Meglepetéssel értesültem, hogy a választások (április 6.) után már neki is fogtak a Szabadság térre tervezett emlékmű építéséhez. Az emlékműnek ennek alapján egyetlen mondanivalója lehet: a hatalmon lévő elit politikájától és ennek következményeitől egy arkangyal sem képes megvédeni az állampolgárokat (az országot). Áldozatoknak akkor szokás emlékművet állítani, ha a politika azzal (azokkal) szemben képvisel valamit, aminek az áldozatáról (áldozatairól) szó van.

Miről volt szó 1944-ben? Arról, hogy nem látszottak bejönni a Horthy-rendszer vezető politikai elitjének számításai a Hitlerrel kötött szövetséggel és a háborúval kapcsolatban, és a németek (előzetes tárgyalás után) a szövetség biztosítékául csapatokat küldtek az országba (Ungváry Krisztián számításai szerint maximum 70 ezer főt).

Hol volt az "eszmei" ellentét a két szövetséges között? Az antiszemitizmus (zsidópolitika) egyértelműen hasonló volt, közös volt a bolsevikellenesség is, a revizionista politika "sikereit" a németek tették lehetővé. Egy magát történelminek vélő uralkodó elit rövidlátását, rossz politikáját -jó esetben- nem szokta egy ország (ha erről van itt egyáltalában szó, persze, nem erről van szó) emlékművel honorálni (a deportáltak elsősorban a hazai vezető réteg és államapparátus áldozatai voltak). Ebből semmiféle "nemzeti mitológia" sem jön ki. Egyébként csak a régmúltat szokták mitologizálni, romantikus színben feltüntetni olykor, hogy esetleg valamire ráébresszék, buzdítsák a kortársakat, ahogy ezt a reformkor írói és költői nálunk is megtették. Szabadsághiányos, forradalmi várakozással teli vagy csalódott korszakokra jellemző az ilyesmi. Itt és most ki a csalódott?

A tervezett emlékmű a német birodalmi sas erejét reprezentálja, de ha a politikai hatalom a náci politikával nem ért egyet (a múltra nézve), akkor hogyan jön ide a hazai szélsőjobb mostani működése? A mostani felemás holokauszt-megemlékezés? Az emlékmű ellenni tiltakozások figyelmen kívül hagyása?

Át lehetett volna terveztetni az emlékművet, elhagyva a birodalmi sast-arkangyalt. Magam felvetettem, hogy például álljon csak egy tört oszlop, és egy, a holokauszt áldozataira utaló, szenvedő, haldokló emberalak legyen az oszlop lábánál.

Úgy vélem, hogy (az elmaradt) társadalmi párbeszéden kívül ez lenne a "nemzeti minimum."

2014. április 9-én