A történeti kutatás az ókorra visszamenően eléggé tisztázta az iráni és török népek csoportjainak nevét, földrajzi elhelyezkedését és vándorlásait, továbbá a későbbi szóhasználatokban előforduló többnyire földrajzi alapú keverését az egyes neveknek, illetve egyben történetileg, persze, nem igazolható vagylagosságát, azonosítását, így 600 körül a bizánci görög szóhasználatban pl. a szkíta és hun azonosítás, az avar és türk azonosítás, de van hun és türk azonosítás és avar-szkíta azonosítás is. Ehhez még hozzátehető, hogy létezik olyan megfogalmazás, hogy valamely népcsoport uralma alól kiszakadókat mintegy a fő, uralkodó népcsoport "ágának" mondják, miközben alattvalóikról, szolgáikról volt csak szó. Mindez az "amatőr" kutatók figyelmét el szokta kerülni, nem egyszer. A történeti kutatás az iráni népcsoportok közé tartozó szkítákat és a szakákat is világosan körvonalazta a ránkmaradt adatok lehetőségei között. Az ún. Fekete-tenger-vidéki "királyi" szkíta hagyomány más, minden szempontból, földrajzilag is, a szaka hagyománytól. Külön tisztázásra szorul a szarmata-alán illetve oszét-alán népcsoportok kérdése. A 920 körül a mohamedán forrásokban említett burdászok szarmata-alánok lehettek, míg a magyarokkal kapcsolatba került oszét-alánok költöztek részben a Kaukázus-vidékéről az Oszkol-folyótól és a Donyectől nyugatra /Bereka és Szamara folyók vidéke, a Dnyepertől keletre/: A Krónikákban Dula alán fejedelem és népcsoportja, a Hunor és Magor mondai rokonság. /A Hunor és Magor monda korábbi változatának rokonsága máshol, másra utal, a hajdani Kaukázus környéki Albánia perzsa tartománnyá vált területére, a Derbent környéki építkezésekre, az erődrendszer- és csatornaépítésre toborzott népességgel összefüggésben. A Ménrót-történet szálai viszont az örmény-azerbajdzsán határvidék felé, Nahicseván és környéke felé mutatnak, ami a népesség mozgással, háborúkkal járó menekülés, hadifoglyok, népességek befogadása, ide-oda telepítése folyománya lehet. /A Meghri földrajzi név és a Balakan földrajzi név közös vonása, hogy az egyikben örményül, a másikban törökül mintha a méz jelentésű szó rejlene./ Azerbajdzsán déli részén, a Kura folyó táján van Szabirabad helység, talán szabir temetőre utal, s a szabirok a mohamedán források szerint kazár uralom alá kerültek a Kazár Birodalom megszervezésekor. A szakák a Kaszpi-tengeren túl, az Aral-tó vidékén, a Szir-Darja folyó táján laktak, s onnan költöztek tovább több irányban. A szakirodalom említette szkíta beköltözésen túl szaka-nyomokról Azerbajdzsán térségében már szóltam korábban. A daha/parni népesség is az Aral-tótól nyugatra lakott eredetileg. /v.ö. parthusok/. Vélhetően a Kuma folyó korábbi neve Udon/Udin, a Tereké Alontas, a Szamuré Albanus lehetett. A kaukázusi albánok székhelye a történeti események függvényében változott. Arran-nak mondták a perzsák  az albán tartományt, és az albán név örményül aluank volt. Zarathustra mint legendás vallásalapító a masszagetákat turer szóval, a szkíták arier szóval jelölte a németül leírva, tehát ture ill. ari lehetett a népcsoport megjelölése, az Ural-batür-eposzban Katila király ture-i tulajdonképpen szakák is lehettek eszerint. A masszageták nevében talán a masze=homok perzsa szó rejlik, ti. homoki szakák lehettek. Síkvidéki és vízi, mocsári szakákat különböztettek meg. Utóbbiakat Apasziakoknak mondták. Brentjes Die iranische Welt vor Mohammed /1967/ c. munkájában röviden tisztázza a khioniták nevű török népcsoport mibenlétét is /a szkítákon, szakákon stb. túl/. A hazai történet szempontjából a Várkony helyneveket adó varkhun vagy varkhionita népcsoportól volna szó, akik az I. türk birodalomból az avarok tovább költözése idején /568 körül/ az avarok után szöktek, magukat avarnak mondva. A kutatás álavaroknak nevezi őket. /Az 576-os bizánci követjárásnál van róluk szó többek között, Menandrosz művében./ A khioniták a türköktől nyugatra Khorezm környékén lakhattak, s onnan délebbre, a Kelet-Irán térségbe /Szogdok környéke/ kerültek leverésük után. Vörös és fehér khionitákat különböztettek meg. Az ún. vörös khioniták képviselője volt a bizánci görög forrásban /563/ említett Askelt/ur/, akinek nevét rossz olvasata miatt rontották Enscultorra egyes helyeken. Az ogórok nem a Volgánál, hanem Szogdia-Baktria térségében laktak, nevük szogór elírása is ezt jelzi. Ezzel korábban foglalkoztam. Isidorus Hispalensis az 558-559-es események kapcsán a hunokat hugni-nak nevezi, az ugni /ugun, uguna, oguna/ népcsoport a kutatás szerint albánokat jelölt, s nem hunokat. A varkhoniták valószínűleg katonai segédnépként őrszolgálatot végeztek /törökül vardiya=őrség,őrszolgálat/. -Az avar történelem forrásai /MÖK 12/ c. Szádeczky-Kardoss Samu és munkatársai gondos kutatása alapján összeállított nagyszabású forrásgyűjtemény közelebbi átnézése alapján a Kuvrat fiainak továbbköltözésénél említett bolgárok hegye bizonnyal a Fekete-tengertől északra levő hátságra utalt /Közép-orosz hátság ma/, s nem a Kaukázus vidékére, a Kuphis folyó nem a Kubán folyónak felel meg, ahogy Róna-Tas András is megjegyezte, hanem a Fekete-tengerbe északról betorkolló folyók egyikének, a Buggal szokták azonosítani, mindenesetre a kof=üreg, mélyedés török szó lehet benne, Dolinszkaja helynév /mintegy völgyre utal oroszul/ az Ingulec folyó közelében van. A mondabeli Magor személynév és a moger népnév között, a hasonlónak tűnő hangzás ellenére, nincs nyelvi kapcsolat. Az ungarus népnév a nyugati forrásokban eredetileg az avarokra vonatkozott még a magyar honfoglalás előtt, és valóban ebből jött latinul a Magyarországra vonatkozó megjelölés alapja, mintegy Avaria új urai lettek. A honfoglalók, a/h/un+ugri=ungri elnevezés a hajdani hun birodalom Ugru  folyójától indult népcsoportot, illetve esetleg, a hun-nak is mondott avar népcsoporttal szövetséges ugri népcsoportot jelölhette. A fenti forrásgyűjtemény szerint Kuvrat fiai közül Kuber, a kíséretével, miután az avar kagán az uralma alá tartozó bizánci hadifoglyok helytartójává nevezte ki, Maurus nevű alvezérével lázadva, e hadifoglyokat vitte magával a bizánci birodalom területére, 700 körül. A Balkánon a 7 szláv nemzetség nem valószínű, hogy a hétmagyar /hetumoger/ lett volna, ahogy egyes kutatók /Harmatta János/ felvetették. Érdekes, hogy az avarok olykor nem avarnak tűnő követeket küldtek Bizáncba, ha nevükből erre következtetni lehet, /eltekintve a türk birodalomból kiköltözésnél felkért Sarosius alán fejedelem, vezér személyétől, aki után Kandih nevű avar követ ment, nevével kapcsolatban felvetettem, hogy esetleg méltóságnév is lehetett, mintegy "odaállított kán" értelemben, tehát egy kisebb területi főnök, fejedelem, vezér./

A mordvinokkal kapcsolatban említett nogáj/gubán szóhasználat talán inkább a mai Azerbajdzsánban említett Guban hegycsúcsra és Guba helynévre vezethető vissza.

Szakirodalom:

Burchard Brentjes: Die iranische Welt vor Mohammed /Leipzig, 1976/

Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai /557-től 806-ig/

Magyar Őstörténeti Könyvtár 12., Balassi Kiadó 1998.

2023. júl. 6-án