A világ jelenlegi állapotában az európai civilizáció társadalmainak meg kell találniuk az utat az értelmes emberi élethez. Ehhez vissza kellene fogni a technikai civilizáció és a fogyasztás az emberi életet kiüresítő szerepét és hatását és eljuttatni a lehető legszélesebb rétegeket az egyéni alkatnak megfelelő munkához, a valamilyen szinten alkotó jellegű élethez, az európai kultúrában kimunkált valódi értékek felismeréséhez és továbbviteléhez. Az ember csak a benne rejlő lehetőségek felismerése alapján juthat el a számára értelmes élethez, ami boldogságot hozhat számára. Ennek az elérésében az európai értelmiségnek döntő szerepet kellene vállalnia. Az ún. tömegtársadalom problémáját a politikai demokrácia önmagában nem oldja meg. Az embernek a maga szűkebb körében is meg kell találnia az értelmes cselekvés lehetőségét. Az értelmiség felelőssége, hogy ennek érdekében a politikai elitnek tanácsokat adjon a jogi, gazdasági és kulturális keretek megteremtése érdekében. Európának kell kialakítania saját példáján azt a történelem- és társadalomszemléletet, amely az emberiség fennmaradását biztosítja. Ehhez Európa valamennyi országának értelmisége össze kellene fogjon, mert a tehetetlen szemlélődés nem elég. Az értelmiség feladata, hogy a helyenként megszületett, jó részfelismeréseket összegezze és ennek alapján a jó megoldás felé egyengesse az utat. Ez azonban nem vezethet egy tekintélyelvű, vallásra alapozott, az emberi autonómiát gúzsba kötő politikai rendszerhez.

2013. január