Az ember maga: életút,

Nem mindegy, hogy hova jut.

Magánya is társas,

Szintje nem a méhkas.

Adottsága: fogság,

Korlátja: hiúság

Tudása: a saját határ.

Társas tudás: jó és a kár.

Hol az ember kára,

Ott a jog határa.

A technika falán

Át nem tör a csalán,

Csak emberi "talán",

Sok itt a sarlatán.

Hol a fal túl kemény,

Nem él soká remény.

Kit védenek falak?

Kár, mi kívül marad?

Ki jóra törekszik,

Kivel is vetekszik?

Felemásság: átok,

Ki leplezi: álnok.

Gonoszságra hajló,

A jót mindig gátló,

Zsákmányra vadászó,

Akár vért szaglászó,

Csak kivetni méltó.

Hol a tűréshatár:

Gonosznak mi az ár?

Meg kell-e fizetni,

Ha az ár a Semmi.

Értelmetlen élet,

Agyhalálba téved,

A gonosz megoldja,

A Semmit kínálja.

Végpontunk a halál:

Jóért küzdve talál,

Jó emlékünk megáll.

Rossz ellen síkraszáll,

Ostobához nem áll,

Jó törvényért kiáll,

Ki felfogja, "mi jár".

Csak egy életünk van:

De több határunk van.

Közönnyel nézni gazt,

Jó harcost elakaszt,

Zsákutcában maraszt,

Cselekvést elmulaszt,

Jó tettet elhalaszt,

Soha nem ad vigaszt.

Vallási áltatás:

Üresség, nem vitás.

"Édes élet" ára:

Világ pusztulása.

Felelősnek drága.

Mérlegeljünk mára!

2022. okt. 13.