Tisztelt V. kerületi Önkormányzati Képviselő-testület!
Úgy tudom, 2014. január 22-én döntenek a Szabadság térre tervezett, az 1944. március 19-i német megszállásra emlékeztető emlékműről. Az emlékmű tervéről olvasottak és a tervezett emlékmű képe alapján úgy vélem, hogy a jelenlegi tervezet összességében értelmezhetetlen, a mostanában hallott értelmezés (a deportálás emlékére készülne) sem olvasható ki az emlékmű alakjaiból (Gábriel arkangyal, birodalmi sas) és az antikizáló háttérből. Eltekintve most attól, hogy a megszálló németek szövetségeseink voltak akkor és egy Horthy-Hitler találkozó (Klessheim) után vonultak be ellenállás nélkül az országba, főleg a nagyobb háborús utánpótlás (élelem, nyersanyag, esetleg munkaerő) biztosítására. Horthy Miklós kormányzó helyén maradt és ő bízta meg a kormány megalakításával Sztójay Dömét (márc. 22.), a magyar államapparátus (közigazgatás) készítette elő és hajtotta végre máj. 15. és júl. 9. között a deportálásokat, Eichmann és más németek szerint is feltűnő buzgalommal. Nem a németeken múlt, hogy 437 ezer embert hurcoltak el ekkor (70-80%-uk került Auschwitz gázkamráiba), hanem a magyar Belügyminisztérium (Endre László) követelésén (Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege 538-544. o.). Véleményem szerint a deportálások emlékére jobb volna esetleg egy országgyűlési megemlékezés és határozat, emlékműként pedig (ha már így határoznak), méltóbb volna egy, az elhurcoltak sorsát idéző szobrot állítani pl. egy félig fekvő, kezét figyelmeztetésül felemelő, haldokló emberalakot, természetesen nem megaháttérrel, az alapzaton a történelmi tényeknek megfelelő felirattal. A Szent István park is felmerülhetne az emlékmű helyéül. Kérem, hogy a lehetőség szerint vegyék figyelembe felvetéseimet.
Bp 2014 január 22-én
(Személyesen benyújtottam a javaslatot az V. kerületi önkormányzatnak január 22-én reggel az Ügyfélszolgálaton keresztül.)
A levél Internetre tételével fejezném ki egyetértésemet a történészek tiltakozásával, hozzáfűzném hogy nem csak történelmi, hanem társadalmi és egyéb önismeretre is szükség volna a felelősség jegyében, és az értelmiségnek ezzel kapcsolatosan sürgősen lépnie kellene egy újabb történelmi katasztrófa megelőzésének érdekében (az eddigiek nem tűnnek elegendőnek). Egyébként felvethető lenne, hogy a német birodalmi sas monumentális megformálása egy, az emberi oldalt be nem mutató emlékművön, összefér-e pl. az önkényuralmi jelvényekre vonatkozó szabályokkal (igaz, hogy az SS egyenruhákkal kapcsolatosan sem szokott felmerülni, honnan kerültek elő - netán naftalinnal voltak tartósítva? - és hogy viselői esetleg egy emberileg elfogadhatatlan eszmét tartanak érvényesnek, pontosabban szeretnének érvényesíteni): A deportált emberek szempontjából Gábriel arkangyal figurája is némi cinizmust fejez ki, véleményem szerint. (Persze, minden rendszer a rádióban magának is emel emlékművet egy emlékműben.) Szerintem is a zsidó-magyar együttélést bemutató kiállítást kellene létrehozni a holokauszt emlékév kapcsán. (Figyelemre méltók rádióban egyes jobboldaliak megnyilvánulásai arról, hogy felfedezték zsidó felmenőiket, de amúgy a másik oldalon épp a zsidó származásúakat nem szívelik. Természetesen a világért nem antiszemiták, csak éppen... Nyilván történelmi véletlen mai áldozatainak tekintik magukat.) Az is felvethető lenne, hogy ha itt nincs antiszemitizmus, miért van ekkora támogatottsága a legalizált szélső jobboldalnak teljesen nyíltan is (burkoltan és rejtetten is, persze). Mindez már nemcsak történelmi szembenézés dolga lenne...
2014. január 25
