Nem hiszem, hogy a liberális politikai demokrácia érdekeit és az általa biztosított politikai szabadságot fontosnak és alapvetőnek tartó értelmiség és politikusok elfogadhatják, hogy a jelenlegi hatalom defenzívába szorítja őket, és csak ebből a helyzetből kísérelhetnék meg a jelenlegi hatalom leváltását.
Kétségtelen tény, hogy a liberális és baloldali értékeket képviselő oldal nem lépett fel idejében és határozottan a hazai jogállamot veszélyeztető és megváltoztatni, sőt megdönteni készülő erők ellen. Lehet, hogy a meglevő jogrendszer nem adott ehhez hatékony eszközt, lehet, hogy az államapparátus nem működött hatékonyan, kétségkívül lehetett személyi ellentétekről is szó, felmerülhetett a társadalmi támogatottság kérdése is. Nem tűnik valószínűnek, hogy a társadalmon belül meglévő, ilyen-olyan politikai nézeteket valló csoportokról és az ezekre épülő pártokról (a rendszerváltástól kezdve) ne lettek volna világos fogalmai a baloldali és liberális oldalnak, és mindenképpen sokkoló lehetett ebből a szempontból, amit az őszödi beszéd kiszivárogtatása, a TV-székház ostroma és a Kossuth téri események jelentettek. A Jobbik, mint a bíróság véleménye szerint is neonáci párt létrejötte és erősödése is jelzés értékű lehetett többek közt.
Érthetetlen számomra, hogy erőszakos eszközöket is bevetni képes antidemokratikus politikai erők, az azokat vezénylő vezetőkkel az élen, a sokkoló jelenségek ellenére, minden további nélkül lépkedhettek a hatalom felé, sőt a meglévő jogi szabályozás alapján, a választásra jogosultak kb. egy negyedének támogatásával a parlamentbe jutott FIDESZ-KDNP kétharmados győzelmet hirdethetett és alkotmányozás címén gyakorlatilag megszüntethette a jogállamot, afféle féltörvényes-félparlamentáris állapotot hozva létre. Magam is kérdésesnek találom, hogy lehet-e ezt a féltörvényes rendszert legitimizálni azzal, hogy a jelenlegi hatalom által méltánytalanul egyoldalúvá tett feltételek között is belemegy a baloldali és liberális ellenzék a szavazásba, "kormányváltást" tűz ki célul, holott a rendszerváltásról (NER) lenne szó, és a jogállamiság visszaállításáról.
Az is kétségtelen, hogy a FIDESZ-rendszer Horthy-korszak iránti nosztalgiája nem csupán szavakban és gesztusokban merül ki, hanem egy hasonló felfogású politikai rendszer, társadalmi szerkezet és szociális helyzet felé mutat, pedig a Horthy-rendszer annak idején is feltűnően anakronisztikus, elmaradott, tarthatatlan volt Európában, és éppen ebből következett többek közt antiszemitizmusa is. Nem hinném, hogy ennek bármiféle restaurálása össztársadalmi érdek volna, egyébként is a FIDESZ nyilvánvalóan csak saját "táborára" vonatkoztatja a "nemzet" fogalmat (hogy hogyan és kik számára lehet ezek alapján haza az ország, az ebből logikailag kikövetkeztethető, és már a mindennapi életben is nyilvánvalóvá vált). A megtévesztő, a szélsőjobbra jellemző módszereket bevető kormány-kommunikáció szinte mindent elborít, ködbe burkol.
Úgy vélem, hogy a kelet-közép-európai térségben és nálunk sem lehetséges egy ilyen típusú visszalépés (még ha lengyel példát is emlegetnek), ezt az EU politikája és törekvései messze nem indokolják, sőt... Kétségtelennek tűnik számomra, hogy az EU-hoz tartozás gátat vethet az Európa-szerte megnyilatkozó szélsőjobb térnyerésének, autoriter rendszerek kialakulásának, de ehhez újabb jogi lépésekre és (kötelező) európai jogharmonizációra van szükség, párhuzamosan az EU gazdaságpolitikai és társadalompolitikai törekvéseinek valóra váltásával.
2014. március 16.
