Az udvari, akkoriban munkaszobává tett helyiségbe költözésemhez /később utcai szobába költöztem, 1988 körül/ hozzáfűzném, hogy a Mohács utáni családi anyag rendezése és áttekintő jegyzékelés /1975-1976 vége/ után a középkori referens kizárólag segítőkész gesztusa volt /1977 eleje/ és maradt, hogy a középkori iratanyagban dolgozzam /regesztázás/, tervmunkaként, ami azután végig /1993 vége/ a fő tervmunkám maradt. Személyi ellentét támadt köztünk és ezért kellett az udvari munkaszobába költözzem /1979 körül/. Csak alig hallgatólagosan maradtam középkori referenshelyettes, a középkori Fényképgyűjteményt ugyan formálisan át kellett vennem /felső vezetői döntés/, de ténylegesen a Levéltár eredeti középkori gyűjteményében dolgoztam tovább tervmunkában. Személyi ellentétek eszközévé váltam, miközben az osztályvezetés szintjén legfeljebb a pecséteket akarták rámbízni /iratanyag nélkül/, hátha elmegyek, de hová. Szerencsétlen módon a felső vezetés még két pecsétkiállítást is kért /1981, 1982/, ami sikeresnek bizonyult, de ez nem oldott meg semmit a helyzetem szempontjából. 1983 nyár elején lerobbantam, többszöri megszakítás után 1984 őszétől álltam újra tartósan munkába, de az egészségügy módszerei tönkretettek, a pályám kettétört, ha igyekeztem is tovább regesztázni, a valamit csinálni a pecsétek gyűjteményében is a jobb áttekintésért /címerkutatás pecsétről/ Később sem akarták megoldani helyzetemet és eljött a szerencsétlen referenciaügy /1989/ a rendszerváltással, mikor egy amerikai kutató felbukkanása és igényei miatti botrány folytán átmenetileg rámbízták a középkori referenciát, azután indoklás nélkül letettek, és csak a pecsétek maradt, mást nem kaphattam, bár tervmunkaként a középkori anyagban regesztáztam tovább, mintegy "külsősként" kezelve, leszázalékolásomig. Közben ismeretlen bűnözők célpontjává váltam /1989 ősze/, amit máig nem derítettek ki, bár így nemcsak dolgozni nem lehet sehol, de talán élni sem, mert mindenkire veszély...A levéltárbeli viszontagságos helyzetem, az ismeretlen bűnözés /nem értettem, miről lehet szó/, megint az egészségügy markába lökött ezért százalékoltak le /1994 eleje/ ami legalább valami nyugdíjat lehetővé tesz számomra a ledolgozott évek után máig. Megpróbáltam ebből a helyzetből kitörni utóbb, egyelőre ez nem sikerült /internetes munkásságom, amit hozzátartozók technikai segítségével tétettem fel blogomra, amit szívességből szintén külső segítségként nyitottak./ A bűnözés ellen máig nem sikerült tennem, mert nem adnak nekem hitelt, úgy veszik, hogy "kitalálok" mindent...A nyilvánvaló konkrétumok pedig nem igényelnek intézkedést...

2024. IX. 6.