Ha fasizálódásról beszélnek a jelenlegi Magyarországon, mivel lehet ezt alátámasztani? A fasiszta/nemzetiszocialista rendszerek a nagytőke érdekeit szolgálták ki elsősorban, a baloldal, a munkásmozgalom ellen voltak, származási /"faji"/ és esetleg vallási alapon, nacionalista jelszavakkal egy vagy több társadalmi csoport kiszorításával, jogfosztásával és kifosztásával is, sőt a végén likvidálásával, akarták az általuk megcélzott társadalmi rétegeket helyzetbe hozni /gazdasági-társadalmi-kulturális téren kizárólagosság alapján/, mindezt megtévesztő, a fenti célokat elfogadtatni kívánó egység jelszavakkal és harcot hirdetve. Főleg a lecsúszó kispolgári és más alkalmazotti és munkásrétegeket is igyekeztek megnyerni, amire a gazdasági válság /1929-től különösen/, illetve előtte az első világháború utáni helyzet is már lehetőséget teremthetett, és elfogadhatóvá tehette sokak számára az ilyen célokat. Mennyiben érvényesül ma ilyesmi a jelen Magyarországában és milyen alapon, ez konkrét elemzés alapján dönthető el, és valóban korábbról kell kezdeni a folyamatok elemzését, mégha sokak számára a FIDESZ-KDNP politikai alakulat politikája sajátos jelenségnek is látszik, a fordulat nem olyan meglepő, ha a korábbi társadalmi jelenségeket is figyelembe vesszük és a jobboldal összetettségét és politikai céljait, felfogását, például hogy az MDF is gyűjtőpárt volt és szét is szakadt, többek közt a Csurka-féle újnyilas párt is belőle vált ki. Természetesen a rendszerváltás gazdasági-társadalmi oldala, főként mi maradt meg és hogyan a meglevő gazdaságból, az alapvető szempont minden konkrét elemzéshez.
Sajnálatos, hogy az 1945 után megindult politikai demokratikus törekvéseket, az újjáépítés nehézségeit és a tágabb politikai helyzetet a Szovjetunió szerepét és politikai súlyát- kihasználva egy államszocialista fordulat követte a maga egyoldalú szemléletével és rendszerével, amely nem volt képes kellő módon integrálni a meglevő társadalmi tudást és tapasztalatot osztályszempontjai miatt. Ez folyamatában, főleg 1956 után lényegében, bizonyos fokig, már az új értelmiségre és szakembergárdára támaszkodva többé-kevésbé megoldódott az ún. Kádár-rendszerben, lényegében az államszocializmus a tulajdonviszonyok /döntően állami, részben szövetkezeti, minimálisan magántulajdon, utóbbi főleg lakás, ház, telek, ingóságok/, és a jövedelemelosztás központi szabályozása révén működött, központi tervezéssel összekötve, a piaci verseny nem kívánatos hatásait kívánta kiküszöbölni, ami a tőkés világban érvényesült, de lényegében a munkamegosztás mikéntje, a tudományos-technikai fejlesztésre törekvés, mármint a munka-pihenés-kulturálódás-lakhatás lehetőségeit illetően, itt is érvényesült, és még ez is sokaknak jelentett valamit a korábbi létbizonytalansághoz, szegénységhez képest. Kétségtelenül változó módon érvényesült a munkafajták megítélése, az oktatás, művelődés haszna is, a bujtatott munkanélküliség, vagyis nem mindenkinek volt kellő munkája a munkahelyén, kihatott a munkamorálra, a felkészültebbek lehetőségeire, ahogy a vezetők elképzeléseinek, felkészültségének hiánya is egyes esetekben. De ezzel együtt létezett hozzáértőbb, felkészültebb társadalmi réteg és léteztek gazdasági-társadalmi és kulturális eredmények is. Mindezek rovására nyilván nem lehetett /nem lehetett volna/ rendszert váltani. Végülis részint a Nyugatra távozás lehetősége, részint az új kapitalisták és revansvágyók helyzetbe kerülése a mai FIDESZ-KDNP mögé sorakozva a többiek rovására és kiszorításával és a maradék "munkaerőre" támaszkodva határozza meg a mai helyzetet, miközben fennáll bizonyos függő helyzet is a fejlettebb világtól mindkét szempontból gazdaságilag, -az EU szempontjai is gazdaságiak döntően-. Tehát ebben az összetett helyzetben ragadta meg a FIDESZ-KDNP mögött álló csoport a lehetséges gazdasági és egyéb lehetőségeket, és a "kereszténység", a sport, mint "nemzeti" szempont, cél előtérbe tolásával igyekszik monopolhelyzetét megtámogatni, elfogadtatni, tulajdonképpen nacionalista politikai-gazdasági-társadalmi csoportként, rétegként, kizárólagos politikai-gazdasági-társadalmi elitté összezárva.
A világkapitalizmus válságjelenségei és kihívásai ma szokásos módon éppen a fejlett tőkés világ szintjén megnyilvánuló tudományos-technikai forradalommal, túlfogyasztással, tömegkulturális jelenségekkel függnek össze, a háttérben ott vannak a nagyvilágban meglevő civilizációs-kulturális különbözőségek és töredékcivilizációk-kultúrák hajdani a gyarmatosítás következményeiként. Ez a fejlettebb világba is bejut így vagy úgy, és összekapcsolódik az összes többi válságjelenséggel. Nyilvánvaló, hogy az emberiséget más szintű, környezetkímélő életmód, boldogulás menthetné meg, ha ezt politikailag el lehetne fogadtatni. Amit ma a fejlett tőkés világ propagandája harsog, a kényelem, árubőség, a szabad munkavállalás, vállalkozás, a piaci versenyben való győzelem, meggazdagodás, mindenkinek egyéni hobbikiélés, egyéni életfelfogások kiélésének "szabadsága", ez egészében véve több, mint problematikus eredményekkel jár történelmileg.
Hazai vonalon főleg az agrárszféra nehézségei, a kis-és középvállalkozók nehéz helyzete, a bérből és fizetésből élők szegénységi szintje nem egyszer, a munkanélküliség és esetleges álláskínálat ellentéte, a szolgáltató rendszerek, oktatás és egészségügy nehézségei a szembeötlők. Csakhogy mibe kapcsolódtunk bele és hogyan? És ehhez képest most mi volna az elfogadható megoldás? Úgy tűnik, a fejlett tőkés világ "bűvkörébe" kerültünk, a perspektívát itt is úgy látja a társadalom ami már a fejlett Nyugaton bejött, és ebből a körből nem is tudunk kilépni, minden ellentmondás ellenére. Mindez nem egyszer pénzügyi gondokkal, hitelproblémákkal van megtetőzve,s ez már a fejlett tőkés világnak is jó ideje sajátja. A fejlett világ túlkínálata ugyanakkor vonzza a fejletlenebb világból elköltözni akarókat, akik sokszor csak az eredményt látják, az utat nem, sőt akár fel sem akarják vállalni esetleg. Más kérdés, ha civilizációs-kulturális szembenállásról van szó olyan formában, ami a muszlim világot jellemzi. Ami ma különösen aggályos, hogy a fejlett világ eljutott olyan tudományos felfedezésekhez és technikákhoz, ami magán a természetes emberen, ennek testi-szellemi sajátságain képes végzetes módon változtatni és már meg is teszik nem egyszer, szemben állva az ember jogi szempontból egyedül lehetséges, következetes felfogásával, ami a természetes emberi szervezeten az egész ember integritásán alapulhat és társadalmi méretekben, kölcsönös összefüggésben is nézett felfogásán. Hogy hova lesz az egyén szabadsága a csúcstechnika bevezetésével, az emberi szervezetben is ilyen-olyan módon alkalmazva, és egyáltalán kinek-minek a rabszolgájává süllyedhet az ember így, azon el lehetne gondolkodni és harcolni is kellene ellene! Az emberi adottságok ugyan eltérők, de ez nem indokolja az emberen való "barkácsolást", ami a fejlett világban nem egyszer az emberi problémák, a bűnözés "átpszichologizálásával" jár együtt és van összefüggésben. Az ember nem tekinthető csak fizikumnak, amelyben a pszichikai részt, a szellemi adottságokat csak biokémiára, génekre kell lebontani, és minden "megoldható", ez végzetes út, végzetes gondolkodás, de a kapitalizmus "munkaerő" problémái a profithajhászás, a túlfogyasztás, reklám világa, persze, errefelé visz, bizonyos politikai-társadalmi elit "önbebetonozási" törekvéseivel összefüggésben is, illetve zártságával. Az emberiség történelme az ember önmegismerésének története összességében, és ma már az egyes ember eljuthat az egész folyamat átlátásához, kendőzetlenül, a maga szörnyűségeivel és ellentmondásaival, ha képes rá, és ezt éppen az a gondolkodás hozhatja, ami maga mögött hagyja a vallási illúziókat és más illúziókat is. Valóban cél lehetne a tudás társadalma, de ehhez el kell vetni, hogy az idők végére fantáziálják egyesek a szembe nézést az egésszel, ami több, mint illuzórikus és teljesen objektív okokból nem lehetséges. Az ember csak itt és most lehet saját történelmének szereplője és alakítója egyben és ehhez valóban tudás és felelősség kell. Belátás is szükséges ezek alapján, a jó értelemben vett emberi határok meghúzása, természetesen elsősorban a jog eszközeivel.
Elgondolkodtatónak vélem a maga furcsaságában Carl Orff De temporum fine comoedia című művét /Az idők végezetéről szóló komédia/, amely a vallási és más emberi elképzelések, fogalmak és a lehetséges nyomorúságos vég abszurditását és a Semmibe való feloldódását veti fel. Valóban eljutnak-e az utolsó emberek az egész értelméhez, és mi volna az?
2017.szept.1.
