Kétségtelenül volt a Kormányváltók magjának, az MSZP-Együtt-PM összefogásnak egy részletes, az ország valamennyi számba vehető kérdésére kiterjedő (55 oldalas) programja, és ehhez hasonló elképzeléseket képviselt -tudtommal- sok tekintetben a Demokratikus Koalíció is. Valóban kérdés számomra is, miért nem juthattak (jutottak) el a konkrét elképzelések, célok, törekvések érdemben és meggyőzően a választópolgárokhoz a kampány során, sőt attól függetlenül is. Lehet, hogy a jogállam, az emberi jogok kérdése nem érdekli az embereket, de azt alighanem meg tudják érteni, hogy minden politikuson számon lehet és kell kérni, mit tesz, hogyan dönt másokról, és hogyha valaki képtelen megélni, boldogulni, minden törekvése ellenére, azt is. Hogyha csak annyit ér, amije van, ahogy Lázár János megfogalmazta, akkor világos, hogyha semmije sincs, nem számít a hatalomnak. Továbbá azt is, hogy a baloldali ellenzék vállalja, hogy számonkérjék rajta, hogy kormányra jutva, valóban törekszik-e megoldani az ország égető problémáit. A továbblépéshez minden bizonnyal figyelembe lehet venni a szociáldemokrácia régi tapasztalatait a helyi társadalom megszerveződésével kapcsolatban (Hiller István, 168 Óra). (Magam is felvetettem korábban egy önképző-önsegélyező civil mozgalom elindítását, igaz, csak állampolgárként, magánlevélben).
Minden jel szerint a FIDESZ-KDNP-hatalom semmit sem tud és akar kezdeni érdemben a még meglévő (vagy létrejövő) társadalmi tőkével, amit a külföldre távozók növekvő száma is bizonyít. (Magam a rendszerváltás alapvető hibájának tartom az akkor meglevő társadalmi tőke részleges tönkretételét és elpocsékolását, sokszor a megőrizhető vagy megreformálható infrastruktúrával együtt). Nyilvánvaló számomra, hogy Orbán Viktor és társai éppen a társadalom felől jövő kezdeményezéseket, a társadalmi párbeszédet, a vitákat, a politikai hatalom ellenőrizhetőségét vonják kétségbe és akarják kiküszöbölni. Ez nyilatkozott meg idén 1848. orbáni méltatásában is. 1848, az akkori polgári átalakulás fő gondolatai a választójogon alapuló parlamentnek felelős kormány, sajtószabadság, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés voltak (utóbbi a nemesség adómentességének megszüntetésével, jobbágyfelszabadítással járt). Természetesen minden ilyen átalakulás a továbbiakban is vagyonilag differenciált társadalmat jelent, de egyénileg nagyobb lehetőségekkel, olykor kockázatokkal. Nem tudni, hogyan jött ide a "rezsicsökkentés", ami a hatalom felülről jövő "jótékonysági" intézkedéseként van ma beállítva. Az 1848-as törvényeket a pozsonyi magyar országgyűlés hozta és a király szentesítette is ("áprilisi törvények"). (Más kérdés az ezt követően ilyen-olyan körülmények folytán kibontakozott szabadságharc és ennek végkimenetele).
Nem érthető továbbá, hogy miért "kocsmai lökdösődés" a Szabadság téren épülő megszállási emlékmű miatti tüntetés, pláne "szélsőjobb és szélsőbal" vizionálásával, ha utólag a szélsőjobb valóban fel is tűnt, de más alapon. Gábriel arkangyal értelmezésének új szempontja a 168 Órában (II. Szilveszter pápának Gábriel arkangyal sugalmazta, hogy küldje el "Attila koronáját" a magyar uralkodó, István részére) eszembe juttatta, hogy Horthy Miklós kormányzóban is felvetődhetett az utódlás gondolata. Van-e ennek ma vajon aktualitása a Horthy-kultuszhoz kapcsolódóan és persze a történelmi jog, persze nem létező, "folytonossága" alapján? Remélem nincs.
Ideje a valóságot eltorzító kommunikáción és egyoldalú hatalomgyakorláson alapuló "renddel" szemben a szabadságon alapuló értelmes rendhez eljutni (nem feltétlenül neonáciknak, nyilasoknak helyt adva, sőt...). A monumentális, funkciótlan építmények, értelmezhetetlen emlékművek a jelenlegi hatalom önértelmezésének kérdését vetik fel, összefüggésben a történelem félreértelmezésével: felmerül itt a hatalom, mint öncél, elégtételvétel egyfajta sérelmi politika alapján, a hatalom, mint a "nemzeti nagyság" álmának megtestesítője, akár szabadságharcosként, a "történelemformálás" világtörténelmi jelentőségének vizionálása itt és most. Ugyanakkor a társadalom versenyképessé válása nem feltétlenül fér össze egy "úri" és állítólagosan "keresztény" réteg luxuséletmódjának tényleges teljesítmény nélküli finanszírozásával, a párthűséggel, mint "nemzetstratégiával", széles társadalmi rétegek egzisztenciális elbizonytalanodásával, elszegényedésével. Ez utóbbi erősíthette fel (többek közt) a szélsőjobb tendenciákat, ami a társadalom demoralizálódását, a "szabad rablás" gondolatának és törekvésének felerősödését hozhatja, annak a gondolatát, hogy tudásra alapozott munka és vállalkozás helyett valaki más, már kialakított egzisztenciáját -személyes erőfeszítés nélkül, az állam jóvoltából- lehessen megkaparintani, teljesen alantas eszközökkel és célból. A társadalomban ma meglevő, ilyen-olyan rasszizmusok számos ötlethez vezethetnek (pl. idősek, betegek, egyedülállók, stb).
Problematikus számomra Áder Jánosnak a deáki kiegyezésre vonatkozó kijelentése is, amit Bibó István amúgy zsákutcaként, fél függetlenségként és féldemokráciaként jellemzett felemás polgárosodással. Mégis kik között jönne létre egy újabb deáki kiegyezés? Értelmezhetetlen számomra.
Olyan politikát és társadalmat szeretnék, amely az embert öncélnak tekinti, a személyiség és életvilága tiszteletén és jogbiztonságon alapul. Az Európai Unió Emberjogi Chartája is ezt célozta meg tudomásom szerint.
2014. május 9-én
