Miféle tűzláng az,

Mit világunk gyújt fel?

Miről szól jog és rend,

Ha vad háborúkat érlel?

Miről szól egy gyártmány,

Ha nem emberi: ármány!

A cipő alig-cipő,

A varga már a múlté,

Az hordja ki menő,

Tudása: tőzsdetrükké.

Szörnyeteg-plüssök boltja,

Soha nem volt lények,

Rémisztik azt, kiben még

Van ízlés és természet.

Természetpusztulás van,

S az Ember regéje,

Műszemétözön lép,

Erdő s forrás helyébe.

Van még iható víz is,

De ott van már mellette

A vegyszeres műíz s

A kútméreg veszélye.

A letűntnek hitt kor

Gazsága új alakban,

Le kéne leplezni, s a tény

Elvész szóáradatban.

Mintha mindenre már itt

Meg is volna a válasz,

A látszatigazságból itt

Ki már nem is láthatsz!

Olyan álarcosbál ez,

Hol ritkán hull le álarc,

Mikor, kit rejt a jelmez,

Ha lerántják is: álharc!

Mely érdekek ellen feszülhet,

Mely érdek ellen:

Szóvivő felelget,

A szeme sem rebben.

A fenti messzi fény, mit

Közelít rozzant járgány,

Már nem is egy Solness az,

Kit lefelé vonz az állvány.

Az élet tartalmát most

Haladó technika törli,

Az Ember gondolatát

Az ember maga bedönti!

Kisszerű élvezetek

Káprázata vakít el,

Józan mérsékletet

Üres, múló láz pörget fel.

Nem saját sírját ássa

Már régóta a Tőke:

A Semmibe hajtja immár

Az Egészet előre!

Álarcos bősz vadász és

Egyben mohó farkas:

Nem dajkamese ez rég,

Akár bele is halhatsz!

2022.március 18-án