A Lebediasz névvel semmiképp nem azonos az Eleud név, ahogy az korábban a Magyar Honfoglalás kútfőinek egyik jegyzetében felmerült, ugyanis később ismert nemzetségek nyilván egy-egy jelentős birtokszerző, várépítő személytől eredeztették magukat, tehát egy önálló leágazásról volt szó, így nem kizárható Eleud fia Zobolsu rokonsága az Almus /Álmos/, Arpad /Árpád/ vonallal. Zobolsu, ha Almus nevelőapjának,Eleudnak fia lett volna, nagyjából vele lehetett egyidős. Ha feltételezzük, hogy Lebediasz székhelyet épített, amit róla neveztek el, ahogy Bíborbanszületett Konstantin írja, neve helyesen Lebedia lenne. Érdekes ebből a szempontból a Dontól keletre eső folyók közül a Burlik folyó, amely talán Bur-likra bontható, és esetleg egy mellé épült székhelyről kapta nevét. A kazár főváros az arab források szerint eredetileg Khanlik volt azaz a "Kán székhelye", később bővült a Szarisen városrésszel. Lebediasz a székhelyét nem feltétlenül egy nagyobb folyó mellé építette, lehetett mellékfolyó is, illetve két folyó összefolyása mellett is lehetett a székhely, de ehhez részletes helyrajzi ismeret kellene a kis településekig lemenően, hogy végre megfejtés szülessen. /Azovi-tenger, Don vidék és környéke feltehető/. Eleud nevét talán a török elebasi= vezér török szóval hozhatjuk részben kapcsolatba, esetleg "hatalommal bírót" jelenthetett, Lebediasz nevét /Leh+bediat/ esetleg "valaki javára alkotó, alapító" jelentéssel fejthetnénk meg. Az Emesu név /Almus=Álmos anyai nagyapja/ akár összetett török név is lehetett, esetleg emel+su török szavakra mehet vissza, és talán így a kívánság, óhaj és a víz összetétele lenne. Hasonló u végződésű férfi személynevek többször előfordulnak Anonymus gesztájában. A 900-as évekre tehető Ibn Ruszta és Gardizi-féle arab forrásokban szereplő venenderek, illetve a Duba folyó azonosításához fel kell idéznünk a bolgár uralkodó, Kovrat kán /megh. 650 körül/ halála után történteket, amelynek során 5 fia közül csak a legidősebb maradt a Volga mellett a régi területen és a második, Kotragos, átkelve a Tanais /=Don/ folyón mellette telepedett le, a többi három az Al-Duna, Itália ill. a Kárpát-medence felé vette az irányt. Tehát a mdsghr betűkkel jelölt /egyesek szerint magyar, mások szerint baskír népességet, esetleg szórvány magyarokkal/ a Don és a Donyec közti térségbe tehetjük, ha ráláttak a venenderekre, nyilván a Don nyugati részén, a mordvinokról délre eső irányba. Bár Almus /=Álmos/ vezér anyját Eunedubelia-nak, Eunodbilia-nak szokták olvasni, Anonymus és a Képes Krónika hasonmás szövegeinek behatóbb tanulmányozásával arra a megállapításra jutottam, hogy a kezdőbetű írásában nem voltak biztosak a krónikások, és a könnyen felcserélhető nagy C és nagy E betűket a latin szövegben összekeverték, valahonnan lemásolva, s törökből értelmezve a név helyesen Cunedubelia illetve Cunodbilia lenne. /Az "Eunedubelianus dux" olvasat nem helytálló!/. Anonymus a nevet ráadásul egyezteti a filiaval. Ezt korábban magam sem értelmeztem jól, mert elfogadtam az Emesu név korábbi értelmezését, holott elég problematikussá tette Anonymus mondatát. Az Emesu név törökből eredeztetve esetleg rangra is utalhat. A Képes Krónikában és a Kézai Simon-féle krónikában is, az ún. első bejövetel elbeszélésében nézetem szerint tulajdonképpen a Zemein nemzetség hagyománya maradt meg, és utólag lett hozzászerkesztve az Aba nemzetség származásának érdekében, természetesen más hagyományokra rácsúsztatással, így nem elfogadható módon, az ún. Erd nemzetség hagyománya. A Turda nemzetségbeli Kadar viszont beleillik talán a Zemein nemzetség hagyományába. Mindenesetre a Duna mentén felfedezhető néhány név, ami erre emlékeztet egymástól nem túl messze: Zemony /Dunaföldvár// Tolna megyében, Kadarkút Somogy megyében, illetve esetleg a Dráva és Duna szögében Tarda. /A magyar közszabad hagyomány feljegyzéséről volt szó itt, amely Taksonyt /Takszi, Toksun, Tuksun/ vezér koráig érvényesülhetett, azaz a Geysa /=Géza/ fejedelem által megkezdett központosításig. A Chiglamezei, Chigle campus értelmezéséhez, amelyet a székelyekkel kapcsolatban említenek, felvetném, hogy a köztörök Ciglik, cikma, cikis =kiáltás, lárma; kitörés; kilovaglás, katonai kivonulás jelentésű szavak alapján katonailag gyülekezési helynek is tekinthető a megjelölés.
A Képes Krónika hasonmás kiadásához csatlakozó magyar fordításban -sajnálatos módon- a Zaar szót / a török szari=fehér szónak felel meg/ azonosnak vették a latin calvus=kopasz, tar szóval, holott az előbbi a mellékági örökléssel illetve a legidősebb családtag öröklésével, utóbbi viszont a pogány hagyományok követésével függ össze. I.Istvánnak a Képes Krónika alapján apai ágon három unokatestvére lehetett:
1. Tar Zerind /Zyrind/ fia Kopány /Cupan/
2. Mihály fia Vazul
3. Mihály fia Tar László.
A Képes Krónika szerint Taksony fejedelemnek két fia volt: Geysa és Mihály, és utóbbi leszármazottai lettek volna András, Béla és Levente. Tehát Kopány vagy Taksony esetleg nem törvényes fiának, Zyrindnek=Zerindnek a fia lett volna, vagy Taksony Mihály fiának, legidősebb, de esetleg nem törvényes fia, de mindenképp I.István unokabátyja volt. Az öröklés szempontjából Tar László Zaar-nak, azaz Szari-nak, Fehérnek minősült, mint István apai ágon oldalági örököse. I.András -talán- ezért kaphatta királyként a "Fehér" és "Katolikus" jelzőt, mint a pogánylázadás elfojtója. Anonymus Tar /calvus/ Lászlót írt, a Képes Krónika Zaar /=fehér/ Lászlót. Érdekes, hogy a honfoglaló Zobolsu=Szabolcs vezér várát, amely később Chak=Csák vára lett, András, Béla és Levente idején a Képes Krónika szerint a magyarok közös tanácsával lerombolták. A Képes Krónika szerint András, Béla és Levente származásáról mendemonda keringett, hogy Vazul törvénytelen fiai lettek volna egy Tatun /Tátony/ nemzetségbeli lánytól, továbbá, hogy Leventét pogány módra temették el Taksony mellé Toxun=Taksony villába a Dunántúlon. Mindenesetre, nem szerencsés, ha a Krónika magyar fordítása nem adja vissza a latin szöveg jelzőit a fenti esetben.
Úgy vélem, hogy a Nesztor-féle évkönyv említette fehér ill. fekete ugri, tulajdonképpen ungri, megközelítés más, mint az Árpád-leszármazottaknál említett jelzők, bár eredendően a fenti esetben is megkülönböztetésről van szó, az első vezér alá tartozók, illetve a kisebb vezér alá tartozók között, illetve a főnépesség és a csatlakozott és szövetséges népesség között.
A Priszkosz rhétor által említett onogur /V.sz./ azonosnak tekinthető a Jordanes bizánci görög történetíró által /VI.sz./ említett hunugurral, de a IV.századi örmény forrás Honagur személynevét bizonnyal másra kell érteni: részben összevethető a 854-855-ben említett "szevordi" /talán szavard/ vezér, Sztefanosz Kon nevének második felével, ami talán a köztörök vendég szóval fejthető meg.
Ki kell még térnem a 836-838-ra datált, A magyarok elődeiről és a honfoglalásról c. kötetben magyarul leközölt, György barát krónikájának folytatása című elbeszélésben elmeséltekre. Az I.Baszileosz /Vasziliosz, Vazul/ bizánci császár /867-886/ ifjúságával kapcsolatos, köznépies formában feljegyzett történet minden bizonnyal csak a császár életében került feljegyzésre vagy még később. Ellentmondásai, a bolgárokra vonatkozó adatok pontatlansága is arra utal, hogy a makedónok Bizáncba való visszatérésének történetébe az ungri és turki megjelölés a hunni mellé utólagosan kerülhetett be, már eleink Al-Dunához közeli tartózkodása idején, és eredetileg a bolgárok onogurok segítségét kérhették vagy akár a "hunugurokét". Az eleinket jelölni szokott ungroi ill. turkoi bizánci görög névalakok a bizánci-bolgár háborúk, és abban eleink részvétele nyomán kerülhettek be, utólag, anakronisztikusan.
A honfoglalás előzményeit az al-dunai térségben újra áttekintve: 894-895-re tehető az Árpád és Kurszán vezérek és a bizánci követ megállapodását követő bolgárok elleni hadjárat, amelyben szerepel a Dunán való átkelés, és egy mundragai epizód, itt tárgyal ugyanis Simeon a bizánci követtel a békekötés feltételeiről. Előtte említés történik a bizánciak által magára hagyott turkok elleni bolgár támadásról.
896-898-ra tehető a Liuntia /esetleg Aiuntia/, Árpád vezér fia említésável elbeszélt bizánci-turk szövetségben a bolgárok ellen folytatott hadjárat. Ekkor is szó volt a Dunán való átkelésről és a muindragai epizód itt arról szól, hogy Simeon bolgár uralkodót zárják el oda, ezért keresik fel a bolgárok a Fuldai évkönyvek szerint az öreg /I./ Mihály királyt, Simeon apját, akiről tudjuk, hogy 890 táján szerzetes lett, átadva fiának Volodimernek a trónt, akit aztán Simeon taszított le onnan. A bolgárok hosszas kemény küzdelemben győztek csak a Fuldai évkönyvek szerint a turkok ellen. A bizánci-bolgár békekötést követően lehetséges, hogy sor került a turkok /avarok néven nevezik itt eleinket/ a bolgárok elleni betörésre, és ekkor támadták meg a Simeonnal szövetkezett besenyők a földjük őrzésére hátrahagyott turkokat.
Lehetséges, hogy már közben elindultak honfoglaló eleink Kijev irányába új területet keresni, és ennek során akár Kijev mellett besenyőkkel is, oroszokkal is csatázhattak. /A Bíborbanszületett Konstantin-féle forrás mintha tudatosan elhallgatná az események egy részét./ VI.Bölcs Leó bizánci császár Taktikája is említi a turkok három átkelését a Dunán és az ezt követő három győztes csatát a bolgárok ellen. A Fuldai évkönyvek alapján és a szláv kútfők alapján valószínűnek látszik, hogy Simeon hatalomra kerülésekor a turkok hadjáratot indítottak Volodimer támogatására, vagy csak kihasználták erre a zűrzavart /892-893/.
/2016. január 14-i írásomból vettem át a fenti, a bizánci-bolgár-magyar háborúkra vonatkozó összefoglalásomat./
2016. aug.30.
