Mottó: "Csak a magakorlátozásában nyilvánul a mester,
s csupán a törvény adhat nekünk szabadságot."
/Goethe/
1. Az élet csak lehetőség,
Észnek olykor csak a kétség.
Ha fölösleg ember,
Mit számít december.
Ha az "adaptáció"
Csak a "végső stáció..."
2. Csalogató tudásmélység:
Felkutatni volna szépség.
Ráláthatni lehetőség,
Utad nincs: ez bennfentesség.
3. Kiknek csak a remény jut,
Költők hangja után fut.
Valamiből élni kell:
Az értelem vesztegel.
4. Hiányzik ott demokrata,
Hol bűnözés szabadsága,
Alulról sem építkezhet,
Ki közöny falán elvérezhet.
5. Sokan mondtak okosakat.
Mire jut saját gondolat?
Gazok tesznek tönkre,
Szellemgyilkos csürhe.
6. Bűnözőket meggyőzni:
Ráolvasást újítni.
Ráolvasás üres szó,
Kemény harc, tett volna jó!
7. Gazok rágnak agyadon:
Csúcstechnika-maraton.
Gonoszoknak élvezet,
"Totális" bűnszervezet.
8. Kinek a fő élvezet,
Lassú gyilkos hogy lehet,
Ködtettes merénylete:
Társadalom szégyene!
9. Ki bűnözésre jogot formál,
Közöny hagyja: ez a normál?
Nem látni meg gonoszságot:
Nem akarni igazságot!
10.Válságkorszak szakadása,
Édes élet akarása,
Észnek hol van maradása?
Győzött tőkés ámítása.
2024. dec. 25.
Megjegyzés: A demokrácia értelmezése félresikerült, mert ehhez a társadalomnak a közügyekre is figyelő, a maguk helyén tisztességesen tevékenykedő demokratákból kellene állni, akik kiszűrik a másoknak kárt okozókat, nem hagyják elmenni a dolgokat rossz irányban, mindenen rajta tartják a szemüket, és kézben tartják a dolgokat. Ahol ennek a feltételei nincsenek meg, csak törekvés vagy üres szó marad az egész. Az embernek csak arról lehet véleménye, amit tud. A tudás viszont egy bonyolult munkamegosztásban, összetettségben van jelen, ezért csak kellő szervezettség esetén összegződik, jut el kisebb köröktől nagyobbakig és fordítva. Csak az lehet demokrata, aki legalább a lényegi és helyi viszonyokat egységben képes látni és kezelni. Ha a civilizáció viszonylagos egysége sem valósulhat meg, vagy rossz alapon képzelik el, leragadva múltbéli, tarthatatlan felfogásokon, de nem utasítják el a jelen szélsőségeit, emberellenes próbálkozásait sem, akkor a demokrácia gondolata és gyakorlata becsődöl. A civilizációs egység még hasonlónak vélt viszonyok között is alig valósulhatott meg Európában máig, miből gondolják egyesek, hogy az eltérő civilizációból jövőket tömegével "integrálni" lehet, mikor már a társadalmak szétesése folytán kormányt alakítani is nehéz. Kivárni a sohanincs, nem volt csodát nem szabad, ahol cselekedni kell, céltudatosan és világos elképzelések alapján, világos rendszerre törekedve és soha fel nem adva az emberi oldalt. Nincs ott ész, értelem, ahol alapvető emberi dolgokat feladnának a profitért, ahol nem az emberi életért és ennek feltételeiért küzdenek, csak egy tarthatatlan felfogású elitréteg vélt érdekei és a vele összefonódott hatalmi rétegek kerekednek felül. A dolgok elengedése, a kellő megoldások érvényesítésének elmaradása, senkinek nem érdeke végsősoron. Aki úgy gondolkodik, ha ő nem érvényesül, pusztuljon az egész, azt kellő módon kell visszafogni, s ennek a módját tudni kell és alkalmazni. Az emberiség összességében talán mégis élni akar és jövőt is remél...Az emberi gonoszság, aljasság minden régi és új változatával fel kell venni a harcot, s nem lehet elkenni, eltussolni az ilyesmit, meg kell ellene szerveződni...Nem szabad odáig eljutni, hogy a "jogra épül az ország" helyett a technikára épül a hatalom érvényesüljön! Nem ártana jogilag is körvonalazni, mi a feltétele, hogy valaki hivatásos politikus legyen és mi egy politikai párt kritériuma. Az európai parlamentalizmus esetleges válságára is errefelé kell keresni a megoldást. Mit jelent a politikai-jogrendszerben gondolkodás. Van-e a politikusnak kellő jogismerete? Társadalomismerete? Mivel bizonyíthatja, hogy van? A társadalom színvonala, összetettsége, viszonyai behatárolják a lehetséges politikát. A felelősséget hogyan kell és lehet értelmezni és lemérni? Kivel szemben felelősek? Záró mottó: "A világtörténelem a világ ítélőszéke." /Schiller/
2024.dec.25.
Az
