Tapasztalatom szerint a magyar társadalom jó része nem jutott el a kulturáltságának arra fokára, hogy tolerálja és elismerje a valódi tehetséget. A tehetség nem függ össze az egyén mögött álló vagyoni háttérrel, nem oszlik meg egyenletesen egy családon, rokonságon belül sem. Kétségtelenül segíti kibontakozását, ha van a családon belül kulturális háttér és támogató légkör. Az azonban, hogy ki milyen családból jött, milyen világnézetet vall, önmagában nem jelentheti azt, hogy többre is hivatott. Tarthatatlan, hogy az egyén kibontakozása "kapcsolati tőke" függvénye legyen, ahogy ez Magyarországon gyakran tapasztalható, és ezen az alapon tegyék lehetetlenné a tudásával, munkájával és tehetségével érvényesülni akaró embert. Nem az teszi értelmessé az ember életét, hogy milyen világnézetet vall, hanem hogy van-e lehetősége emberi, azaz alkotó életet élni. Egyáltalán nem lehet azzal büszkélkedni, hogy külföldre kijutva (vagy kikényszerülve) milyen magyar tehetségek mutatkoztak meg. Az ún. nemzeti minimumhoz tartozna, hogy ez a hazai keretek közt valósuljon meg, és ne legyenek -ennek ellehetetlenülése miatt- megkeseredett emberek, ha a kisszerű irigység, esetleg gyűlölködés nem küszöbölhető is ki teljesen az emberi kapcsolatokból. Ahhoz, hogy a kivándorlás megállítható legyen Magyarországból, a fentieken kellene elgondolkodni.

2013. január