A "valahol utat vesztettünk" megállapítás újra aktuálisnak tűnik.

Az elmúlt 25 évben a gazdasági-társadalmi átalakítás és átalakulás, mint olyan, félresikeredett, ha a jogi kereteket hajdan létre is hoztak a "rendszerváltók_" /azóta ez utóbbi is "fellazult"/. Lehetséges, hogy a nyugati társadalmakhoz közelítés volt a cél, csak ehhez az utat és a jó eszközöket is jobban meg kellett volna találni, és azért ez ott sem jelenti, hogy nincsenek jelentős vagyoni, jövedelmi, kulturális különbségek. A feladvány, hogy hogyan válhat egy zömében nagyjából kispolgári vagy még ilyen szinten sem élő /gondolkodó/ társadalom a politikai elit vezetésével egy szocialistából működő kapitalista rendszerre átváltó, teljesebb polgári társadalmi rétegződéssel jellemezhető társadalommá, kétségtelenül nehezen megoldható volt, és nézetem szerint a fokozatok megtalálása és kialakítása nem sikerült. Ebben részben annak is szerepe volt /nem kis szerepe/, hogy a megszerveződő új pártok jó része "sérelmi" politikát folytatott, teljesen anakronisztikus nézeteket is előásva, és nem látta be, hogy csak a meglévő eredményekre építő, higgadt, józan politikával lehet továbblépni. Nem volt szerencsés, hogy az akkori /baloldali és liberális/ politikai elit szélesebb társadalmi köröket nem vont be a tényleges rendszerváltás, tehát a kapitalizálódás-polgárosodás felé vezető út mikéntjének megvitatásába és lebonyolításába /meglépésébe/. Úgy vélem, hogy miközben az értelmiség egy jó részéhez az európai jogfelfogás és kultúra közel állt, magától értetődőek voltak értékei /ezt a Kádár-kori oktatási rendszer, könyvkiadás és egyéb kulturális lehetőségek egyértelműen elérhetővé tették/, a gazdasági-társadalmi rendszer átstrukturálásának nehéz feladatát nem volt képes az értelmiségi réteg teljesen jól megközelíteni és megértetni a társadalom nagy többségével és nem is mindig találta meg ehhez a jó megoldásokat.

Világos, hogy ami némi tőkebevonással,fejlesztéssel, korszerűsítéssel működtethető lett volna a gazdaságban azt meg kellett volna őrizni, és egyszerűen nem érthető, hogyha megszűnnek, tönkremennek, nem működnek a gazdaságban meglevő ilyen-olyan vállalatok, szövetkezetek stb., akkor hosszú távon /akár rövid távon is/ egyáltalán miből lehet létezni, miből lehet bevétel, miről szól a piac, hogy mégis ki és miért támogatna egy olyan politikai rendszert, ami nemhogy a jobb megélhetést, de olykor egyáltalán a megélhetést is alig teszi lehetővé. Ha egy alapvetően kispolgári jellegű /tudatú/ társadalom egzisztenciálisan elbizonytalanodik, erőteljes a lesüllyedés, nem elég nyilvánvalóak és járhatóak a polgári felemelkedés feltételei és útjai, logikus, hogy ott a szélsőjobb "eszmék" könnyebben terjednek, különösen, ha ezek "búvópatakként' még eleve jelen voltak itt-ott addig is. Nem érthető, hogyha a társadalom jó része, mint tulajdonossá, tőkéssé vált társadalmi tényező nem jelenik meg kellő súllyal, akkor miről szól ott a piac, miből lesz adóbevétel, pláne nyugati típusú "világ".

Nem vagyok közgazdász, de úgy vélem, hogy a rendszerváltás idején a társadalom egy részének tulajdonossá tételével /nem kárpótlás formájában/ és tőkebevonással vegyes tulajdonú ipari és kereskedelmi cégek felé és a meglevő agrárszövetkezetek legalább értékesítési szövetkezetekként, részben gazdálkodási szövetkezetként működése felé kellett volna elmenni /az agrárszövetkezetek esetében a géppark közös használata, korszerűsítése, agrár- és pénzügyi szakemberek, piackutatók alkalmazása kézenfekvő lehetett volna/, egy szilárdabb gazdasági alapot teremtve. Ezt persze, abban a képtelen politikai ellenszélben, amit a "jobboldal" jó része jelentett, elég nehéz volt meglépni, de nem lett volna lehetetlen, talán.

Ami egyáltalán nagy nehezen realizálódott a gazdasági-társadalmi struktúraváltásban, azt akarta pártalapon, egyoldalúan, felülről magához ragadni és szétverni az orbáni garnitúra /ez eléggé sikerült is/, de ez nyilvánvalóan nem vezethet az ország versenyképesebbé válásához, egy teljesebb polgári társadalomhoz, de még egy viszonylagosan élhető társadalomhoz sem. /Mitől "polgáribb" egy Orbán-párti vállalkozó?/ Nyilvánvaló, hogy ha nem a piaci verseny dönti el a versenyképességet, hanem felülről, a hatalom dönti el, ki legyen a piacon előnyben  és egyáltalán jelen, ez csak súlyos torzulásokat eredményezhet egy amúgy sem eléggé versenyképes gazdaságban és társadalomban, és ezért további szélsőjobbra tolódást hoz, hozhat magával, ami persze, megint csak tévút, és nagyon súlyos további következményekkel járhat. A társadalom jó részének teljesen képtelen, súlyos megadóztatása a még létező kis- és középvállalkozások sorozatos bedőlésével fenyeget. /A jelenlegi útdíjrendszer és forgalomfelügyeleti rendszer is képtelenség./ Jelenleg egy jobb gazdasági-társadalmi struktúra kialakításának, kialakulásának lehetőségein és feltételein kellene töprengeni, legalábbis azon, hogy a mostani helyzetből egyáltalán milyen út vezethet még errefelé. Ha netán a társadalom egy részében még léteznek olyan polgári értékek és mentalitás, mint a tudásra, szorgalomra, szívós munkára épülő, fokozatos előrejutás igénye és törekvése, ez ne essen áldozatul a jelenlegi /és egyáltalán az ilyen típusú/ hatalom zsákmányszerzésének és hatalomvágyának, cinikus, kirekesztő politikájának. Bizonyos, hogy teljesen más szemléletű kormányzásra van szükség. de ez ma, egy új politikai tömörülés létrejötte és létrehozása nélkül nem látszik elérhetőnek, erre viszont érdemleges kísérlet sincs jelenleg.

2015. április 20.