A Rubicon c. történeti folyóirat 2016/7.számában Szabados György történész felhívja a figyelmet arra, hogy Anonymus művében Emesu nem női név, hanem az Árpád-korban szokásos férfinév, tehát Emesu annak az úrnak /dux/ neve, akinek a lánya Almus /Álmos/ vezér anyja volt. Nézetem szerint utóbbi név Cunedubelia, Cunodbilia lett volna eredetileg, és a ránk maradt olvasatok korrigálandók, persze, kellene valami összehasonlító névanyag is. Anonymus egyébként, ha az Emesu szó férfinévre történő értelmezését vesszük figyelembe, helyesírás szempontjából is jól fogalmazta meg a mondatot /nyilván jól tudott latinul/, vagyis a latin szövegben egyeztette a filiam-ot a Cunedubeliam-mal, utóbbi ugyanis nem -nus végződésű, ahogy egyes történészek olvasták. Problémát is jelenthet az ember számára, ha pl. a Képes Krónika alapján az "Eunodbilia" nevet /szerintem Cunodbilia/ női névként értelmezik, hogy Anonymus nem két női nevet említett volna egy mondatban, ha viszont az Emesu férfinév, helyére kerül az egész.
A 942. évi spanyolországi kalandozásokról szóló munka alapján /a Magyar honfoglalás kútfőinek reprintjéhez hozzáfűzött függelékben ismertetik/, megfejthető nézetem szerint a Bíborbanszületett Konstantinnál szereplő Lebediasz név eredete. Minden bizonnyal török eredetű név volt, feltehetően a leh+bedi/at/ török szavakból tevődhetett össze, ennek alapján is inkább b-vel ejtendő lenne talán. Egyébként a többi, a fenti kalandozásban részt vevő vezér nevének értelmezése nem tűnik a mássalhangzócsoportok alapján teljesen kielégítőnek, persze, találgatásról van szó, de pl. rwd ill. rbd betűcsoport "Árpád" megfejtése nem jön ki, a bsmn betűcsoport sem feltétlenül "Basman", hanem pl. Orbod, Besmen is lehetne. Az már rejtély számomra, hogy a feltehetően ttl betűcsoportból ill. esetleg ttyle betűcsoportból miért Tottila-ra gondoltak, vö. Totila /541-552/ utolsó keleti gót király neve.
Lebediasz vezér /voevodosz/ székhelyének és szállásterületének helyét valószínűleg mégsem a Don-Donyec tájékán kereshetnénk, hanem a Maeotisztól /Azovi-tenger/ keletre, az ebbe keletről ömlő folyók valamelyike mellett. A Khidmasz vagy Khingülosz folyó értelmezése máig nem megoldott, a rendelkezésre álló névanyag alapján /ami lehet, hogy bővíthető lenne/. Mindenesetre a Magyar honfoglalás kútfőiben közölt arab források egyikének lábjegyzete szerint a kazár fővárosban a moszlimok fölé a kazár uralkodó által kijelölt szintén moszlim vallású elöljáró ill. bíró neve arabul khidmat volt, ez törökösen khizmet, és perzsául is valami hasonló. Mindez emlékeztet a Khidmasz folyó nevére és megkérdőjelezi a kidem szóból való származtatást, amit felvetettem. A Khingülosz értelmezése talán /kardhüvelyöböl/ jó, mindenesetre van Azovi-tengernél a Tagamrog-öböl partjánál egy kard, szablya szóból képzett orosz helység /Szabjelszk/, ennek alapján -persze, ez is csak felvetés-, a Manics-folyó vagy a Jeja folyó is számba jöhetne /előbbi talán Mancio volt korábban/, dehát hiányzik az összehasonlító történeti földrajzi névanyag.
A Képes Krónikában említett 677-es évszám, amivel az Ügek-Álmos-Árpád történet indul, mint kezdő évszámmal, természetesen nem egy az egyben értendő, csak valami kezdetét jelzi, nem csak a dunai bolgárokkal és ezek esetleges Tisza mentén való megjelenésével függhet össze, hanem a minden bizonnyal a Kárpát-medencében megtelepült avarok és Bizánc közti békekötés /vagy szövetség/ éve is. Ide kapcsolható talán Menu-Morout bihari vezér Anonymus elbeszélésében, aki a hun király, Attila uralmánál régebbre teszi területi hatalmának eredetét, bár ez talán csak, persze, az avarok korára nyúlhat vissza, ha a térségnek voltak is korábbi hagyományai. Mindenesetre Anonymus elbeszélése szerint Bizánccal állt szövetségben, vagy függésben. A nevéhez csatolt Menu-szó talán valami adónemre utalhatott. A Bihar név esetleg szláv eredetű lehet, ezt még nem sikerült megfejteni tudomásom szerint, felmerülhetne akár pl. a bikaáldozat, bikatisztelet is. A Morout név török eredetű, így avarszláv lakosság sejthető a térségben a honfoglalás előtt.
Árpád /Arpad/ szerepét a honfoglalás előtt és alatt sem értékelte egyformán a történettudomány. Bíborbanszületett Konstantin Lebediaszról szóló történetéről és Simeon bolgár uralkodó elleni, Bizánccal kötött szövetséget megelőző követségről, majd a honfoglalás során az Álmos-Árpád viszonyról van szó, illetve Árpád méltóságáról a honfoglalás során és az első menetben elért politikai-katonai szerveződés nyomán viselt méltóságáról, rangjáról. Lebediászt a kazár kagán feltehetően azért hívatta, hogy valami kitüntető cím, rang adományozásával és esetleg egy újabb házassággal megerősítse a kazár-turk szövetséget, miután Lebediász nemcsak feleségét küldte vissza /nem született tőle gyermeke/, hanem a kapcsolat is meglazult Kazáriával. Konstantin szerint Lebediász erre maga helyett Szalmutzesz /kutatóink szerint Álmos értendő rajta/ fiát, Árpádot ajánlotta, aki tényleg kitüntető rangot, címet kapott és valószínűleg össze is házasíthatták egy kazár hölggyel /nem említik/. A bolgárok elleni háború kapcsán a bizánci követtel Árpád és Kurszán tárgyalt volna /többször a Kusanesz formát írják le a történészeink, holott az egyik bizánci görög szövegben is Kurszanesz áll, ami egyezik a Krónika közlésével és Anonymussal is egyeztethető/, török nevekről lenne szó, és még az ejtés is más, ha Kusaneszre értelmezzük és nem Kurszaneszre a bizánci forrást, nyilván idegen név volt, ilyenkor előfordult, hogy elírták egy-egy szövegváltozatban. Ami a követségben szereplők méltóságát illeti, megfigyelhető, hogy később 950 körül sem az első fejedelem /akkor Falitzi/ vesz részt a Bizáncba menő követségben, hanem Árpád első fiának, Tarkatzunak unokája, Termatzu, és a harmadik fejedelem, Kalé karkhász fia Bultzu karkhász. Konstantin megjegyzi, hogy a karkhász nem személynév, hanem méltóságnév, akár a gülász is, és utóbbi följebbvaló a karkhásznál. Tehát nem lehet keverni a gülász esetében sem a méltóságot a személynévvel, ahogy ezt sokat megtették a történészeink között, mint már írtam, szerintem a személynévben diftongus,kettős magánhangzó volt, a méltóságnévben nem volt ilyen, és így hangzásra is különböztek. A nyugati forrásokban említett Kussal vezér /XV.századi forrás/, aki 892 illetve 900 körül Arnolf német-római császár /887-899/ szövetségeseként, majd halála után is a bajor térségben megjelenő vezérként említenek, minden bizonnyal nem azonos Kurszánnal, akit egyébként a Krónikák Cundu vezér fiaként tartanak számon. Anonymus elbeszélése szerint Árpád új székhelyére bevonulva, a Duna mentén adományozott mindkettőjüknek birtokot. Nézetem szerint Árpád csak Álmos halála után /melynek körülményei nem ismertek, de a honfoglalás nyomán, feltehetően a Tisza vidékén valahol, ölhették meg, ezért is nem vehetett részt Pannónia, azaz a Dunántúl elfoglalásában, ami egyébként is hosszabb időt vett igénybe/, lett első fejedelem teljes felhatalmazással. Az ún. levirátus intézményét, vagyis hogy az elhunyt férfi özvegyét a fivér veszi el, mind Álmos esetében feltételezhetjük, ti. megözvegyült anyját Eleud vehette feleségül, ezért említik olykor őt is apjaként, mind pedig István király rokonságában is felmerülhetett ilyesmi. Nevezetesen feltehető, hogy Sarolt anyját, Sarolt apjának halála után testvére, Zombor vehette feleségül, így a kisebbik Gyula /Geula/ István anyai nagybátyjaként tarthatott igényt Sarolt apjának örökségére. Karold sorsáról nem tudunk, bár ő lehetett az idősebb lány. Erdeli Zoltán, az István által kijelölt örökös, valószínűleg Sarolt anyjának az apja lehetett, azért volt magas korú.
Úgy tűnik az államszervezés során az ungri, Ungria megjelöléshez tértek vissza a hazai politikai vezetőrétegek, a turk, Turkia bizánci forrásokból ismert megjelölés helyett, az előbbi volt bizonnyal annak a népcsoportnak, törzsnek a neve, amelyeket a türk birodalom /Turkia/ szervezésekor "Szkitiában" legyőztek, legyenek ezen belül török vagy nem török törzsek. A bizánci forrásokban ez ugor, ugur majd "uggroi" néven fordultak elő, ezek n-nel ejtendők, de talán a szaragur, unigur név is őket takarja /V-VI.sz./ Az "uggroi" névforma a makedón-bizánci-magyar kapcsolatok alakulásával függött össze /9.sz.vége/
A mögöttes népcsoportokat a források alapján a szavardok, magyar /moger, mager/, székely /sycli, siculi/ népcsoportokban sejthetnénk, amihez a honfoglalás előtt még khazar, khozar, illetve káliz, jász, talán, esetleg besenyő töredékek is kapcsolódhattak, sőt akár más szórványok is. /A szavárdok Bíborbanszületett Konstantin szerint leváltak, visszatértek a Kaukázus vidékére./ Az ungri, Ungria elnevezés, amit nyilván István király idején a politikai vezetőréteg az egyházi írástudókkal együtt elfogadott, vagy egy olyan összefoglaló név, amilyen a türk volt, vö. az orkhoni feliratok felfogását, vagy egy, az egész szempontjából hajdan domináns törzs/ek/ neve lehetett. A ránk maradt, a honfoglalás előtti térségre vonatkozó források ezt a két felvetést vetik fel. Az eltörökösödés illetve a részben török mivolt kétségtelenül fennállhatott, jellemzően a Fekete-tenger -Kaukázustól északra eső térség- Kaszpi-tenger térség esetén, és ettől keletre haladva, az ún. nomád török politikai-katonai szerveződéseket szemügyre véve, és a névanyag is emellett szól. Sajnos, jelenleg mintha még a földrajzi és más történeti névanyag, megfelelő régi térképekkel, nem kellően állna a kutatás rendelkezésére, még a viszonyító névanyag is sokszor mintha hiányozna, holott enélkül nehéz a szórványosan ránk maradt adatokat értelmezni. Nem árt tudni, hogy a köztudatban ismert nevek a honfoglalás előzményeit, résztvevőit és a későbbi szereplőket tekintve is legtöbbször egyezményes névformák, törökösen nem így írták, mondták őket, a történészek olykor vitatható magyarításai is, és persze, a Kárpát--medencében a különböző nyelvi hatások is benne vannak az ismert névalakokban. Sokszor történészeink a krónikák hagyományrétegeit sem szedték szét kellőképpen, amikor közreadták ezeket, a fordítások olykor erősen vitathatóan magyarítanak. /pl. az Anonymus-fordítás a hasonmás szöveg mellett/. Nem mindig vették figyelembe mikori állapotot írnak le az arab források, félreértelmeztek egyes megjelöléseket is, pl. a Duba folyó nevét Dunára értelmezték, ami az adott esetben képtelenség, morvákról írtak ott, ahol mordvinokról lehetett csak szó. /A korábbi Nökerdeh olvasatot /Maszúdi/ Györffy György Unkariya-ra is értelmezhetőnek vélte egy helyen, a nagyközönség számára/.
Kellő összehasonlító és történeti névanyagra lenne szükség, hogy néhány kérdésben tovább lehessen lépni. Az ember kínlódhat a megfelelő térképek hiánya miatt is, talán nem csak az egyes elméletekhez passzított térképekre volna csak szükség!
2016.VIII.2.
