A szabir népnevet időnként azonosítani szokták a Bíborbanszületett Konstantinnál említett szabart/szavart népnévvel, holott nyilvánvaló alakilag más szóról van szó, és a két népcsoport történeti szerepe is eltérhetett a szórványos történeti adatok tükrében is. A szabirok Priszkosz rhétor tudósítása szerint 463 körül nyomultak előre a Kaspi-tengeren túlról, maguk előtt tolva más népeket, így kerülhettek később a Kaspi-tenger nyugati oldalára, ahogy később a kazarok is. A szabirok és más katonailag megszervezett népek lakóhelyét földrajzilag a tágabb értelemben vett perzsa térség /Szaszanida birodalom/ határán kell keresni az 500-as években, ugyanakkor léteztek a térségben egyéb államok is, így Albánia, Alánia, amelyek sorsát természetesen befolyásolták az éppen kialakult erőviszonyok. Így az 500-as évek közepén létező Turkia, majd a felemelkedő Kazár birodalom kb. 100 évre rá kaganátusként megerősödve, s már az arabok állandó támadásaitól veszélyeztetve. Ebben a történeti keretben kell elgondolni 463 után eleink sorsát és lehetőségeit. Az orosz történész Artamonov által rajzolt /Helilov-Nyitray/ térképen Ugru folyónak nevezett folyó, amely feltehetően eleinkkel kapcsolatos nevű, más térképen Alán-Don néven szerepelhet, amelynek eredeténél az "alán kapu" volt /tehát határvédelem szempontjából megerősített pont/. Menandrosz bizánci görög történetíró munkája szerint 570 körül Turkián belül az ugurok /ugorok/, minden bizonnyal eleink, önálló tartományt alkottak a Kaspi-tengertől nyugatra, ezt érintve a bizánci követség a Kophen /Kubán és nem Kuma/ folyó irányába vette útját Bizánc felé. A Kazár birodalom felemelkedése során eleink nyugatibb majd északibb irányba költözhettek, mivel a kazárok a térség szinte minden népére igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat és befolyásukat a Kaspi-tenger nyugati partvidékén és a Volga vidékén is északabbra. Eleink feltehetően a nyugatabbra költözködés során kerülhettek szorosabb kapcsolatba a szavart/szabart népcsoporttal, míg a szabirok a Kazár birodalom Kaspi-tenger melletti térségében laktak továbbra is. Mivel mozgékony katonai erőt képviseltek, feltehetően az előhad és utóhad szerepében, így kerülhettek -a testőrségbe kerülésen túl- Bizánc látókörébe. Úgy vélem, hogy az ugor alapnépességtől eltérő népcsoportról volt szó, amit a 800-as évek adatai is alátámasztanak. Lehet, hogy indokolt a szó végén a -t betűs írásmód, ami a kaukázusi albán térség neveit olykor jellemzi, de kétségtelen a török nyelvre a -d betűs végződés jellemzőbb. A Zuard személynévből, amivel a kutatók olykor összekötötték a népnevet, lehetett később nálunk Zoard, esetleg Szoard, talán Szovard, de ez nem azonos a népnévvel, egyébként is logikátlan egy későbbi fejleményt visszafelé értelmezni. A szabir esetében nem fordul elő t vagy d végződés, földrajzilag egyébként létezik Sabiran folyó, volt Sabran, Sabiran város, amelyet I.Hoszrau Anosirván perzsa uralkodó építtetett a VI. században, romjai is előkerültek. Az 528 körül a térségben történtek kapcsán említett szabir uralkodó, Balak nevére emlékeztető település a Kaspi-tenger melletti Derbent közelében volt, Balkh néven /ma Azerbajdzsán/. Az 528 körül történtek alapján Kavad perzsa uralkodó és a "hun" /turk/ királyok szövetsége a szabir és bizánci összefogás ellenében azt jelzi, a szabirok a perzsa illetve a "hun" /turk/ térség közé voltak zárva, és csak Bizáncra számíthattak ebben a helyzetben. A hunok öröksége című kötetben /2009./ M.S.Gadzsijev a két "hun" /turk/ uralkodó nevét Styraxnak és Glónnak írja. Az onogurok részei voltak az 558 körül szabir-hun/turk/ törzsszövetségnek, a barszelekkel együtt. A 752 körüli eseményt, amikor a szavartok az arabok ellen támadva elfoglalták Semkirt/Samhort /Kuma folyó közelében/, a későbbi grúz határvárost, már a Kazár birodalom korszakához köthetjük javában, a kazár-arab váltakozó sikerű háborúk egyik velejárójaként és következményeként. Ami a hazai helyneveket illeti, a Szovát típusú helynevek valószínű személynévi eredetűek /Zuat/, a Szovar helynév lehet a fenti eredetű is, de még egy Szuvar típusú török /szu+var, szu vizet jelent/ helynévből is kialakulhat ilyen alakú szó, nézetem szerint nem nép ill. törzsnév. A bihari Szalárd helynév nyilvánvaló hasonlóságot mutat az egyik kalandozó vezér, Salardus nevével. A balkar kaukázusi népcsoport nem azonos a bulgarral, a bulgarok minden bizonnyal a Belső-Ázsia felől előre nyomuló török népek egyike voltak, helyileg a Fekete.-tengertől és Kaspi-tengertől északra eső térségben helyezkedtek el illetve részben nyugati irányba költöztek. Csak utólag csatlakoztak hozzájuk a kazárokkal harcban álló népek, mint az onogurok /nenderek, venenderek/, a Kaukázus vidékén fellelhető, esetleg bolgárokra utaló nevek nézetem szerint későbbi keletkezésűek lehetnek és szórványokra utalhatnak.
A kazárok Turkián belüli harcaira felemelkedésük során esetleg a kazár legenda világíthatna rá, annak kritikai kiadása nem került kezembe. Ezek után kitérnék a szabartok/szavartok helyébe lépő kabarokra. Györffy György A magyarság keleti elemei /1990/ című kötetében felsorakoztatta a kabarokra vonatkozó adatokat, és ezen belül egyes adatoknak a történések szempontjából jelentős hangsúlya van. A kabar törökül lázadót jelent, tehát nem népnév, egyébként is Bíborbanszületett Konstantin -ugyan Moravcsik Gyula szerint kissé nehezen értelmezhető fejezetben- kazároknak nevezi őket, akik fellázadtak a kazár vezetés ellen és ezért kiverték, leverték őket, így fogták menekülésre a dolgot. A bizánci görög szöveg a kabar szó változataként a vakaroi, barbaroi szavakat adja meg. Vakar törökül méltóságot, előkelőt jelöl. A barbaroi inkább vallási szempontból szokott előfordulni. Feltehető tehát: kazár előkelők és mögöttes katonai egységek lázadásáról lett volna szó, vallási ellentétek is előfordulhattak, de akár gazdasági motívumok is. Györffy a hazai adatokból említ feltehetően zsidó vallású kazár előkelőket és moszlim vallású kálizokat is a környékükön. Mindez nem azt jelenti, hogy ha az elő- és utóhadat a kazar/kabar katonai egységek adták volna is nagyrészt nem jöhetett más katonai egység is mellettük számba, akár siculus/székely egységek is, sőt talán némi besenyő csatlakozás sem kizárt, bár ez Anonymus utólagos értelmezése is lehet, mert e tekintetben elbeszélése csak részben fedi a vélhetően valós tényeket. Mindenesetre Ibn-Athir arab író közlése szerint 868 körül a kazár birodalomban turkok támadásáról volt szó, feltehetően belső akció volt, és ezzel függött össze, hogy a kazárok Khorezmtől /kálizok/ kértek katonai segítséget, akik ennek fejében a moszlim vallás felvételét kérték. A turkok értelmezése itt nem egyértelmű, feltették, hogy esetleg eleink lettek volna emögött, de lehet, ez esetben is, hogy csak némely turk vezér, és nem feltétlenül Lebediasz, az első vezér. A kazár előkelők és katonai egységeik csatlakozása mindenesetre eleinkhez nem volt a kazár kagán szempontjából barátságos lépés, bár a körülményeket a Konstantin művében foglaltak alapján nehéz tisztázni, mert a magyar küldöttség minden bizonnyal az Árpád leszármazottak érdekében elhallgathatta a teljes valóságot. Anonymus és részben a Krónikák szintén csak utalásokban szólnak sokszor bizonyos tényekről. A Krónikák /Képes,Kézai/ korában jórészt már csak a köznépi hagyományok élhettek egyes múltbeli történésekről, a köznép átértelmezésében olykor. A /helyesen/ J.Buxtorf /1660/ által feljegyzett, Horváth István által kijegyzetelt, kazár genealógia, Thogarma fiait felsorolva illeszti be a kaukázusi népek közé /egy részük közé/ a kazárokat és szabirokat, mintegy vallási alapon. A felsorolt nevek elírt formában vannak felsorolva, egy részük nehezen megfejthető, a névsorban szereplő Balgad mindenesetre nem azonos a bulgarral, ha nehezen is értelmezhető. A dagesztáni avarok is szerepelnek, akik nem voltak azonosak más avarokkal /hunok egyik ágának tekintett avarokkal más térségekben/.
Bartha Antal A IX-X.századi magyar társadalom /1968/ című művében /17.o./ közli, hogy a török köznépre használták a török népek a fekete /kara/ jelzőt, és a szegényt törökül kb. cigannak mondták, amiből bizonnyal cigány szavunk is származott.
A 881-ben, a nagyobb Salzburgi Évkönyvek alapján a kutatók által kabarokra értelmezett Cowari megjelölés a fentebb kifejtettek alapján erősen vitatható, mert ugyan feltehető, hogy eleink a 880-as évek elején már a Dnyeper vidékén laktak és innen betörhettek, kalandozhattak nyugati irányban, de ezt egyéb adatok alapján inkább 891-re tehetnénk legfeljebb, s ekkor is alkalmi szövetségkötésről lehet szó Arnulffal, a német-római császárral. A Cowari megjelölés elég különösnek tűnik, mert a nyugatiak többnyire avaroknak, ungrinak, ungarinak, sőt turkoknak nevezték eleinket, ha találkoztak velük ezidőtájt, tehát a 9. század végén, így nézetem szerint elírásról lehet szó: a kódexírásra jellemző díszítő vonás nagy C-re emlékeztet, ezt vonhatták össze egy awari szóval. A 860-as években nézetem szerint még nem lehetett szó az Al-Dunáig, pláne azon túli kalandozásról. A 870-es évektől lehetett szó a Dnyeper mellé költözésről. A 836-838-ra datált, a makedón foglyok hazatéréséről szóló, köznépi változatban feljegyzett, bizánci görög forrásban az ungri és turki eredetileg a valószínűleg a bolgárokhoz csatlakozott onogurokra vonatkozhattak, csak később értelmezték át ungrikra és turkokra /ez azonban nem bizonyít egyes hazai kutatók onogur elmélete mellett/. Egyébként logikailag sem képzelhető el, hogy egy hódító nép felveszi az egyébként legyőzni akart bolgár tartományurak esetleg korábban hozzájuk csatlakozott onogurnak azaz "tíz törzsnek" nevezett, nender /olykor venender/ népének éppen az onogur elnevezését, miközben amúgy a nenderekből kikerült szórvány népcsoportokat nándornak nevezi; aki eljut az államszervezésig, talán mégis maga dönti el, milyen népnév határozza meg az állam nevét, ki tartozik a vezető rétegbe, ami ezt a nevet adja.
2016. dec.13.
