A Magyar Péter-eset a hazai sérelmi politizálás örökösének és példájának tűnik, a személyi sértettséget kibővíteni közsérelemmel, ha lehetséges, és ennek alapján belépni a politikába, itt már egy párt által felkarolva, vezetőszerepben az adott pártot illetően, s várva a további sértettek csatlakozását. Magyar Péter, mint fősértett, korábban a FIDESZ-politika részese volt, s külső támogatói a FIDESZ-en belüli pártszakadást reméltek támogatásával, mivel ő egy ilyen szakadár lázadónak tűnt, s erre az ellenzéki oldalon régen vártak, hátha a FIDESZ kettészakad, s akkor le lehet győzni, s jöhet az ellenzék, ami ma elég kritikus, megosztott állapotban van, és Magyar Péter feltűnésével még inkább abba került. Ha az ellenzék /mármint az eddigi több párt/ lenne a TISZA-párttal leváltva, akkor a TISZA-párt egy gyűjtőpártnak tekinthető, az elégedetlenek, lázadók, sértettek pártja, de a gyűjtőpártoknak az a sajátja és veszélye, hogy hatalomra jutva szét is szoktak esni. Ami a programot illeti, még keresik a TISZA-párt és Magyar Péter is, s ugyan errefelé, aki nem jól működő dolgokat, korrigálandókat keres, találni is szokott, ez tény. A párt neve rövidítés, de megtévesztő is lehet. Véletlen? Mindenesetre ha a FIDESZ-párt politikájának korrekciójáról volna szó, és ezt jelzi az EU-s Néppárti csoportba lépés, az egy neoliberális gazdaságpolitikát jelent Magyar Péter eddigi közlése alapján /újsághír/, és a korrupció elleni fellépést, s valamiféle más korrekciót. A FIDESZ-t Magyar Péter fellépése nem osztotta meg látványosan, ezt az eddigi közvéleménykutatók a pártok támogatottságáról nem jelezték. Hogy vajon egy ilyen lázadó fiatalember /egyesek ifjúkori nosztalgiáját is kiválthatta/, képes lenne-e egy ország kormányzására, ha ezt tényleg valaki az eddigiek alapján átgondolja, erre megfontolt és politikában jártas ember csak a fejét csóválhatja, mert erősen kételkedik. A heves vérmérsékletű lázadók a hazai történelemben előfordultak ugyan, de még jobb politikai felkészültség esetén sem mindig látták jól az utakat-módokat és tartós sikerrel nem szoktak járni. Sajnos, politikussá válni, pláne országos vezetővé, egy ilyen -Magyar Péter-féle- lázadás alapján még nem lehet, ez hosszabb felkészülést igényel, sokkal alaposabb tapasztalatszerzést, helyzetismeretet, emberismeretet, és szélesebb látókört, elemzőkészséget, amit ez esetben joggal hiányol a józan szemlélő. Hogy Jakab Péter esete is erről eszébe juthatott a Magyar Nemzetnek /FIDESZ-közeli napilap/, bizonyos fokig indokolt, bár benne van, hogy a FIDESZ-politika szélsőjobb irányába tolódott el. Az EU-s Néppárt csoportot is kénytelen volt otthagyni, és ez lényegében egy mérsékelt jobboldali politikát akar képviselni, Németország viszonylatában a keresztény demokraták, keresztény szocialisták iránya, szemben az ottani szociáldemokrata iránnyal, ami baloldalinak számít, viszont más mint a zöldek vegyes, túlzó felfogása vagy a szélső liberálisok. Magyar Péter és a TISZA-párt tehát ma nem látszik meggyőzőnek, hogy valóban váltópárt lehetne a FIDESZ-szel és Orbán Viktor miniszterelnökkel szemben. És akkor még fel kell tenni a kérdést, kimerülhet-e egy FIDESZ-korrekciós pártban és a FIDESZ-ben a hazai pártok felállása? Bár Orbán Viktor miniszterelnök és a FIDESZ  az ellenzéket baloldalinak szokta nevezni /az ún. hatpárti összefogást, például/, mert az ő politikájuk a szélsőjobb felé tolódott a mérsékelt jobboldalhoz képest, a hazai ellenzéki oldalon is elkövette a baloldal azt a hibát korábban, hogy a szélső liberálisokkal fogott össze, és neoliberális gazdaságpolitikát karolt fel /MSZP-SZDSZ koalíció/, ami a baloldal széteséséhez, felmorzsolódásához vezetett, s a hatpárti koalíció már csak az Orbán-rendszer-ellenesség jegyében állt fel, ha nem is győzött. Valóban szükség lenne a hazai közéletben valamiféle érdemleges baloldali pártra is és ilyen sajtóra is, ha már erre igény van. A Népszava, bár szociáldemokratának mondja magát, legfeljebb ellenzéki napilap, amiben keresztény szocialista/demokrata, szélsőliberális irány is érvényesül, esetleg más polgári-közép nézetek, baloldaliak is olykor. Persze, az európai szociáldemokrata irány is válságban van egyesek szerint, de ez a középeurópai, felzárkózó térségre nem lehet jellemző, ilyesmi pártnak mégiscsak léteznie kell, sőt akár váltópárttá is lehetne, ha a bérből és fizetésből élők érdekeit szem előtt tartva, egy jól átgondolt és kiegyensúlyozottabb társadalmi rendszer, demokratikusabb közélet programjával politizál, kulturálisan pedig visszatér az európai gondolkodás és kultúra klasszikus vonalához, értékeihez és ezek baloldali szellemű továbbviteléhez, nem az LMBTQ-mozgalom csapdájába esik, hanem a lehetséges háztartás-család és ezt fenntartó munkalehetőségek a kiindulópontja, és ezen belül csak magánügyként, alesetként nézi a más szexuális irányultságot, de a hangsúly mindenkor az alapesetben kell legyen. Az állampolgári lét jobb körvonalazása, állampolgári ismeretek, tájékozódás lehetősége, a véleménynyilvánítás és beleszólás jobb lehetőségei, a boldogulás jobb lehetőségei a tanulás, képzettség és munkateljesítmény alapján, ami persze, tényleg az iskolarendszer kérdéseit is felveti. Nézetem szerint újra körvonalazni kellene az ún. alapműveltséget, amit az állampolgári ismeretekkel együtt az állampolgári lét minimumaként kell tekinteni. Idetartozik a baloldal felvilágosult, nem vallási hiedelmekre, hanem valós, tudományos alapokra helyezett, világnézetének képviselése, a vita képessége a más, még mindig a fantázia világára és nem tudására építő világnézetekkel szemben, s főleg a harc minden szélsőséges fanatizmussal szemben, legyen az vallási, politikai, akár más fanatizmus, etnikai, csúcstechnikába vetett hit, a piaci verseny mindenhatóságába vetett hit stb. A politikai fanatizmusok közé tartoznak a nacionalista, soviniszta felfogások, és a szélsőséges vallási alapú politikára épülő felfogások. Sajnos, napjainkban a technika megszállottjai és az erre épülő hatalmi felfogás valós veszéllyé vált, az egyéb problémák mellett, amik az emberiséget sújtják a világban. A mai hatalmi politikák olykor mintha eltévesztenék a századot, és nem vennék tudomásul a jelen problémáit, az elitek harcát tartják szem előtt és figyelmen kívül hagyják, hogy másokra is kell építeni, miközben az arányokkal tényleg baj van a globális nagytőkés világban számos területen, s a gondokat csak kiegyensúlyozott hatalmi rendszerekre építve, államközi összefogásokkal lehet megoldani.  A politikai-jogrendszer és a gazdasági szféra viszonyáról van szó. Megfordulhat-e a kettő és kik, hogyan akarják megfordítani. A manipulációk, a gazdasági, politikai-jogi trükkök, húzások, a szemléleti torzítások, a technika, a profit, az üzlet /pláne, a fegyverüzlet/ "mindenhatósága" nem oldja meg az emberiség problémáját, de a túlvilági hitre épülő fanatizmus sem, az elképzelt égi jutalommal és a fantáziált újjászületés lehetőségével...Az emberi, politikai felelősség értelmezése kulcskérdés: az egyén felelős önmagáért, de a többiekért is, és a "kiskaput" be kellene zárni...Ami az emberen múlik, azért az ember a felelős, ami a természeti rész, ott is lehet felelőssége már régóta, s a felelősséget viselnie kell, s nem lehetne ide-oda mutogatni, épp mi honnan jön, vagy honnan  nem jön...A realitás talaján kell megoldani a problémákat, önkorlátozással, belátva hol az egyéni jog, szabadság korlátja, egyáltalán jól szabályozni mi és hogyan tehető meg, mi és hogyan működhet, mi lehetséges, mi nem. A szabadságnak mindig vannak és kell legyenek korlátai, az emberi társadalomban élés folytán, és az ember csak társadalmi lényként tudott és tud létezni, az egyéb fantáziálásai ellenére, s a természetre utalva, de sem önmagát, sem a természetet nem teheti végsőkig tönkre a tudományos-technikai felfutás nevében sem, ha felelősen él és felelősséget vállal a jövőért is, amit a jelen alapoz meg. A szélsőséges erőpolitika, a technika mindent visz, a pénzért minden megvehető, a pénzért ki-ki azt csinál, amit akar, a tudomány végletekig szabad, ha emberellenes dolgokat kutat és gyárt is, az ilyen szemlélettel szembe kell menni, harcolni kell, és tiltani és szankcionálni, ami emberellenes. Már a kísérletet is, ha felmerül ilyesmi...Magam ezt hangsúlyozottan a baloldal feladatának tartom, hiszen a bérből és fizetésből élő a legkiszolgáltatottabb a fentről jövő machinációknak, manipulációknak, a bűnözésnek, az emberellenes eszközök bevetésének. Ezért mindig is a baloldalra figyelne az ember, hogy a világban, az ún. fejlett világban, felismerhető téves, arányt- és mértéktévesztett hatalmi törekvéseket, technikai, tudományos módszereket, célokat, társadalom- és emberellenes szemléletet, eszközöket bírálja és harcot hirdessen ellenük. Ebben a jól gondolkodó középrétegek is segíteni szoktak. Legalábbis itt Európában, ha Európában még van felelősen gondolkodó politikusi, társadalmi réteg, főleg értelmiség. Valóban nem egyeztethető össze minden civilizáció, és nem is vágható egyformára az egész világ, de az európai civilizáció bizonyos egységét mégis védeni kellene, ahelyett hogy rossz gazdasági, politikai-jogi megfontolásokból feladnák. Sajnos, a kritika  sokszor nem a jó politikai árukapcsolásokkal, vagyis felfogások alapján jelenik meg, ha jogos is. A jogos politikai kritikát nem kellene Európában a szélsőségeseknek átengedni, s halogató taktikát vagy tehetetlenséget mutatni a mérvadó köröknek, s a tévedéseiket is korrigálni kellene az európaiság jobb felfogása jegyében. Az állampolgári felfogás és a munkamegosztás elfogadható felfogása összhangjáról van szó. Ez ma az EU-ban és Európa számos országában mintha nem tudatosulna eléggé. Az ukrán-orosz háború esete is ezt mutatja...A menekültkérdés is. /migráció/

2024. szept. 14.