Az Amirani-eposz elámi változatának mondanivalóját nem sikerült eddig kibontanom az olvasottakból. Amirani a halott hős végrendeletének végrehajtója lenne, mikor elviszi annak kardját, lovát és úgy indul, mintha valóban teljesítené az illető végakaratát, de a fődévet mégis elereszti, ha megszorongatja is, a folyóntúli Kamar szűz kedvéért, s apósa sötét seregének legyőzésére fordítja testvérei és saját erejét. A folyón átkelés más térséget jelent. A feleségszerzés magával hozhatta. Hűtlen lett a síksághoz /?/ Lehetséges, hogy az égilakóval vívott harcát e szemszögből kellene értékelni, mindenesetre, ha le is győzi, ott marad holtan a várkastély előtt. Tudta, hogy nem fogja többé Kamart ölelni, ha megvív az égilakóval, de megvív és legyőzi. A forgószél előtte, lehet isteni figyelmeztetés is. Az elámi uralkodók magukat isten küldötteinek tekintették. Sajátos istenviláguk volt, a megfejtett királyi feliratok alapján, nemcsak a nők szerepe volt kiemelt és sajátos. A szarvas üldözése /szinte csodaszarvas külső/ mintha a feladat felé vinné Amiranit, elsődlegesen, de ő mégsem egészen felel meg a feladatnak. Bár a halhatatlanság füvével Kamar még egy esélyt ad Amiraninak az élet folytatására, az eposz további részében szereplő küzdelmek pontos ismerete nélkül / nem olvastam a lerövidített változatban a sárkánnyal való küzdelmet és a vértől csepegő kenyér kiváltotta isten elleni harca sincs leírva, milyen, melyik isten volna, a lerövidített szöveg nem jelöli meg. /Elám székhelyének elsősorban Szúzát tartják. Asszurbanipal asszír uralkodó i.e. 640-ben lerombolta, megdöntve az akkori Elámot. Ékírást használtak, tehát ha a halott kezében levél volt, az ékírásos tábla lehetett. Főleg az akkád nyelvvel hozzák kapcsolatba Elám nyelvét. Kamar nevére a Kaszpi-tengertől délre eső határterületen levő Elburz-hegységben levő /Mazanderán térsége/ Ghar i Kamarband barlang neve emlékeztet, annyi mint "öv-barlang" /ruhaövről van szó/. A Maku körzetében feltárt Urartu vidékén /örmény előzmény?/ van egy Fekete-hegy, szikla /Kale Szijah/. A kadzsikra emlékeztető Kadzsarán helynév az Araksz folyó közelében van /ma Örményország, Nahicseván mellett/ Az égi tűzzel kapcsolatos személy a perzsa hagyományban Zarathustra, a vallásalapító /i.e.628-551/. A Kávi-hagyományhoz kapcsolható helyneveket kifejezetten nem fedeztem fel a mai Perzsia régészeti könyvében. Kavar helynév és Kavaziadin falu neve létezik, de közelebbit ezekről sem tudni. Közelebbit Dali /Daeli/ istennőről sem találtam, a Daredzsáni név /Amirani apja lenne/ párhuzamát is kerestem. Nimród "Azerbajdzsán" térségének elfoglalója, a Kaukázus népeinek ellensége, a Targamosz fiainak nevezett 8 hős közül, a grúz /Georgia/ hagyományában elmondottak alapján, Háosz nyilazta halálra, akit az örmények mondai ősének tartanak, a héber hagyomány a megölését Ezsaunak tulajdonítja, az általa felemelt városok között említik Dardzanit, /előtte Szulakit/. Leszármazottja, Ardam, a kaukázusi albán térség helytartója volt /Arrán/, ami Szászánida /perzsa/ tartomány lett. Ide kapcsolódik a magyar Nimród-hagyomány /500-as évek, Derbent környéki építkezések, Hunor és Magor történet/. Egyébként törökül a barlang magura és ha Hunor és Magor kolostort épített, akkor ennek kapcsán is kapcsolódhatott a barlanghoz- kolostorhoz kötődő török szó Magorhoz, akár nevének kiindulópontja is lehetett. /Említettem a két szó szoros kapcsolatát a grúz hagyományban./
Az Amirani-történet csak másodlagosan juthatott a Kaukázus térségébe, nem Prométheusz-hagyomány, más típusú hős, s lehet, hogy az Elburz-hegység egyik barlangjába zárták eredetileg. A Kaukázushoz fűződő hagyomány inkább a régi perzsa hagyomány /Firdauszi/ északra jutását jelezheti. A teljes régi változat elemzése minden bizonnyal a történet eredeti iráni /eláni, óiráni/ értelmezését talán lehetővé tenné. Lásd még a szakirodalom végén az észrevételt!
Szakirodalom:
Burchard Brentjes: Die iranische Welt vor Mohammed /1967/ -Boros János: A Kaukázus- a népek hegye /1980/ -Sylvia Matheson: Persien. Ein archaeologischer Führer /2003/ - Kelet kapuja I. évfolyam 2. szám, 2017. október-december /M.G. Dzsanasvili: Nimród könyve/ - Györfi János: Az óperzsa birodalom tündöklése és bukása é.n. -Das Leben Kartlis. Eine Chronik aus Georgien 300-1200 Herausgegeben von Gertrud Paetsch /1985/. -Elám isteneiről /Mezopotámiai síkságtól keletre, i.e. 3. évezred utolsó harmada/: Mitológiai ábécé /1973/, 178.o. -A síkság lakóinak a hegyi népek elleni küzdelme jellemző volt, a hegyi népek "sárkányok" megjelölése is az akkádok harcaiban ellenük. /Brentjes i.m. 27.o./ Az Amiraniban a síkság és a hegység lehetőségeinek ellentéte is benne van: A vadászat és a gabonatermelés lehetősége, a szarvassal indul, a kenyérből kifacsarható vérrel zárul, s a büntetés ez utóbbiért felelős istenhez kapcsolódik. Kisázsia térsége felől kerülhetett Keletebbre a hagyomány, s ennek hatására átalakult bizonyos fokig, földrajzi szempontból, vagy az elániak kerültek keletebbre részben, a saját hagyományukkal, és már ottani történet lett.
2025. jún. 24.
