Mottó: "A jelent könnyű megcsalni,

            a jövendőt soha."

            /Kisfaludy Károly/ 

            Vö. Megjegyzés a végén

Szövegeltek mi se történt,

Nem győzték meg, ki ment önként.

A "csodát" csak mi hozhatjuk,

Ha világunk rendbe rakjuk.

Persze, kell a vezetés,

De nem félrevezetés.

Féligazság nem egész,

Kételkedjen józanész!

Átgondolt jog, cselekvés!

-------------------------------------------------

Kinek kell itt "Messiás",

Ha az ember mélyre ás.

Többség végzi munkáját,

Így szolgálja országát.

Mitől lenne "bűnös" lény,

Ki tudja, ember árnyék s fény?

Ellenség, ki úgy munkál,

Mindent kifoszt és kárál.

Kifosztás is többféle,

Gépszolga lett ismérve.

Ki átvágással operált,

Tévút, ha "haza talált".

Állatmesékkel jönni,

Nem menthetőt menteni.

Csak a "szellem" felemelő,

Csak profit nem hozza elő...

Magasröptű gondolat

Még nem tett és akarat,

Fáradtnak kaland marad, s

Hihetné, ettől "halad"?

Ha meg minden torzítás,

Mit érhet el agyalás?

Mire lehet ébredni?

Mit lehet itt kezdeni?

Realitást felmérni,

Még nem választ találni.

Részt s egészt egybelátni,

Jó kormányhoz eljutni!

Megjegyzés: A választott mottót is kétségbevonja a "történelempolitika", és a történelemhamisítás kísérletei. Akik a régiben hisznek, azoknak két Goethe idézet: "Rendben van a szénája annak az úrnak, aki maga is megteszi, amit másnak parancsol." "Törekedj mindig az egészre, ha magad nem lehetsz egész, mint szolgáló szem kapcsolódj az egész láncba." Természetesen itt felmerül a lánc fogalma, és manapság a hálózaté, ami a hálóból van továbbképezve. A háló lehet sűrű vagy ritka, ritka hálóból kicsúszhat a "kis hal". Csakhogy a hálót a "nagy halak" vetik ki, ebből is látszik, hogy az állatmesékkel nem lehet messzire menni. Sajnos, rosszul megfogalmazott "embermesékkel" sem. Ki olvassa őket? Kinek írják? A "történelmi mesékkel" lehet-e "nemzeti identitást" létrehozni? Mivel itt csak költészetről van szó, ez is "költői kérdés". Iskolás tanulmányainkból tudjuk erre nincs válasz...A hajdani népmesék hősei az irodalomtörténészek szerint a népi fantázia valóságpótlékai voltak. A költészet is lényegében ezt a célt szokta szolgálni. A régmúlt kutatói is tudják, hogy ha az ősember a barlangrajzon már elképzelte az állat elejtését, attól még nem biztos, hogy tényleg sikerült elejtenie. Hit kérdése volt!

 2024. XII. 27.