Úgy vélem, Richard Wagner A Nibelung gyűrűje (A Ring) zenedrámájának ma különösen aktuális mondanivalója van: csak a természettel harmóniában élő, az emberi értékeket fontosnak tartó és megőrző politikai felfogás és rendszer biztosíthatja az emberiség fennmaradását. Aki fontos emberi értékeket megtagadva, normaszegően a világ feletti uralomra tör (Alberich), az ellen meg kell próbálni fellépni, de ez nem történhet ugyancsak normaszegően, a hatalom érdekében (Wotan). A Ringben a gonoszt kicselező értelem, az ifjúság és az alkotás ereje, a szerelem átélése, a halál döbbenete segít a világ harmóniájának bizonyos fokú helyre állításában. Loge megpróbálja ezt segíteni, miközben megjelenik a prométheuszi tettben rejlő kettősség.
Wotan, a pogány isten világa természetesen teljesen más, mint Alberiché, és az ebből következő történések is mások, így például A valkürben Siegmund és Sieglinde megrázó és rendhagyó egymásra találása. Wotan új gondolatokra képes, alapjában "humanista" isten.
Úgy vélem, hogy a mai civilizációs és gazdasági ellentétekkel szabdalt világban csak egy humanista alapokon álló globális világrend hozhat megoldást. A hogyan kérdése még megválaszolásra vár. Magam úgy vélem, hogy a Rüdiger Safranski által megfogalmazott (Romantika. Egy német affér.), az emberi észre alapozott politikai humanizmusra van ehhez szükség.
Úgy lehetne ezt másképp megfogalmazni, hogy az értelmiségnek prométheuszi szerepe van egy humánus világ létrejöttében. Úgy vélem, hogy egy természet- és emberközpontú szemlélet sem vezet hitetlenséghez abban az értelemben, hogy az embert eljuttathatja az emberben való hithez, amit -nézetem szerint- a megváltáshit lényegében felad vagy legalábbis szkeptikusan kezel.
Jómagam csak egy ember és természet-központú szemléletet tartok elfogadhatónak, és úgy vélem, hogy egyfelől az embernek harmónikussá kell tennie a természethez fűződő viszonyát, mert annak része is, különben önmagát pusztítja el, másfelől tudatosítania kell, hogy az ész, az értelem, az érzelem erejével képes alakítania önmagát, a körülötte levő világot, közölnie magát másokkal, eljutnia absztrakciókhoz (mint például a szépség), a művészethez, és ezzel túlmutat önmagán, képes megfogalmazni az emberi együttélésre vonatkozó normákat is mindenféle istenhit és vallás feltételezése nélkül, továbbá hogy az emberi társadalom, mint olyan arra épül, hogy az ember létezése során túlmutat önmagán: az emberi élet olyan értékei, mint a gondolatiság és az alkotó munka, a barátság, szerelem, művészet megélése, az alkotás élménye is ezt bizonyítja. (Ezt a tudomány és technika eredményeire alapozva sem lehet cáfolni). Sem a természet, sem az ember nem magyarázható meg teljesen az ész és értelem alapján, az emberben és ezáltal a történelemben megnyilvánuló irracionálist mindig nehéz megközelíteni, a születés és elmúlás mozzanata azonban mindkettőben megvan. Az emberi élet végességének tudata éppen ezért rá kell ébressze -a fentiek összefüggésében- az embert felelősségére önmagával és a környező világgal szemben.
(Lehet, hogy sok új gondolat nincs a fentiekben, de a felvetést időszerűnek vélem.)

2013. április-május