Manapság felmerül a jogi gondolkodás és az ebből fakadó társadalmi megoldások különbözőségének egyre égetőbb kérdése itt Európában. Az eseti jogra építkezés és az általános jogfilozófiai alapvetés viszonya és a jogi gondolkodás Európán belüli különbségei is, az angolszász jog és a kontinens jogának viszonyában. Úgy vélem, hogy a jog alapvetéséből lehetne újra kiindulni, és ezt kellene világosan leszögezni, mert ebből következik az összes többi probléma: az ember mint társadalmi lény fogható csak fel  /természeti oldalával együtt/, a jog a társadalomban, háztartásokban élő egyének életének, munkamegosztásának és egyéb viszonyainak, kormányzásuknak belátáson alapuló szabályozására irányul, ezen szabályok összessége, ami a társadalmat, társadalmakat összefogó államkeretben való együttműködést lehetővé teszi a még elfogadható életvitel érdekében mindenki számára, a társadalom fennmaradását biztosító és ehhez szükséges kialakult és elfogadható tevékenységekkel, és kizárja az ezt zavaró, akadályozó, bárki helyzetével visszaélő, bűnözői magatartást és cselekedeteket, tevékenységet, életvitelt, erre kellő büntetéseket helyez kilátásba és ezeket végre is hajtja, és kifelé is biztosítja a társadalom védelmét és politikai-jogi egyezségekkel segíti az államok közötti békét és együttműködést. A társadalomban élés hasonló civilizációs felfogást feltételez, csak ezen az alapon oldhatók meg jogilag is és a gyakorlatban is a társadalom működéséhez szükséges tevékenységek és zárható ki a bűnözés. Egy bizonyos kulturális összhangot is jelent, a nyelvi különbségek lehetőségével együtt. Az adott államba beköltözés illetve befogadás az ottani jogfelfogás elfogadását is kell jelentse és a vele járó életvitelt, nemcsak a munkavállalást, mert erre nem szűkül le az emberi élet. Csak a munka elvégzését tartani szem előtt, téveszme. A jogi határokat mindig az egészre nézve kell meghúzni és szabályozni, kötelezővé tenni és betartatni. Az államok közötti együttműködésben is figyelembe kell venni a különbözőségeket, és az államok együttműködését csak bizonyos fokig lehet adott esetben összehangolni, esetleg csak egy vagy néhány cél érdekében. Ugyanakkor a jognak ki kell zárni az önkényt, az önkényuralmi rendszereket és az önkényes hódításokat, és körvonalazni kell az elkerülhetetlen katonai beavatkozás, esetleges "igazságos háború" fogalmát és lehetőségét. A nemzetközi jogot is újra lehet gondolni, ha az új szempontok, esetek merülnek fel, ma ezt a jogilag különböző gondolkodások és a hatalmi törekvések ütközését veti fel, de az ilyen kérdéseket nem az erőpolitika szintjén lehet eldönteni; kinek van fejlettebb haditechnikája, több pénze, nagytőkése a hatalmi elsőbbséghez... A jognak ki kell zárnia a transzhumán őrületet, tehát hogy neki lehet menni az emberi szervezetnek és az át lehet alakítani valami emberentúli jegyében, miközben csak a csúcstechnikához akarják aljas módon idomítani az embert, vagy elfogadhatatlan emberfelfogások alapján akarják átszabni vélt társadalmi vagy politikai igényekhez. Ami aljas, emberellenes, természetellenes, tönkreteszi az embert, mint élőlényt és nem lehet társadalmi szempont, pláne nem igazolható jogilag, az ellen kemény szankciókkal kell fellépni világszerte. Senki sehol nem bújhasson meg, semmilyen pénzen! Aki emberellenes nézeteket hirdet, mint bűnözőt kell kezelni, ez a közérdek! Semmiféle jogi felfogás nem írhatja ezt felül. Ennélfogva érthetetlen az ún. transzhumánok puszta létezése is, pláne, érvényesülésének lehetősége. A jogi határokat meg kell húzni, de be is kell tartani és tartani. A vallási alapú érvelések azonban ellentmondásokhoz vezetnek, illuzórikusak, legfeljebb akkor merülhet fel ilyen szempont, ha másként nem lehet megértetni alapvető dolgokat...Esetleges kiegészítő indokként, ha a józan ész hiányzik...A vallásokban, a transzhumán felfogásban az ember öngyűlölete és mások gyűlölete van benne sok tekintetben. Az emberre emberi belátás alapján igent kell mondani, ahogy a baloldal azelőtt megfogalmazta. De a jogi határokat meghúzva az emberi gonoszsággal szemben. A szélsőséges emberi gazságra a halálbüntetést magam jogosnak tartom, és nézetem szerint tévedés volt ennek eltörlése. A gyilkos háborúk összefüggésében egyenesen abszurd, képmutató álláspontnak. A börtönviselt köztörvényes bűnözők esetében a kötelező állami munkába állítást tartanám megoldásnak, míg nem bizonyítanak, hogy helyt akarnak állni, ha indokolt, akkor kellő ajánlással máshol is munkába állhatnának, és talán jobban kaphatnának munkát. Más eset, ha valaki egyáltalán nem akar dolgozni..."Közveszélyes munkakerülő" kategória, amire minimum az elzárás járhat.

2024. okt. 28.