A szabardok/szavardok leválása, ahogy az Bíborbanszületett Konstantin művében le van írva, azzal függhetett össze, hogy szerepüket az ún. kabardok vehették át, vagyis a kazárokról leszakadt népcsoport katonai része mint elő- és utóvéd, belejátszhatott a besenyőktől elszenvedett akkori vereség is. Álmos /Almus/ és Árpád szerepe bizonnyal idekötődött, ha a hangsúlyok a hatalmi átrendeződés folytán meg is változtak a ránk maradt szövegekben. A kazár birodalom összetétele feltehetően kapcsolatba hozható azokkal a népcsoportokkal, akik ellen a birodalom létrehozása során harcoltak. /Az ún. nenderek feltehetően északabbra menekülhettek és így csatlakozhattak a bulgárokhoz és kerülhettek a bulgár államkeretbe. A szabirokat is beilleszthették a kazárok a birodalomba, ezzel magyarázható talán, hogy olykor a szabirokkal azonosították a kazárokat, holott nyilván külön, más népcsoport voltak, esetleg a "fekete" kazárok mögött sejthetjük őket, mivel a fekete /kara/ meghódított, alávetett népcsoportot jelölt a török népeknél. /A meghódított népcsoportoknak többnyire csak a középvezetői rétege maradt meg./
Az arab forrásokban szereplő nenderre, nendezre értelmezett népcsoportot minden bizonnyal azonosíthatjuk az onogurokkal, akik 463 körül Priszkosz rhétor művében említtetnek a szaragurokkal és az ugorokkal együtt, mint egymással összefogó, más török népek elől menekülő, elköltöző népcsoportok, tehát feltehető, hogy egymáshoz közel laktak korábban és ezért menekültek a Fekete-tenger és Kaspi-tenger közötti térségbe, a Kaspi-tenger mögül, azaz Belső-Ázsia felől előrenyomuló török népcsoportok kiváltotta népmozgás folytán. Nem azonosak a bulgárokkal, csak utólag kerültek velük kapcsolatba, és ezt sokszor a történészek nem hangsúlyozzák. Itt térnék ki a "nándor" szóra, amit pl. Györffy György "bolgár katonai segédnép" vagy "testőrség" címen értelmezett, a Nándor nevű települések előfordulása alapján, amik szórványosan fedezhetők fel az ország különböző pontjain. Nézetem szerint ahogy az onogundur szót az onogur törzsszövetségről leszakadtakra értelmezik /ezek nenderek lennének/, hasonló értelmezési lehetőség kínálkozik a nándor szó esetében is, ez is a nender/nandor népességről leszakadt, szórványt jelölhette, eredetileg az erre utaló török végződést sejthetjük benne, csak a kiejtésben ez leegyszerűsödött, az u-ból pedig szokásos módon o lett. Az a-e változás is elképzelhető, de ezen el lehet gondolkodni. Hogy ténylegesen hova, melyik népcsoporthoz tartozott ez a népesség, azon felül, hogy utólag a bulgárok kötelékében és államkereteiben leljük fel nem deríthető ki, úgy tűnik, egyelőre. Kétségtelen több ilyen nevű település fordul elő a déli Kárpátok vidékén, ami feltehetően az I.István idején zajló, Keán elleni háború során kerülhetett az országhoz /vö. Kristó Gyula A feudális széttagoltság Magyarországon, Akadémiai Kiadó, 1979./ Mindenesetre egy népnévre utaló településből még nem következik, hogy a szórványjellegen, esetleg konkrét adózáson túlmutató értelmezést kapjon. Amúgy ha határőrvidék jellegű megszervezéséről van szó, ebbe több minden belefér természetesen. A sokáig nem magyar kézen levő Belgrád/Belegrada, Alba Bulgarica azaz Bolgárfehérvár, majd Nandorfeirwar/ nevének értelmezése vetette fel számomra a kérdést. Az 1071-es besenyőakció elbeszélése során mind az Alba Bulgarica, mind a Nandorfeirwar szerepel a Képes Krónikában /köztudottan 1358-ban keletkezett a Krónika/.
Figyelemreméltó megjegyzése a Képes Krónikának, hogy "boldog" István dux címet viselt Cupan /ma Koppány/-hoz hasonlóan, vagyis hasonlóan vezér, előkelő területi úr volt, amikor Cupan ellen harcolt. Az is érdekes, hová küldte Cupan felnégyelt testrészeit a győzelem jeleként: az esztergomi kapu, a győri kapu, a veszprémi kapu és Erdelw /azaz Erdel/. Ha az első hármat megnézzük a térképen, sajátos háromszöget alkotnak a Duna északi folyásától lefelé a Balatonig, bezárva a hajdani, Anonymus által említett castrum Camarum-ot, azaz Komárom várát is. Ennél még különösebb az Erdel megjelölés, hiszen itt nem egy erődítményről, várról, városról van szó, hanem egy általánosabb értelmű területről, mintegy "országról" /erdőntúli részek/, ahogy a Képes Krónika megfogalmazza, nyilván önállóbb igazgatással. Anonymus elbeszélése szerint ebben a térségben -Képes Krónikával összhangban- a meszesi kapu volt a határkapu, Tuhutum vezér illetve leszármazottai területe volt mögötte, akik Sarolt révén és talán Karold révén is /Dobuca fia Sunad azaz Doboka fia Csanád, mint István unokaöccse/ kerültek rokonságba az Árpád-leszármazottakkal. A Krónika, úgy tűnik, keveri és összeszerkesztette a Kán nemzetség hagyományát a Tuhutum leszármazottak hagyományával. Ezért feltehető a kérdés a bizánci görög források alapján, hogy tulajdonképpen kihez, kikhez kapcsolódott a gülász méltóság /ezt gülas-nak vagy güla/h/nak mondhatták, eltérően Geulanak, Giulanak ejtett személynévvel, ami a bizánci görög forrásban Geila lett/. A Kézai krónikában említett Jula vezér éppen a Kán nemzetségen belül használt névformát mutatja, ahogy a Képes Krónikában említett nagy és hatalmas Gyula is mintha erre lenne érvényes, csak megtévesztően össze van szerkesztve a másik hagyománnyal. Kristó Gyula említett műve a lehetséges összes forrást megtárgyalja ezzel összefüggésben és a Gyulafehérvárra vonatkozó nézetével is egyet lehet érteni, bár a gülász kihez kötése ezzel együtt, persze, nehezen oldható meg. A másik, ami figyelemreméltó a Képes Krónikában, hogy a Tuhutum-féle terület szomszédságában lehetett a Krónika szerint bolgár/szláv/ tartományurak, Beliud és testvére, Keán területe, feltehetősen az előzőtől délre, tehát a Kean elleni harc bizonnyal a déli-Kárpátok tágabb térségére vonatkozhatott, ezt bízta a győzelem után I.István Erdeli Zoltán anyai dédapjára, majd ezt követően csatolta területéhez az anyai örökségnek tekintett Tuhutum utódokhoz köthető területet. Az előbbi térséget jórészt határvidékként szervezték meg. Kérdés, persze, megint mit értettek az egész Erdel területén ez esetben és még kik voltak ott birtokosok? Ezen eseményeket egészítették ki az István unokaöccséhez, Dobuca fia Sunad-hoz azaz Doboka fia Csanádhoz fűződő harcok Ohtum bolgár vezér ellen az Alsó-Tisza vidékén. A hazai nyelvészkedésre elrettentő példaként említem, hogy a nyugati forrásokban Julus rex-nek illetve Procui-nak nevezett lázadó nagybácsit, a Krónika ill. Anonymus kisebb "Giula"-ját a nyelvészek szétszedték a prok=maradék szláv és az uj=nagybácsi magyar szóra és ennek -d /magyar képzőnek vélik/ alakját látták a Parajd és Parád helynevekben. /Györffy György István király és műve, 1979. 60.oldalon/ Mindenesetre a Procui névről latin szavak is eszébe juthatnak az embernek, pl. procax=arcátlan, szemtelen, pajzán, ledér vagy procus=kérő, de lehet más latinból jövő szó is talán. A Julus rex értelmezése, persze a többi adat összefüggésében külön probléma. Hozzáfűzném a hazai történészek kedvelt gyulái-hoz, hogy sem Bíborbanszületett Konstantin műve, sem más bizánci görög források nem említik, hogy a gülasz éppen /valaha is, Árpád vagy az Árpád leszármazottak méltóságneve, tisztsége, címe lett volna, minden jel szerint ez másokhoz kötődött, jelentős tartományúrként említik a gülászt és a bizánci kereszténységhez kötődött a 900-as évek közepétől.
Az aladar szó eredetére is kitérnék röviden, bár a Bendekus/Bendeguz-Ethele-Chaba hagyományt többször szemügyre vettem és igyekeztem a hagyományrétegeket szétszedni. Az Aladarius személynév illetve az aladar=testőr jelentésű szó kapcsolatáról volna szó tulajdonképpen. Bár a hagyomány a maga egymásra rétegződésében, összetettségében csak viszonylagosan értelmezhető, az aladar=testőr szó értelmezését ettől függetlenül újra fel lehetne vetni. Török nyelvű szavak közül az alemdar=zászlótartó emlékeztet legjobban rá.
Nézetem szerint a magyar nyelvűség megmaradása jelentős honfoglaló magyar köznép és középvezetői réteg meglétét bizonyítja, mégha a honfoglalás idején meg is volt a politikai-katonai vezetők töröknyelvűsége, a török névadás szokása, és a honfoglalók között voltak török népcsoporthoz tartozók is /és persze, sokan mások voltak a térségben/. A hazai földrajzi névanyagot a jelenleginél jobban és szakszerűbben is ki lehetne egyébként aknázni a kutatás szempontjából. A bulgárokkal kapcsolatban köztudott, hogy a török nyelvű bulgár hódítok ellenére a lakosság zömének szláv nyelve vált dominánssá a bulgár államban., azzal együtt értékes és érdekes történelmi párhuzamok is vannak, lehetnek. A hagyomány és a tudomány tényeit ma már nem érdemes és nem is szabad sehol a közép-keleteurópai térségben politikai célokra, nacionalista törekvések jegyében felhasználni. A sokféle történeti hagyomány csak gazdagíthat és nyitottabbá tehet jó esetben, és az egyedül lehetséges együttműködést kell segítse! Ez vonatkozik természetesen Romániára is!
2016. november 21-én
