Ha ez a körülmény felmerül, az illető minden megállapítása és közlése felülvizsgálatra és szigorú kritikai mérlegelésre szorul, tehát még jónak tűnő megállításaival kapcsolatban sem árt az óvatosság. Éppen ezért sajnálom, hogy jó múltkoriban az internetre feltétetett írásomban megemlítettem, bárcsak módszertani szempontból Kiszely István nevét és munkáját az adott módon, részint mert ebben is szerepelnek számomra elfogadhatatlan politikai ízű mondatok, részint mert /a már elhunyt/ Kiszely István, mint utólag értesültem, több, mint vitatható, nem tudóshoz illő magatartást tanúsított a szibériai Barguzinban feltárt, állítólagos Petőfi Sándor-csontmaradványokkal kapcsolatban /Rubicon c. folyóirat,1915/7/. Nem tartom hitelesnek azt a kutatót, aki a szélsőséges politikai nézetei alapján a tények elhallgatására, sőt megmásítására képes!
Saját kutatásaim alapján korrigálnom kell Ajbolat Kuskumbajev Magyarok Keleten és Nyugaton című munkájával kapcsolatos véleményemet is, bár a munka figyelemreméltó, és valóban szükséges, hogy hazai kutatóink barátian együttműködjenek bármely lehetséges és számba jöhető országban jószándékú és tisztességes történészekkel, amilyennek természetesen Ajbolat Kuskumbajevet is tartom, ha nem is értek egyet sok tekintetben elődeinkkel kapcsolatos több megállapításával.
A török illetve esetlegesen eltörökösödött népcsoportok politikai-katonai szövetségei olyannyira változóak voltak az adott térségben, ahol aLebedias-Álmos-Árpád-vezette politikai-katonai szövetség létrejött, és a Kárpát-medencében a népességi viszonyok olyan összetettek voltak a honfoglalás idején, hogy a térséget jól ismerő bizánci görög források által következetesen „turk”-nak nevezett politikai-katonai szövetség kapcsán a magyar etnogenezisről az adott formában szólni nézetem szerint meglehetősen vitatható, ahogy erősen vitathatónak vélem ezzel összefüggésben az "őshaza-kereséseket" is illetve az ilyen elméleteket. Mindenesetre a személy-, a nép- és a méltóságnevek különbözőségét minden esetben figyelembe kell venni, kutatóink is olykor indokolatlanul összekeverték ezeket illetve megtévesztően azonosították.
Vizsgálódásaim során /többek közt/ arra jutottam, hogy meg kell különböztetni, hogy egy népcsoport hogyan nevezi önmagát és hogyan nevezik mások, és hogy egybe esik-e a kettő, nem elhanyagolható kérdés. Az arabok honfoglaló elődeinket többnyire baskiroknak nevezték, a bizánci görög források legalábbis a 8-900-as években turkokról, Turkiáról szólnak /utóbbi az Árpád vezér ill. fejedelem és utódai vezetésével -más vezérekkel és előkelőkkel együtt- a Kárpát-medencében megszervezett terület, amely elsősorban az Alföldre vonatkozott, és később terjedt ki más területekre is./
Létezett a hun és kun szóhoz hasonló, általánosabb jelentésű, török /nomád/ népeket jelölő szó, és úgy tűnik több esetben ezt a meghatározatlan török népre vonatkozó szót egy-egy konkrét népcsoportra illetve politikai-katonai szerveződésre alkalmazták. Történeti kútfőink értelmezésénél is figyelembe lehetne venni az eddiginél következetesebben ezt a szempontot, legyen szó Anonymus "kunjairól" illetve krónikáink "hunjairól". Történészeink részben elmentek ebbe az irányban, amikor Anonymus és a krónikák "kunjai" mögött olykor kazárokat, besenyőket sejtettek. A 7-es illetve a 10-es szám, mint egy-egy szerveződésben részt vevő "törzsek" vagy nemzetségek száma is gyakori, pl. az orkhoni /turk/ feliratokban a 10 nyíl népe a türgis néppel azonos, az Irtis vidékére tehető /VIII.sz. eleje, ma Kazahsztán térsége/. Egy-egy nagyobb, szorosabb vagy lazább politikai-katonai szerveződés megjelölése többnyire egy ezen belül domináns, ugyanígy nevezett népcsoportról kapta a nevét. /pl.bulgárok, besenyők/. Az egykorú források olykor számos népnévre utalnak, főleg a Kaukázus térségében. Ennek tágabb környéke elődeink története szempontjából sem elhanyagolható a történészek szerint. A turk népnév a szláv forrásokban ugr-nak felelt meg.
A források magyarra fordításánál a fordítást végző történészek a szövegkiadásnál sokszor nem ügyeltek az eredeti névalak feltüntetésének fontosságára és olykor indokolatlanul "magyarítottak", amivel még a műveltebb nagyközönséget is meg lehet téveszteni. A magyarokra, Magyarországra vonatkozó közismert latin szóhasználat /Hungaria, hungarus/ és az egykorú nyugati források többé-kevésbé hasonló megjelölései a "kalandozó" eleinkkel kapcsolatban, úgy vélem még nem eléggé tisztázottak eredetüket tekintve, nem meggyőző számomra, hogy az "onogur"-bolgárokra hivatkoznak történészek, bár kétségtelen velük is együtt kellett élnünk a Kárpát.medencében, és Anonymus elbeszélése utal is ezzel kapcsolatos eseményekre és kapcsolati problémákra. Mindenesetre a honfoglaló elődök szempontjából figyelemreméltónak tűnik, hogy a Kézai-krónika és a Képes Krónika 3 /vélt/ területet említ Szkitiában:Baskiria /Bascardia/, Bencia /más változatban Dencia/, Mogoria. Magoria /helyes változata: Mogeria lenne/. Míg az utóbbi a magyar népnevet rejti, a baskírokat az arab források török népnek mondják, a harmadik név kapcsolatba hozható a szlávokra vonatkozó török szóval, a Vengrija, venger orosz megnevezésben is benne van, a D-vel kezdődő változat is emlékeztet az arab forrásokban /IX.sz./ a ruszok területének illetve a szláv népek határán levő városnak a megjelölésére, illetve emlékeztet az Anonymusnál szereplő Dentumoger megjelölés első tagjára. Maga a helymegjelölésekben szerepló török szó tengerre, nagyobb vízre utal és a ruszok esetében le is írják, hogy szigeten volt a területük, ami számunkra idézheti az Azovi-tenger vidékét, a Meótisz mocsarait is, persze.
A ránk maradt források értelmezésénél elengedhetetlen, hogy rendszeresen fellapozzuk a török szótárat, és alapvető szövegértelmezési szempontokat következetesen szem előtt tartsunk, nem szólva a térség török és más népeire vonatkozó egyéb ismeretekről. Összes, a forrásokkal kapcsolatos felvetésemre nem térek ki, csak röviden említeném meg, hogy úgy vélem, sikerült jobban megközelítenem Álmos vezér származását is. Nézetem szerint Emesu apja, azaz Álmos nagyapja Cunedubelia/m/ dux illetve Cunodbilia /dux/ lehetett. Álmos Ugek utószülött /"agnominatus" Anonymusnál/ fia lehetett, akit apja halála folytán a legközelebbi rokona, Eleud örökbe fogadhatott. Lehetségesnek tartom, hogy Árpád vezér Bíborbanszületett Konstantin művében említett, később nem szereplő fiát sem Liuntina-nak, hanem esetleg Aiuntina-nak hívták, ha felvetésem szerint a görög kezdőbetűt tévedésből nem húzták át /valószínű Árpád vezér első házasságából születhetett, később talán éppen a besenyő-bolgár támadással kapcsolatos események miatt nem említik/. Megemlíteném még, hogy a minden esetben u-val ejtendő Gyula, Geula személynév nem azonos az ü-vel ejtendő gülasz méltóságnévvel, mégha netán a szóvégi sz nélkül mondták volna is. Ahogy a Horca személynév nem azonos a karkhasz méltóságnévvel, mégha az sz-t nem is ejtették volna. Továbbá Cund/u/, Kund vezér neve személynév, és nem azonos az Ibn Ruszta-Gardizi forrásban szereplő betűcsoportból /kndh/ kikövetkeztethető méltóságnévvel, amelyből a szóvégi h semmiképpen nem mellőzhető. Továbbá első pillantásra belátható, hogy Kurszanesz, a hazai névanyagban Curzan, nem azonos az egyik magyar, a nyugati forrásokban Cusal /és más hasonló névváltozatban szereplő/ vezérrel, akinek nevét minden bizonnyal a Zilahtól északra fekvő Kusaly helynév őrizte meg, és lehet, hogy egyidejűleg más vezér is szerepelt, csak nem említik a nevét. /A bajorok hitszegésért ölhették meg./ Az arab forrásban szereplő kndr betűkkel jelölt méltóságnevet sem lehet az r betű figyelembevétele nélkül értelmezni, mint erre ráleltem egy helyen. A kend szó törökül patkolókovácsot jelent, a kazahoknál említik a török Kendebaj /baj urat jelöl/nem méltóságnevet; a kend szónak legfeljebb a kovácsmesterségből következő hordóabroncsozással, hordókötéssel lehetett köze a hordókészítőt jelentő bocsárhoz.
A Lel, Lele személynévnek nincs semmi köze ahhoz, hogy éppen a hadjárat során a kürtöt fújta, vagyis kürtös volt. A Skylitzes-.féle görög forrásban az egyik turk vezér neve minden szövegváltozatban Boloszudész, Buloszudész, /szláv változatban Boliszud/, tehát nem azonos sem a Konstantin bizánci császárnál járt Kalé fia Bultzu kharkhász-szal, sem az augsburgi vereség nyomán kivégzett /felakasztott/ Pulszi, Bultzko vezérrel, bár hasonló véget említ esetében a görög forrás: feltehetően a Cambrai városnál elesett rokonáról van szó Bultzu vezérnek /öccséről ill. unokaöccséről/, ugyanis a d a névből nem mellőzhető az azonosításnál. A forrás szerint később a turkok gülász méltóságot viselő fejedelme /vezére/ is megkeresztelkedett, ennek személynevét nem ismerjük, csak a keresztségben kapott István nevét. /943 után/. /Minden kisebb-nagyobb észrevételem és felvetésem nem sorolom fel, mert magam nem tudom feltenni az internetre./
A fenti szövegben Baskiria helyett Barsatia, baskirok helyett beskardok értendők!
20016. január 2-án
