Úgy vélem, hogy a jelenlegi helyzetben a nyugdíjasok többségét létükben veszélyeztetné egy nyugdíjcsökkentés. (Inkább a még létminimumot sem elérő nyugdíjak kiegészítésére volna szükség).

Úgy vélem továbbá, hogy a nyugdíj a munkajövedelemre épülő, zárt társadalombiztosítási rendszerként fogható fel, és az aktív, dolgozó korosztály és a nyugdíjas korosztály közötti társadalmi szolidaritáson is alapul, amennyiben a mindenkori dolgozók munkajárulékaiból fedezték mindig a mindenkori nyugdíjba vonulók nyugdíját, és a ledolgozott évek, valamint az utolsó évek jövedelme alapján kalkulálták ki. Igaz, utóbb jöhetett ehhez némi kiegészítés pl. utólagos nyugdíjkorrekció, özvegyi nyugdíj. Kétségtelenül utólagos korrekciónak számított a nyugdíjkorhatárt elérők rokkant-nyugdíjának öregségi nyugdíjjá minősítése. (Ez történt az én esetemben is, de megvolt annak idején a kellő ledolgozott évem egy akkor kb. a létminimumot elérő rokkant-nyugdíj megállapításához.)

Alapvető problémának a Nyugdíjpénztár szempontjából a foglalkoztatottság csökkenését és a nem megfelelő szintű bérezést tartom. (Nyilvánvalóan tarthatatlan a jelenlegi minimálbér megadóztatása, legalább nettó 100 ezer forint kell ma ahhoz, hogy úgy ahogy meg lehessen élni).

Másik probléma, hogy nem mindenkinek van folyamatosan munkaviszonya, így esetleg még a nyugdíj-jogosultság sem szerezhető meg, vagy csak egy képtelenül alacsony nyugdíj, amit vagy legalább a létminimumra ki kellene egészíteni, vagy legalább valami (esetleg nem adózó) munkalehetőséget kellene mellette biztosítani.

Lehet emelni a nyugdíjkorhatárt, de ha nincs valakinek annak eléréséig munkája, miből él addig. (Ezen csak valamit segíthet a rugalmas nyugdíjba vonulás, és mellette -esetleg- alkalmi munkavállalás, egy szintig nem adóztatva, persze).

Az egészségügyi hozzájárulást ma (szerintem) legfeljebb 113 ezer forint feletti nyugdíjból lehetne vonni (úgy tudom, 113 ezer forint ma az átlagnyugdíj), de szerintem ez legfeljebb 5000 forint körüli összeg lehetne.

Az öngondoskodásra szükség lenne, a magánnyugdíjpénztár is ezt a célt szolgálta (az elvett vagyon visszajárna, kamatostul).

A népességpolitikát én nem keverném a nyugdíjrendszerrel, de azzal egyetértek, hogy egy külön alapból esetleg ki lehetne egészíteni havi rendszerességgel a nyugdíjat a felnevelt és a munkaerőpiacra belépett gyermekek száma alapján. (Szerintem a nem munkajárulék fizető évek nem számíthatnának be a szorosan vett nyugdíjba).

Az öngondoskodás az egészségbiztosításra is kiterjedhetne, látva -a hírek szerint- az egészségügy rossz helyzetét, ami a jövőre nézve -feltehetően- részben már csak fizetős lehet.

2014. június 24-én