E.A.Thompson A hunok című /Szukits, 2003./ kitűnő összefoglaló munkájából kitűnik, hogy a hódítók szempontjából nagy jelentőségű a Donon túli átkeléssel a gótok alávetésére, meghódítására való törekvés volt, egyéb népcsoportok mellett. Ez Attila hun király nevének formájában is kifejezésre jutott, a hazai Krónikában a török változat van. E.A.Thompson összefoglalta az akatzirokról tudhatókat is, akiket egyes kutatók nevüket ótörökből értelmezve erdei népnek mondtak, bár ez egyáltalán nem tűnik a Szkitiára vonatkozó ókori munkák alapján meggyőzőnek. Figyelemreméltó, az akatzirokkal kapcsolatban a 448-ban játszódó Kuridakus nevű akatzirral kapcsolatos epizód. Thompson előadása szerint az akatzirok a Fekete-tenger ill. Azovi tenger keleti partja környékén éltek. Attila hun uralkodó Kuridakus nevű előkelő akatzir nemzetségfő hatalmi törekvéseire építve hódoltatta meg 448-ban a népcsoportot: Kuridakus kapcsolatra törekedve Attilával szembekerült a többi akatzir előkelővel és ezt használták ki a hunok, segítségére sietve és egyben félre is állítva bizonyos fokig, ugyanis Attila legidősebb fiát, Ellákot kívánta az akatzirok élére állítani /449/. A hatalmi törekvések logikája a hazai hagyományok szempontjából is érdekesnek tűnik, ha az a Konstantin által előadott Lebediasz és Álmos-Árpád történetet olvassuk, ami az adott formában elég valószínűtlennek tűnik, ahogy erre már kitértem korábban. Attila hun király temetése Thompson összefoglalása szerint mezőn és földbe ásással történt, mindössze különböző fémekből készült szemfedőket tettek arcára, tehát kár máshol keresni sírját, és másra számítani. Attila hun király halála után a birodalom felbomlása során történtekről szóló Priszkosz rhétor-féle tudósítás újraértelmezésre szorul. Magam korábban Györffy György értelmezését fogadtam el lényegében, de ezt az iráni népekkel kapcsolatos adatok alapján, amelyeket főleg Harmatta János tárgyalt /Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.Kovács L.-Veszprémy L., Balassi, 1977. kötetben/ módosítandónak vélem. Ide venném még Götz László Keleten kél a nap, Püski. I-II. című egyébként nagyon vitatható munkájának egyes adatait is. /Götz pl. elmegy a sumerológia irányába, teljesen elfogadhatatlanul./ Priszkosz rhétor a Kaspi-tenger mögül előrenyomuló népekről írva a szabirok, s a mögöttük nyomuló avarok/abarok elől menekülő és a kelet-római birodalom pártfogását kérő szaragurokat, onogurokat és az ún. urogokat említi, 463 körül. Györffy György nyomán a szaragurokat eddig "fehérugoroknak" értelmeztem, de ez a megállapítás sem nyelvészetileg, sem történetileg és jogilag nem tűnik elfogadhatónak. Ha abból indulunk ki, hogy egy bizonyos politikai keretben, államban megszerveződött népesség tagozódását fejezi ki az előkelő, nemes, vitéz réteg szari ill. a köznépet, az alárendelteket jelző a kara törökül, akkor ennek az értelmezésnek sem Priszkosz tudósításában, sem később, 555-ben a Zakarisás rhétor művéhez csatolt szír adatok közül a sarurgur-nak illetve sarugurnak, szarugurnak értelmezhető népcsoport esetében nincs kellő meglapozottsága. Az onogurokat változatlanul a nenderekre értelmezem és 10 törzs jelentése volna törökül, az "urog" nézetem szerint csak úgy igazítható ki, ha tudjuk, hogy volt egy szarmatákhoz tartozó urg népcsoport, ahogy ezt Harmatta János egy helyen megvilágította, és ennek ismeretében valóban tollhibának tekinthető talán Priszkosznál az urog névforma az ugroi, azaz ugrok helyett. Úgy vélem, hogy a szabirok későbbi szereplése és a hazai hagyomány ennek nem mond ellene. Vagyis az onogurok és az ugrok a Fekete-tenger és Kaspi-tenger közti térség irányába menekülhettek. Figyelemreméltó, hogy Priszkosz külön említi az ún. szaragurok támadását az akatzir-hunok ellen. A szaragur névformát szemügyre véve és pl. olyan iráni megjelöléseket, mint szaka-urak, török-iráni népcsoportra gondolhatnánk, egy szaurogur népcsoportra, a szarmaták egy hunokkal kevert csoportjára, amit Khorenei Mózes Nagy-Örményország története című munkájának egy mondata is megerősítene./ A művet még nem sikerült török vonatkozásait illetően kellően tanulmányoznom./ Iordanes 550 körül Getica. A gótok története és tettei /közr.Kiss Magdolna. L'Harmattan, 2004./ a Fekete-tengertől északra helyezi el saját korában a bulgárokat, az ún. altzigurusokat mint hun származékokat a Krím-félszigetnél, illetve még megemlít a Pontus térségében előforduló szabirokat, valamint a Krím-félsziget környékén megjelenő hunugurusokat, akik prémekkel kereskednek. A latin szöveg alapján a kutatók vidra- és hódprémre gondoltak, amivel a Hérodotosz által említett budinoszok kereskedtek volna, akik közé aztán a neuruszok is költöztek, és ezeket a népcsoportokat északabbra tették a Volga környékén és az Ural délnyugati részein. A hunugurusok a Getica alapján nézetem szerint délebbre lakhattak, a Dontól keletre eső térségben, és közvetítő szerepet játszhattak a kisprém kereskedelemben. A hunugur megjelölés, összevetve az 555 körül létrejött Turkiaban /Keleti türk birodalom/ említett ugurokkal a Kaspi- tenger nyugati partjánál /Menandrosz/ 569-ben, minden bizonnyal eleinkre vonatkozik, az unigurok az alánok közelében a Kubán folyó vidékén ugyanott viszont az onogurokra érthetők, ugyanúgy Turkia keretében meghódított népként. A Hérodotosznál említett jürkának is átírt népcsoportot iráninak vagy legfeljebb iráni-töröknek vélném, szerepet játszhatott az ugorok lóval való megismerkedésében. Harmatta János iráninak véli a ló, fék, nyereg szavakat. /A Jugria megjelölésben a szókezdő j is lehet iráni eredetű./ Az iráni eredetű szavakra vonatkozó adatok az iráni, alán szavak esetében feltételezhetővé teszik az i hang e-re változását is, a hazai nyelvhasználatban. Nyelvjárásban pedig esetenként egy i hangot akár ü-nek is ejthették. /pl. ing.üng/ A szóvégi mássalhangzó /-k,-g/ lekopása után akár diftongusként is hangozhatott egy e hang ti. eu, eü-nek. Mindez a Hunor és Magor /Mogor/ történetben szereplő feltételezett török Inek női név /ünő jelentésű/ átalakulását is magyarázhatja a hazai köznyelvben. Ebből viszont az is következne, hogy az Enech /Kézainál Eneth olvasatot írnak/, Enee női névalak vélhetően az iráni, alán szavakra jellemző változáson ment át. A Tarih-i Üngürüszben a testvérpár anyjaként megnevezett Ankisza nézetem szerint az alán, oszét "akszin", a görög forrásban hozott /a/khiszna/ az a-t a talált szöveghelyen elhagyták/, tehát egy Akhszina névalakra mehet vissza, amely úrnőt, uralkodónőt jelöl, s ebből válhatott török vagy köznyelvi hatásra Ankisza. Vagyis feltehetően iráni, alán, perzsa származású feleségről lehet szó, akár második feleség is lehetett, ha ezt nem is írják. Mindenesetre a Kézai-féle krónikával összhangba lehet hozni, ahol Enech mellett további feleségekről szól, akiknek leszármazottai aztán benépesítették Perzsiát és a hun nyelv egyik dialektusát beszélték volna, azaz török nyelvűek lettek volna. A hazai hagyományban a Hunor és Magor /Mogor testvérpár apjának hagyományos neve Nemród/Nimród lett volna, és a Kézai krónikájában szereplő Ménrót változat nézetem szerint akár félreolvasás eredménye is lehet, talán egy már ismeretlen és kopott szöveget olvasott így. Az N esetleg díszítve volt, rövidítésjelek is lehettek egy latin betűs írásmódot feltételezve, egyébként a latin r és a görög r hangnak megfelelő betű is keverhető lehet. A gigans /óriás/ jelző a héroszokra jellemző mitológikus szemléletet idéz, erre akár a Kaukázus tágabb környezetében is lehet még adat. Megfigyelhető olykor a hagyomány átvitele, keveredése is időben, térben /Vö. Getica/, bár a hazai Hunor és Magor hagyomány esetében időben és térben is megoldhatónak tűnik az elhelyezés. Az Evilath-Ararath örmény tartomány, később Perzsia része, az egyértelműen Perzsiához kötés Kézainál, összevetve a Tarih-i Üngürüsz nyilvánvalóan a perzsa-török határon, a Kaspi-tenger nyugati oldalán játszódó történetével, 429 utánra, még inkább a Szaszanida erődrendszer kiépülése idejére, a török-perzsa kapcsolatok akár házassághoz is vezető alakulásának idejére tehető: így az 500-as évekre keltezhető. A Kézai-féle változat nem zárja ki, hogy akár több iráni, alán házassági kapcsolatról is szó lehetett eleink esetében. A Perzsiába helyezés perzsa határtartományra utalhat. Előkelő, később is vezető nemzetség hagyományáról van szó. Nézetem szerint a Hunor és Magor/Mogor névalakok mint köznyelvi, későbbi formák iráni hatást is mutatnak, vélhetően ur szavunk ugyanis Harmatta János szerint iráni eredetű lenne, bár származtatása az adott formában nem teljesen meggyőző, de török-iráni, akár magyar kölcsönhatás mindenképpen volt: eredetileg Humur, Magur, Mogur formát feltételeznék /a kazahoknál is gyakori a személynévben baj végződés a személynév végén és részeként./

A Dula-féle hagyományt későbbre tenném, a kazárok idejére, ahogy ezt már kifejtettem. A Kézainál a Dula-féle hagyományban szereplő Belar nevet összhangba vélem hozni a Képes Krónika Bereka nevének egyik változatával, a Berela-val. A különbség Kézainál a rövidítésjel feloldásával és ejtésbeli különbséggel is összefügghet /á-s nyelvjárás/. Így képzelem el: Berela-Belera-Beler-Belar. Érdekesnek vélem a név Wereta változatát, ami az iráni hagyományban a Héraklészhez köthető Weretharagma megjelölésre emlékeztet /R.Ghirshman Az ókori Irán. Bp. 1985 alapján/. A Krónika szerint Chaba /=Csaba/ bizonnyal kvárezmi alán, káliz feleséget vehetett, vélhetően nem a nemzetség főágához tartozott vagy csak a második stb. feleség leszármazottja. A kazár birodalom kezdetét a kutatás 567-re teszi. Az 500-as évek első felében a szabirok dominálhattak a térségben, a Kaspi-tenger nyugati oldalán, később mint a kazár birodalomba beillesztett, alávetett népcsoport fordulnak elő. Érdekesnek vélem a Götz László művében idézett Franz Altheim német kutatótól származó felvetést, hogy eleink /Konstantin művében turkok/ kazár kötelékbe tartozása nem három év volt, hanem a vélhető elírást és másolási tévedést is bekalkulálva 303 év /Götz i.m. I.264-265/, tehát ha kb. 567-et vennénk kiinduló évként,  mintegy 870 jönne ki a kazárokkal való szakítás éveként, Kézainál is 872-t olvasott a kutatás, mint a Dnyeper felé költözés évszámát, de ez csak a továbbköltözés éve lehetne, míg a Dnyeper mellé település és az ottani megszerveződés a 880-as évek elejére lenne tehető nézetem szerint.

A honfoglalás kezdő éveként egyes forrásokban szereplő 888-889. évi dátum esetleg az előhad Kárpát-medencében való megjelenésének éve lehetne, a nyugati évkönyvekben ez a Kusal vezérhez kötődő történés volna.

Mén szavunkat kevéssé tudták eredeztetni, mindenesetre a Szamota-Zolnai-féle Magyar oklevél-szótár és a Páriz-Pápai-féle latin szótár alapján tenyészcsődör jelentésű, és török vagy trák lónak mondják.

Amennyire tájékozódni tudtam, az iráni-perzsa, szogd források sót egyes örmény források kiadása és feldolgozása terén még volnának a hazai kutatásnak teendői. A kaukázusi Nart-eposz is érdekes lehetne. A Firdauszi-féle munkát, a Királyok könyvét /Sáh-náme-t/ megnéztem Görres német nyelvű kivonatolásában futólag, de ez is csak Makedóniai Nagy Sándor korával zárul, kérdéses számomra van-e folytatás, ha ezt olvastam.

2017. december 1-én