Mindig voltak útonjárók,

Mindig voltak útonállók,

Mindig voltak válaszutak,

Mindig voltak tudáskutak.

Hasonlat lett kő és szikla,

Futóhomok, sár, pocsolya.

Mit rejtenek hasonlatok?

Mi a válasz: én ki vagyok?

Mi a válasz: te ki vagy?

Eldöntheti gépi agy?

Vagy mégis a tapasztalat,

Ha véd, s nem álcáz az adat.

Ha világosak jog útjai,

Álnokságnak útvesztői,

Ha tapasztalat erősödik,

Sok akarás összegződik:

Hazug és gaz lepleződik,

Latorság csapdába hullik,

Értelmes út joggá válik.

------------------------------------------

Amit a nagytőke pénzel,

Árát szabja, ki mit képzel!

Háborúk: hatalmi érdek,

Mi cél, mit elérni vélnek?

Az érdekek egyensúlya,

Lehet csak a világ útja.

Nemzedékek tág sora -

Emberiség nagy titka.

Ha egy titok abszurditás,

Elvész jó cél, normalitás!

Útváltozat: realitás.

Nem árt a kijózanodás,

Cél és eszköz vitatkozás:

Mi szükséges, mi fölös,

Külön érdek vagy közös?

Köztársaság több pörös,

Az országút örökös...

Megjegyzés: Néha kerestem a verseimhez valami mottót vagy kitaláltam, bár tulajdonképpen nem vagyok az "örök" mondások híve. Sokszor a valós helyzetelemzés és a valós válasz  megtalálását akarják velük helyettesíteni, vagyis álmegoldások tulajdonképpen nem egyszer. Willibald Alexis /1798-1871/, a kiváló német író, egy helyen felsorol egy sor közmondást, ezt mind elmondhatják a polgárok az adott helyzetben, csakhogy ne kelljen tenni. Az író számomra lehetséges bemutatásával még adós vagyok. - Keresve a fenti vershez a jó mottót, végülis egy Seneca-mondásra akadtam Békés István Napjaink szállóigéi /1977/ című 1. kötetében: "Nem nagy a törpe, állíthatják akár a hegytetőre is; az óriás megőrzi nagyságát mégha gödörbe is dugják." /Természetesen szellemóriásokra, kiemelkedő karakterekre lehet a mondást érteni./

2025. febr. 2-án