A Menandrosz protektor művében leírt 569. évi bizánci követjárásra a nyugati turk birodalomban /Turkia/ újra vissza kell térjek. A követség a belső-ázsiai Altaj hegységben levő székhelyről elindulva az Oich /=Amu-Darja/ folyót, az Ich /=Emba/ folyót a Daich /=Ural/ folyót, majd a Volga /=Attilasz/ folyót érintve, azokon átkelve érkezett a Kaszpi-tenger nyugati oldalára /a követség egy részét feltehetően a Boszporosz irányába előreküldve./ A folyók sorrendjében a következő logikusan a Kaspi-tengerbe ömlő Kuma folyót jelenthette. /az ókori Udon/. A térképen ezt követte a Kaspi-tengerbe ömlő nagy folyók között a Terek /az ókori Alonta/, ez alatt van a Szulak, Szamur, a perzsák alapvető határfolyója a Kura volt /ókori Cyrus/, bár nyilvánvalóan kiépítettek a birodalom védelmére a határmenti erődök illetve határtartományok rendszerét alkalomadtán. A perzsák, ha egyáltalán felvonultak volna hadsereggel, ahogy az ugurok híresztelték, a kelet-római /bizánci/ birodalom Fekete-tenger melléki területe felé vonultak volna. A leírásból úgy tűnik, hogy a bizánci küldöttség a Kuma folyónál találkozhatott a nyugati turk birodalom kagánjának az ugurok élére állított helytartójával /Moravcsik Gyula fordításában fejedelem, Lukinich Imre vezérnek nevezi, ellenőrizni nem volt módomban a görög szót/. Itt vettek kellő vizet magukhoz és a sztyeppés részen indulhattak tovább a Kuban /=Kophén/ folyó alsó folyásának térsége felé, majd visszafordulhattak egy alán székhelyre, esetleg a Bestau hegy /jelentése öt hegy törökül/ közelében levő, mai Pjatyigorszk környékén haladva, és onnan mentek aztán tovább a Kaukázuson át az oromuszchoszoktól /Kholkisz közelébe, a bizánci birodalom Fekete-tengeri határszéléhez közel tett népcsoport/ félve vissza vissza a Kelet-római Birodalomba, azaz Bizáncba, talán a Phasis = Rioni folyó irányába. /Kophén folyó az ókori Hypanis folyónak felelhet meg./ Összegezve az elmondottakat mégsem a Szulak folyó mellé tehetők lennének az ugurok /az Ugru folyóval azonosítani a Szulak folyót a jóval későbbi kazár-zsidó levelezés bizonytalan adatai alapján nem lehet, a kazár birodalom székhelye ekkor már máshol volt és ehhez képest kell keresni, ahogy ezzel már foglalkoztam./ Mindamellett állhat Harmatta János megállapítása, hogy a Kuma vidékén feltárt Madzsar város 13. századi alapítású lehet és a tatárok hadjárata és hódítása nyomán. A madzsar megjelölés honfoglalás utáni, elsősorban arab megjelölésnek tűnik a hazai történészek szerint létrejött szórványtelepülésnek tekinthető. A hazai hagyomány vezető nemzetségére vonatkozó történetek értelmezése földrajzilag délebbre mutat, mint a Kuma folyó vidéke, a Szaszanida és turk térség határvidékére, ahonnan a talán éppen a turk kaganátus megerősödésével költözhettek északabbra és a turk kagánnal jó kapcsolatot kialakítva kerülhettek előnyös helyzetbe. /Kazár birodalom idején a hun határtartomány elteberje=helytartója Alp 680 körül Róna-Tas András munkája szerint a kazár kagán leányát vette volna feleségül, hasonlót ír le a Tarih-i Üngürüsz is "Hunorról", ha óvatosan kell is kezelni./ A Kuma folyó környékéről költözhettek át az onogurok helyére /Kubán folyó vidéke, a Meótisz vidéke, Don mellék/ eleink később. /670-es évek/ A Meótisz vidékéről könnyen be lehetett ütni az alán térségbe. /Dula princeps = fejedelem gyermekeinek esete/. Az alánok a Terek folyó, Laba folyó, Szunzsa folyó térségébe helyezhetők elsősorban. Szemügyre véve újra az alán térség folyóneveit az ún. Alán-Donra emlékeztető folyónév az Ardon folyó lett volna /a nart eposz a Donbettirekről azaz vízalatti birodalom lakóiról beszél, továbbá a Dzihi-don forrást említi, a Meótisz-öbölbe ömlő Don folyó neve itt Ten/Tene/. Vizsgálódásaim szerint a hazai hagyomány vezető nemzetségének történetei alapján nem egyértelmű, hogy ugor nemzetségről lenne szó, inkább iráni-török nemzetségről lehetne szó, amelynek története később kapcsolódott össze az ugorokéval illetve eleinkkel, vált később a turk/ugr /moger/ vezérszövetség tagjává és vezetőjévé /Cundu, Cund illetve Curzan, Kurszanesz/ a kiemelkedő nemzetségek vezetői között a hagyomány alapján, jelentős harcos réteg és köznépi réteg élén, a honfoglalás előzményeként és során. Az elő- és utóhad összetételének kérdésével a névanyag bizonyos /szerény/ elemzése során is foglalkoztam, a kazár birodalomból kivált kabarok összetétele a birodalmon belüli, nemcsak török, hanem akár alán/oszét, akár káliz, örmény csatlakozókat is jelenthetett, de nem zárható ki a Kárpátok külső oldalán sem egy újabb helyi csatlakozás. A Chaba-kérdéssel, hogy valószínűleg nem teljes jogú örökösnek számított, ezért is kötött khorezmi házasságot és harcolt volna korábban féltestvérével, akinek neve inkább funkcióra, tisztségre utal /a nart eposz alapján akár hatalmas várúr=aldar is lehetett volna/. A kazahoknál a nem teljes jogú leszármazottakat tokal=szarvatlan szóval jelölték. Ezt a szót vélem felfedezni a bolgár fejedelmi lajstrom elején az Avitochol megjelölésben. Az összetétel eleje a hun birodalom sorsát megpecsételő Nedao folyó melletti csata után a Pannónia feletti uralmat helyreállító nyugat-római császár, Abitosz/Avitus /455-456/ nevére emlékeztet. /Az avitus szó latinul nagyatyai, ősi, az avus=nagyatya, ős szóból ered/. Egyébként a tokal megjelölés alapján inkább török nevet feltételezhetnénk, vagy más a török térségre is jellemzőt, ez török-iráni is lehetett akár. A VII.Bíborbanszületett Konstantin művében Lebediasz első boebodosz lakóhelyére vonatkozó közlésben, ez a kazárok felé eső Khidmasz vagy Khingülusz folyó mellett lenne, felhoznám, hogy az egyik folyónév emlékeztet a perzsa xedmat /hedmat/=szolgálni, a xadamát /hadamát/ = szolgálattétel, a xedmat-kár /hedmat-kár/=katonai szolgálat szavakra, a tényleges nevet ezért úgy vélem, inkább a további variánsok /Khilmász, Khingülusz, Khumász/ alapján lehet keresni, erre szerény lehetőségeim között korábban kísérletet tettem.
A hazai történetírásban gyakori onogur-elmélet, amely a hungarus, Hungaria megjelölést végső soron az onogur megjelölésre vezetné vissza a szláv ongre, ongri névalakváltozatok alapján, ami az ugri helyett fordult elő egyik szláv forrásban, nézetem szerint nem állja meg a helyét. A névalak legfeljebb az ungri más nyelvi vagy nyelvjárási változata lenne, az u-o változás a hazai névanyagban is gyakori az idők során. Az ungari, hungari, Hungaria névalakokhoz, amelyek az ungri, Ungria latinosított változatának tekinthetők, felhozható párhuzamként a wangari megjelölés, amely Györffy György megállapítása szerint /A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. 1986. 27.o./ a Wangariorum marcha formában 860-ban fordul elő a Duna és Rába közötti térség, az Avar-föld megjelölésére. Nézetem szerint a wangari a szláv van=külső és a német anger=fűvel borított föld, rét, szántóföld, összetételére és ennek lakóira utalhat és egy határtartományra. Ennek a névalaknak az ismerete is hathatott az ungri névalak latinosított ungari, illetve a hungari, Hungaria változatok kialakulására. Megjegyzem, hogy a wangari rövidebb változata esetleg wangri, egy e betűs változatban az orosz vengri népnévre mutat illetve ennek megfelelően hangzik.
A Kaspi-tenger és a Fekete-tenger közötti térség és tágabb környéke északabbra hatalmi szempontból változó képet mutatott a hunok megjelenése és felemelkedése, nyugati hódítása és a hun birodalom szétesése után, az első turk kaganátus székhelye Belső-Ázsiában volt, a kazár állam székhelye már a Kaspi-tengertől nyugatra illetve a Volga folyónál helyezkedett el és maga a kazár birodalom is erre a két tenger közötti és tőle északra levő térségre illetve ennek egy részére szorítkozott. E térségben meghatározó jelentőségű, hogy találkozott a kelet-római birodalom azaz bizánci birodalom, a perzsa birodalom, majd az arab hódítással az arab birodalom, illetve a hun, turk, majd kazár birodalom. Mindez számos háborúval, az itt élő népcsoportok keveredésével is járt, hatalmi törekvéseik változó sikert hozhattak, viszonylagos önállóság, függés a birodalmaktól volt többnyire jellemző. /kerületek, tartományok/ Mindez a török térség vezetőrétegei összetételére is kihatott, ezek összetételét házasságok is, a hatalom megszerzésének módjai is befolyásolták, ez nem jelentette azt, hogy az alapnépességek jó része nem élhetett együtt, maradhatott meg a hun, turk, kazár birodalmak keretein belül. Mindezt figyelembe kell venni, mikor eleink előtörténetével foglalkozunk és a történések főbb csomópontjait is ismerni kell a térségben.
2018. augusztus 4-én és szeptember 4-én
